-Áh. - Akkor engem? Nem látnám okát, de hogy Clive-nak hívja nem tudom megnyugtasson vagy kezdjek aggódni. Nem akarok Clivenak gondot okozni, csak abban vagyok biztos. Eleinte értetlen-aggódva ráncolom a homlokom, majd rájövök mi a baja... Dixon. És Ő egy Avery...
-Dixonnal kapcsolatban vállalok minden felelősséget. - Mondom immár komor és némileg neheztelő fejjel. Avery vagy Lestrange... Egyik se olyan személy, akivel szemben meg akarnék hunyászkodni, már csak Apám nyájas hanghordozása miatt sem, hogy ŐK A Varázslók. Hagyjuk már! Szóval Avery sem kapja meg, inkább dacos lesz a fejem, némileg hűvös fejjel méricskélem, elengedve a pennát és magam előtt keresztbe fonva a karjaim. Még hogy a fia...
-A magadfajta gyereknevelés összeegyeztethető, Avery? Tudom nálatok sem divat a figyelem, de hogy semmit sem tudsz Dixonról abban is biztos vagyok. Csinált volna rosszabbat is előbb-utóbb, ettől nem lesz baja, elvégre én is itt vagyok. De a magadfajta alakok szart se tudnak. Mondd csak el Clivenak és az igazgatónak, vállalom. Eleget beszélgettem azzal az igencsak elkeseredett gyerekkel ahhoz, hogy tudjam min megy keresztül... de fogalmad sincs mire gondolok igaz? - Vetem oda ingerülten, lassan felállva, amitől magasabb leszek mint Ő, jóval... nekem ne takarózzon a nevével, én sem szoktam a magaméval, noha messze nem ismert már, azok az idők elmúltak - szerencsére. Bár az hogy párszaszájú vagyok sosem volt titok régen, manapság nem tudom mely tanárok vannak ezzel tisztában, de hasonló nem tetszést és feszengést szokott kiváltani mint az Ő családneve... bár nem teljesen értem miért.
-Mr. Lestrange-et is várom, meg fogok akadni a torkán, előre szólok. - Félnem kéne a neveiktől, a józan ész ezt diktálja, de erőt ad, hogy Dixon mennyire elveszett volt, hogy azt kérdezte ha megint kidobják, akkor befogadom-e. És miért? Mert én hajlandó voltam beszélgetni vele. Próbáltam mondani hogy nem úgy gondolnám hogy ez a két erőteljes név csak azért vette magához hogy eldobja, de... pont mert ilyen nevek nincs jó véleményem. Ha arra nem vették a fáradtságot, hogy felmérjék mit tud és mit nem, de hagyták úszni a mardekárosok között így... egymaga, mugliként a varázslók között... haragos vagyok Averyre, az az igazság. Mindig is vállaltam a döntéseim, ezért nem kedveltek soha. Még kamaszként sem, vállaltam ha valakivel jártam, ha szakítottam, ha odamondtam valamit. Csodálkozom is nem csaptak ki rossz magatartásért - a jegyeimre nem lehetett panasz. De érezheti, ha vitázni akar emberére akadt, én ugyan nem hátrálok meg, sőt, kérdezzen ha akar, vélhetőleg tudok neki újat mondani... sajnálatos.

Összepréselem az állkapcsom, hogy visszakérdez. Pöffeszkedő, lekezelő, mint minden olyan férfi aki azt hiszi mert van egy neve tekintélyt is kap vele rögvest. Hát én ennél szabadabb gondolkodású vagyok, főleg ha arról van szó, hogy ennyire nem figyel az ember a gyerekére, ha már fiának nevezte. Tudom nem vér szerinti, de ettől független, vagy pont ezért nagyon kéne figyelnie arra akit a szárnyai alá vesz nem? Nálam így működne, de én nem akartam soha gyereket... még egy otthont sem tudnék neki adni, nem hogy jól működő neveltetést, olyat nem kaptam. De csak rászánom magam némi habozás után (eszembe nem jut azzal szekálni meleg, elvégre én vagyok ennek a botrány kategóriának az egyik régi hőse, nem Ő).
-A magadfajták azok, akik azt hiszik csak mert Avery a nevük másnak már nem is lehet véleménye. A magadfajták azok, akik basznak figyelni egy gyerekre, mert örüljön hogy a neved viselik. Pontosan tudnod kéne milyen a mardekárban, de még arra sem vette egyikőtök sem a fáradtságot, hogy elbeszélgessen vele. Ha én sem beszélek vele akkor mi lett volna? Ez nem egy mugli iskola, ahol kidumálja magát... le is van maradva a korához képest. A magadfajta csak elvárásokkal traktál, de kibaszottul nem hallja amit mondanak neki... tudod is Te milyen így felnőni... - Mivel Avery, fel sem merül bennem, hogy értené miről beszélek, végtére is Apám mindig tökéletesnek írta le őket, kedvére valónak, igazi aranyvérű példaképeknek. Na pont emiatt maradtam Clivenál! Nekem egy ilyen pöffeszkedő alak ne legyen példaképem! Remélni merem Rowannak sem. Látom hogy megriad, ha csak egy pillanatra is magasságomtól, nem fogom bántani, nem vagyok hülye, meg nem is lenne fer, bár szerintem pálcahasználatban jobb nálam, nem becsülöm le kicsit se. Szóval hátrébb is dőlök, jelezve nem fogok semmit tenni, maximum pofázni, az szokásom.
-Én is így lennék vele, de láthatóan a szülei meg sem hallgatják. Nem tudja hogyan kéne kezelnie a mágiát, a varázslatokat, le van maradva, nincs tisztában a környezetével sem, azzal sem milyen szavakkal dobálózik, csak mert hallja... Lehet szerinted nem sértő a "sárvérű" kifejezés, de könyörgöm varázstalanok gyermeke ne mondja már másra, hiába viseli a "nemes" Avery-Lestrange nevet! Retteg attól hogy kidobjátok, nem ismerlek de nem igen tudtam meggyőzni. De tudod nem is nekem kéne... azt gondoltam volna felvilágosultabb családba került, hogyha már... akartátok, közösen, akkor legalább elbeszélgettek vele és megnyugtatjátok, hogy mások vagytok. Teljesen kimerült, ideges és durvább dolgot is kaphatott volna tudatlansága folytán mint tőlem egy kis füvet, amiről tudom honnan van, mennyit adok. Ráadásul nem is kért többet, nincs annak a fiúnak semmi baja az ég egy adta világon csak egy kis törődést szeretne. Fájna, Avery?! - Szakad ki belőlem, ha már a saját apámra és testvéreimre nem tudtam hatni nem értem mit remélek egy Averytől de mégis elszánt vagyok, vállalom hogy Dixon kért és teljesítettem a kérését. Leszek a kisebbik rossz, aki megszívja, minthogy tehetetlen nézzem a nagyobb bajt, mert Őt nem érdekli semmi. Vállalom, hogy ki fog rúgatni, mert megteheti, bizonyosan meg is teszi. Clive... csalódott lesz aminek tényleg nem örülök, lehetett volna egy kis eszem mielőtt rázúdítom minden gondolatom, de... már mindegy. Mindig is ilyen voltam, azért is néz le és gyűlöl tulajdon öcsém. A fenébe is már...

Mondanom sem kell, elég sűrűn kaptam átkot és ártást a hasonló kifakadásaimért, olykor még orrbaverést és pofont is, de a legfélelmetesebb mindig a nevetés. Azzal egyszerűen nem lehet mit kezdeni, mert nem tudom azért nevet mert ennyire szánalmasnak tart, hogy számomra ez egyáltalán probléma, mert alantas vagyok vagy... a nagyon ritka esetek egyike, hogy hülyeségeket beszélek és összekevertem valakivel. Számomra, aki kitagadott nem érdekelt hogy más családok hogyan oldják meg belügyeik, főleg az aranyvérűek, az meg hogy tíz éve nem voltam idehaza és ráadásul Rowan miatt még csak nem is szocializálódtam hirtelen elgondolkodtatott, hogy vajon nem-e csak az a változás, hogy a varázslótársadalmat tisztogatni próbálja pár idióta, hanem esetleg... más is. Clive bizonyosan felvilágosíthatna, vele vagyok egyedül beszédes viszonyban, de... Őt nem terhelem pletykákkal. Talán azért nem mert félnék rólam miket hallana vissza. Minden esetre érezhetően csökken az ingerültségem a szavaira és inkább értetlen állok a dolgok előtt.
-Nem barlang volt, hanem erdő és nem troll hanem sárkány. És... Kissé nehéz volt elhinnem, hogy Dixon nem-e csak füllent, hogy rátok aggasson valamit ami nem is úgy van, a fiatalabbak hajlamosak vádaskodni ha valakit nem kedvelnek vagy akit nem értenek. És nem kell egyik napról a másikra megtörténnie, de mióta van veletek? Pár hete? Úgy gondolnám nem. Az nem megoldás, hogy hagyod úszni a dolgot, hogy majd kialakul... Hogy engeded ilyen kifejezésekkel dobálózzon, mert az hogy nem tőled tanulta nem tesz mentessé az alól hogy megtanítsd arra, nem hívunk így másokat! Sem azzal, hogy bedobod ennyi idősen a tananyagba semmi felzárkóztatással, sem azzal hogy nem beszélgetsz vele eleget. Tanár vagy az istenért, foglalkozz vele külön! - Ezt a részét tényleg nem értem, miért nem korrepetálja, miért nem tanítja meg arra ami kimaradt neki? Ha nem Ő akkor a párja? Vagy ha nincs ideje kér meg valakit...
-A fontosabb meg az lenne beszélgess vele, ha már ennyire magabiztos lóról beszélsz, mennyire tudod mit csinálsz! Lehet Te úgy vagy vele majd az idő megoldja, de baszottul nem. Az idő mindig ront ezen, egyre frusztráltabb lesz! Minden nap növeli a bizonytalanságát Avery, mert nem érzi idetartozna. Nem tudja hogyan illeszkedjen be, új a környezet, új a család, új a családmodell! Az hogy ezek szerint meleg vagy és csodával határos módon fel is vállalod még nem teszi automatikusan könnyebbé a helyzetet. Hiába a felvilágosult családszemlélet, ha általánosan nem elfogadott ez. A magunkfajtákat kinézik mindenhonnan, Dixon szerinted mit kap a háta mögött? "De szerencsés vagy öregem, hogy két apád van"? Nem, az emberek ostobák, a gyerekek többsége meg fel se fogja mennyire bántó tud lenni. Fogd fel, ha kell én rágom a szádba, hogy kvára új és nehéz helyzetbe hoztad, aminek megfelelni több fronton is bajos neki. Ettől ideges és ettől nem tudja hogyan vezesse le. Én személy szerint örülök hogy nem úgy teszi hogy összeveri a többieket, mint a mugliknál szokás. És én nem a tanári kart akarom gazdagítani és segíteni, engem a gyerekek meg az állatok érdekelnek, meg Clive és ennyi. Rúgass ki, nem érdekel, mert a Te fiad kérdezte tőlem teljesen elgyötörten, hogy örökbe fogadom-e a maradék egy évére, nem más. - Bökök a kezemmel magamra idegesen, jelezve ijesztő, nem tartom magam apafigurának, bátyként is elbuktam, mégis hozzám menekül valaki, akit örökbe fogadtak, aki kellett valakinek. Nonszensz!- Mit szűrjek le ebből drága magabiztos mintaapa... Biztos nem szorul az a gyerek valakire, akivel legalább beszélgetni tud, elvégre egy magamfajta géniusz erre rájönne, hmm? Biztos nem azt, hogy keres valakit aki megérti és akivel azt érzi, törődik vele! Mert Te csak annyit látsz, adtam neki valamit ami nem elfogadott, de ezt mondják a homokosokra is hogy betegek, holott f.szság. A fű körüli mizéria is az, az alkohol veszélyesebb és ÉN beszélgettem vele, sok dolgot elmondott, mitől fél, miért elveszett, mit nem ért, megkért tanítsam repülni, varázsolni. Hogy megfeleljen az új elvárásoknak, hogy megfeleljen NEKED Avery. Lehet Te úgy látod semmi baj és Dixon tökéletesen elvan mint hal a vízben, de nyisd fel a szemed, ezt csak TE szeretnéd hogy így legyen. Gondolkozz el ezen és aztán gondolkozz el azon is, mi segít és mi nem. Hm? Mert én elmegyek, ha azt akarod, de Dixon helyzete nem azért romlik, mert cigizik, ezt be kellene látnod. - Nem érdekel hogy beszél velem, mennyire kezel le, mert megteszi, főleg mert tény, én csak segéd vagyok (voltam ha rajta múlik) míg Ő már professzor, és igen, magánéletileg is előrébb van, de emiatt nem fogom hátba veregetni. Sosem érdekelt mások mit gondolnak rólam, amíg tudom hogy gond van amit meg kell oldani. Ha ez az ára, hogy Dixonnak jobb legyen, megfizetem. Nekem senki sem volt aki segített volna az apámmal, pedig örültem volna, nekem veszteni valóm pedig nincs. Nem tartom magam annyira fontosnak Clive életében, hogy ne oldaná meg nélkülem a dolgokat, no meg sulin kívül is segíthetek neki, ha akarja. Bár sosem nyertem még higgy nekem és kedvelj engem jobban csatát, kétlem Averyvel szemben lenne esélyem, Clive bizonyosan régebben ismeri Őt mint engem.