Dynamite duo strikes back

Seth & Destiny

Lelkesen robbanok ki a klubhelyiségből. Van is okom az örömre, mivel Seth végre kijöhet a gyengélkedőről. Sikeresen visszanövesztette az arcát a ronda, üstös balesete után, én pedig boldog vagyok, hogy végre visszakapom a legjobb barátomat. Mi tagadás, annak ellenére, hogy alapvetően remekül feltalálom magamat minden helyzetben, kezdtem már erősen félkarúnak érezni magamat. Egyértelmű, hogy bár tulajdonképpen Seth pontosan oda fg jönni, ahonnan most éppen elindulok, én mégis elé megyek. Eszem ágában sincs vesztegetni az időt, úgy szedem a lábaimat a gyengélkedő felé, mintha legalábbis az életem múlna rajta.
Egyszerű farmert húztam kapucnis pulóverrel, úgyhogy nagyjából egy banditára hasonlíthatok. De hát bánom is én, most valami kényelmeset kerestem, elvégre nem randira megyek, hanem a gyógyítóhoz. Ott úgysem számít.
Elérve a megfelelő ajtót gyakorlatilag berobbanok rajta, mint egy kisebbfajta gömbvillám és visítva rohanok végig a termen.
-SEEEEETH! - a kiáltás aztán elhal hamar, amikor a javasasszony úgy lepisszeg, hogy még a fülem is kettéáll. Kínos kis vigyorral óvakodom tovább, majd a barátomat meglátva egyszerűen a nyakába vetem magamat, mint egy zsák krumpli.
-Ma van ma! - vigyorgok rá, mint valami dinka, közölve a kézenfekvő tényeket. De gyanítom, ő is várta már, hogy végre kiszabadulhasson az ágyfogságból. Biztos állati unalmas lehetett itt nélkülem. Mert hát látogattam én, de nem tudtam egész nap itt ücsörögni vele. Na, meg rengeteg a mesélni valóm, mert bár nagy vonalakban elmeséltem neki Willt, de még nem volt alkalmunk úgy igazán kivesézni a történteket.

Ilyesmi is csak velem történhet! A legkínosabb pillanatban, órán persze. Volt, nincs csinos pofi. Hogy én mennyit bőgtem: csak az arcomat NEEE! Sőt, átrohantak a szomszéd teremből mi ez az artikulálatlan üvöltés: NEEE, CSAK AZ ARCOMAT NE, GUMICUKORBÓL VAGYOK!
Málnásból méghozzá, csókolnivaló pirospozsgás, rendszeresen borotvált, gondosan krémezett.
Egy hétig bőgtem, hiába bűvölték vissza és rettegtem minden tükörből, amelyik nem azt mondta, Hófehérke, az arcod már a helyén van!
De végül pont olyan lett, mint előtte, csak a magányom nőtt Des nélkül és a szemöldököm, ami odapörkölődött.
Úgyhogy jelenleg is tükröt tartok magam elé, csücsörítek, tudok-e egyáltalán, megvizsgálom nem-e nőtt pattanásom, vagy szőr netalán az államon, melyikbe halnék bele hamarabb nem is tudom, az elég rossz lenne, ha hirtelen szőrösödni kezdene a képem, mert tudom, nekem sosem lesz olyan szexi szakállam, mint… basszuskulcs nem is ismerek szexi szakállast!
- Des, a szakáll szerinted szexi? Willnek van, ugye? Ő egy jó pasi! De nekem nem illene! Megnézed? Ugye minden rendben az arcommal?
Suttogom a hajába, miközben ölelem, pontosabban fuldoklom tőle.
- Végre! Annyira unalmas volt itt nélküled. Bár tegnap hoztak valakit bekötözött mindennel, kviddics baleset. Azt sem tudom fiú-e vagy lány.
Sandítok a szemközti ágy felé, amit lefüggönyöztek. Végig Rómeót képzeltem mögé, titokban hasonlított egy hangyafaroknyit Amadeusra.
- Na menjünk.
Nagy nehezen elfordítom onnan a fejem és feltápászkodom. Egy borzasztó lusta napot akarok ma, remélem Des elég csajos programot talált ki, ráférne egy kis ápolás a körömágyamra…

Seth & Destiny

Már nagyon vártam, hogy Sethet végre kiengedjék a gyengélkedőről. Nem arról van szó, hogy ne lenne elég dolgom, igencsak felpezsdült manapság az életem. De Seth nélkül valahogy nem az igazi. Egyszerűen össze vagyunk nőve és szörnyű volt, hogy nem tudtam vele mindent azonnal megbeszélni, amikor történt. Meg hát persze van, amit nem a gyengélkedőn fogunk elemezgetni nyilván. Rengeteg a bepótolni valónk. Az első ezek közül, hogy végre a nyakába ugorjak.
-Hát... neki inkább borostája van. Szerintem lusta borotválkozni. - vonok vállat, miközben elengedem végre, aztán a kezembe fogom a pofiját és alaposan szemügyre veszem. -Nem tudom, szerintem vétek lenne eltakarni az arcodat. - állapítom meg. Seth nem az a szakállas típusú pasas. Persze, van, akinek tök jól áll. Apámnak is van egy kis körszakálla, amikor éppen nincs belőle elege. Utóbbi esetben levágja az egészet a fenébe, mondván kinek van kedve vele szórakozni.
-Fiú. Agyonverte egy gurkó, hogy finoman fogalmazzak. - húzom el a számat ahogy én is a függönyre sandítok. Éppen edzésünk volt, amikor történt. Újonc a csapatban és csúnyán megjárta a goromba labdával. Persze, ez már felvet némi terelői bakit is, lévén, a srác hajtó. Brooksék mellett bezzeg egy gurkó se talál.
Belekarolok Sethbe, ahogy kifelé haladunk a gyengélkedőről és a klubhelyiség felé veszem az irányt, ahol legalább kényelmesen elhelyezkedhetünk. Persze, még mielőtt bármi fontos dologról szó esne, felrohanok a hálókörletbe a manikűrös cuccaimért, hogy visszatérve fintorogva méregessem a fiú kezeit.
-Borzasztó, hogy az ilyen helyeken nem figyelnek oda a részletekre. Látom, a körmödet azért levágták, de... na jó, jobb, ha nem fejtem ki a véleményemet! - sóhajtok fel és inkább munkához látok. Ennyi erővel egy hippogriff is lecsipegethette volna azokat a körmöket. Viszont szándékosan nem szólalok meg. Hagyom Sethet egy kicsit rágódni, hogy ő kezdjen el nyúzni azért, hogy meséljek és beavassam a részletekbe.

Ölelgetem az én kebelbarátnőm, nagyon unalmas volt nélküle, nem is tudom mit csinálta volna, ha nem jár be naponta. Egyrészt a tanulással is elmaradok, persze az érdekelt volna legkevésbé, de az unalom és legjobb barátom jelenléte nélkül egészen biztosan depresszióba zuhanok.
Kicsit nevetek, hogy az Willje lusta borotválkozni.
- Szerencsére jól áll neki. Azt mondod? Egyébként még nem szoktam borotválkozni, mármint még nem kell, csak gondoltam esetleg később, ha nem lennék elég férfias. De mindegy, igazad van, nem bírnám megszokni.
Tapogatom meg arcom, amikor elengedi. Kifelé menet a bekötözött fiúra sandítok, beharapom ajkam, aztán gyorsan előrenézek, belekarolva Desbe.
- Szegény. Mi lenne ha felajánlanám a kviddics csapatnak, hogy ápolni fogom őket? A félidőkben úgysincs senkinek energiája elszaladozni a gyengélkedőre...
Somolygok és persze Des tudhatja mi áll ennek hátterében, de azért igyekszem nagyon ártatlan képet vágni.
- Igaz szurkolófiúként se rossz, csak tudod néha zavar, ha rám lépnek, persze Te nem, csak a többi lány.
Igazából gyakran nincs kedvem emelgetni, de mivel más fiú nem nagyon buzdítja kviddicses legényeinket, engem nem emelget senki.
A klubhelyiségben aztán beletespedek egy fotelbe, nem valami elegánsan és lustán pislogok Des után. Élénkebben ülök fel viszont, amint visszaérkezik és hüledezve kapom magam elé kezem.
- Nagyon csúnya? Hát, próbáltam rágni, de... Kösz, vedd kezelésbe!
Nyújtom oda neki gondterhelten, remélem senki sem lát meg minket, most épp nincs itt nagy tömeg.
- Mesélj! Mindenről hallani akarok! Odament hozzád, hogy járjatok? Megcsókolt már? Mindent, a legapróbb részletekig
Hangsúlyozom izgatottan, miközben idegesen kémlelek körbe nincs-e errefelé valaki leskelődő, akinek eszébe jutna nyilvánosan megszégyeníteni.

Seth & Destiny

Megrázom nevetve a fejemet. Seth-nek néha olyan képtelen ötletei vannak. Ráadásul nagyon is jól tudom, hogy nem borotválkozik. Még azt is tudom, hogy milyen színű alsót hord, nemhogy azt, hogy borotválkozik-e vagy sem. És tudom, hogy nem.
-Hát... neki igen. De Will egészen más karakter, mint te. Kezdve azzal, hogy ő tetszik nekem. - cukkolom egy kicsit. Nem mintha Seth nem lenne egyébként helyes fiú. De én nem bukom a melegekre, ő meg nem bukik lányokra. De legalább kölcsönös a dolog. De legalább van kin kiélni a rám törő stylist-rohamokat időnként és még örül is neki.
-Aha. És ezt teljesen önzetlenül tennéd, ugye? Biztos nem az izmos fiútestek miatt. - nézek végül a fiúra összehúzott szemekkel. Nem mintha nem érteném meg az indokait. De ettől még nem fog közelebb kerülni olyan srácokhoz, akiknek ő még csak nem is az esete.
-Hát állj ki magadért! Mondd meg nekik a magadét! Attól hogy lányok, még nincsenek porcelánból. Semmi bajuk nem lesz attól, hogyha rájuk pirítasz. - fakadok ki egy kissé, mert mégsem járja, hogy boksz-zsáknak nézik, ő meg csak úgy tűri, mint egy zsák krumpli. -Egyébként is. A profi csapatokban vannak fiúk. És neked jó esélyeid vannak bekerülni, velem együtt. - kacsintok rá végül. Nem vagyok egoista, de igenis keményen edzünk mind a ketten, ráadásul a szívemből jön a dolog. Szeretem a kviddicset és szeretek szurkolni.
A klubhelyiségben azonban már egészen más dolgok kötik le a figyelmemet, mint a szurkolás. Nevezetesen Seth borzasztó állapotban lévő körmei. Miért nem lehet a diákoknak rendes ellátást adni a gyengélkedőn?
-Azt meg ne próbáld még egyszer! - integetek a körömreszelővel fenyegetően, aztán munkához látok, hogy valahogy ki is nézzenek azok a szerencsétlen körmök. -Csak gyengíted vele őket, aztán szanaszét fognak töredezni. - Sóhajtozva szemlélem még egy darabig a dolgot, aztán elkezdem rendbe szedni először a körömházat, aztán ezeket a borzasztó éleket, amik megmaradtak a szélükön. Nem tudom, hogy a látvány szörnyűbb, vagy a tény, hogy ez egy nő keze munkája egyébként.
-Hát volt egy buli egyik este. Ott játszottak szokás szerint. - nyilván ő is vágja, hiszen nem ez az első olyan buli, ahol Will bandája játszik. Táncoltam már át a zenéjükre egy pár éjszakát Seth-tel. -Aztán elkezdtünk táncolni. Tök jó kis party volt egyébként, amíg a prefibubi meg nem jelent és oszlatta a bulit. Mi meg elszaladtunk. Megmutattam neki az ablakunkat. Tudod, ahol veled szoktam ücsörögni órák után. Beszélgettünk, meg csókolóztunk. Éééés igen, megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője. - vigyorodom el a beszámolóm végén. Mindezt persze úgy adom elő, mintha mi sem volna természetesebb. Na, persze, nem ő az első srác, aki szeretné, hogy a barátnője legyek, de azért szeretném egy kicsit csigázni még Seth-et. Elvégre minden sráccal azért nem szoktam összejönni. Sőt, eddig a legtöbbet kikosaraztam.

Kicsit aggódom. Nagy levegőt veszek, beharapom ajkam mielőtt megkérdezném, de Des-el megbeszélek mindig mindent, szerintem azt is tudja milyen alsót hordok, hogy az a legcikibb, amelyiken Mickey egér pucéran táncol (megbűvöltem, hogy mozogjon)
- Persze, de...ha nem lennék meleg és nem is ismernél mit gondolnál? Hogy ez a lúzer, vagy ez a jó pasi?
Érti vajon mire akarok kilyukadni? Miért nézek rá baromi kétségbeesetten?
Elmosolyodom, szégyellős ez, kis kuncogás is kicsúszik hozzá. Beharapom ajkam, felpillantok és előveszem az előbbi megjátszott ártatlanságot.
- Teljesen önzetlenül és önzetlenül nézném meg azt is, ha már ott vannak.
Vigyorodom el, legalább tudnék mesélni neki. Viccelek persze, marha gyorsan lebuknék, van egy olyan sanda gyanúm.
Nagyjából egy perccel a vigyor után ijedt vegyes elképedéssel pislantok rá, talán lassan, óvatosan is, persze halál cuki, hogy így aggódik, de valamit nagyon félreért.
- Des...Des, nyugi. Teljesen normális, ha rám lépnek, kell a figurához. Hiába van mágia a szurkolásban, sokat átvettünk a mugliktól. Des, hahó, én vagyok az egyetlen szurkolófiú, kire lépnének? Nem bántanak.
Nevetek fel, ha engedi meg is ölelem milyen anyatigris. Szóval külső szemmel ennyire lúzernek nézek ki, milyen remek!
Nagy levegőt veszek, egy perce vizualizálom magam a jövőben, mint kínosan, izompólóban vigyorgó egy Világkupa kaliberű eseményen. Des magabiztosan sasszézik a magasba, triplaszaltó, elkapja egy fekete félisten, míg az én arcomban landol egy random csaj muffja.
- Neem, azt hiszem én nem gondolom ilyen komolyan a szurkolást.
Pislantok rá, mert az nyilvánvaló ő miből fog karriert csinálni, de nem feltétlen tartok majd vele. Én, a lúzer kis buzi barátja, köszönöm szépen válságban szenvedek az élet minden területén. Azért remélem nem érinti rosszul, vagy nem képzelte egészen másképpen. Nyilván akkor is folyton együtt fogunk lógni, karban kell tartania a körmeimet!
Összerezzenek, ahogy rám szól a rágásért és viccesen utánozni kezdem az engedelmes tiszteket. Szalutálva harsogom:
- Igenis asszonyom!
Ez a körömrágás dolog tényleg szörnyen hangzik, valahogy le kell szoknom róla.
- Nagyon buzis lenne, ha átlátszóval lelakkoznád? Csak hogy ne rágjam?
Súgom halkan, hiszen bármelyik fal növeszthet fület. Körömápolgatás közben elképzelem az egészet, Willék jól játszanak, ugrálok rajta, mint egy fürge gida, várjunk ez rossz imagináció, nem akarom magam faunként elképzelni! Nagy levegő, tovább. Hogy milyen szép Will mosolya, ahogy Des végigsimít a borostás állán, képzeletben nem is Des az, hanem én, várjunk csak, ilyet nem is mesélt, borostáról nem most volt szó. Bólogatok gyorsan, inkább nem vizualizálok semmit, izgatottan zsizsegek. Igazából a prefektusnál nyelek egy nagyot, vajon Ő volt-e, de nem kérdezek rá.
- Na és jól csókol? Nem volt nagyon nyálas? Milyen volt érzésre?
Úgy irigylem! De ki fog engem megcsókolni? Maximum majd valami csaj és akkor biztosan kiadom az aznapi menüt.

Seth & Destiny

Megforgatom kissé a szemeimet. Seth mindent egy kicsit túldramatizál. Bizonyos szempontból persze én is ezt teszem, de én egészen máshogy csinálom. Persze, nem mondom, meg tudom érteni, hogy miért vannak ilyen kemény önértékelési problémái. Mi befogadtuk ugyan, de biztos pocsék lehet látni, hogy mi néhány súrlódástól eltekintve jól kijövünk a szüleimmel, ő meg nem kellett a sajátjainak. Ezt soha nem is fogom megérteni egyébként. Seth egy fantasztikus srác! Aki ezt nem látja, az súlyosan hülye.
-Hát nekem annyira nem vagy az esetem, de ettől még helyes srác vagy. - vonok vállat. Egészen más jellegű fiúkra bukom és itt most nem is feltétlenül arra gondolok, hogy meleg. Nekem ő túl kölyökképű, ennyi az egész. De hát ezért is működik a barátságunk. Nem vagyunk egymás esetei.
-Aha! Képzelem! - nevetek rá. Persze, tény, hogy azért nem panaszkodhatnak a kviddicsezőink, de ha megpróbálná, biztos, hogy megérnénk azt a történelmi pillanatot, amikor megpróbálom lebeszélni valami őrültségről. Pedig egyébként általában az összesben benne vagyok.
-Jó-jó, na! Olyan drámai tudsz lenni, hogy néha még én sem tudok rajtad kiigazodni! - nézek rá vádlón, egyszersmind visszalőve felé a labdát. Egyébként is valahol tök büszke vagyok rá. A csajok marhára odavannak, hogy meleg fiú van a csapatban, de hát neki már van legjobb barátja. Én. Lecsúsztak erről a körről.
-Kár. - döntöm oldalra kissé a fejemet. Nem fogok jelenetet rendezni, meg könyörögni, az nem én lennék. De tény, valahogy úgy képzeltem el, hogy a suli után is úgy maradnak majd a dolgok, mint eddig. Hogy mindent együtt csinálunk. Meg nem is vagyok benne biztos, hogy egy random módon odaállított bázis fiúban annyira megbíznék, mint benne. Mi azért működünk jól a pályán, mert az életemet is rábíznám.
De most ideje más területekre fókuszálni, mert borzasztóak a körmei. Ráadásul még ő is rontott a helyzeten azzal, hogy megpróbálta lerágni.
-Nem hiszem. De majd legfeljebb őket is leöntöm bájitaltanon. - vágok egy grimaszt. Nem ez lenne az első eset, hogy ilyet teszek valakivel, aki őt szekálja. Meg hát most már van kivel büntetőmunkára járnom. Így valahogy kevésbé zaklat fel, ha odaküldenek.
És persze körömápolás közben végre van időm rendesen mesélni Willről is, elvégre a gyengélkedő közepén nem teregettem ki az egész magánéletemet. Ez gondolom érthető. De egy kicsit húzom még Seth agyát, mielőtt minden részletbe beavatnám. Széles vigyor kerül a képemre, ahogy a csókjáról kezd faggatni.
-Nem, egyáltalán nem nyálas. Inkább határozottnak mondanám. És TELJESEN lökött a srác. - nevetem el magamat. -Leüvöltötte a fejemet, hogy jól táncolok. - ezen a ponton végképp kipukkad belőlem a nevetés és egy pillanatra még a nagy munkát is félbe kell hagynom, amíg ez csillapodik, mert az egész testem rázkódik a röhögéstől, ahogy eszembe jut a dolog.

Beharapom alsó ajkam és nagyokat bólogatok, mintha nem fájna, vagy ez nem azt jelentené, hogy pocsékul nézek ki. A tipikus jó srác vagy, de nekem nem jössz be. Mosolygom is hozzá, elvégre meleg vagyok és Des a legjobb barátom, nyilván nem erre hajtok. Ha mondjuk Amadeust említeném, aki szintén nem a pasija, biztos, hogy egészen más válasz születik.
- Willen kívül ki jön be?
Úgyis meg szoktuk beszélni. Sőt, legfontosabb téma. Kedélyállapotom javul viszont a kviddicses fiúk gondolatától, együtt nevetünk össze gonosz kis hátsó szándékaimon.
- Drámai? Most pont te voltál drámai, hogy azt hitted hagyok magamon taposni. Nem, kérlek én egy kiegyensúlyozott meleg fiú vagyok, nem látszik?
Csöppnyi irónia csak, ezt viszont tényleg ő fújta fel, ha jóindulatból is. Rámeredek, mert ez a kár nyilván többet jelent annál „semmi gond” Túl jól ismerem. Megbámulom a térdeim, elég erőteljesen gondolkodom valami ütős válaszon, ami nem túlságosan érzelgős, hogy aztán Des vállán kössek ki zokogva (már megint)
- Tudod…sajnálom. Más elképzeléseim vannak, azt hiszem. De még…még minden változhat.
Megrázom a fejem, ahogy ismét meghunyászkodom, pedig ki kell tartanom az elképzeléseim mellett és akár nemet is mondani. Persze nagyon jól elvagyok a szurkolással most még, 15 évesen, de utána nem feltétlen dobálgatnék Desen kívül - mert őt szívesen, egy rakás random luvnyát. Meg hát mi más elképzeléseim? Egyik nagyobb ostobaság, mint a másik. Nem akarok erről beszélni, remélem Des megérzi, hogy nem akarok.
Elmosolyodom, miközben manikűröz, azért hozzáteszem, csak halkan.
- Ugye tudod mennyire szeretlek?
Mivel Des kirobban kissé hátradőlök, nem is tudtam, hogy előny az, ha valaki őrült. Mármint én nem szeretném, ha leüvöltenének egy olyan dimenzióban, ahol tudok táncolni.
- Igen, azt mondják elég tapasztalt. Ez téged nem zavar? Jézusom, ez beteg…Persze te tök jól kezeled az ilyesmit, én tutira elszaladtam volna. Miket csinált még?
Faggatom, jó ezt hallgatni, hogy boldog. Csak nehogy megbántsa, mert akkor elméletileg nekem kellene „helyre rakni” azt pedig tutira nem élném túl.

Seth & Destiny

Nem is igazán értem, miért csinál nagy ügyet Seth abból, hogy nekem nem az esetem. Én se vagyok az övé. Ráadásul olyan régóta vagyunk barátok, hogy tulajdonképpen... akkor is nehezemre esne úgy nézni rá, ha nem lenne meleg. Egyszerűen túl mély már ez a barátság ahhoz, hogy belőlem ilyesmit váltson ki.
-Hát... például a válogatott kviddics csapatkapitány. De ha a suliból kéne mondanom... Amadeus mondjuk helyes gyerek, csak nagyon viccesen beszél, meg... mondjuk Oscar sem éppen csúnya srác. - felelem némi gondolkodás után. Aztán felnevetek. - A prefektusod viszont kifejezetten visszataszító! - mutatok rá. Persze az s lehet, hogy csak ennyire nem szeretem a tagot és azért látom még rusnyábbnak. De mondjuk nem nyerne férfi szépségversenyt. Szerintem legalábbis.
-Őszintén? - kuncogok. Seth sok minden, de a kiegyensúlyozott nem szerepel közöttük. Nem mintha hibáztatnám érte. Végül is az én családommal él a sajátja helyett. Nem mintha apa nem lenne megajóarc, de tudom, hogy fáj neki.
-És tudod már, mit szeretnél? - kérdezem, mert hát nyilván nem fogom visszatartani, ha mást szeretne. Mondjuk... nem is tudom, hogy fogok viszonyulni egy tök idegen bázishoz. Mi van, ha elejt? De mindegy, ezzel nem akarom traktálni. Eleget macerálták a szülei, hogy ne legyen olyan, amilyen. Én nem fogom.
De mindegy, rá is hagyom a dolgot, inkább folytatom a feszült munkát a tönkretett körmein. Hetekbe fog telni, mire rendbe hozom, mert ennek újra ki kell nőnie, hogy normálisan nézzen ki.
-Nem jobban, mint én téged. - nézek fel vigyorogva. Kezdtem már megkattanni, hogy kábé beszélőre kellett hozzá járnom a gyengélkedőre. Már úgy megszoktam, hogy mindig mellettem van. Főleg mióta velünk lakik. Azóta nem is tudom, hogy telhet el egy reggelem például Seth nélkül.
-Miért zavarna? Te... ó, Merlinre, Seth! Kicsit lökött, de azért nem egy elvetemült alak. Csak csókolózni szoktunk. - Jó... meg stíröli a fenekemet, de azért lássuk be, szurkoló vagyok. Ehhez azért hozzá vagyok szokva. Valahol kicsit nyilván zavarba ejtő a dolog, mert hát... én valóban nem vagyok olyan hű de tapasztalt, de szerintem ezzel ő is tisztában van. Bár aztán ki tudja... sosem beszélgettünk erről. Erről pont nem.

Imádom vele megbeszélni az ilyesmit, az egyetlen emberrel, akinek bármit elmondhatok, akinek talán túl sok mindent mondok el.
De egyszerűen nem bírom magamban tartani és most is nevetek, ahogy a válogatott kapitánnyal jön. Igen, sok híres helyes lézeng a világban, de most nem gondoltam ilyen merészet, csak a saját környezetünkre.
Nagy levegőt veszek, bent tartom, aztán egy sóhajban engedem ki, mintha eresztene a belső léggömböm.
- Amadeus… Bárhogy beszélhetne, egész nap elhallgatnám. Harmadikban bele voltam esve… Oscar biztosan hetero, ők mind azok. De Oscar milyen srác? Mármint Amadeus biztosan soha nem állna szóba velem, de Oscar talán…
Megrázom a fejem, miket gondolok, egy kukkot sem bírnék kinyögni ilyen srácok közelében. Érzem most is vörös vagyok, pedig még csak beszélünk róla, kell egy párna, bele akarok sikítani!
Aztán szóbahozza őt és én kis híján hanyatt vágódom.
- Csssst!
Mintha bárki is hallhatná. Legalább egy litert kiizzadok hirtelen, úgy csinálok, mintha Des azt mondta volna ki meleg vagyok, legyezni kezdem a levegőt, fülig elpirulok és azt hiszem szívrohamom van.
- Róla ne beszéljünk légy szíves! Most pont nem vagyok kiegyensúlyozott, de egyébként…
Igazgatom a hajam szerencsétlenül, kicsit durcásan. Szóval ennyire bénának gondol?
Aztán megint csak a fát vágom magam alatt. Elvörösödöm, hallgatok. Mit csinálnék, ha nem ezt? Olyan szilárdan állítom, hogy én nyilván nem leszek szurkolófiú, mert?
Mindenki tudja már mit szeretne csinálni, vagy mi érdekli egyáltalán, de én itt vagyok egy rakás identitásválsággal és csúnya, nagy kérdőjelekkel.
- Nem tudom…
Legalább szeret, mosolygom, ha erőtlenebbül is az alábbi téma miatt. Most biztos elárulva érzi magát miattam…ráadásul még azt sem tudom mi legyek helyette. Semmihez sem értek.
- Jó, értem, értem. Biztos mert tudja, hogy szűz vagy, ugye?
Próbálom terelni a beszélgetés témáját magamról és ez tökéletes. Des az, aki kettőnk közül mindig is igazán élt, nem én.

Destiny & Sethi

Seth & Destiny

Némi gondolkodás után kezdem csak sorolni, hogy szerintem kik a jó csávók. És hát nyilván nem hagyhatom ki a válogatott csapatkapitányt, akinek olyan szép kis habcsók feneke van. De azért akad a suliban is olyan srác, aki megérne egy misét, még ha nem is járok misére. Kivéve ha Archernek írok levelet, mert akkor szigorúan túlórázom is a misén.
-Oscar elég vicces fú... és remekül tud forogni. - teszem hozzá kuncogva, aztán kissé homlokráncolva meresztgetem a szemeimet Sethre. Ez meg hogy jön ide? -Azt kérdezted, ki tetszik. Nem azt, hogy ki meleg. - bököm ki a nyilvánvalót, míg figyelem, hogy vörösödik az arca. Nem is igazán értem, hogy miért, de aranyos vele. -Egyébként meg Amadeus is jó srác. - teszem hozzá, igazán nem kell tőle félni. Ráadásul hogy lehet félni valakitől, aki hegedül? Egy pánsíp már talán halálos is lenne.
-Ja... még a végén meghallja a fotel... - bólogatok komolyan a csitítgatására. Nincs itt senki, légpara az egész. -Miért, amúgy kiegyensúlyozott vagy? - szúrom oda a megjegyzést, miközben nagy elánnal reszelgetem tovább a körmeit, hogy végre kinézzenek valahogy. Pontosabban... valahogy eddig is kinéztek, csak az nem a megfelelő valahogy volt.
De azért ez a nap még nekem is tartogat meglepetéseket, nem is tudom leplezni az elképedésemet, amikor bejelenti, hogy nem akarja folytatni a szurkolást suli után. Mert hát annyira jó benne, ráadásul olyan furcsa belegondolni, hogy valamit nem együtt fogunk csinálni. De hát erőltetni azért nem fogom, ha nem szeretné.
-Támogatlak, bármi is legyen az. - mosolyodom el, még ha nem is túl biztató, hogy fogalma sincs, mihez akar kezdeni. Majd legfeljebb segítek neki megtalálni az élete célját.
Most viszont rajtam az enyhe zavar sora, bár én nem pirulok el. Csak épp olyan témát érint Seth, ami előtte persze nem ciki, de Will...
-Igazából még sosem beszélgettünk erről. - húzom be a nyakamat kissé és még a körömreszelést is abbahagyom hirtelenjében. Nem is tudom, akarok-e róla beszélni vele. Nyilván nem maradok agg szűz, de azért nem is tudom... hogy lehet erről egyáltalán beszélgetni?

310
Kredit

Egyik legkelendőbb témánk Des-el, ahol brillírozok a nevek felsorolásában és „nyáladzós” álmodozásokban, amiről órákat, ha nem napokat el tudnék csivitelni vele, porcikákat elemezni és szedni aprócska darabokra, állapotba stuffolni magam melyik mennyire briliáns, ez az én alkalmi drogom.
- Forogni? Forgatott? Mikor és hogyan?
Nincs előttem a szituáció.
- Jó persze, tudom, hogy egyik se….
Azért a fejem csak vörösödik tovább, nem is számítok rá, hogy a jó srácok azok lennének. Hozzá is teszem, hogy szerintem egyik sem az. Azt hiszem Amadeus említésére levegőt is kapkodok a vörösödés mellé.
- Na pláne hozzá nem mernék szólni egy mukkot se.
Sóhajtok, hogy a fotel meghallja, tudom, hogy izé, mindig parázok, hogy bárki meghallja. Fújok, nagyot a kiegyensúlyozottságomra, megpróbálom kihúzni magam és előadni fotelnek. Lehet, hogy kanapéként kiegyensúlyozott lennék. Mit mondjak? Jajj Destiny gyilkolj meg?
- Nem… egy rakás kaki vagyok.
Be kell vallanom ráparáztam, majd halálosan megsértődik azon, nem akarok nagy hajráfiú karriert befutni, összeveszünk, sosem vesztünk még össze és őszintén szólva életképtelen lennék Des nélkül, ő nekem a falat kenyér, elhasználatlan levegő.
- Örülök, Des, annyira örülök, hogy ezt mondod.
Hallatok megkönnyebbült sóhajt, aztán beletenyerelek egy lelkizős témába, olyasmibe, ami Desnél egész szokatlan. Próbálok nem mosolyogni, csak marha biztató kifejezést ölteni, a kezét csak azért nem fogom meg, mert éppen dolgozik az enyémen és mindent az ápolt körömágyak érdekében, nem igaz?
- Fel vagy rá készülve? Ha megtörténne?
Will idősebb, elég népszerű srác, előbb-utóbb próbálkozni fog, legalábbis erre gyanakszom. Csak óvatosan kérdezem, mégis jó lenne beszélni erről, mármint miatta, én szűzen halok meg.

Destiny & Sethi

Seth & Destiny

Ha már végre kiszabadult a gyengélkedőről, egyértelmű, hogy ki kell tárgyalnunk a létező és kevésbé létező pasiügyeket is. És hát függetlenül attól, hogy ott van nekem Will, azért a szemem még megvan, látom ám, hogy ki az, aki helyes.
-Nem. Én forgattam őt. Furkászokat eresztettem a tanáriba, ő meg mindenáron arra akart sétálni. Hamar lebeszéltem róla. - kuncogok, szegényt aznap megfosztottam az ebéd jogától. De jobb egy kis éhség, mintha elkapták volna valamiért, amit egyébként nem is követett el. Egyébként is adtam neki egy kis csokit, hogy addig se haljon éhen.
-Pedig egyszer kénytelen leszel. Will nagy cimborája. - nézek fel komolyan a körömreszelésből. Will és Amadeus legalább annyira elválaszthatatlanok, mint ő meg én. Egyébként is indokolatlan ez a nagy szégyellősség. Az én környezetemben mindenki nagyon elfogadó és jófej, erre a legjobb példa a családom. De Will sem kapott éppenséggel szívrohamot annak hallatán, hogy Seth meleg.
Attól viszont majdnem röhögni támad kedvem, hogy Seth bármikor is kiegyensúlyozott lenne. Persze valahol megértem őt. Valószínűleg én sem lennék túl kiegyensúlyozott, ha apa kitagadna, csak épp szerencsére engem nem fenyeget ez a veszély. Apa mindenhogy szeret engem.
-Dehogy vagy kaki! - legyintem meg játékosan, majd előszedem a kézkrémemet, mert úgy látom, az sem fordult meg túl gyakran a kezében a gyengélkedőn. Komolyan, miféle ellátás van azon a gyengélkedőn? Még kézkrémet sem adnak...
-Seth! Apa is mindig azt mondja, hogy az ember dolga, hogy valóra váltsa az álmait és boldog legyen. És én ebben teljesen egyetértek vele. - felelem a nagy krémezés közepette. Nem mondom, hogy nem érint rosszul a jövendőbeli távolléte, de annyit gyötrődött az elmúlt időben, hogy az sem érdekel, ha kitalálja, séf akar lenni. Legalább főzne nekem finomakat.
Will és a szex viszont számomra kellemetlen téma kissé. Na, nem azért, mert ne lennék képben ELMÉLETBEN. Elméletben eléggé képben vagyok, csak épp gyakorlatban nem. Ez egy kissé frusztrál és nem is igazán beszélgettünk ilyesmiről eddig.
-Fogalmam sincs. - sóhajtok fel, miközben leeresztem a kis tégelyt. Ez egy olyan terep, ahol még én sem vagyok annyira magabiztos, mint általában. -Állítólag nagyon fáj az első. - meresztem ki a szemeimet Seth-re, így láthatja, hogy ez nagyon aggaszt. Persze, igazából nem csak ez aggaszt, de ez is része a képletnek.

365
Kredit

- Osi jó fej. Olyan sok mindenről lemaradtam…
Nyafogom el magam, de nagy vigyorral, mert díjazom a furkász-tervet. Rám férne valami istenes csínytevés, kikapcsolna növekvő agóniámból, vagy legalább megfeledkeznék az olyan ügyeletes gondjaimról, mint a pasizás.
- Találjunk ki valamit mi is, úgy hiányzik már valami kettős balhé veled.
Egyre nehezebb, annyi mindent csináltunk már, ráadásul a fantáziám is komoly hiányosságokkal küzd. Bárcsak kihagynánk Amadeusékat a társalgásból, véletlen megrántom a kezem, remélem Des van elég rutinos és nem vágja ketté az ujjam.
- Willel is találkozni fogok? De…Des, figyelj, fel kell készülnöm, jógáznom előtte, vagy inni, nem hiszem, hogy józanon valaha is hozzá mernék szólni. Willhez talán, ha elengedhetetlen?
Kérdezem, de tudom a választ, be akar mutatni. Hadonászok is, ha elengedte a kezem, mentegetőzve és kínosan heherészve hozzá.
- Perszepersze Willt meg kell ismernem. De ez azt jelenti ezentúl mi négyen egy társaságba fogunk járni? Szólj, mert akkor felkészülök a szívrohamra is.
Kicsit azért is izé, mert mindig csak Des meg én voltunk. Mi, a páratlan páros, dinamit duó, akkor ez a pasizással megszűnik, ennyi volt? Egyre többször fogok kanstruálni egy sarokban, teljesen egyedül?
Csak mosolygom, hogy tarkón legyint és engedelmesen nyújtom inkább kezeim egy kis ápolásra. Nem fogok vitába szállni vele a kaki kérdésben, inkább megfontolom a nagyfater bölcs tanácsát. Milyen klassz lenne, ha lenne álmom, egészen illeszkedne ez a mondat a szerencsesüti gyűjteményembe.
- Segítesz majd kitalálni? Készíthetnénk színes filcekkel foglakozás táblázatot prókkal és kontrákkal.
Lelkesen fújogatom, hogy a krém hamar száradjon kezemen. Kényelmesen elhelyezkedem, mert most a szexről fogunk beszélni.
- Igen, ettől tartok én is. Mármint a fiúknak is fáj, ha neked csinálják, de nálunk a fordított része is kínos, mert ott meg teljesíteni kell. Nézd, legalább csak a fájdalmat kell elviselned és állítólag csak először. Majd belemarkolsz a párnába. Mindig legyen rajtad tiszta bugyi és ne az a rózsaszín törpés, tudod… Borotváld le a lábad mielőtt találkoztok és nem lesz gond.
Csevegem könnyedén, lehet azért, mert nekem bezzeg esélyem sincs elveszteni. Muszáj kiélnem valakin…

Destiny & Sethi

» The Devil comes back to Georgia
» Back to the future
» Marie && Doris - I'm back
» Haeven on the back of hell
» the ghost in the back of your head

Dynamite duo strikes back

Dynamite duo strikes back

Similar topics

Similar topics