A ritmus minta, és a minták értelmet adnak a dolgoknak. Ha ideges vagy bizonytalan vagyok, mindig dobolni szoktam.
Summer a múltkor jól megszívatott, pedig semmi új nem volt a nap alatt, jöttünk a tehénbőgéssel és erre tessék, csigákkal válaszolt. Tegnap is azzal álmodtam még mindig hányom őket, szóval ez a dolog egyáltalán nem segít abban, hogy ne bukjam meg. Az egy dolog hogy az otthoni dolgok miatt fikarcnyit sem érdekel a mágia meg a varázslás, úgy sem fogom a pálcám használni de ahhoz hogy végre csinálhassam amit szeretnék jó lenne nem megbukni. Nos... minden nappal egyre fogy a remény, Amadeussal azt beszéltük lehet még egy évet itt kell szenvednünk ha nem szedjük össze magunk. Bár lehet akkor is mert a magnixismereten, számmisztikán és mágiatörténeten kívül nagyjából semmi sem megy, mert kell ez a redves fadarab! Jó a bűbájtanból van még E-m általában, ennyi. A lényismeretet is megérte felvenni, még az is meglesz azt hiszem. De az SVK a halálom, az átvátoztatást ne is említsük... miért kötelező ez egyáltalán, hát ha én rohadtul nem akarok pálcával hadonászni akkor meg minek?! Jobb híján kerestem egy félreeső üres termet és az asztalra feltettem egy nagyobb dobozt, mint ellenfél és próbálom eltalálni. Nos... egy egyszerű capitulatus is kifog rajtam, már levertem a doboz mellől egy bögrét, a polcról könyveket, még a szék is feldőlt, de épp az ablakot törtem ki... Igaz ezt már így fél óra masszív bénázás után, hogy elfáradtam, de akkor is kapni fogok érte, mert a nyomorult reparo sem megy! -Azt az utolsó... redvás... fűcsomódat! - Vágom hozzá egy baseball-os mozdulattal a pálcát a doboznak, természetesen a közepén eltalálom, majdnem le is lököm, de csak a pálca esik az asztalra, szerencsére nem törik el, jövök rá mekkora hülye vagyok, fogom is a fejem, hogy még csak az kellett volna eltörjem, nem is lenne rá jelenleg pénzem, vizsgázni sem tudnék, csodás lenne... Annyira hülye vagy Will, gratulálok.
Először nem is tudtam, hogy mit csináljak. Mert hát nem igazán illő dolog másokat bámulni, pláne úgy, hogy ottlétünkről nem vesznek tudomást. Meg hát Bowman nem az a pasas volt, akit én kedvtelve nézegettem. Most is csak azért álltam meg az iroda előtt, mert hallottam pár oda nem illő hangot. Nem vagyok kotnyeles, és nem szokásom mások dolgába belemászni, azonban nem tudtam megállni, hogy ne nézzem meg mi is történik abban a teremben. Először arcomra mosoly kúszott, ahogy néztem a bénázását. Mert hát mi olyan kurva bonyolult abban, hogy eltaláljunk valamit amit kirakott az asztal közepére. Sőt, az elején azt hittem, csak szórakozik, csak direkt rongálni akar. Aztán mikor már a pálcája is repült az össze nem dőlő tárgy felé, arcomról lehervadt a mosoly. Mert ezek szerint mégis csak komoly volt a dolog. Mondjuk nem mintha nagyon lett volna közöm hozzá, de azért mégis kicsit fura volt látni, hogy a suli menője, aki millió női szivet tör össze, király egy-egy előadáson, képtelen egy átkot kilőni. Pedig nem volt túl bonyolult.
Hangosan köhögtem egyet, mikor a pálcája után nyúlt a földön, hogy tudja, hogy itt vagyok és látom. És most az egyszer tényleg nem az vezetett, hogy rajta szórakozzak, vagy hogy kioktassam. Nem vagyok beképzelt, bár tény, hogy van ego-m, de nem szokásom kiröhögni azokat, akik nem túl jók valamiben, és most sem azért fedtem fel magam, hogy rajta szórakozzak. - Valószínűleg nem jó a kézmozdulat, amivel csinálod. Csak az lehet a baj... - hümmögöm, majd belépek a terembe és magam mögött becsukom az ajtót. - Ha gondolod, segítek...
A ritmus minta, és a minták értelmet adnak a dolgoknak. Ha ideges vagy bizonytalan vagyok, mindig dobolni szoktam.
Mikor pár mély fújtatás után és némileg lezuhant vállakkal, konstatálva mennyire évismétlő lesz a dolog, mert eddig átengedtek, szép mosoly és miegyéb, de a RAVASZ vizsga nem ilyen. Ott nincs szép mosoly. Szóval lehajolok csüggedten a pálcámért és lelkiekben ráveszem magam arra, hogy folytassam köhintést hallok, olyan gyorsan pördülök meg és egyenesem fel hogy leverem a dobozt és majdnem elesek ahogy csúszik a kezem, hogy megtámaszkodnék. Elvégre ha így lát meg egy prefektus vagy egy tanár az... gáz. -Ahh Summer... a szívbajt hozod rám... - Kapok pálcástúl a mellkasomhoz és megnyugszom csak Ő. Eléggé utál, lekezel, satöbbi de azért nem fog prefektusért rohanni hogy tönkretettem a termet. Aztán felfogom mivel is szólított meg és lenézek a pálcára undorodva. -Ez a szar sosem azt csinálja amit akarok! Főnix toll mag van benne, állítólag az tök menő de engem csak szívatni tud. - Sóhajtom, mert annyira kezdem feladni, hogy már az sem érdekel ha jön az én megmondtam és jobban tudom monológjával. -Gondolod ér bármit is? Utálom az egészet... lehet tényleg érzi ez a vacak. - Kivételesen nem arra célzok Summer ne bírná elmagyarázni, hát tudom sokkal jobb nálam minden varázslásban (na jó, a levitáció megy, de hát az meg semmi, gondolom mindenkinek megy). Kivételesen magammal a bajom, ez nem olyan hogy kezemben a hangszer és érzem, élek vele, légzésem hozzásimul, hanem tőlem idegen, nem akarom közöm legyen hozzá, nem akarok varázsolni. Nem is tudok. De nem is fogok ha végre elhagyom ezt az istenverte kócerájt! Keresek valami magnix fősulit, jó lesz az nekem... Nekidőlök az asztalnak és nézem a kitört üveg darabjáit. Tudom, hogy egy invitoval begyűjthetném a darabokat, mind és egy reparo helyretenné, de azt is tudom nem menne. Mint mikor Chris magyarázta a sulis dolgait, megértettem a folyamatokat, de nem bírnám utánacsinálni. Szívás.
- Bocs, nem akartam! - mondom szabadkozva, mert amúgy tényleg nem akartam ráhozni a frászt, pedig valahogy mégis ezt tettem. Most kivételesen nem kárörvendeni vagyok itt, hanem azért, mert látom, hogy mennyire szenved. Komolyan, nem is értem.... Miért nem tud ő varázsoli? Pedig gitározik, az ujjunkat pedig nehezebb mozgatni, mint a kezünket csuklóból. Megforgatom a szememet, mikor szétnézve meglátom a kuplerájt, de most még ha baromira nehezemre esik is, lenyelem az ezzel kapcsolatos megjegyzéseimet. Inkább nem bosszantom fel azzal kapcsolatban, hogy ki fog utána elpakolni, hogy neki kellene ezt is összerakni, mert hát jelen pillanatban a kapcsolatunk épp nem örjöngő üzemmódban van. Bár a múltkori megnyilvánulása után nem hinném, hogy túlzottan megérdemli a kedvességem, de mégis, muszáj megmutatnom, hogy milyen megbocsátó vagyok. - Hát mert ha nem fogadod el a pálcádat, és nem szereted, akkor ő is hasonlóan fog majd viszonyulni hozzád. De ezt nem mondták el a pálca kereskedésben? A pálca választja a varázslót, és úgy is viselkedik, ahogy a tulajdonosa viszonyul hozzá, szóval, ha nem szereted, pedig ő téged választott, ne csodálkozz, hogy megsértődik. Olyan mint egy nő, csak hogy leegyszerűsítsem a dolgot. - mondom, majd nézek rá jelentőségteljesen, mert igen, nála muszáj ilyen alap dolgokhoz hasonlítani ezt az egészet. Vagy épp a pálcát... mert az ilyen fiúk, mint ő is, úgysem képesek megérteni a kissé bonyolultabb dolgokat, helyette inkább valami egyszerű példán keresztül kell magyarázni. Hiszen mindenki tudja, hogy az agyukat nem ott hordják, hanem valahol nadrág tájékon. - Biztos hogy érzi, hogy nem szereted. De ha gondolod, megmutatom, hogy kell a lefegyverző bűbájt megcsinálni. És hidd el könnyű, csak nem kell fejben túlbonyolítani. - vonom meg a vállam, majd beljebb jövök a terembe. Lecsapom az egyik asztalra a kezemben lévő baromi sok kottát, majd a farzsebemből előveszem a pálcámat.
A ritmus minta, és a minták értelmet adnak a dolgoknak. Ha ideges vagy bizonytalan vagyok, mindig dobolni szoktam.
Felhorkanok a szavain, de nem azért mert Summer mondja, hanem mert bárki mondja zavar a dolog. Elfogadni... jobb lenne ha nem lenne! -Nem vettem, hanem a suliban kaptam. A kereskedésben nem találtam és felhagytam fele, aztán mikor megvolt a ceremónia itt a suliban és ki voltak téve pálcák az egyik éreztette rám várt. Legalább is ezt a rizsát mondták nekem... Lehet engem választott de elcseszte. - Morgom a pálcának, mintha csak értené és próbálnám rákenni az egész balsikert. -A nők felfogják ha azt mondom nem. A pálca nem. - Nézek félre kifújva erőszakosan tüdőmből egy adag feszült levegőt. Pár éve megtudtam azt is, hogy nagyon ritka ez a fajta de pont mert nehéz elnyerni a hűségét és mert szeret önállóan mókolni a varázslók nem kedvelik. Igaz, ha tudom is hogy ilyen pálcám lett sem tehettem volna semmit, nem de? Summernek abban igaza van, hogy a pálca szólított engem és nem fordítva, emlékszem a bizsergető érzésre hogy fogjam meg. Azóta meg szívem szerint elengedném és zavar hogy örültem ilyen király pálcám van. Anyám nem reagált rá anno se semmit, mikor elmondtam csak úgy, hátha tényleg menő és akkor mégis örülni fog. Ehelyett csak összeszaladt a szemöldöke. Nem tudom szeretni ezt a darab fát! -Sosem fogom szeretni. Tényleg? - Ocsúdom fel, hogy felajánlja, bizonyosan azért hogy utána elmondhassa gyerekjáték és ennyire sem vagyok képes. És még igaza is lesz basszuskulcs. De nincs mit tenni, ha ez az ára hogy ne bukjak meg... remélhetőleg. Summertől könnyebben elviselem a lekezelést mint pár tanártól, főleg mert anyám állítólag ügyes volt. -Nem bonyolítom túl, csak úgy... hadonászom vele. - Mondom fintorogva ahogy mellém ér, mert be kell valljam, ez lehet komoly gond, de rohadtul nem szoktam figyelni mikor használni kell órán. -Szóval...? - Állok meg rendesen, ahogy ellököm magam az asztaltól és várom hogy Summer megmutassa hogyan is kell ezt. Mert hát tudom neki nincsenek ilyen gondjai. Cserébe egy ideig majd befogom ha látom vagy valami, mert ha veszek neki egy doboz bonbont még a végén azon is besértődne mit hizlalom ugye...
- Nem találtál pálcát a kereskedésben? - csodálkozom el a fiú mondanivalóján. Még soha nem hallottam olyanról, hogy valaki ne talált volna pálcát. Pláne, hogy a pálcakészítő is érzi nagyjából a másik jellemén, hogy mi passzolna hozzá, és igyekszik azt a kezébe adni, ami megfelelő. Ott azért van választék, és hát mennyi az esélye annak, hogy úgy kell elkezdened az iskolát, hogy egyetlen pálca sem akar téged? Ez körülbelül minimális százalék. De legalább a suliban talált magának, bár ezt is igazán furának találom. Mert hát honnan kerülnek ide pálcák, és van talán a falak között olyan tanár, aki import darabokkal kereskedik?! - Attól függ milyen nő.- mosolyodom el, majd becsukom magam mögött az ajtót. - A pálca is szabad lélek, olyan, akivel kedvesen kell bánni ahhoz, hogy elfogadjon. Egy nővel is finoman kell bánni, mint egy porcelánnal, hiszen meghálálja, ha úgy viselkedsz vele! - magyarázom mosolyogva, bár gondolom ezt nem is kellene mondanom, lévén, hogy Bowman mindig tele van csajokkal. Nyilván tud valamit, vagy legalább is jól bánik velük... vagy jól meg tudja őket kettyinteni, vagy csak nem olyan büdös a szája, mint a többi fiúé... de valami biztos van, úgyhogy alapból jönnie kellene az érzésnek a pálcájával kapcsolatban is. Már persze, ha a pálcáját nem úgy kezeli, mint az esetek nagy részében engem.... mert velem elég suttyó, és nem is értem, hogy miért nem érti, hogy miért vagyok vele agresszív az esetek 80 %-ban. - Pedig el kéne kezdened megkedvelni. Vagy legalább is úgy tekinteni rá, mint egy társra, akit melléd osztottak. Mert ha elfogadod, akkor nagyon nagy segítség lesz majd a későbbiekben. - mondom, majd megvonom a vállam és beljebb sétálok a teremben. Kissé arrébb tolom a padokat, hogy középen legyen hely és elférjünk, majd Bowmanre pislogok. Értetlenül. A szemöldököm felszalad, szigorúan csak az egyik, úgy nézek rá, mintha egy ufó lenne. - Hadonászol? - kérdezek vissza érdeklődve, majd megforgatom a szememet, mert ezt azért nem gondoltam volna róla! - Na figyelj! Tök egyszerű a technikája! A Capitulatust mindig egy U-betű kiséri, amit a pálcával a levegőbe rajzolsz. Egy dologra kell figyelni, hogy mire kimondod a varázsigét, az u-betű felső kunkora épp arra mutasson, amit el akarsz találni. - magyarázom, majd a levegőben le is írom az U-betűt. - Capitulatus! - mondom, majd az utolsó kunkort az egyik székre szegezem, ami arrébb is csúszik, ahogy a parancsszót kimondom. - Látod? Annyira nem bonyolult, és hát ez nem egy nehezebb akkord a gitáron, itt csak a csuklódat kell mozgatni!
A ritmus minta, és a minták értelmet adnak a dolgoknak. Ha ideges vagy bizonytalan vagyok, mindig dobolni szoktam.
-Lehet találtam volna de a tizedik után hogy a fél boltot lezúztam közöltem majd visszajövök, annyira nem fontos.... - Igazából csak nem akartam és azt hittem naivan, fiatalon hogy a varázslás is elutasít nem csak anyám, és nem bírtam lelkileg hogy egyik sem volt jó. De ezt persze nem fogom így előadni Summernek. //Az Ilverben nagyon sokáig a diákok csak itt kaptak pálcát beosztáskor, amit nyári szünetben le kellett adni míg be nem töltötték a 17-et. Én úgy értelmezem ez 65-ben feloldódott és lehet már pálcával érkezni az iskolába. Benne van az isi leírásában. Szóval szerintem vannak itt pálcák továbbra is xD De max Marlene megvétózza és akkor boltban vettem xD// -Ilyen makacs nő nincs, még Te sem vagy esztelenül makacs. - Mert ez a pálca... ez az! Ez rosszabb minden nőnél! -De ez egy pálca, nem egy nő. A nőket tisztelem, én döntöm el akarom-e hogy legyen nőm, de a pálcát rám erőltették... Kényszerházasságnak meg nem engedek. - Makacsolom meg magam, mert nekem ez az... A pálca bizonyosan érzi, nem hiába nem engedelmeskedik, ha létre is jön a varázslat nehéz kordában tartani, egyáltalán nincs könnyű dolgom vele. Tudom Mira is vacakol a sajátjával, nem vagyok egyedi jelenség. -Segítség? A vizsgák után ki is dobhatom! Nekem a gitárom és a dobom a társam nem ez a fadarab... - Fújtatok, mert hallani sem akarok róla hogy suli után ne csak porfogó legyen, esetleg dísz az oldalamon mint a katonáknak a kard. Ha már hadonászás, akár kard is lehetne, kisfiúsan vállat vonok és durcásan félrenézek. -Nem könnyű irányítani. Kell némi lendület sokszor de ettől olyan mintha kardoskodnék vele. Szó szerint is. - Ergo hadonászom. Tiszta sor nem? -Bármilyen akkordot lefogok Neked... - Nézem bizonytalan fintorral amit szegény szék elszenved. U betű mi? Capppppitulatus... Capppituulatus... Cap... ah... Harmadjára is mellémegy, a pálca sem nagyon akarja ahogy én sem igazából, de a mozdulatom sem az igazi, amilyen lazán áll benne a dobütő annyira merev benne a ruganyos pálca. -Hogy tudsz ezzel célozni?! A horgászat is jobban megy... Cappitulatus! - Próbálom megint de csak leesik egy könyv a doboztól balra a polctól. Vágok is egy "anyukád hogy van" fejet a könyvnek, mintha tudnám értelmezni a nem létező gondolatait rám reagálva. Summernek fogalma sincs mennyire béna vagyok benne, ahogy általában senkinek csak a tanárok egy részének. A pálcám miatt elnézőbbek általában de a végső vizsgára ők is azt mondták meg kell tanulnom kezelni a pálcám és el kell nyernem a hűségét.... lehetetlennek érzem.
- Nem fontos? - kérdezem elkerekedő szemekkel. Hát beteg ez? A mágus világban él, fontos és szükséges dolog a varázspálca, pláne, hogy anélkül csak olyanok tudnak varázsolni, akik nagyon nagy hatalmú varázslók és ott is ajánlják a pálcát, mert az a legjobb közvetítő "anyag". De hát igyekszem nem kioktatni, most az egyszer! Mert látom, hogy ki van a hócipője, és hogy ez az egész varázslás pont úgy hiányzik neki, mint bólintérnak az elvárosiasodás. - Jó, értem. Hát, előfordul az ilyen, ha valaki türelmetlen. Mert eléggé az voltál, de nem baj, lépjünk túl ezen! Most az a fontos, hogy megtanuld kezelni! - mondom tanárnénisen, majd lassan arrébb tolom a capitulatussal a széket, meg még egy könyvet is. - Hidd el, vannak makacs nők, de hát ne várd, hogy közel kerüljön hozzád, ha ennyire elutasítod. Ne dramatizáld túl. Nevezzük inkább egy lakótársi kapcsolatnak, aminek egyik előnye mondjuk, hogy Te teszed a dolgod, a pálca meg szó nélkül elvégzi a házimunkát. Gondolj arra, hogy mennyivel könnyebb lehet az élet, ha mondjuk a pizzás dobozt bárhová leszórhatod, ő meg majd elpakolja! - mondom egy totálisan banális példán bemutatva az egészet. Mert végül is így van. Az egy dolog, hogy nekünk tudni kell egy darab varázsszót, de ezen kívül a pálca és a mi erőnk az, ami helyre állítja a szobát, amit akár heteken keresztül lelaktunk. Azért könnyebb úgy élni, hogy kevéssé kell megterhelni magunkat. - Oké menő fiú, de attól még addig változhatnak a dolgok, te is változhatsz, és amúgy... miért vagy ennyire ellene? Mármint valaminek lennie kell a háttérben, hogy nem tudod elfogadni a saját magad mágiáját! - kérdezem, mert az egy dolog, hogy én is gondolkodom a mugli életen, egy tehetségkutatón, de én nem akarom feladni a teljes mágus létet. Én szeretek varázsolni, tudom, hogy mennyire könnyebbé teszi az életet, és épp ezért nem fér a fejembe, hogy pölö Will ezt miért nem látja be.
- Elhiszem, Bowman! Ezt nem kell bizonygatnod! - forgatom meg a szememet, majd mikor már harmadjára is szarul csinálja egy hatalmas sóhajjal mellé sétálok. - Merlinre, hát én ilyet még nem láttam! Bezzeg egy dob ütőt nem így fogsz meg! Mint egy múmia! - mondom fejcsóválva, majd szorosan mellé lépek, és kezem a kezére kulcsolódik. Ujjaimmal eligazgatom ujjait a pálcán, fejem a vállaira simul, mert máshogy nem tudom becélozni az előttünk lévő tárgyakat. Orrom teletolul illatával és én zavartan szívom magamba ezt az olyan ismerős aromát. - Na és most engedd, hogy vezessem a kezed! Lazábban! - szólok rá, mert túlzottan feszült, az pedig nem túl jó dolog a varázslásnál. Egészen addig mozgatom a kezét, még végre teljesen el nem lazul, majd ha megtette, akkor lerajzolom az U-betűt, majd a könyvre szegezem a pálcát. Könyököm közben megböki, hogy most mondja a varázsigét, és láss csodát, a könyv elrepül a helyéről, én pedig elégedett mosollyal, még mindig hozzá simulva vigyorgom. Milyen fura, hogy most valahogy nem öltük meg egymást, és jó a közelében lenni! De miért gondolok én ilyen undorító dolgokat? És miért ver ilyen gyorsan a szívem?
A ritmus minta, és a minták értelmet adnak a dolgoknak. Ha ideges vagy bizonytalan vagyok, mindig dobolni szoktam.
Csak nem törődöm vagy tudom is én stílusban megrántom vállaim, nekem nem fontos a pálca. Szívem szerint maradtam volna a magnix sulimban, de hát meg kell tanulnom varázsolni. Minek is? Mintha egy zseninek meg kellene tanulnia az atomfizikát csak mert okosabb mint az átlag! Hülyeség... //"mint bólintérnak az elvárosiasodás..." xD Imádtam!!! xD// -Jójójó... - Motyogom nulla lelkesedéssel, mert hét év alatt nem ment, akkor... mit is remélek? Summer nagyon bizakodó alkat ezek szerint. -Pf. - Húzom ki magam elhúzva a szám, mert így nem annyira rémesen borzasztóan hangzik a dolog, tényleg lehet csak annyi kéne megtűröm a létezését. Ez még nem kötelez semmire, nem fogja valószínű a pálca kierőszakolni használjam. Remélem... Húzom a szám, hiába segít nekem Summer nem kívánok az otthoni dolgaimról beszélni, mert magánügy. Bár az nem titok hova akarok felvételizni végül is. -Kinéztem egy jó fősulit. Dalszövegírós, miegyebes. Magnix suli, oda nem kell pálca csak zenei háttér. - Válaszoltam és nem is tudom én, de érezhetően kelletlen téma ez számomra, arról is hamarabb beszélek bénán varázsolok. Mondjuk az amúgy is tény... -Mi van a múmiákkal? - Nézek rá aztán értetlen, hogy jó, nem találtam el a nyomi dobozt, de ne má', mi az hogy múmia?! Eleinte jobban megfeszülök hogy ennyire közel jön, de mikor rájövök mit is csinál ellazítom magam szép lassan, hogy pakolgathassa az ujjaim kedvére. -Így kéne vizsgán is. Kapnál egy láthatatlanság főzetet és lennék a rongybabád. Összehoznánk egy E-t, hm? - Alkudozom, leplezve zavarom, hogy eszembe jut az az éjszaka, mikor én karoltam át hátulról így mikor a szobájába támolyogtattam be. De legalább szót fogadok, hagyom vezesse a kezem, majd mikor a végét firkantja a levegőbe a mozdulatnak kinyögöm a varázsszót is. Meglepő mód tényleg eltalálja, lehet nem repül valami messzire, de most nem is ez volt a lényeg. Elmosolyodom, de aztán le is hervad a mosolyom, hajlítgatni kezdem szórakozottan a pálcát. Ruganyos, nem lesz baja. -Kedvel Téged. - Már a pálca, különben biztos nem sikerült volna, szoktam érezni az ellenállását. Azaz én annak hívom mert elég egyedi érzés, nem tudom mihez hasonlítani. Anya nem lenne ezért rám büszke, sőt, lehet megint megkapnám azt a fájdalmas pillantást, hogy miattam nincs magnix életünk, hogy miattam kell belefolynia a varázsvilágnak mindenbe. Chris legalább ha nem is érti a dolgokat, nem is irigyel érte tudtommal és mai napig hálás hogy megóvtam egy nagyon durva eséstől. Na igen... egyetlen egyszer örültem eddig a mágiámnak, akkor. -Vingardium Leviosa... - Sóhajtom és felpakolom egész laza huss és pöcc mozdulattal a könyvet és a dobozt az asztalra. -Ez az egy megy... ne lássad már azt teljesen béna vagyok.... max SVK-ból... - Dünnyögöm magamhoz mérten szomorúan és veszek egy mély levegőt. -Tényleg kellenél a vizsgámra Sum. - Harapok a számba és látszik nagyon koncentrálok arra a fránya capitulatusra, hogy lazább legyen a kezem és eltaláljak valamit az asztalról. Érezhetően nem kívántam elmozdulni mellőle, akármennyire is tagadom, megnyugtat velem van, ilyen közel, hogy nem érzem azt azért mert varázsolok ez zavaró lenne neki. Nonszensz, senkit sem fog zavarni ha teszem hiszen ez az iskola erre van, mégis azt hiszem pont Ő érezteti velem nincs ezzel semmi baj és csináljam nyugodtan, nem fáj az senkinek. Maximum a doboznak meg a könyvnek, már ha el bírom találni, de már legalább az asztal megvan, ez már azért mérföldekkel jobb mint Potts előtt volt, gondolom Ő is látja.
Persze, mondhatja, hogy nem fontos, hogy nem akarja, hogy az élete része legyen, de hát nem mi döntjük el kik vagyunk, hogy kinek vagy épp minek születünk, és emiatt igenis fontos, hogy megtanulja használni. Mert maximum nem fog hozzányúlni utána, van ilyen, és biztos, volt már erre precedens, de hát addig még hátra van pár vizsga, amin túl kellene esni. Megrázom a fejem nem túl értelmesen, mert amúgy tényleg nem értem ezt az elszigetelődést, azonban most az egyszer nem kioktatni próbálom, hanem igyekszem ész érvekkel jobb belátásra bírni. Nem szívom a vérét, nem kellemetlenkedem, így tehát talán egy kicsit ő is másabban viszonyul hozzám. - Óh. Hát értem. Tudod, én is gondolkodom azon, hogy a magnix világba kamatoztassam a tudásomat. De emellett eszembe sem jutna nem varázslóként élni, ha ezzel a saját magam dolgát tudom megkönnyíteni. - vonom meg a vállam, mert hát szíve joga ilyen zenei suliba menni, meg szíve joga magnixként élni. Tény, hogy ez az egyszerűbb, de hát nem kell mindig mindent a könnyebb végénél megközelíteni.
- A múmiák megkötözött hullák, akik nem tudnak mozogni. Úgy csinálsz, mintha lekötötték volna a kezed és képtelen lennél megmozdítani. Most miért félsz tőle? - kérdezem majd mögé állok. Kezem a kezére simul, meleg tenyerem jéghideg ujjait melengetik, fejem a vállára hajtom, és úgy igyekszem mozdulatra bírni. Kár lenne szépíteni, anélkül is csodásan teljesítek. A megkövült Bowman lassan de biztosan ráérez arra, hogy nem kell görcsösen markolnia a pálcát, mintha az valami bunkósbot lenne, én pedig elégedetten szemlélem a fejlődését. - Nem kellek én ahhoz az E-hez. Simán egyedül is meg tudod majd csinálni. - biztatom lelkesen, majd érdeklődve nézek az arcára közvetlen közelről, ahogy felém fordul, és ahogy elrebegi, hogy kedvel a pálcája. És természetesen ettől totálisan zavarba jövök. Mert ez úgy hangzott, mintha azt mondta volna, hogy ő kedvel engem, és ez már azért túlzás lenne, nem? Mert miért is kedvelne engem, mikor örökké csak fikázni tud? Meg egyébként is, miért rándult görcsbe a gyomrom attól, hogy azt mondta, hogy a pálcája kedvel engem? Miért érzem úgy, mintha a világ megpördült volna velem ... és miért találom ilyen vonzónak a csillogóan kék szemeit ilyen közelről?
Nagyot nyelek, láthatóan zavarba jövök attól, hogy magával vinne a vizsgájára, azonban a zavarom leplezésére tökéletes, hogy legalább a vingardium leviosa-val tisztában van. Majdnem megtapsolom. Pedig csak egy egyszerű huss és pöcc az egész, és a capitulatus sem bonyolultabb ennél, csak hát, ha nem fogadja el saját magát, meg a pálcáját, akkor nem is fog ez menni! - Figyelj Bowman. Szerintem sikerülni fog a vizsgád nélkülem is! Tehetséges vagy, csak légy befogadóbb, elfogadóbb! - adok neki tanácsot, ami akár saját magammal kapcsolatban is jótanács lehetne számára. Engem is elfogadhatna, befogadhatna úgy ahogy vagyok. Rámosolygok, közvetlen közelről, mert hát nem húzódott el tőlem, én pedig nem éreztem a késztetést, hogy arrébb rebbenjek, mert valahogy most olyan megnyugtatónak találtam a közelségét. Még a szeplőit is láttam, amik biztos minden lányra pont ugyanolyan csábítóan hatottak mint rám most - fúj, hát nem is értem, miért gondolom ezt róla, miért találom csábítónak! És miért tudom csak és kizárólag a száját bámulni? - Öhm... azt hiszem, még egy kicsit gyakorolnunk kell ezt, aztán menni is fog... - próbálok visszatérni az SVK-hoz, hátha segít rajtam. Basszus!
A ritmus minta, és a minták értelmet adnak a dolgoknak. Ha ideges vagy bizonytalan vagyok, mindig dobolni szoktam.
Mivel úgy érzem tényleg valami olyan kompromisszumos felfogást próbál számomra keresni ami még az én utálatomon is átmegy - mindenféle szempontból - így ha kicsit, de azért hajlani kezdek az érvelése felé. Eddig mindig kerültem és odáztam ezeket a témákat, de így végzősként már nincs hova tologatni. Meg kell állnom és felfogni: valami kell hogy változzon. Legalább kicsit. Aztán már mehetek magnixkodni. -Mit könnyít ez meg... - Morgom az orrom alatt, de gyorsan másra terelem a szót, ami kellemesebb. -Gyere a magnix világba, nem maradnál vetélytárs nélkül, valld be, unatkoznál nélkülem! - Én azt hiszem egy kicsit mindenképp unatkoznék nélküle, de be nem vallanám egyikünknek sem. Főleg mert tényleg nem akartam kapcsolatot a varázslókkal, Ő se annyira boszorka a szememben lévén a zene köt minket össze. De én magnix feleséget akarok és magnix gyerekeket. Ha sikerülne akkor helyreállna teljesen a családi béke és talán lenne nagyanyjuk a gyerekeimnek, hogy a többi családtagomról ne is beszéljek. Tudom hogy nem tudnának mit kezdeni egy boszorkával, nem csoda ha nem maradok meg senki mellett. Minek? Tudom hogy nem lehet tartós, nem is akarom.
-Nem félek tőle... - Mondom némileg kikérve magamnak ami igaz is, nem félek tőle, frusztrál és haragszom. Maximum attól félhetek hogy a pálca rám küld egy tűzgolyót mert megunja a bénázásom. Még szerencse Summer is bírja, Ő sem hajt el, sőt, megmutatja marionetteset játszva hogyan csináljam a mozdulatot, mekkora lendülettel, milyen tempóban. így hogy érzem is nem csak látom valóban könnyebb. -Nem is tudom... - Én aki mindig határozott vagyok, hamar kivágom magam, most egyáltalán nem érzem olyan biztosnak azt az E-t. A vizsgákon amúgy is stresszelek, nagy a nyomás, hogy pont akkor menjen minden, ez nem olyan mint zenélni vagy megjavítani a kocsit az út mentén. Szerintem akkor is csak azért ment most is mert a pálca Summerre reagált, az Ő nyugodt lelkivilágára, amiben nincs ez a görcsös elutasítás és az érzés eleve hibás vagyok, nem kívánt, elrontott... A rossz emlékek miatt fel sem tűnik bármi számára kedvesebbet mondtam volna annál, minthogy jó a sérója vagy a cipője. Főleg mert eléggé elmerengek a pálcával meg úgy mindennel való kapcsolataimon. Aztán még azt is sikerül relatíve nyugodt állapotban megmutatnom, hogy lebegtetni tudok, nem baj hogy elsős anyag. Az ilyen dolgok sosem érdekeltek. -Nem örököltem semmi tehetséget ehhez... de csak ennyit kell kibírnom már valóban. - Adok igazat neki, bár érezhetően erős kétségeim vannak továbbra is, ezek nem múlnak el pálcasuhintásra, hiába akarnak a varázslók mindent így megoldani, de ez nem életképes felfogás. De már az valahol vigasztal, hogy Summer, pont Ő, aki azt mondja szerinte tehetséges vagyok bármiben is, főleg ebben az átkozott suhintgatásban! -Kössz Sum. - Nézek rá bánatos mosollyal, de ilyen őszintének talán még nem is hallhatott. Fogalma sincs hogy ha csak viccelt is, mennyire kellett ez nekem. Aztán összeszalad a szemöldököm hogy feleszmélek Őt nézve... tényleg a szám bámulja? Elvigyorodom és nevetni kezdek, akaratlan beletúrok a hajamba és inkább előre fordulok, lehet az elesett, szerencsétlen fiúk a gyengéi, no lám, majd keresek neki egyet! Tőlem ezt úgy se látja többet! De némileg valóban könnyedebb lesz a hangulatom, fejem direkt hátrahajtom a vállára és jobban nekidőlök, de csak annyira közelebb érezzen. -Jó! Fellelkesítettél! Lehet a komolyabbakat is újragyakorlom hála Neked! - Viccen kívül, noha el se hiszem hogy nem kell fél tucat martini meg a jó ég tudja mi hogy megzavarodjon! Pedig annyira el akarom felejteni ezt az idióta nőszemélyt, de most mégis élvezem hogy közel van, hogy zavarban van hogy nem bírom visszafogni heccelődő énemet vele szemben. Igaz mikor varázsolok már oda kell figyelnem, nekem még véletlen sem ajánlott félvállról venni a varázslást, de hát maximum többet célzok két pöccintés között, belefér!
- Tudom, a logika nem az erősséged, Bowman, de azért, ha belegondolsz, és átgondolod logikusan, azért nagyon sok mindent. Például nézzünk egy igazán egyszerű és blőd példát… Beteg vagy, innod kell, vagy bevenni a gyógyszered. De nem bírsz kimászni az ágyból. Egy pálcaintés és a víz hozzád lebeg, vagy sokkal könnyebb egy randira kaját csinálni ezzel a megoldással, hiszen ehhez azért nem kell túl nagy tudás, ellenben a mugli világgal. Vagy hát gondolj bele, ha pont rosszkor jön a csaj hozzád, pont a legnagyobb kupiban, csak egy pálcamozdulat és rendet is raktál. Két kézzel mire kiganézod a lakást az egy fél délelőtt. Ehhez pedig sajnos nem árt, ha elfogadod a pálcát, még ha nem is akarsz vele együtt élni huzamosabb ideig. - vonom meg a vállam majd el is mosolyodom, ami meglepő és nagy szó, mert hát mégis csak Bowmannel múlatom az időmet. - Szerintem meg te unatkoznál nélkülem! Már hiányozna a társaságom, pláne úgy, hogy most már látod, hogy milyen jófej is vagyok valójában! - forgatom meg a szemeimet, majd próbálok inkább a feladatra koncentrálni, amit nem igazán könnyít meg. - Gondolkodtam rajta amúgy. És nem azért, mert most te mondtad. Az apám zeneszerző magnix. Szerintem lenne helyem mindkét világban. Csak még nem döntöttem el, mit is szeretnék valójában. - vonom meg a vállam, mert hát tényleg fogalmam sincs még arról, hogy mihez is kezdjek. Azért egy zeneművészeti iskola jó lenne, meg hát igaz, Bowman még nem tud a 4SummersDay-ről, de velük jó lenne majd valami tehetségkutatón elindulni. Azt hiszem azt bírnám!
- Akkor ha nem félsz tőle, akkor mi gátol? Mert valami van, hát nem vagyok hülye! Meg a pálca sem hülye. Érzi. Mintha nem fogadnád el saját magadat! - mondom ki kerek perec amit gondolok. És hát tudhatja, hogy a véleményem soha nem rejtem véka alá. Ez pedig sajnos egy olyan dolog, amin át kell esni, és meg kell oldani a problémákat, ha azt szeretné, hogy átmenjen a vizsgákon. Ettől függetlenül, meg attól, hogy épp nem történik semmi varázslat ebben a pillanatban, mégsem tudok távol maradni. Elvarázsol, és magam sem értem miért érzem ennyire furcsán magam. A szívem a torkomban dobog, lüktet az egész mellkasom, a torkom szorít alig kapok levegőt, és az orrom csak az illatával van tele, azzal a buja, már-már édeskés bukéval, melyet bármeddig képes lennék elszaglászni. Önkéntelenül is nyelnem kell, ahogy tekintetem az ajkára siklik, nem értem mi baj van velem! Vajon megbűvölt, vagy mi lehet az oka, hogy hirtelen ennyire vonzódni kezdtem hozzá? Hiszen nem is tetszik, nem is az esetem! Mert ő az évfolyam, sőt az iskola legbeképzeltebb diákja, és nagy az arca, és bunkó, és lekezelő… és csillogó íriszei olyan kékek, hogy képes lennék elmerülni bennük, akárha hűsítő tó lenne egy jeges nappalon!
- A tehetség benned van, anélkül nem lennél az iskola diákja. Csak gondolj úgy a pálcára mintha pont ugyanolyan hangszer lenne, mint a gitárod! - adok ötletet, majd kissé megrázom a fejem, hogy kikerüljek a bűvköréből és ismét magamra és a feladatunkra tudjak koncentrálni. Aztán ez persze addig tart, míg meg nem érzem a fejét a vállamnak nyomódni. A súlya rám nehezedik, én pedig önkéntelenül is lehunyom a szemem. Olyan ismerős ez a teher, ez a közelség, de nem tudom hova tenni egyáltalán. Mintha már tapasztaltam volna valami ilyet. Talán egy álomban….
- Hát muszáj is lenne átnézned a régi varázslatokat, mert azt is fogják kérdezni, sajnos!
A ritmus minta, és a minták értelmet adnak a dolgoknak. Ha ideges vagy bizonytalan vagyok, mindig dobolni szoktam.
Csóválom a fejem, jelezve nem értek egyet. -Ha beteg vagyok valaki mellettem lesz. Ahogy én is azok mellett vagyok akik betegek, nem kell egy pálcasuhintás sem, mert valaki figyel rám. Ha meg főzni akarok főzök, mi finom van abban ami össze lett csapva egy pálcával? A főzés egy folyamat, akkor is ha egy rántottáról beszélünk, nem baszkodjuk össze suhintgatásokkal. A pakolás meg olyan hogy nem fogok hamis képet adni magamról mennyire tisztaságmániás vagyok holott a dzsuvában éltem az előző két hétben és csak fél perce van rend. Én nem szeretem ezt. Ha kupi van akkor annak kell lennie, mint ami a garázsban van, káosz, de imádom azt a káoszt otthon! Nekem senki se suhogtasson hogy átpakolja! És lehet idő, de én szeretek ezekre időt szánni. A pálcák amúgy is megsértődnek ha piszli-csáré dolgokra használod őket folyamatosan, ezt ne feledd. Az én pálcám pedig könnyen megsértődik, jobb vigyáznom vele, ha nem akarom megint magától csináljon dolgokat. - Ritkán de előfordult már. Azt azonban érezheti nekem az ég egy adta világon semmi bajom a bűbetlen módszerekkel, sőt... szeretem őket, akkor érzem magam önmagamnak. Lehet mert ez az elvárt, az otthonos, de akkor is. Ha elfogadom a pálcám nem ezekért a dolgokért lesz az is biztos. De kivételesen nem vitázom vele, csak közöltem nekem ezek nem fontos dolgok. Számomra más dolgok fontosak. A reparo mondjuk hasznos, nem tagadom, ahogy más varázslatok is, szóval emiatt sem vitázom, értem, vannak hasznos elemei ennek a létnek, belátom. A jófejségén szélesen elmosolyodom, jah, most tényleg jó arc. -Hát, ahogy a bátyám mondaná, "ha ott állsz a döntés előtt öcskös majd kitalálod, addig ne túráztasd az agyad, jól fogsz dönteni, nem aggódom érted". Van benne valami, majd ahogy jön Sum. - Mosolygok rá, én sem aggódom a csajért, kitalálja majd ha odért a folyóhoz hogy keljen át. //Amúgy mikor elolvastam a 4SummersDayt esett le a 5SOS az igazából 5 Second of Summer Ez a sors xD //
-Cöh... - Hördülök, mert hát pontosan így van, anyám nem képes elfogadni valamiért így én sem tudom magam. Bűbetlen akarok lenni mint a bátyám de ez nem így megy. Inkább csak "ne beszélj már hülyeségeket" fejjel meredek rá és közlöm azt a hazugságot, amit az évek folyamán mindig. -Ki szeret erőltetni valamit amiben béna?! Idegesít és mérges vagyok, mintha a sántát futásra kényszerítenék! - Morgolódom, persze valahol amúgy ez igaz is, amúgy. Elkeseredett is vagyok, hogyha megtagadom anyám és a családom elfogad, ha elfogadom és jól teljesítek elhidegülnek. Sehogyse jó, melyik kezembe harapjak?! De így hogy Summer segít varázsolni nem olyan reménytelen valami határmezsgyét találni, hogy átmenjek de ne legyek maradandó élmény. Emiatt lehet az, hogy sikerül vele eltalálnom a dobozt, hogy aztán magamtól visszalebegtessem a dolgokat és közölje nem vagyok reménytelen. Számomra egész más miatt különleges és emlékezetes a pillanat mint neki, de pont ezért egészen önmagam tudok a szemeibe nézni, elfeledkezve arról hogy mennyire imádom piszkálni ezt a pöffeszkedő pávát! -Ha dobverőnek használom végképp megutál! - Nevetek a lányra őszintén, akire mindig gúnyosan teszem, hiszen nincs bennem tehetség, hogy is lenne, nem értek én ehhez! Nem akarok érteni hozzá. De hogyha ezzel verem a tamtamot a pálca az arcomba robbantaná a dobom és a cintányért az is biztos! No meg Summer tényleg kokettál velem? Pont most hogy ennyire szerencsétlen vagyok? Roppant szórakoztató, nem hiába dőlök neki, hajtom fejem vállára és kezdek bele így a varázslásba hülye és szokásos vigyorommal. -Mindent kérdeznek... a felére nem emlékszem! - Ez persze nem igaz, emlékszem rájuk csak épp elvarázsolni nem tudtam őket sikeresen. -Nézd... ahm... Cultivate Abeo! - Mondom a dobozra, hogy kék legyen, ehelyett ugyan kékesebb lesz, meg is lepődöm és nézek Summerre hogy várjál várjál lehet javultak a dolgok kisanyám, mire meglátom az arcomba lógó hajam ami zöld lett, lévén a szőke keveredett a kékkel azt hiszem. -Ah... Már megint... -Amit nem látok hogy a szemöldököm is színt váltott és amúgy minden szőr rajtam. Fantasztikus.-Erről beszélek a pálca imád heccelni engem. Remélem a benne lévő toll is zöld lett! - Sziszegem a pálcának ahogy közel emelem az arcomhoz mire vizet spriccel az arcomba, de arra csak nevetek, lökött pálca, leköpött! Sajnos nem utálom ezt a hülye fadarabot eléggé, mert hát segített már rajtam, emlékszem, csak nem dicsekszem vele soha senkinek. Minden esetre ha Sum nem vigyáz Ő is kap némi vizet ám!
- Jó, de azért a férfiak előszeretettel dramatizálják túl a betegséget, és őszintén, Bowman, szerintem te ritka szar lehetsz betegen. Mármint simán kinézem belőled, hogy meg akarsz halni a legkisebb náthánál is, és már a papot hívatod! - vigyorgom a fiúra, és bár nem sértésnek szánom a mondanivalómat, mégis biztos vagyok abban, hogy ez így van. Hogy egyetlen apró tüsszentés és máris leverné a lábáról a gebula. - De mi a baj a suhintásokkal? Azzal nem érsz hozzá, csak rásegítesz. Meg ha menne jobban, Te is máshogy gondolnád! - piszkálom meg egy kicsit, mert hát miért ne, úgyis olyan viszonyban vagyunk, hogy fő a piszkálódás! - Ne haragudj, de ezzel nem értek egyet. A pálca szereti, ha használják és a tiéd azért zabos, mert konkrétan toszol rá, és feleslegesnek érzi magát, holott elvileg varázsló vagy, legalább néha használhatnád. - csóválom meg a fejem, mert bár tudom, hogy elég szeszélyes a pálcája, abban biztos vagyok, hogy annak a szerencsétlen fadarabnak épp az a legnagyobb baja, hogy úgy érzi, hogy nem szeretik, és hát Will eddigi megnyilvánulásaiból azért kiderült számomra is, hogy tényleg nem szereti.
- Muszáj erőltetni, mert ezen múlhat a jövőd. Ezzel foglalkozol tizenegy éves korod óta, azért kár lenne az utolsó vizsgán elhasalni. Még ha nem is fogsz mágiát használni a későbbiekben, legalább menj át, hogy elmondhasd, hogy megcsináltad, és hogy nem volt kudarc! - ingatom a fejem, mert bár megértem a magnix élethez való ragaszkodását, azt mégsem tudom megérteni, hogy miért dobna el mindent magától az utolsó pillanatban. Hiszen ha ennyire nem fekszik neki, akkor miért nem szállt ki belőle? Elfecsérelt sok - sok évet az életéből erre! Ne most unjon már rá, az utolsó pillanatban! - Csak... csak ne használd dobverőnek! - kacagok fel én is, majd hagyom hogy a dolgok maguktól megtörténjenek.
Feje a vállamra simul, tincsei szinte már cirógatnak, még úgy is, hogy valójában nem is érnek hozzá az arcomhoz. Rég elfeledett érzések kavarognak bennem, deja vu-m van, mintha már átéltem volna mindezt, mintha a közelségét ismerném már valahonnan! Érzem az illatát, orrom teljesen tele is megy vele, azzal a férfiasan nyers, már-már friss aromával. Soha nem éreztem még ezt, mégis valahogy jólesően ismerős az egész. Látom a vigyorát, az önelégült fejét, a felrebbenő szemöldökét, és bár semmi rosszat nem tettem, - legalább is azon kívül, hogy gyakorlatilag látványosan elolvadtam a közelségétől - úgy érzem, hogy kár egyáltalán itt lennem, a közelében tartózkodnom. Hiszen úgy viselkedem, mint az összes többi lány, és én nem vagyok az összes többi!
Megköszörülve a torkomat lépek hátrébb hát, ezzel is megpróbálva magam kivonni a bűvköréből, majd mikor meglátom, hangosan felröhögök a zöld tincsei és a rajta lévő zöld szőr miatt. Vicces! - Hát, szerintem ezért kell még gyakorolni! - cukkolom, majd gonoszkásan rávigyorgok! - Már csak az a kérdés, hogy mivel akarsz lekenyerezni azért, hogy leszedjem ezt rólad, és ne azon röhögjön a fél suli, hogy egy zöld szörny szaladgál a folyosókon! - kuncogok a zsarolás után, amit nyilván nem gondolok komolyan, mert le fogom szedni róla, de azért jó kicsit szórakozni!
A ritmus minta, és a minták értelmet adnak a dolgoknak. Ha ideges vagy bizonytalan vagyok, mindig dobolni szoktam.
-Hmm... - Ütögetem a szám míg megfontolom mennyire haldoklom ha beteg vagyok, nos... eléggé nyomorultul szoktam érezni magam és hagyjon a világ és különben is aludni akarok csak nem tudok és... hm. - Én baszott jól viselem a dolgot, de tudod megoldom úgy hogy le sem betegszem! Ezt kapd ki! - Vágok fel zsigerből, mert nehogy már azt higgye igaza van, akkor sem ha amúgy nem lőtt annyira mellé. -Nem. - Nézek rá komolyabban, mert így gondolom. Ha menne is jobban nem pálcával főznék és takarítanék. Hülyét és kapnának otthon továbbá ha magnix családot akarok, akkor amúgy is elfelejthetném. Minek megtanulni? -Azt szeretik ha használják, de ha figyeltél volna mágiatörténeten, akkor mondta egyszer az öreg, hogy mivel az idős varázslók köbö csak piszlicsáré dolgokra használják eltunyulnak a pálcák és aztán már dafke nem dolgoznak. Szóval besértődnek, jobb nem átesni a ló túl oldalára hogy mindenre ezt használod. Meg egy kis mozgás sosem árt Sum, uhú! - Ha már köcsögösködik én is teszem, amúgy oké, messze vagyok attól hogy öreg legyek de ha én is csak ilyen szirszarokra használom, akkor tényleg ellustul és nem fog működni. -Amúgy néha használom, porosodni nem fog. - Egy ideig nem, legalább is, bár ha kijártam a sulit kétlem elővenném. Igaz, azt sem bírom elképzelni ne legyen nálam valahogy, mert... megszoktam. Vajon anyám is elrejtette valahova a ruhája alá vagy ilyesmi? De lehet Ő el is törte, sosem láttam nála...
-Nem mintha sokat számítana... Ahova megyek oda nem kell... Azt hazudok a lapra amit akarok... Magnix zenész akkor is lehetek ha itt megbukom... - Morgom az orrom alatt, mert értem én kéne, ne ezen a fél éven múljon még lehúzzak itt egy évet de... ah. Annyi más jobb dolgom lenne! -Lááátod látod, bölcs vagyok, nem csak gyönyörű, ismerd el! - Röhögök vele, hogy szerinte is támogatható ötlet ne használjam ütőnek a dobhoz szerencsétlen pálcát.
Azzal persze meglep aztán hogy nem bír ellenállni a Will-varázsnak, nem kárhoztatom, sármos gyerek vagyok, de továbbra is tartom valószínű a nyomikra bukik márpedig és messze nem akarok nyomi lenni de még annak sem tűnni, így nem hiába heccelem, az a nekünk való, az évődés, nem akarok emlékezni arra, hogy amúgy működik köztünk a kémia, nagyon is, legalább is ha iszik Sum akkor mindenképp, sajnos nekem józanul is ment. Egy címeres idióta vagyok, voltam mindig is, szóval csak lépjünk túl azon a ballépésen és kész. Úgy sem emlékszik, meg el sem hinné hogy tudok rendes is lenni, közölné disznólkodtam valamit vele, az kéne még! Ellép, én meg bizonyítom a pálca folyton szívat. Eleinte még el is hinném fejlődtem én is, a pálca is, de amikor meglátom a hajam vágok egy ne már fejet, mert komolyan, már megint? A legutóbb is vagy egy hétig volt foszöld a hajam mire elmúlt... ez legalább... zöldebb. Hurrá. -Jah... De legalább már nem troll, juhú! - Túrok bele a hínárba a fejemen, ha víz alatt lennék tuti úgy nézne ki basszus! De csak elmosolyodom hogy nevet, persze a pálca megbosszulja a kedves szavaim, megtörlöm az arcom és csak nézek rá nagy szemekkel. -Hah, Te kis könyörtelen boszorka, büszkén vállalom majd a hajam és közlöm, a héten punk vagyok! Hah! Vagy... másom is zöld...? - Fogan meg bennem a gyanú, benézek a gatyámba - nem fogok buzi mód tükör után rohangálni - de rögtön a pofámra csapok, jesszus, minden szőröm zöld?! Felhúzom a pólóm, a hasamon is a köldökömnél, akkor a szemöldököm és a borostám is? Biztos... -Hülye pálca, most mondd meg, mindig ezt csinálja! Direkt teszi, én tudom! - Nyüglődöm, majd vágok egy orr-ráncolós fejet, hogy basszus tényleg le kéne kenyerezni ezt a csajt. - Azzal tuti nem hogy megírom a házid egy hétig... bár jóslástanból bazi kreatív vagyok! Basszus! - Temetem a kezembe az arcom.-Félig Hulk lettem... Hmm nőtt az izmom is vajon? - Kezdem el fogdosni a bicepszem ami persze nem lett vastagabb, de hát míg röhögök legalább elszórakoztatom magunk.
- Persze, minden férfi ezt mondja! Ti soha nem szoktatok betegek lenni, ezt már ismerem! Aztán ha beüt a kínkeserves szenvedés, akkor nem csak ti szenvedtek, hanem a környezetetek is, mert hát olyan nincs, hogy ne álljon meg a világ! - felelem arra, amit az előbb mondott. Tényleg, el is hihetném, hogy amúgy igaza van, és hogy így van. De az a nagy helyzet, hogy ez soha nem szokott így lenni és én még nem találkoztam soha senkivel, aki soha ne betegedett volna meg.
- Én nem is mondtam, hogy mindent pálcával csinálj! Én csak azt mondtam, hogy könnyebbé tudja tenni az életedet, és hazudik, aki azt mondja, hogy ez nincs így. Én például van hogy késésben vagyok és nagy segítség ha épp vendégeket várok, hogy egy pöccintéssel minden a helyére kerüljön, és ne kelljen egy órát még ezzel foglalkoznom. - bólogatok nagy beleéléssel és csak legyintek a fiú mondatára. Teljesen egyértelmű, hogy szarik ő erre az egész mágus dologra, és hogy nem is itt akar élni, én ebben nem fogom megváltoztatni a véleményét, és őszintén szólva nem is akarom, az viszont igaz, hogy ha már eljutott az utolsó évig, az utolsó vizsgákig, akkor csinálja végig az egészet! Nincs annál cikibb ugyanis, ha éveket öltél valamibe, aztán az utolsó pillanatban feladod.
- Látszik, hogy nem ismersz, mert ha ismernél, akkor tudnád, hogy járok futni, meg edzek is, hogy feszes legyen ez a test! - mondom majd teátrális mozdulattal végigmutatok magamon. A testemen, amit ajándékba kaptam a születésem pillanatában és ami igaz, nem olyan kis vékony mint a legtöbb lányé, ellenben puha és ruganyos, és még csak véletlenül sem csontos. - És amúgy, nem használom minden szarra a pálcámat, de én szeretek varázsolni, miszter egymágiatörténetóránpontfigyeltem! - Bölcs akkor lennél, ha belátnád, hogy át kell menned ezen az egyetlen, utolsó vizsgán, mert 7 évet már végigkinlódtál. Az lenne bölcsesség, nem ez a érdektelen hozzáállás.
- Inkább nem is mondom, hogy milyen gusztustalan, ahogy a nadrágodba bámulsz, úristen! - forgatom meg a szemeimet, mert hát tényleg! Most őszintén, ki nézegeti a fanszőrét? Elég lett volna ránéznie a kezére, az is zöld lett, abból levághatta volna elég hamar a kellő konklúziót, de hát ... úgy látszik Will barátunk soha nem volt egy túl okos ember.. - Megsértődnél, ha azt mondanám, hogy te vagy a béna? - kérdezem mosolygó szemmel, majd egy sóhajjal rászegezem a saját pálcámat. - Nem kell jóslástan házi, majd megoldom valahogy. Maradjunk annyiban, hogy tartozol nekem ,és ha kérem, akkor ott leszel! Sose lehet tudni, mindig jó, ha van egy ilyen aduász az ember lányának a kezében! - mondom, majd egy jól irányzott pöccintéssel ismét emberré varázsolom.
A ritmus minta, és a minták értelmet adnak a dolgoknak. Ha ideges vagy bizonytalan vagyok, mindig dobolni szoktam.
-Cöh, Ti meg elbújtok a paplan alá mert épp nem sminkben rohangáltok a csini rucitokban, hah! Mi legalább kemények vagyunk. - Hogy miben nem tudom de ez olyan macsósan hangzott, tehát passzol a képbe. Bár továbbra is vallom, próbálom elkerülni a betegséget. -Kezdted volna időben... - Szúrom oda amolyan előre kell gondolkodni kisanyám és nem futsz ilyen kínos szitukba. Mert bizony az öreg Will nem tervez, ő spontán, de ha tervez anyám, akkor ott tervezve van, minden kigondolva, főleg ha takarításról van szó, arra mindig kell legalább plusz két órát számolni, mert könnyű belassulni és elszöszölni dolgokkal, bizony ám!
-Hmmm.... - Mérem végig elgondolkodva, majd gonoszan vigyorgok, annyira odamondanám nem látszik de akkor kiátkoz a világból! Holott igaz azt akarom tanítson varázsolni de nem az átkok érdekelnek, maradjunk annyiban. A gonosz vigyor mögé meg azt képzel amit akar, pajzánságot is lehet. -Most mit izélsz?! A mágiatöri egész érdekes... szoktam figyelni! - Nézek rá kikérem fejjel, hogy nem is értem miről hadovál. Azaz de, tudom, de hát nem fogom elismerni, hogy van kábé három tárgy amin figyelek és csók. Meg az amúgy is ciki, rontja a kialakult imidzsem miszerint szarok mindenre ami tanulás, mert hát zenész vagyok. -Beláttam, mégis mit gondolsz miért fogadtam el a segítséged? Nem azért hogy stíröljem a feneked, akkor eljátszom nem bírok seprűn repülni. - Ami szintén igaz de ssss. Bölcs vagyok, Will a bölcs, csak nem akarja Miss Tökélyvagyok elismerni! -Láttad már mi van a nadrágomban?! Akkor tudnád semmi gusztustalan, formás vagyok odalenn, jó nézegetni, te is biztos nézegeted a melleid időnként, semmivel sem másabb! -A helyében én nézegetném a melleim, mert hát van neki, fogdosnám is magam, jó hogy nem vagyok nő! -Igen! Nem én vagyok, a pálcám érezhetően nem kedvel, csak tudnám akkor minek választott engem, nem? -Még hogy én vagyok a béna... fityiszt! Ez a varázslat már egészen ment egyszer, a pálca szívat! -Uhhh... eladtam a lelkem egy nyavalyás vizsgáért... nincs isten. - Nézek rá, hogy megkötöttem az ördöggel az alkut, végem, de aztán röhögök megint.-Oké, de jól fontold meg mire használod el ezt a kivételes lehetőséget! -aztán visszaadja a színem, ú, normális a hajam meg minden!-Ezzzzzzt nekem is meg kell tanulni! -Meredek rá, hogy de baró, na, elcseszhetem a dolgokat, Potts megjavít!
- Nekem nincs bajom a smink nélküli élettel. Én smink nélkül is szép vagyok! - vágok vissza kerek perec. Mert hát ez így van, ez teljesen egyértelmű. Minden nő és ember szép a maga módján, és lehet, hogy én nem vagyok épp nádszálkarcsú, de ettől függetlenül nem lehet azt mondani, hogy csúnya lennék, sőt! Ezt pedig neki is látnia kellene azokkal a csodaszépen csillogó szemeivel. Erre a gondolatmenetre kicsit megrázom a fejemet, mert én magam sem értem, hogy miért is gondolom azt róla, hogy szépek a szemei, mint ahogy azt sem értettem, hogy miért is gyengült el a lábam, mikor a közelében voltam. Mindenesetre most hogy csipkelődünk, legalább kezd visszatérni a közös hangulat, ami az egész kapcsolatunkra jellemző. Bowman bekaphatja...
- Hmm mi? Nyugodtan megmondhatod! Legalább alkalmam lenne valami átkot kipróbálni, és még lehet kivédeni sem tudnád... Aztán köpködhetnél csigákat napokig, emlékszel, milyen finomak is azok? - kérdezek vissza gonosz mosollyal, mert hát még emlékszem arra, mikor voltam olyan kedves, hogy megkínáltam pár nyálkás fincsiséggel.
- Helyes! Ez már fél siker! - tapsolom meg majdnem, és tényleg már-már megsajnálom, hogy neki pont velem kell eltöltenie azt a drága idejét, ahelyett, hogy semmit tenne, valami haverjával vagy épp valamelyik nőjével. Mert hát valljuk be, el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet egy kapcsolatban. Egyébként sem gondolom, hogy felemelő társaság lehet, de abban biztos vagyok, hogy nem véletlen szedi össze a legbutább lányokat, akikkel még a kommunikáció is nehézkes. - Megnézem a melleim egy pillanatra, de nem a puncimat nézegetem, a kettő teljesen más. Bár igazad van, nézegetem azt is, hiszen ahhoz hogy ápolt és csodás legyen, ahhoz a borotválkozás is hozzá tartozik. Van aki ezzel is próbál higénikusabb lenni! - vágok vissza gonoszkás mosollyal. Hiszen manapság már a csoda, ha akad egy férfi, aki nem trimmeli az iintim zónáját.
- Hidd el, jól fogom kihasználni, mindig megtalálom a megfelelő pillanatot! - mondom neki, majd egy pöcciintéssel megszabadítom ettől a zöld árnyalattól. Nem is állt jól neki igazán, a rendes kinézetével jobban tetszik...
A ritmus minta, és a minták értelmet adnak a dolgoknak. Ha ideges vagy bizonytalan vagyok, mindig dobolni szoktam.
-Kócosan, rossz lehelettel, lejőve az életről... - Merengek el, hogy betegen nem fest másképp smink ide vagy oda, de hát... fáj bevallanom, de nem hazudik, van valóban valami báj még úgy is benne, elvégre mikor hazavittem részegen sem festett sokkal jobban. Ezt persze sosem fogja megtudni, no meg nekem most ott van Des is.
-Ne már Sum, valami kreativitást, mindig ugyanazt az átkot rám sózni olyan mintha mindig ugyanabban a ruhában mennél esküvőkre. Ciki... - De nem bírom a fintorom elrejteni, hogy emlegeti a csigákat. Azóta is van hogy velük álmodom, undorítóak! Kár hogy nem hallom amit gondol, főleg mert Des is kikérné magának, Ő például tök okos, voltak okos barátnőim is, kikérem magamnak! Jó, nem mind, de hát ne ez legyen már a kizáró ok, hogy valaki nem olyan intelligens, na! Van akit inkább nézegetünk, mint egy szép madarat vagy egy kis nyuszit, simogatjuk mert aranyos, mi ez a diszkrimináció! -Oh.... túl sok információ, túl sok pa-pa-pa-pa! - Ütögetem a fülem, mert neeeee, közli borotválja magát odalenn, neeee! Azt nem kell tudnia én is. Az egyik volt csajom akivel lefeküdtem kért meg, meg közölte akkor szívesebben áldoz az oralitás oltárán, a végén meg megszoktam a dolgot, kellemesen csalódnak általában, kevesen mondták nem tetszik nekik a dolog. De azért nem akarom elképzelni hogy Potts borotválja a csúnyáját, neeee, a csigákat akarom! -Pfff, aha, majd ha lefutod a félmaraton és kell egy kis víz és engem ugrasztasz érte utólag meg ne bánd! - Nevetek, míg megtehetem, mert félek nem pont ilyenre használja el a dolgot. Aztán még gyakorlok vele egy keveset, megígérem fogok még, de hát nincs mit tenni, mennem kell, próba van és Des is jön, nem akarok késni.
Kezdőlap
Ez a sors xD //
