Doe,
tudom, hogy előbb kellett volna szólnom Cocoról, és igazából erre a pontra már tényleg csak reménykedni tudok, hogy a levelem aznap előbb ért oda hozzád, mint Lip, hogy elmondja, hogy mi történt.
(Azért remélem, hogy mostanra tudod, hogy mi történt, és bár meg tudnám mondani, hogy miért féltem ezt leírni neked előbb, de igazából kicsit még most is félek. Mármint túl sokat oktattalak ahhoz a biztonságos szexről, hogy most röhögés nélkül gondolj rám, pedig szeretném, ha nem nevetnél rajtam, mert – nem furcsa, hogy a beszédben használatos hatásszüneteket nem tudod jól visszaadni levélben? tudod, hogy mennyit gondolkodok ezen a mert felett? ez a harmadik óra – nem esne jól.)
Fogy az idő, én pedig egyre kevésbé vagyok biztos benne, hogy jól döntöttem. A még nagyobb baj, hogy Coco már csak abban biztos, hogy rosszul döntött, hogy idejött, vagy hogy nem hallgatott az anyjára. A szülei találkozni akarnak velem, ő azt mondta, hogy ez szóba sem jöhet, és hogy azt akarja, hogy nekem könnyebb legyen, de szerintem simán csak hazudik, és fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Szerintem arra vár, hogy az idegeimre menjen, én pedig ezért kidobjam, ő pedig megszabadulhasson tőlem és a gyerektől, és élhesse tovább az életét. Mikor ezt leírom, akkor igazából szörnyetegnek érzem magamat, és amitől még inkább rosszabb, hogy csak arra tudok gondolni, hogy mi van, ha nem is Coco akarja ezt, hanem igazából én.
De mégis ki a fene akarna tizennyolc évesen apa lenni? Mármint, az idő nagy részében elhiszem, hogy csodálatos leszek benne, és amihez én nem értek, abban szerintem majd Dung segít, csak közben meg a nap felét végig bőgtem bezárkózva egy kutya szagú szobába (ezen a farmon egyetlen rohadt kutya sincs, miért van mindenhol ott a szaguk?), és csak reménykedek, hogy nem tudják, hogy amúgy mit csinálok, de muszáj ezt leírnom neked, mert ha nem adom ki magamból valahogy, akkor félek, hogy elkezdek inni, ez pedig a legkevésbé sem hiányzik most, de szeretnélek megkérni, hogy ezt a levelet aminthogy elolvastad, égesd is el.

Dorcas, én szeretlek, szeretlek, szeretlek, és nagyon hiányzol, és tudd, hogy amúgy nagyon jó helyen vagyok, csak épp most egy nagyon rossz pillanatban, és sajnálom, nem lenne szabad csak akkor felkeresnem téged, mikor épp nagyon rossz pillanataim vannak csak, vagy hát eleve gyakrabban kéne keresselek, de már unom, hogy ezzel zárom minden kicseszett levelemet, nem megállapítgatni kéne, nem ígérgetni, hanem csinálni, nem?
Amúgy te sem írsz nekem, nem tudom, hogy én minek könyörgök a bocsánatodért.
Csak, kérlek, maradj csodálatos, és tényleg szeretlek és tényleg hiányzol.

Bunny

Edmund,
(mármint te el tudod képzelni, hogy ha gyereked lesz, majd akkor is Bunnynak fogod magad hívatni?)

lásd, hogy milyen kegyes vagyok. elégettem a leveled. És közben nem nevettem. Sőt, akkor sem nevettem, amikor olvastam, vagy amikor Philip elmesélte a leveled előtt három nappal (!! Talán nem ártana egy kompetensebb baglyot szerezned, hogy az ilyen fajsúlyú hírek időben megérkezzenek a címzetthez), és most, mikor írom ezt a levelet, pláne nem nevetek.  
Csak mert a negyedéven beállva tett vérszerződés kötelez.

De nem elég egyértelmű, hogy miért te esedezel a bocsánatomért?
Sokkal jobb vagy az ilyesmiben, mint én valaha.
És be tudnám bizonyítani, csak hát nem elégettem azt a kurva levelet?
Ígérem, a jövőben próbálok következetesebb lenni. A faszt. Inkább csak ne ígérgessünk semmit, úgyis megszegjük.

Legyen elég, hogy én is szeretlek. Ezt pontosan egyszer fogom leírni. Szóval ne égesd el ezt a levelet, ha lehet.

Egyébként miért gondoltad, hogy majd sem Cocó, sem pedig te nem fogsz majd kiakadni két éjszakát eltöltve Dunggal?
Miért nem mentetek mondjuk Liamhez?
Mondanám, hogy jöhettek ide, de azt hiszem, nem éppen készültünk fel erre, de hát mégis mi a faszra készültünk fel mi egyáltalán? Philip közelében nagyobb életveszélyben lennétek, mind Dungnál.
De talán nem is rossz ötlet, ha mégis átjöttök kicsit. Szigorúan rövid távra, és akkor ha kicsit nyugodtak a körülmények, akkor majd megoldódik a bizonytalanságotok is, nem?
Különben is, ha nem ismerem meg Cocót, soha nem fog belemenni, hogy keresztanya legyek és hogy a gyereket ifjabbik Dorcasnak hívjuk.

Csókol,
Dorcas, az idősebbik

Dorcas, az idősebbik,
ha még egyszer Edmundnak hívsz, vagy téged öllek meg, vagy magamat. Nem viccelek, nem egy kibaszott Narnia szereplő vagyok, hogy így nevezz.

A legutóbbi levelem óta már vagy négy hasonló idegösszeroppanást kaptam, viszont most egész jó kedvű vagyok, és látom ám, hogy próbáltál felérni az előző levelem hangulatához, csak már nem vagyok olyan hangulatban, és kicsit kínosan érzem magam, hogy úgy a frászt hoztam rád – már amennyiben a frászt hoztam rád. Azért megpróbálok szép sorban válaszolni mindenre.

1. Ne hívj Edmund-nak. Tudom, hogy ezzel kezdtem a levelemet, de szeretném hangsúlyozni.
2. Köszönöm, hogy elégetted az előző levelemet. Ezt megtarthatod, hogyha esetleg továbbra is Edmundoznál, én pedig ettől megölném magamat, legyen miről emlékezz majd rám.
3. Sajnálom, hogy a baglyom majdnem akkora csalódást okozott, mint én.
4. Megint csak: épp nem pánikolok, így viszont a te nyugtatgatásod kifejezetten viccesnek tűnik. Én ki is nevettelek, vérszerződés ide vagy oda.
5. Akkor most már nem csak öregek vagyunk, hanem nyálasak is? Nem tetszik ez nekem. Legalább az egyiket abba kéne hagyni.
6. Én Coco-tól akadok ki, nem Dung-tól.
7. NEM MEHETEK LIAM-HEZ. Sőt, tulajdonképpen azért vagyok Dung-nál, mert Liam nem gondolná, hogy itt vagyok. De ez megint egy bonyolultabb sztori.
8. Szerintem egészen a leveledig úgy voltam vele, hogy tök jó lenne lelépni hozzátok, de most meg bámulom újra meg újra, amit írtál, és rendesen megijedtem, és szeretnék magyarázkodni, hogy Coco csak terhes, nem pedig egy kibaszott szörnyeteg, hogy így félni kelljen tőle, de az a helyzet, hogy ezt én sem hiszem el egészen. Az rosszul venné ki magát, ha egyedül jönnék? Amúgy nem tudom, akarok-e menni. Igazából tökre nem tudom, hogy mi az, amit egyáltalán akarok, de ez ilyen életkori sajátosság lehet, nem? Mit csinálhatok amúgy rosszul az életemben? Hogy lehet, hogy ti egész nap csak jól elvagytok, mások meg mondjuk ennyi idős korukra modellek meg filmsztárok lesznek, én pedig csak kóválygok egy házban, ahol mindenki hibáztat valamiért?
9. Szerintem félreismered Coco-t, ha eleget győzködjük, szerintem győzhetünk felette!
10. Nem hittem volna, hogy ezt a mondatot le fogom írni, de valahányszor vécére akarok menni, Amycus Carrow épp zuhanyzik, és ettől kezdem megint felkúrni az agyamat, szóval ezt a levelet most abbahagyom, és megpróbálok rájönni, hogy (amivel be akartam fejezni ezt a levelet, az valószínűleg később bűnjel bizonyítékként felhasználható lett volna ellenem, és úgy tűnik, nagyon kell vigyáznom, hogy ne legyenek olyan megnyilvánulásaim, hogy bizonyítékként felhasználhassák ellenem).


Én

Jobb lenne, ha erről inkább Szofinak panaszkodnál. Vagyis jól van, abbahagyom, ha ennyire ragaszkodsz hozzá. Nem értem, miért vagy most ezen kiakadva, mikor annyi minden más miatt ki lehetnél akadva.
Amúgy meg persze, hogy a frászt hoztad rám. Efelől ne legyenek kétségeid.
1. megértettem elsőre is. Tényleg. De nem érzed azt, hogy a frusztrációdat valaki egészen máson vezeted le, mint akin valójában kellene?
2. Hála az égnek vannak még emlékeim rólad. Ami azért elég para. Ha visszaemlékszel arra az elcseszett időszakra a roxforti utolsó hónapjainkban, amikor kb. minden emlékemet elvesztettem. De valahogy a régiek megmaradtak. Talán az agy valahol máshol tárolja őket.
3. Nem vagy akkora csődtömeg, mint a baglyod, hidd el.
4. bazmeg
5. bazdmeg megint.
6. kellett neked felcsinálni, Bunny, most tényleg nekem sírsz, vagy mi a franc? Lehet már nem is sírsz? Miért nem talál ki valaki valami korszerűbb kommunikációt varázslók között, mint a tetves bagoly? Így olyan mintha mindig csak az ismétlést látnám egy betelefonálós műsorban, és hiába tárcsázok már senki sincs a vonalban.  
7. kérlek. Úgyis tudom, hogy el akarod mondani. Izé írni...
8. valld be te kis szemét, hogy meg akartál bőgetni szándékosan.
9. mégis úgy érzem, hogy inkább nyeregben lennék, ha találkozott volna velem már valaha az életben. De te mintha szándékosan akarnád megtorpedózni ezt a találkozást. Minket szégyellsz vagy őt? És most komolyan gondolod ezt a titkolózást? Mi van? Mit csináltál? Ha akarod, elégetek minden levelet, csak kommunikálj velem tisztességesen, és ne csigázd fel az idegeimet

légy szíves

kérlek

köszi