Hosszú fehér lepel, csipke mintával, testhez áll, ilyen nőies talán még sosem voltam. Meglepő, de jól viseltem a terhességet, testem egy pillanatra sem ellenkezett neki, és oly jól visszaálltam eredeti formámba, hogy azt soha nem is gondoltam volna. Tükör előtt állva, izgulva forgolódok, miközben Sada a bölcsőben fekszik tökéletes fehér ruhájában. Olyan ez, mintha ő is ugyan úgy várná ezt a pillanatot mint én, még ha nem is minden olyan felhőtlen, mégis tökéletes. Kopognak az ajtón, tudom, hogy apám az, hisz ki más lehetne, kezemmel végigsimítok lógó szőke tincseimen, majd megköszörülöm a torkom, beengedem. Elmosolyodom. Vajon büszke rám? Az ő akarata volt ez, a kényszert már megbocsátottam, de még mindig akad köztünk valami frusztráló, valami perzselő. Végigmér.
- Victoria. Csodásan festesz. - Hangja teljesen közömbös, de én megköszönöm, majd becsukom magunk mögött az ajtót és Sada mellé sétálok. - Csodásan festesz, de még csodásabb lehetett volna, ha akkor házasodtok össze, amikor kiderült, hogy terhes vagy. A pletykák nem kímélnek, rossz fényt vet ez a családunkra.  - Miért is lehetne tökéletes ez a nap? Tudtam, hogy ezzel problémája lesz, tudtam, hogy megjegyzést fog tenni ránk. Felsóhajtok, aztán csak a gyermekemet nézem, egyhangúan válaszolok némi gondolkodási idő után.
- Nem baj papa, de meglett az akaratod, a mai nap után senki nem fog kérdőre vonni, megnyugodhatsz. - Próbálok nyugodt maradni, hisz nem ronthatja el ezt a napot senki és semmi.

A szertartás után végre vele lehettem. Nem kellett tovább hallgatnom apám morgolódását, de úgy tűnt, ő is megfeledtkezett erről. Az asztalnál ülve Marcellt kémleltem, furcsa volt a gondolat, hogy már végleg az övéhez kötöttem életemet.
- Akkor ezentúl kizárólag férjemnek szólítsalak? - Viccelődtem kicsit, de jólesett már néhány szót váltani vele a ránkzúduló vendégsereg mellett. - Apa szerint még Sada születése előtt kellett volna összeházasodnunk, állítólag ez rossz fényt vetett ránk. - Elgondolkodóan tekintek a lányom felé, aki most épp a rokonság figyelmét élvezi.
- Szerinted igaz, tényleg pletykáltak? Hogy azt mondták, nem is a te gyereked? - Lehet, hogy ennek a témának nem itt és most van itt az ideje, de nem bírom magamban tartani, tudnom kell, mert feldühít. És amióta itthon vagyok, valljuk be, nem sok emberrel tudtam a kapcsolatot felvenni.