30%-ban hálás vagyok, hogy Cerys tegnapelőtt elment sárkányok után vadászni, az okot pedig két 15% teszi ki.
Isaac és Wyatt olyan rivallókat kapnának, hogy két tömbös környezetben nem maradna meg semmi, meg nem fog nyélből rátámadni a vendégre. A Rappaport név nem túl népszerű Vermont állam ezen kis zugában. Ma pedig Elle Rappaport tesz nálam egy látogatást, egy igen szokatlan és körmönfontan megírt bagolyváltás után. Nem érdekel, hogy tud arról, hogy a fiúk nem adták fel a nyomozást, de amilyen kirekesztő társaság tud lenni az övék, még a végén belekevernek mindannyiunkat. Én pedig én vagyok és tartani fogom a hátam, legyen ami legyen. Wyatt is és Isaac is mindkét országban bírálható, kettős állampolgárok. A problémák ott kezdődnek, hogy a Gyomlány ugyan walesi születésű, de japán állampolgár, ráadásul azután, hogy elrabolták, megkínozták, még csak egy éve, hogy egyáltalán járni tud megint. Nagy-Britannia nem tett semmit. Nem folytatták a nyomozást, elengedték, ahogy a fiaimat is, akiknek az is bűnük lehet, hogy a második állampolgárságuk szerinti országban lettek aurorok.
A fejemben gyakorlatilag A-tól Z-ig, a pokolba is, még a görög ábécébe is átnyúlik, hogy ez mennyire ingoványos talaj.
Mint az öreg Rappaport volt. A hangsúly a múltidőn van. Fejétől bűzlik a hal, azóta kaptam tőle a sarat, hogy elkezdtem Ceryssel levelezni és gyakorlatilag, az igen furcsa körülmények közötti haláláig meg is tartotta a szokását, hogy fenje rajtam a nyelvét. Kiváló fenőkő vagyok mindenesetre. Akármennyire nem szívleltem, akkor is meglepett a halálhíre. Kollégám volt, én pedig ember is vagyok, úgyhogy nem csak vállat vontam az egész felett.
Csengetnek. Én felállok. Azért megcsináltam a házi feladatomat. Aki az ajtóban áll az pontosan egyidős Maisie-vel. A balsors verte mugliszármazású lánnyal. Fürge léptekkel termek az ajtó előtt és a földön előkeríthető legdiplomatikusabb mosolyommal üdvözlöm az érkezőt.
- Miss Rappaport. Fáradjon be. - már el is léptem az útjából és tartom a kezem, hogy ha bármit a fogasra óhajtana tetetni. - Kávét? Teát? Esetleg erősebbet?
- Sajnálom, nem akartam korábban illetlen és esetleg tolakodó lenni, de őszinte részvétem az édesapja miatt. Amerika sokat veszített, ahogy az ön családja is.

Hiába fiatal az aki ide be fog térni, nem követtem el a hibát sose, hogy alábecsüljek valakit. Tágra nyitott szemellenzőkkel járom a földet, ahogy a szüleim is, pedig ők még majdhogynem martalékai voltak ennek a fojtogató és zárt szisztémának. A Rappaportok, főleg az amelyik az évfolyamtársam is volt, ő mindig nyíltan a mellényén viselte a gondolatait, ha megsejtette, hogy vele egyetértő társaságban van. A mágia nem exkluzív előjog, ami felhatalmazna bárkit is bármire. Az iskola falai tudják csak, hogy hány meg hány óra eszmefuttatásom és ütközésem volt vele. A gyermekétől sem számítok kevesebbre, ahogy a saját családomtól sem, mert a név és a vér is kötelez dolgokra... Nálunk ez leginkább a nukleáris család mentális egészsége és testi épsége, meg hogy tudják: ide mindig jöhetnek tanácsért vagy csak rendesen megebédelni és kialudni magukat.
Nekem most ki kell állnom a sajátjaimért, de bizony ebben a lapjárásban benne lapul egy fajsúlyos lelkiismereti és elvi kérdés. Az igazsághoz való jog. Ami pedig engem illet, hogy nem voltam hajlandó tökéletesen formára öntetni magamat ebben a társadalomban, az egy másik ügy. Suttogjanak mögöttem ami a csövön kifér, így is hallom bent az épületben, ha ott akad dolgom. Ha lehetne egy másik képességem még, ami nem mágikus, az a túlélés a munkamorál által. Persze, hogy találnának mást a helyemre. De nem olyat, aki meghúz Amerikában egy madzagot és az a Himalájában zeng.
Fiatalabbnak tűnik, mint amennyi papíron, de az élet kiből milyen fizikai manifesztációkkal jön.
- Egy kávé ebben az esetben. Tej? Cukor? Hogy szereti? - mosolygok nyájasan rá. Nem is olyan meglepő, hogy nem talárban jött, a feleségem az egyetlen akit ismerek aki itthon is képes talárban lenni. Én jobb szeretem az öltönyök, ingek és mellények hanyag eleganciáját.
- Meglehet. Még itt is keveseknek adatik meg, hogy egy évfolyamból egy irodába kerüljenek. Ó, nem, nem szokás. Elég szigorúak az állam alkoholtörvényei egyébként is és a tiszta fejjel, tiszta szívvel elven élek.
Még az is lehet, hogy látható volt egy pillanatra, hogy szabályosan hagytam, hogy átugorja a fejemet az inzultus. Ki hitte volna. Még ennyi idő is meg van a képességem, hogy szelektíven sértődjek meg. Nem áll eszem ágában sem, hogy lássa rajtam, hogy bárminemű ellenérzéssel lennék, az tőlem igen nagyon idegen lenne. Ha átadja a kabátot, akkor a fogasra akasztom.
- Azért remélem a virágok épségben eljutottak, amit küldtem. Ahogy az édesapja is, én is elég hektikus munkarenddel bírok. Feszélyez? Miből gondol ilyet? Egy strand, az feszélyező. De nem szeretném rabolni az ön értékes idejét sem. Kérem fejtse ki, hogy mi egészen pontosan az ön szemszögéből a probléma a levelében foglalt üggyel kapcsolatban... - közben bevezetem a tágas, de láthatóan nagy család számára készült nappaliba, hogy felszolgálhassam a kért kávéját.