Túlértékelt. Mindenkiben ott rejtőzik a lehetőség, hogy valami nagyot alkosson, csak meg kell találnia a megfelelő motivációt és témakört. Jómagam is hiába próbálkoznék, a varázssseprűkkel sohasem szerettük egymást. Már az iskola alatt sem értettem, miért is tüntetett ki Slughorn professzor eme diccsel. Drága szüleim és oly' kedves barátaim szerint túl szerény voltam, így pedig, hogy a főzetet is elkészítettem, szintén csak ezt hallom vissza, mégsem vagyok képes akkora hőstettként tekinteni rá. Önző. Én, csak én tudom csupán, hogy miért alkottam meg, ahogy azt is nagyon jól tudom, hogy ha nem lett volna személyes vonatkoztatása a dolognak, talán sohasem készítettem volna és hoztam volna nyilvánosságra, hiába tudhattam az összetevők csodás összhangjáról. Elvont vagy nevezzünk magányos farkasnak? Igazán jó humorra vallana, de szokás szerint képtelen lennék értékelni. Amellett, hogy pár vajsör, vagy éppen lángnyelv whisky ledöntéséig nem igazán tudom nem szó szerint értelmezni és komolyan venni a vicceket, amúgy sem vagyok a legnyitottabb egyén. Csendes. Mindig is messze állt tőlem a hangoskodás vagy a rendbontás. Jobb szerettem a szolid társasági körömben mulatni, vagy éppen csak kettesben a végletekig kibeszélve a jelenlegi mágus politikai helyzetet, egybevetve a muglik jelenlegi szociális helyzetével és ebbe beleszőve a mugliszármazásúak hátrányát a varázstársadalomban. Mély gondolkodó vagyok, szeretek elveszni a teóriákban. Pártatlan, mert képtelen vagyok dönteni. Sohasem voltam büszke, mint az apám, ahogy szófogadásból sem lennék képes követni ily' otromba elveket, mint az öcsém. Viszont olyan magabiztos és önálló sem vagyok, mint drága húgom. Gyáva, sokszor hallatták már jelenlétemben és igazat kellett adnom nekik. Döntésképtelen vagyok, félek a következményektől, amit a helyzet szülhet.

Levelek ezre lepi már el a régi komód fiókját. Fájdalmas, könyörgő levelek, a szürke hétköznapokat elmesélők és gratulációk a főzetemhez. Ma is egyel bővült a kupac:
...mi mind számítunk rád. Tudom, te is tudod, akkor elrontottam, de most még kijavíthatom. Neved lett, ahogy megjósoltam, tudtam, hogy te nem okozol majd csalódást, édesanyáddal nem véletlenül választottuk a Castor nevet! Viszont, hogy hűen ragyogj hozzá, tenned is kell érte. Állj mellénk, hiszen tudod, a célunk pont ugyanolyan nemes, mint a főzet, amit a farkas-kór ellen készítettél. Neked is mellénk kell állnod és harcolnod a varázslók jogaiért! Újabb győzködés, újabb megválaszolatlan sorok. Soha nem állnék apám mellé, soha nem adnám a nevemet a gyilkosok listájához.
Hiányzol... Tudod, Angus mostanában egyre több mindent elhallgat előlem, már nem beszélünk annyit. Ő még apáról is tudott, így nehéz. Az iskola legalább eltereli a figyelmemet, rengeteget kell tanulni a R.A.V.A.SZ.-ra, mellette pedig a kviddicset sem hanyagolhatom el. Minden egyes alkalommal, amikor lehetőségem nyílik rá, kimegyek gyakorolni a pályára. Te mivel töltöd az idődet? Olyan régen beszéltünk már, mesélj, haladtál valamit az új főzet elkészítésével? Slughorn professzor már alig várja, hogy következőnek mivel rukkolsz elő, továbbra sem rest állandóan rólad áradozni, amióta nyilvánosságra hoztad a főzetedet... Kedves sorok, drága Theia! Úgy röstellem, hogy nincs bátorságom melletted lenni ezekben a nehéz időkben.
Angus! Miért teszed mindezt? A húgod is aggódik érted, és a levelek alapján, amiket kapok, lassan már én is kezdek. Tudom, felnőtt vagy már, az ártatlan gyermek évek rég elrepültek és te is valami komolyba csöppentél bele. Mondd, mind bátyádnak képes lennél megnyílni? Mesélj, mi nyomja lelked! Tudod, hogy nem kell apánkra hallgatnod, ha nem akarsz, én is elértem céljaimat nélküle. Az öcsém képében látom most önmagam... Én is meg akartam felelni, de elfutottam, most pedig az ő vállát roppantják össze a "nemes" terhek, amiket apánk elképzelt.

A Hold felkelt. Hallottam, ahogyan a fájdalmas sikolyból hogyan lesz gyilkos vonyítás. A láncok csörrenése már majdhogynem felért azzal, ahogyan Angus és Theia kiskorukban egyszerre lógtak a nyakamban és visítottak a fülembe. Szerettem, de fájdalmas is volt egyben, ahogy próbálta elszakítani az őt megkötő láncokat, ahogyan kaparta a falat… Sokáig álltam a pince lejárata előtt, már fakóbb voltam, mint maga a telihold az égen, de egyszer csak csend lett. Nem csak pár percre, több órára. Kopogást hallottam, nem dörömbölést, nem lánc csörgést, csak egy egyszerű kopogást.
- Működött! Merlinre, Reginald, Linda, gyertek ide mindketten!
És lőn, drága lakótársaim, mint a muglik által annyira kedvelt apokaliptikus mozgókép vetítésein, úgy vonszolták magukat ki az udvarra. Velem együtt ők is sok éjszakán át maradtak fenn, hogy ki lehessen dolgozni a főzetet. Mindketten professzionalisták, a gyógynövények a szakterületeik. Mondhatni a sors akarta úgy, hogy annak idején, még a roxforti utolsó éveim alatt megismerkedjek velük egyik roxmortsi utam során. Nélkülük biztosan nem sikerült volna a főzet, hiszen Augusta nélkül, ha nem rágja állandóan a fülem, akkor biztosan nem vettem volna rá magam. Természetesen August is hatással volt rám, nagyszerű barát, de a drága húga egyértelműen sokkal rámenősebb volt a témában. Emlékszem, amint megtudta, hogy én az a Damocles Belby vagyok, nap nap után hallgattam a könyörgését, hogy találjak ki valamit a bátya és az ő problémájára.

Szerencse, vagy a sors, de már tudom, hogy a gyengéd érzelmek is közrejátszottak az egészben. Az elején még talán taszított a lelkes és nyitott jelleme, de mára már megállni sem bírnám, hogy ne vessek egy kósza pillantást a mellettem elsuhanó szőkeségre. Egy év hosszú idő tud lenni, ha együttélésről van szó. Így öten pedig elég családias a hangulat. August és Linda már az első gyereküket is várják. Reginald, Linda öccse ugyan csak ideiglenesen van velünk, átutazóban van, sárkánykutató. Augusta pedig… August ikerhúga, végül is ő is csak úgy csapódott be mellénk, amikor megtudta, hogy én is velük fogok élni. Előttem féltek használni a főzetet, egy ismeretlen névben nehéz megbízni, de amint megtudta, hogy kivel keveredett össze a bátyja, hajthatatlan volt. Velünk akart maradni és azt akarta, hogy segítsek neki legyőzni a farkaskórt. Miatta pontosítottam a receptet, sokkal pontosabban és August, valamint Linda segítségével, sokkal frissebb hozzávalókkal készítem el a főzetet. Nem csak nekik, de pult alatt akár másoknak is, akik érdeklődnek iránta. Mi, lévén szó arról, hogy nálunk is ketten vannak, akik a kórtól szenvednek, nem vetünk meg senkit. Ez egy átok, ami nem varázslattal, hanem vérrel terjed. Viszont, ha van rá mód, akkor meg fogjuk tudni, és meg is fogjuk állítani. Nem hiába izzadtam vért és verítéket, sem a tudásomat, sem az úgynevezett tehetségemet sem fogok elpazarolni.

De Slughorn professzor óvva intésére már a roxforti éveim alatt elkezdtem kitanulni a legilimencia és az okklumencia tudományát tőle, minden szabad percemet ennek áldozva. Kíváló mester, meg kell hagyni, még a Roxfort elvégzése után is hajlandó szabadidőt áldozni rám, hogy gyakoroljunk! Mélyen tisztelt tanárom szerint tehetségem van, ehhez is... Már csak emiatt az elvárások  miatt sem adhatom fel. Ha ő biztatott, hogy elmém tisztán tartása fontos, nehogy bárki rosszra használhassa mindazt, amit már felfedeztem, és hát a furfangos tolvajokból sem fogy ki sohasem a világ, akkor hallgatni fogok rá. Igaz, még messze nem vagyok benne a legjobb, de ahogy majd telnek az évek, úgy még fejlődhetnek a képességeim. Csak bízni merek benne, hogy egyszer teljes uralmat nyerek majd felette. Addig is bőszen készülök, és követem a professzor útmutatását. Így, hogy a bájital javításra került, a felszabadult szabadidőmet, és energiámat hát fektethetem most ebbe.