Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Wedding EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Wedding EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Wedding EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Wedding EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Wedding EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Wedding EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Wedding EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Wedding EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Wedding EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Igor Karkarov.

Igor Karkarov.

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Richard Madden

»
» Vas. 23 Szept. - 16:44

A dísztalár elegánsan simul hozzá testem minden porcikájához. Az arcom most kifejezetten kisimult, a hajam tökéletesen beállítva a nagy alkalomra. Nem szeretem ennyire kicsípni magam, kényelmetlenül feszengek a ruhákban és most még ráadásul előre is tudom, hogy hosszú ideig ezekben kell lennem majd. Igyekeztem a lehető legjobban felkészülni, de erre lehet egyáltalán? Fogalmam sincs. Nem szerettem volna Irinát beleerőltetni ebbe az egész parádéba, de már mindketten túl akarunk lenni rajta, a kötelező körökön és az értelmetlen gratulációkon, mintha nem tudta volna mindenki előre, hogy ez így lesz majd. Azért reménykedem, hogy a legnagyobb rendben és csendben fognak zajlani a dolgok.
Annyira egyikben sem voltam biztos, már csak abból kiindulva, hogy a szüleim is megtisztelnek bennünket a jelenlétükkel. Személyesen nagyon régen találkoztam velül, még Ivan halálakor, azóta pedig csak levélben voltam hajlandó a kapcsolatot fenntartani. Ennyi idő után nem lesz majd könnyű ismét emberszámba vennem őket, főleg azok után, hogy kiderült, Irina sincs teljesen jól és ezt már nagyon régóta tudták. Rajta nem kérhetem számon ezt, de viszont rajtuk igen. Ezt megint egy olyan sérelemnek érzem magunk között, ami miatt ismét évekig nem fogunk megbékélni egymással.
Az italon szekrényhez lépek, előveszem belőle azt az orosz vodkát, amit erre a napra tartogattam már nagyon rég óta. Az előkészített poharamba öntök két ujjnyit, majd az itallal együtt az ablakhoz lépek és kinézek rajta. A kert kezd megtelni emberekkel, én pedig egyre feszültebbnek érzem magam. A kopogás riaszt fel gondolataimból.
- Szabad.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Irina M. Karkarov

Irina M. Karkarov

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Szomb. 13 Okt. - 14:31
de a hang, ami hív.
még nem mond semmit,
meddig érek s lesz-e út,
hogy visszaérjek.


apánk mély szusszanása közben is egyenesre húzza a gerincét - nem tudok szabadulni a gondolattól, vajon gyermekkori ferdülése őriz-e heget a hátán végig, nyaka és füle között az ér pedig pont úgy lüktet, ahogy annak szokott, akihez vendégségbe jöttünk, nem is feltétlenül önként. most nem fogja meg a kezem, váladékosan a nadrágjába törli, félpillantása elárulja, a pokolba kíván most, de anyánk, aki most fordul be a folyosón, nem hagyná, hogy beleereszkedjenek ebbe a beszélgetésbe minden biztosítás nélkül - igor nem bántja őket, ha jövendőbelije is jelen van, gondolhatják, és igazat adok nekik, örülök inkább, hogy nem érintenek meg, mert kiráz a hideg is, hogy felelni megyünk együtt.
- fejezzétek be ezt a komédiát, csak igorral beszélünk, nem a komszomollal! - csap anyám mindkettőnk vállára, mindketten összerezzenünk, ki-ki a maga oka miatt, anyám nevetgél, homlokán izzadtság gyöngyözik, rossz ízű poénja nem csattan, sosem féltünk a komszomoltól, minden karkarov jó barátja volt a rezsim, igor pedig nem kommunista, ezt elégszer elmondták, elégszer felhozták a közös étkezések közepette, igor nem a mi szabályaink szerint létezik, húzzam hát meg magam. - még pár óra, és összeházasodnak, csak nem akar most jelenetet rendezni egy olyan semmiség miatt, mint az a vélemény. semmi az egész.
apám nyitja az ajtót, még egyszer letörli a tenyerét, nem enged előre egyikünket sem, úgy áll meg a helyiségben, mintha valóban elszámolni érkezne, a bűntudat szoríthatja a torkát, pedig örömmel kellene gondolnia a fia és lánya nászára, alig pár óra, valóban, és házasság révén is az leszek, aminek születtem.
- beszéljünk most, ha már az esküvő után nem lehet, igor, de nem ilyen türelmetlennek neveltünk! irináról van szó, ugye? ne is törődj vele, neki is megmondtam már, ne foglalkozzon mindenféle külsősök ostoba véleményével, mit számít, ha autista vagy pszichopata, vagy mi a búbánat.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Igor Karkarov.

Igor Karkarov.

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Richard Madden

»
» Kedd 19 Feb. - 11:32

Egyre feszültebben tekintek a poharam mélyére, az ablakból kipillantva, a tömeget vizsgálva pedig az jut eszembe, hogy hogyan fogom kezelni a találkozást anyánkkal és apánkkal. Az akaratuk megvan, sőt, a félelmeikre is fény derült, most már nincs ami az utukba álljon a családdal kapcsolatban. Hogy velük mik a terveim? Talán nem engedem, hogy Irinát lássák többé. Talán nem engedem majd, hogy a család ezen részével érintkezzenek, hogy kezükbe fogják unokájukat. Annyi minden megfordul a fejemben, ha nem összpontosítanék a nagy nap tökéletességére, talán fel is robbannék... de valóban nem hagyhatom ezt. Sóhajtok és összpontosítok, de ahogy nyílik az ajtó, meglátom őket ott, a fejem vörösödni kezd. Lehet, hogy a vodkától, amit oly könnyedén húztam le, mintha víz lenne, de az is lehet, hogy a magyarázkodásról, ami azonnal elkezdődik, amint belépnek és szinte még az ajtó sem csukódik be rendesen maguk mögött.
- Mit számít? - Közelebb lépek, kezimet pedig a hátam mögé kulcsolom, ezzel próbálva nyugodtságot sugározni, de a hangom annyira nem ezt tükrözi. - Hogyan titkolhattátok el előlem? Nem gondoltátok, hogy én vagyok az, akinek valójában erről mindenféleképpen tudnia kellene? - Állok meg közvetlenül apám előtt, Irinára rá sem pillantok, mintha most itt sem lenne, mintha csak ketten lennénk a szobába. Felsóhajtok.
- Nem mintha bármit számítana. Ettől semmit sem változott a véleményem, ezen nem kell aggódnotok. - Hangom gúnyos és némi ironia is fellelhető benne, de igaz, Irina mindennél fontosabb nekem, soha nem engedném el.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Irina M. Karkarov

Irina M. Karkarov

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Vas. 24 Feb. - 5:19
csak a padlót merem nézni, cipőink orrát-sarkát, nem is veszek részt az ítélethozatalban, az agy dolgozik, én nyugszom, és ha tehetném, talán láthatatlanná is válok, kivonom magam párbeszédük alól, amelynek élét értem, mintáit csak hallomásból. le kell gyűrnöm pánikom, mint anyám próbálja Igort a hangjával, apám a tekintetével, míg én a padlót nézem, és azt kívánom, bár.. bár egészséges volnék, és bár érteném, valójában mire kívánkozom úgy.
- én az anyád vagyok, igor, az én véleményem talán nem számít? ha én azt mondom, elveheted, nincs ennek semmi baja, csak kényeskedik? hát kit érdekel egy jöttment gyógyító hülyesége..?! - és hangerőből pótolja, mi bátorságból hiányzik, megremegnek az ablaktáblák, és mi apróra zsugorodunk mögötte, eltűnünk, ahogy szoktunk, hagyjuk magunk helyett elnökölni. magamban sorolni kezdem a légzés lépéseit: száj vagy orrüreg, légcső, majd.. majd apám is megszólal, cinkosa lesz anyámnak, és elrontom a számolást is.
- de minek komédiázunk éppen most? a fő, hogy itt vagyunk mind, és végre meglehet az esküvő. na, fiam, ne most parádézz itt, kihozod anyádat a béketűréséből, és irina már megint mindjárt rákezdi. hát ti már nem tudtok örülni semminek? iszik egy kicsit, és jobban lesz, ezt meg elfelejtjük.
olyan erővel képzelnek egészségesnek, hogy már majdnem hiszek határozottságuknak, a szopránnak és basszusnak, amelyek nem köszöntek utánam, amelyek nem viselhették el, hogy valami hibádzik, még valami, ha már egyszer kudarcot vallottak, és én sírni kezdek, meg kell érintenem a szoknyám gombját, szeretném, ha mindez nem történne meg.
- fejezd már be a bőgést, irina, hihetetlen, milyen csúnya vagy, mikor bőgsz, megijeszted igort! hát így néz ki egy boldog menyasszony?! most kimész, és felöltözöl rendesen, meg ne lássam még egyszer, hogy itt mérgesítetek engem! te meg igor, kapd össze magad, ne gondolják vladimirék, hogy mi ilyen cirkuszokat rendezünk, mint ivan..
fülemre szorítom a kezem, és kirohanok az ajtón - anyám udvariasan becsukja mögöttem, hogy folytassa intelmeit a fia esküvője napján.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Igor Karkarov.

Igor Karkarov.

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Richard Madden

»
» Csüt. 11 Ápr. - 18:30

Nem udvariaskodom velük, nincs már miért, ha talán nem titkolták volna előlem Irinát, ha korábban elmondják, akkor már lehet hogy túltettem volna ezen a dolgon magam és másként állnánk itt mindannyian. Valamiért tudtam, hogy elkerülhetetlen lesz ezen a napon egy ilyen vita, pedig mennyire nem akartam, főleg nem a lány előtt aki néhány óra múlva már a feleségem lesz. Miközben egy-egy pillantást már vetek rá is, elgondolkodom azon, hogy komolyan kicsit le kellene nyugodnom. Mély levegőt veszek, de haragos tekintetem még ígyis szüleimen pihen meg.
- Hogy mondhadsz ilyet a lányodról? Irina sosem kényeskedne és nem, úgy gondolom, ezek után el tudom dönteni én is, mi legyen kettőnkkel és az életünkkel! - Irritál minden nyavajgása anyámnak, inkább beszélne apám, ő legalább viszonylag értelmesen hurrog le, amiért itt és most mondom el a véleményem. Kezemmel intek egyet, mintha csak csendet akarnék, jó lenne amúgy, miért is nem jöttek be inkább az esküvő után? Ha még iszok néhány pohár vodkát, lehet, agresszívebb leszek ha feldühítenek... hm, mégis jobban jártak velem most.
- Elég. - Suttogom amikor meglátom az életem választottjának egyetlen könnycseppjét. Azt hiszem most már itt az ideje, hogy elkezdjek aggódni. Remélem, mire az oltár elé jutunk, már helyreáll a rend és nem történik semmi probléma. Anyám visítása irritálja a fülem, ahogy Irinát szidja, én meg csak közelebb megyek, eddig türelmes voltam, eddig... - Azt mondtam ELÉG! Kifelé! Mindannyian. Hagyjatok minket, hagyjátok Irinát most, de nekem még lesz mondandóm nektek az esküvő után!- Biztosak lehetnek benne, hogy ezek után el fogom nekik magyarázni, hogy hogyan bánjanak ezentúl a feleségemmel.
Nem gondolkodom, azonnal Irina után megyek.
- Várj meg. - Sietek utána, futok ha kell, és remélem utolérem, és remélem senki nem jön szembe, nem hiányzik, hogy pletykáljanak rólunk ma. Elkapom a karját ha sikerül, majd lehajolok hozzá. - Ne figyelj rájuk, nem tudják miket beszélnek. Ennek a napnak jónak kell lennie, nem erről kellene, hogy szóljon. Ne haragudj rám. - Nem tudtam uralkodni magamon. Egy nő pedig biztosan nem így képzeli el az esküvője napját.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Irina M. Karkarov

Irina M. Karkarov

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Szer. 14 Aug. - 14:36
-majd megérted, csak legyen neked is gyereked, igor, megérted még, hogy csak azért nem lehet minden csalódást megbocsájtani, mert belőled származik! minek kellene örülnöm, hogy megteszi azt, amire mind képesek voltunk?!

anyámnak igaza van: képesek voltunk, képesek vagyunk, képesek leszünk mások tekintetének kereszttüzében megkötni újra meg újra ugyanazt a szövetséget saját magunkkal - a koszorút nézem a fejeken, ruhám beleakad valaki kezébe, míg jó szerencsét kívánva megérint, összerezzenek, sírni fogok - csak én rontom el Igor örömét, azt a kevés nyugalmat, amit meghagytak neki, talán irgalomból, mégis a fiuk. az eskető előtt térdet hajtok, könnyeim az ölembe hullanak, nem merek ránézni egyikükre sem, mindketten tudják, talán az utolsó vendég is tudja, hogy nevetni vagyunk itt, nem örülni. igent mondok többször, hangosan, ugyanolyan hangon, ahogy gyakoroltam - Igor vállát nézem, kettőig számolok minden igen után, ne túl hamar, ne túl lassan, ő érzi biztos, hogy mindegyiknél lábujjhegyre kell állnom, úgy jó, úgy van értelme.
anyámnak igaza van: még én is képes vagyok rá.

- nem volt éppen könnyű velük, egyikükkel sem, akármit képzelsz is! nekünk talán jó volt nézni, mi lesz belőlük?! ki vagy te, mi vagy te, hogy most itt számon kérsz bennünket, kisfiam, te talán jobban csináltad volna, te talán előre láttad volna, ugye?! hát őszintén kívánom neked, hogy rájöjjél a sajátoddal, mit kell elviselni és eltűrni csak azért, mert muszáj, akármilyen hálátlanok, akármilyen csalódást okoznak is!

anyámnak nincs igaza: még akkor is erre gondolok, amikor a varázslat kigombolja a talárt a hátamon, és elejtem a pálcám - arra gondolok, hogy Igor még mindig ösztönösen ragadott meg, hogy nem félek tőle, hogy talán mégsem lesz olyan átok, ami megfogan rajtunk abból, amit anyánk kiabált rá, mielőtt kidobta volna őket. megvizsgálom még egyszer a méhemet és a genitáliáimat, de minden bűbájt rendben találok, minden sértetlen, ép, egész, alkalmas. a vacsorán nem beszélek, de pontosan emlékszem, kin milyen cipő volt: látom a mozdulatokat, tudom, hogy táncolnak, de csak Igor kezét szorítom az asztal alatt, szorítom akkor is, amikor nekem kell táncolnom, azt is számolom, a lépéseket, hogy ne rontsak. nem akarok, életemben nem akartam még ennyire jól tenni, amit, pedig csupa vágy vagyok arra, hogy beilljek közéjük.
anyámnak nincs igaza: Igornak van, amikor azt mondja, rólunk kell szóljon, bólogatok, ha órákkal korábban is.

- ...tegyük hát azt, amit elődeink, vigyük ágyba ezeket a boldog fiatalokat, hogy végre élvezhessék a jól megérdemelt csendet.. vagy éppen annak hiányát! irina, Igor, rajtatok a világ szeme, aztán csak semmi sietség, mi egész éjszaka ráérünk!

anyámnak igaza van megint: ők ráérnek, vodkától, bortól elnehezült hangon csukják be az ajtót, és a huzatban elalszik a gyertya, amit itt hagytak, így nem látom már magam a tükörben, letakarhatom végre a direkt-véletlenül hátrahagyott portrét. a pulzusom magasabb a rendesnél, érzem a testem minden jól érthető jelzését, azok folytatását az idegeimen: lépéseket hallok, összeszorul a szívem, talán a billentyűim nem viselik a terheiket. a köpeny túl hosszú, beakad majd ismét, amikor megfordulok, arra gondolok, az a portré talán nem lát, de majd hall, nem tudok megnyugodni, diagnosztizálom a pánik jeleit: mikor Igor belép, felkapom a pálcám, de nem az varázsol - apró darabokra robbantom a képet, még hamu sem éri alatta a padlót. csend lesz kint, talán megértik belőle, hogy ahány szeme van a világnak, azt mind be fogom csukni Igorért.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Wedding

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Lestrange-Black wedding
» Wedding day - Marcell & Victoria

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-