Az első benyomás roppant fontos egy orvos számára, aki mentális támogatást nyújt a rászorulóknak. Külseje alázatot és tiszteletet követel. Hangja mély, kissé husky-s, de rettentő jól tudja használni mások manipulálására, pontosan a hangjában lévő nyugodtság és empátia miatt.
Mindig is egy előkelő embernek tűnt, aki családja tradícióit követi és megadja a kellő tiszteletet mások számára, ha üzletről és munkáról van szó. Viszont csak igen kevesek tudják milyen személy is ő valójában, hisz' amint becsapódik irodája ajtaja egy teljesen idegen alak bújik ki belőle. Egy mogorva, világgyűlölő férfi, aki szemében csakis ő maga és önös céljai léteznek. Mások háta mögött jár a szája és morgolódik az esetlenek röhejes viselkedésén. Ismeri már az emberi tulajdonságokat annyira, hogy meglegyen a maga határa.
Törtető, vereséget nem tűrő és mindig addig küzd, míg eléri amit akar. A nők szemében egy vagány, határozott férfi, biztos anyagi háttérrel. Ezért is nagy híve az egy éjszakás kalandoknak, sosem köteleződött el egy valaki mellett. Úgy tartja, hogy az érzelmek és egy társ csak visszatartja az embert céljai elérésében. Másfelől pedig tartja magát a családja tisztaságához, ezért sem akart még családot alapítani, amíg nem találja meg a megfelelő személyt erre.
Roppant kifinomult és elegáns járása, mozgása van, ami már önmagában sugározza a nemesi vonalakat. Büszke fejtartás, tiszta öltöny és nyakkendő fogadja pácienseit egy barátságos mosoly kíséretében. Ez a színjátéka kulcsa. A mosoly. A lehengerlő kedvesség, amivel mások fejében turkálhat. Valóban segít másoknak elegyengetni zavaros életüket, ám ő maga rettentő jól leplezi valós véleményét az emberiségről. A szemükbe sosem fogja kimondani mi jár a fejében, ő inkább diszkrét mosoly mögé rejti vegyes érzelmeit.
Az érzelmeit sosem fejezi ki, olyan, akár egy kétlábon járó kőszikla. Egy színész, magának való ember, aki tehetségéből és eszéből keresi meg kenyerét. Okos és gyorsan vág az esze, így elég nehéz átverni.
Önös érdekeit mindig előrébb helyezi másoknál és a pénzzel is remekül bánik. Megkeresi a megkereshetőt, nem hiába szakmája legjobbja.

A család eredete egészen Dánia tizenhetedik századáig vezethető vissza. A királyi gárda tagjaivá váltak hosszú-hosszú generációkon keresztül, lévén, hogy aranyvérű mágusok voltak és genetikájukkal is igen sok előnyre tehettek szert. A királyné biztonsága többet jelentett mindennél, - s mivel elődjeik és feltehetően utódaik is ezt a feladatot kapják-, ezért már egészen kiskoruktól fogva beléjük nevelik a gárda törvényeit.
Fő erényüket a fiú gyermekek jelentették. Ők voltak azok, akik elsőként költözhettek mágikus iskolákba, hogy kiaknázhassák képességeiket és tisztes Damgaard ifjakká váljanak. A kezdetekkor a lányok háttérbe szorultak. Hierarchiájuk magába foglalja a férfiak felsőbbrendűségét a mai napig, hiába aranyvérű nőkről is van szó. 1810-ben voltak olyan családok, akik egyenesen ellenezték a nők mágiahasználatát, ezért több generáción keresztül is akadnak olyanok, akik nem jártak varázsiskolákba. Úgy tartották, hogy az aranyvérű nők házasság és gyermekek világra hozatalára alkalmasak csak, ám ez a vélemény megdőlt a 1800-as évek végén. Anthony nagyszülei voltak az elsők, akik megtagadták a nőkre vonatkozó szabályokat és ezzel új korszakot indítottak.

Anthony felmenői és leszármazottai:

Lauren Lowe/Damgaard: Édesanya, egykori auror, a dán kormány alelnöke. Vasakaratú, aranyvérű nő volt, aki hosszú éveken át dolgozott a kormánynak, miután pár évet auror nyomozóként töltött. Anthony születése után átmeneti nyugdíjba vonult, majd öt évvel később indult a választásokon Dánia alelnökének.

Stephen Damgaard: Édesapa, auror nyomozó volt és a Damgaard család elsőszülött fiú gyermeke az ő generációjában. Az Lowe család szövetségkötése után házasodott össze Laurennel, hogy aranyvérű vonalaikat fenntarthassák. Anthony tíz éves korában vesztette el édesapját egy betegségben.

Linda Somerset: Egy nyári kalandból született egyetlen gyermeke, akinek létezésére csak később derült fény. Nem ismerte teljesen az anyát, csupán egy éjszaka erejéig gabalyodtak össze fiatal felnőtt korukban, így a családi hátteret nem igazán tudja.

Egyéb rokonok:
Egyedüli gyermekként született, ám apja testvéri vonaláról akadhatnak rokonai, akikről még ő maga sem tud. Szétszéledtek a világban, s sokak a tengeren túl próbáltak szerencsét.

Gyerekkor/Tinédzserkor: A Damgaard família. A királyi gárda. A kitűnőség mintaképei. Anthonynak sosem volt egyszerű élete. A napjai minden perce be volt táblázva, hogy ő maga élre törhessen és jó példát mutathasson családja színe előtt. Már kiskorától fogva a könyveket bújta. Varázslényekről tanult, bűbájokról olvasott és meséket lapozgatott felmenői irományaiból. A sorsa már születése pillanatában meg lett pecsételve, s ő maga elfogadta azt egész apró korában. Megértette családja hírnevét és a vele járó kötelességeit. Ő is olyan szeretett volna lenni, mint édesanyja vagy édesapja. Egy auror. Kitűnő varázsló és a bestiák szelídítője.
Tíz éves korában vesztette el édesapját egy gyógyíthatatlan betegség következtében. Hatalmas gyász sújtotta a családfő elvesztése után a Damgaard családot. A rokonok közül, csupán egy-két unokatestvére volt jelen, ám a későbbiekben ők is szétszéledtek a világban.
Tanulmányait a Roxfort falain belül végezte Mardekáros diákként. A fegyelmes és nagyratörő kiállása miatt tökéletességgel hozta háza színvonalát. Akárcsak egy pökhendi kölyök, de volt mire. Amíg be nem nőtt a feje lágya, a sárvérűek és félvérek életének megkeserítésén ügyködött. Sosem kedvelte őket, sőt, megvetette őket tiszta szívéből. Neveltetéséből adódóan nem igazán lehetett más véleményen.
Ahogy teltek-múltak az évek, úgy repült el a feje felett az idő, mintha csak egyet csettintett volna. Tanulmányait a tökéletességre fejlesztette -s ugyan megvolt neki is a maga gyenge pontja a bájitalokat illetően-, mégis jó átlaggal hagyhatta maga mögött az iskolapadokat. A varázslények és azok gondozásáról rengeteget tanult. Megismerte a különlegességek viselkedéseit és azok modorát. Könnyű volt neki, mintha kisujjból jönne. Hamar ráérzett a bestiák hangulatára, s ő annak megfelelően igazodott hozzájuk.
Utolsó éveiben elsajátította az animágiát is hatalmas küszködések árán. Egy fekete farkas formájába bújhatott, mely lelke legmélyebb bugyraiból tükröződött vissza. Ragadozó volt... Egy magányos ragadozó. Hogy mégis milyen okból döntött így? Apja is animágus volt. Az ő alakja egy sas formáját vette fel. Ragadozó volt, akárcsak Anthony, s mivel elvesztette édesapját, arra törekedett, hogy olyanná válhasson, mint a korai Damgaard. Ugyan később megbánta döntését, mivel sosem használta vagy aknázta ki képességét a későbbiekben, ám a fejlett érzékeinek köszönhetően könnyebben el tudott igazodni a nagyvilágban. Csak kellett neki egy kitaposott út, egy cél, amibe kapaszkodhatott, amíg meg nem találta sajátját.

Fiatal felnőttkor:
Amint kitette lábát a Roxfortból, rögtön a még meglévő dán királyi gárdához próbálták terelgetni. Ugyan nem jártak túl sok sikerrel, tekintve, hogy Anthonynak ezúttal más tervei adódtak jövője formálását illetően. Az aurorok között találta meg helyét, mellyel anyja elégedett volt, s bizonyára édesapja is az lett volna. Részben apjáért, részben pedig saját maga fejlesztéséért cselekedett így. Az animágussága is sok hasznot jelentett a terepen. Kifinomult érzékeivel jóval könnyebben kiszimatolta a veszélyforrást, ezért is számíthattak rá a bevetéseken. Ha tovább marad, talán még magasabb pozíciót is elérhetett volna képességeinek hála.
Futó kapcsolatai voltak csak. Néhány székhelye, ahol egy-egy éjszakára megszállt a fiatal hölgyeknél. Sármos volt és lehengerlő odaadással vette le a nőket a lábaikról. Könnyű volt. Túl könnyű. Az éjszakai örömöknek köszönhetően viszont belefutott egy gyönyörű nőbe, akivel később kiderült közös gyermekük fogant, ám Anthony egészen addig tudomást sem szerez róla, míg a nő és a gyermek fogadott apja el nem távozott e földről.
Röpke pár évet töltött auror nyomozóként, de valahogy nem érezte magáénak eléggé ahhoz, hogy feljebb léphessen a ranglétrán. Ebből adódóan még a harmincas évei elején belefogott újabb tanulmányaiba egy londoni egyetem. Muglik közé került és el kellett fogadnia a tényt, hogy varázstalanok veszik körül. Nem volt kedvére, ám meg akarta ismerni az emberi viselkedést is annyira, mint a bestiákét. Egy jó iránynak tűnt és jelenleg ez volt az egyetlen, ami igazán érdekelte.

Felnőttkor/Jelenkor:
Bő négy év egyetemi tanulás után kikerült pszichológia végzettséggel és megnyitotta első irodáját a dániai Koppenhága belvárosában. Ez idő tájt hunyt el édesanyja is, aki békésen, álmában távozott el. Anthony ezúttal teljesen magára maradt, mint Damgaard. A rokonait sosem kereste fel a távoli földekről, de nem is volt komolyabb indíttatása arra, hogy felvegye velük a kapcsolatot.
A munkájába ölte minden percét és rengeteg ember segítségére volt. Eljátszotta a tökéletes barátot, társat, egy orvost, aki meghallgatta minden bajukat. Hamar felküzdötte magát a ranglétrán és megnyithatta nagyobb rendelőjét immáron Skóciában, Edinburgh városágban.
Az ottani egyetemen is felajánlotta segítségét, majd a későbbiekben leválthatta az akkori pszichológus tanárt is, s saját órákat kapott.
Az évek elmúlásával az árakat is megemelte, ahogyan a színvonalat is. Tudta jól milyen fába vágta a fejszéjét, ő pedig saját javára fordította azt. Gazdagok tanácsadójává vált, néha még a házas emberek kapcsolatait is megpróbálta megbuherálni, hátha újra fellángol az a tűz. Ugyan ő sosem tapasztalta meg milyen lehet korlátok nélkül szeretni valakit, viszont az utóbbi időben ő is valami partner után nézelődött. Mintha belefáradt volna a magányba, a rengeteg pénzbe, hiszen mi más hiányozhatott az életéből?
Rufus, egy németjuhász kutya vált társává az elmúlt egy évben. Valahonnan az utcáról szerezte az akkor még kölyök kutyát egy igencsak zord, esős napon. Abban a pillanatban elválaszthatatlan társakká váltak és Rufus is képes volt előcsalogatni Anthony gyengéd oldalát.
Idén nyáron viszont fenekestül felfordult az élete, amikor egy kapott levélben kiderült, hogy létezik egy lánya, aki él és virul...