Teljesen be vagyok zsongva! Olyan izgatott vagyok, mint még soha, ezért valami különös gyerekes viselkedést vettem át valahonnan. Ezt onnan tudom, hogy már vagy három napja a tanári taláromban vagyok, és ami ennél is furább, abban is alszom. Lehet, hogy dilisnek néznek egy kicsit a szüleim, de ez engem nem igazán tud érdekelni jelen állapotomban. Mindig is arra vágytam, hogy oktathassam a jövő nemzedékét, és most valóra is vált az álmom. Persze a minisztériumi munkámmal is meg voltam elégedve, elvégre még senki sem töltötte be előttem huszonegy évesen a hivatali altitkár posztot. Előttem a legfiatalabb azt hiszem harmincöt évesen kezdte, de mivel ő nyugdíjba ment, én örököltem a helyét. Ettől most sajnos búcsúznom kell, ezért is jöttem be. Ez az utolsó napom itt, vagyis hát mégsem. Az utolsónak a tegnapit nevezhetem, ez afféle búcsú a kollégáktól és magától a helytől; sajnálatos módon azonban ennek a napnak is vége, hivatalosan is végetért altitkári karrierem. Már csak annyit kell tennem, hogy aláírom a munkaváltással kapcsolatos papírokat, ezzel együtt a felmondásomat is.
Mikor leértem az előtérbe, utam egyenesen a pulthoz vezetett, elvégre azt mondták, ott intézzem a papírmunkát - illetve vagyok már annyira rutinos ilyen körökben, hogy tudjam, hová is kell menni. Eddig az én reszortom volt idehozni minden hasonló jellegű iratot. Mikor odaérek a hosszú helyiség másik végébe, rámosolygok a pultban ülő Kate-re; mint mindig, mist is csodálatosan fest. Zöld szem, vállakra omló gesztenyebarna hajzuhatag, és ez a dekoltált blúz egyszerűen varázslatossá teszi az egész személyét. Persze nem csak emiatt kedvelem őt. Tény, hogy szemrevaló egy teremtés, de a modora, na az valami csodálatos. Alig fiatalabb nálam, mégis beletanult a kecsesség és finomság nehezen tanulható művészetébe. Olyan lágy hangon tud beszélni, mint senki más, és amiről általában említést tesz, az is csupa-csupa magasröptű gondolatokról tanúskodik.
- Szia Derry! A papírokat jöttél intézni? - kérd a szokott finomsággal a hangjában. A papírt elém tolja, én pedig egy kedves mosollyal bólintok, megfogom a tollat és elkezdem kitölteni amit kell. Csak ő hív Derry-nek, de engem nem zavar.Őt sokkal inkább zavarba hozza, ha ezt mások előtt mondja ki, ilyenkor általában elpirul.
Mikor végzek a papírtöltéssel, körülnézek, és egy ismeròs alakot pillantok meg; elköszönök Kate-től, és megindulok a lift felé, ahol áll egy régi iskolatársam.
Szervusz kedves Balthazar! - lépek oda hozzá kedélyesen mosolyogva, majd beszállok mellé a liftbe. - Rég láttuk egymást, kedves barátom. - ez persze nem teljesen igaz. Mostanában elég sokat jött be, de azért egy beszélgetés megkezdéséhez pont jó a megjegyzés. Nem sűrűn beszélgetek a saját korombeliekkel, és ez most egy kicsit jó is, hogy találkoztunk. Egy kis kötetlen beszélgetés, erre várok már hónapok óta.