Odáig voltam a kviddicsért. Nem csak gyerekként, vagy a roxfortos éveim alatt - ahol természetesen csapatkapitány voltam, amit nagyon szerettem hangoztatni, persze nagyon szerényen -, de még most is. Ha tehettem volna, rengeteget járok ki kisebb-nagyobb meccsekre, a Világkupának több meccsét is láttam, de sajnos általában be kellett érnem azzal, hogy a házak közti meccseket ülöm végig. Persze nem panaszkodtam, a semminél ez is több volt, és elég sokszor meglehetősen izgalmas meccseket volt szerencsém látni. Sok tehetséges játékos akadt a Roxfortban. Mindenesetre nem is volt kérdéses, hogy ott leszek a Griffendél összes meccsén, az én házam volt, nagyon szerettem volna látni, hogy megint megnyerik a kupát, megérdemlik. Már az is elég indok, hogy griffendélesek.
- Izgalmas meccsnek ígérkezik. Mindkét csapatnak remek a stratégiája és még jobbak a játékosaik. Lehet, hogy egy nagyon hosszú meccsnek nézünk elébe, de nem baj, annál izgalmasabb lesz. -Nagyon lelkes voltam már a gondolatára is, hogy egy valóban jó meccset fogunk látni, alig vártam, hogy elkezdődjön. És még csak nem is kellett a tanárok között ülnöm, ott mindig olyan unalmas volt. Rajtam kívül senki nem lelkesedett úgy a meccsért mint egy diák, úgyhogy... nos, így jobban belegondolva, lehet, hogy nem is láttak volna szívesen a tanárok között, Slucky biztosan nem. Nem is baj, szívesebben néztem a lányommal együtt a meccset.
- Volt egy megérzésem, hogy hajtónak leszek a legjobb. Fogónak túl magas voltam, terelő nem akartam lenni, az őrzőt pedig unalmasnak találtam. Úgyhogy elég hamar elhatároztam, hogy hajtó szeretnék lenni és szerencsére meg is feleltem a célra, úgyhogy beválogattak a Griffendél csapatába. -Richard és a kviddics együtt említésére muszáj volt felnevetnem. Még a feltételezés is nagyon vicces volt, hogy Richard egyáltalán seprű közelébe menjen. -Nem éppen így történt. Ami azt illeti, ezt nem kéne elmondanom, de megteszem. Apu retteg a repüléstől, a kviddicstől meg még annál is jobban, már az is meglepő, hogy néha ki mer jönni meccsekre. Egyszer felültettem magam mögé a seprűre, még szinte el sem löktem magunkat a földtől, már visított mint egy kismalac, hogy mennyire fél és le fogunk esni és meghalunk. Természetesen nem történt meg, de soha többet nem merem seprűre ültetni. Azért ne mondd el neki, hogy ezt elmeséltem. -Richard a nyakamat is kitekeri, ha megtudja, hogy előadtam Florának, mennyire retteg a repüléstől.
- Te is tudod, hogy ha kviddicsről van szó, rám bármikor számíthatsz. Egyetlen meccset sem hagynék ki, pláne nem egy ilyen jó társaságban -ölteltem át a vállát.
Természetesen hallottam a büntetőmunkáról, Slughorn akkor sem hagyta volna szó nélkül, ha kényszerítik rá. Az első alkalommal elmondta nekem, hogy mi történt, vagyis csak azt, hogy milyen neveletlen lányom van és igazán nem ezt várta tőlem. Persze tudtam, hogy nem így gondolta, sosem kedvelt túlságosan, ahogy én sem őt. Úgyhogy természetesen szerettem volna beszélni erről Florával, csak nem szerettem volna már az elején tönkretenni a meccset. Nagyon nem lett volna szép tőlem.