10 szó, amivel leginkább jellemezni lehet:
∆ Céltudatos: Ezzel a szóval kezdik a jellemzést rólam a legtöbben, hiszen már egész kis koromban tudtam, hogy a szüleimet követve én is auror szeretnék majd lenni.
∆ Határozott: Van saját véleményem és eldöntendő kérdésre csak ritkám mondom azt, hogy nem tudom. Rengeteg időt spórolhatunk meg, ha nem állunk döntésképtelenül egy probléma előtt. Pontosan ezért szokták azt mondani rám, hogy néha átesek a ló túl oldalára és előbb cselekszem, minthogy gondolkodnék. Minden bizonnyal ezért kerültem a nyári cserediák program alatt a "Lupus" házba.
∆ Kitartó: Nehezen adom fel a dolgokat. Az animágia erre tökéletes példa. Anya animágus a családban, nekem meg ez mindig is nagyon tetszett, már vártam, hogy tanuljunk róla a Roxfortban. Persze addigra már amit csak lehetett elolvastam róla vagy anyától megtudtam. Nem is volt kérdés, hogy ha betöltöm a 15-öt, akkor szeretném én is elsajátítani. Az állatalakom holló lett, akárcsak az iskolai házam címerállata, talán a Teszlek Süveg ezt már előttem tudta?
∆ Intelligens: A tanulás számomra nem szenvedés, nem kihívás. Szokták mondani, hogy a tudás hatalom, s ezzel jómagam is egyetértek. Ha valami felkelti az érdeklődésemet, szívesen vetem bele magam a témába és kérdezem meg róla mások véleményét.
∆ Művelt: Nagyon szeretek olvasni a tanulmányaimon kívül is. Ha a mugli világba születtem volna, akkor biztosan az irodalom lenne a kedvenc tantárgyam.
∆ Bíztató: Szívesen motiválom a barátaimat, hogy ők is a legtöbbet tudják kihozni magukból.
∆ Magabiztos: Nem kételkedek önmagamban, mindig tudom, hogy elérem majd a céljaimat.
∆ Bátor: Minden bizonnyal a szüleimtől örököltem, hogy szeretem a kalandokat és nem rettegek a veszélytől.
∆ Maximalista: Ezt anyukámtól örököltem. Ha valamit elkezdtek, azt a tőlem telhető legjobb módon szándékozom teljesíteni.
∆ Nyitott: Igyekszem megtalálni a közös hangot mindenkivel, nem zárkózom el új kapcsolatok, ismeretségek kialakításától. Széles érdeklődési köröm miatt úgy gondolom nincsenek szociális problémáim.

9 dolog, amit szeretek:
∆ Adrenalin
∆ Shakespeare művek
∆ Nevetés
∆ Barátaim
∆ Művészetek: színház, festészet, zene
∆ Bűbájtan
∆ Vajsör
∆ Csokitorta
∆ Tengerpart

8 dolog, amit nem árt tudni rólam:
∆ Auror akarok lenni
∆ Imádom Shakespeare műveit
∆ Animágus vagyok, ha átváltozok, akkor holló vagyok
∆ Tagja vagyok a Párbajszakkörnek és a Roxforti Ősi Rúnák Klubjának
∆ Aranyvérű családból származom, mégsem a vért tartom egy ember fő erényének
∆ Szeretem a bakelitlejátszókat
∆ Eltöltöttem egy nyarat a Kamehameha Varázslóiskolában ösztöndíj program keretein belül
∆ Bűbájtanból és Rúnaismeretből igazán jó vagyok

7 dolog, amit nem kedvelek:
∆ Nem szeretem a citromsárgát
∆ Pókok
∆ Jóslástan, mert értelmetlen
∆ Kviddics
∆ Ha valaki értetlenkedik
∆ Kókusz
∆ Amikor túlfolyik a tinta a pennából

6 tevékenység, amit hobbiként űzök:
∆ Gyarapítom a tudásom
∆ Olvasás
∆ Futás
∆ Úszás, valamint több vízi sportot kipróbáltam már, a búvárkodás tetszett a legjobban
∆ Bögréket gyűjtök, csak én magam sem tudom néha, hogy miért
∆ Zenét hallgatok és táncolgatok rá

5 random tény rólam:
∆ Ha választanom kell, hogy kávé vagy tea, akkor a kávét választanám, főleg ha az egy jó pumpkin spice latte.
∆ A kedvenc mesém A Szépség és a Szörnyeteg volt gyerekként
∆ Pillangó a patrónusom
∆ Mindig van nálam kézkrém
∆ Szeretek előre tervezni, ezért határidőnaplót használok. Na meg persze, így biztos nem felejtem el, ha valakivel megbeszéltem, hogy találkozunk.

4 dolog, amit sosem fogsz tudni rólam:
∆ Félek a pókoktól
∆ Sokáig féltem a sötétben, néha még most is
∆ Az apukám leukémiás
∆ Van egy minimalista madaras tetoválásom, csak a nővérem tud róla

3 város, ahová el akarok jutni:
∆ Peking
∆ Rio de Janeiro
∆ Fokváros

2 kedvenc állatom:
∆ Pingvin
∆ Holdborjú

1 kívánság:
∆ Apa gyógyuljon meg

Amerikában minden varázsló tanulja a családom történetét. Én ugyan nem ott nőttem fel, de a szüleim gondoskodtak róla, hogy ismerjem a származásom.
A történet az 1600-as évekig vezethető vissza, ekkor házasodott össze Wiliam Sayre és Rionah Gaunt. Az ő frigyükből két gyermek született: egy fiú, Aurelius és egy lány, Isolt. A család boldogsága nem tartott sokáig. Sokan balesetnek vélték, mások boszorkányüldözési kísérletnek, de mindkét történet ugyanúgy folytatódott, a szülők halálával. A tüzet csak Aurelius és Isolt élte túl, akiket Gormlaith Gaunt, édesanyjuk nővére mentett ki. Néhányan úgy gondolták, hogy ő tehetett az egész tűzesetről, hiszen mindig is féltékeny volt húga boldogságára, a tűz pontos oka azonban mai napig ismeretlen.
A gyerekek húsz éves korukig Gormlaith nénikéjükkel éltek, elnyomásban. A megrögzött aranyvérű volt és megtiltotta Aureliusnak és Isoltnak, hogy a Roxfortba menjenek tanulni, amikor felvételt nyertek az iskolába. Rengetegszer hangoztatta, hogy az iskola nem tiszta, mert oda sárvérűek is jártak, így a gyerekek önállóan kellett, hogy elsajátítsák a mágiahasználatot. Húsz évesek voltak, amikor egy szerencsés pillanatban Amerikába menekültek nénikéjük elől. Az új világban álnéven kezdtek új életet, s elváltak útjaik, majd hosszú évekig csak leveleken keresztül tartották a kapcsolatot. A legtöbb feljegyzés csak Isoltot említi, hiszen az amerikai varázslótársadalom kialakításában komoly szerepe volt. Találkozott egy James Steward nevű muglival, akibe beleszeretett és együtt megalapítottál Amerika boszorkány- és varázslóképzőjét, az Ilvermornyt.
Rövidesen, amikor már biztonságosnak ítélték a helyzetet, Aurelius is csatlakozott húgához, s ő is szerepet vállalt az iskola szervezésében. Bájitaltant tanított és ő volt az alapítók jobb keze, a háttérből segítette munkájukat. Idősebb korában találta meg a szerelem egy aranyvérű boszorkány oldalán, akivel egy közös fiuk született, Gideon Sayre.


Gerard Sayre | édesapa |
Egyenesági leszármazottja Gideon Sayre-nak, s talán pont ezért is érintette érzékenyen, hogy az ő neve az utolsó férfi név a családfán. Reménykedett a fiú gyermekben, de két lánnyal áldotta meg a sors. Külsőre a nővérem hasonlít rá jobban és talán mondhatom azt, hogy kettejük kapcsolata mindig is szorosabb volt mint az enyém apával. Talán azért, mert annyira reménykedett helyettem egy fiúban? A betegsége azonban mindenkit hideg zuhanyként ért, hiszen sem a varázsvilágban sem a varázstalanban nem találtak még gyógymódot a leukémiára. A bentlakásos iskola miatt ritkán látom, de az állapota folyamatosan romlik és ő mégis próbál ugyanaz az ember maradni előttünk, mint aki volt. A férfi, aki Angliába hozta a családját, hogy ne éljék át az iskolában azt amit ő, a férfi, aki már kitüntetést is kapott aurori szolgálataiért, de legfőképpen a férfi, aki mindig megnevettet.

Amelia Goldstein | édesanya |
Anya felmenői között elég széles nemzetiség terén a paletta, s ez köszön vissza a külsején is, ízig-vérig igazi amerikai nő, aki nem rejti véka alá a véleményét. Tehetséges auror, akár csak az édesapám, s egyazon elveket vallják az aranyvérrel kapcsolatosan is. Sokszor hallottam tőle, hogy a varázserő egy ajándék, és ha varázstalan családban fedezik fel az ugyanolyan értékes, mint egy aranyvérű esetében. Elsajátította az animágiát és egy sas alakját tudja felvenni. Nem is volt kérdés, hogy nekem is segített ezzel kapcsolatosan. Külső ismertetőjegyeim javarészt tőle örököltem, néha még ma is megkapjuk, mennyire érdekes, hogy Harley apára, én pedig anyára hasonlítok jobban. Látszik rajta, hogy megviseli apa betegsége, de mégis eljár dolgozni és apára is figyel, rendkívül kitartó és energikus, viszont aggódom, hogy össze fog törni, ha apa betegsége eljut a végső stádiumba.

Harley Sayre | nővér |
Nem mondanám tökéletes testvéri viszonynak kettőnkét. Mikor kicsik voltunk sokkal jobban elvoltunk egymással, együtt játszottunk és hallgattuk az esti meséket anyuéktól. Sosem értettem, hogy mi történt, mi váltotta ki a nővéremben azt az ellenszenvet, amit pár éve felém tanúsított. Nem akartam egyedül menni, mikor tetováltattam, ezért baglyot küldtem neki. Biztos voltam a döntésemben, de mai napig nem mondtam meg a szüleimnek, csak ő tud rólam, mert elkísért, és ugyan belekötött, hogy neki nem tetszik, attól még örültem, hogy ott volt. Talán akkor alakult kicsit jobbra a viszonyunk, de levelet csak válaszként kapok tőle az enyéimre. Persze elhiszem, hogy lefoglalják a tanulmányai, meg a saját nézete, de azért kicsit kiábrándító, hogy így szétszakadtunk.

Kedves Harley!

Sokáig gondolkodtam, hogy hogyan kezdjem a levelet. Képzeld sikerült az anmágia elsajátítása. Anyával most intézzük a papírokat, hogy bejegyezzenek a nyilvántartásba. Gondolom nem lepődsz meg, ha azt mondom sokat segített a dologban. Együtt választottuk ki a varázsigéket a mandragórához, hogy ne legyen zavaró azaz egy hónap. Most már értem, hogy miért nem sikerül sok embernek ez az egész. Tudom, hogy én magam sem voltam a legjobb társaság, amikor legutóbb találkoztunk, de olvastam, hogy vannak mellékhatásai a mandragóra levélnek, ezért bocsánatot kérek tőled a múltkoriért.
Leginkább amiatt írok, mert szeretnélek megérni valamire. Talán még rémlik, hogy pár éve már említettem, hogy egyszer szeretnék egy tetoválást, de akkor még nem tudtam, hogy mikor és mit. Most már teljesen biztos vagyok benne, már meg is van az időpont, de nem biztos, hogy egyedül menni fog, hiszen bevallom, azért kicsit félek a tűtől. Szerintem azt nem kell ecsetelnem, hogy apának és anyának miért nem merem még elmondani. Pedig egy egyszerű madaras mintát választottam az animágia miatt, de ők nem nézik jó szemmel a tetoválásokat. Már gyakoroltam egy álcázó bűbájt, amivel majd elrejthetem előlük, amikor találkozunk. Tudom, hogy voltak nézeteltéréseink, de ugye elkísérsz? Nagyon sokat jelentene nekem.

Ölellek,
Marie
1975. november 12.


Kedves Anya és Apa!

Sajnálom, hogy az új kezelés nem volt hatásos. Nemrég olvastam, hogy Japánban is kísérleteznek egy bájitallal, ami hatásos lehet a daganatos betegségekre. A fő összetevője a virágzás előtti utolsó teliholdkor szedett cseresznyevirág. Esetleg egy próbát megérhet, ha felveszitek velük a kapcsolatot, hogy hogyan állnak, nem? A cikket betettem a borítékba, ott van a bájitalfejlesztő csoport elérhetősége.
Múlt hétvégén volt a nyílt nap a Kamehameha-ban. Azok a szigetek gyönyörűek és a program is nagyon klassz volt. Vegyes csapatokba osztottak minket a különböző házakból és volt csapatverseny is, meg az előadásokat is ilyen felosztásban hallgattuk. Tudjátok, hogy leginkább azért mentem, hogy többet megtudjak a nyári ösztöndíjprogramjukról. Nos a program négy hónapos (május közepétől szeptember közepéig tart), kicsit hosszabb, mint gondoltuk, de van lehetőség náluk letenni a tanév végi vizsgákat és minden bizonnyal könnyen behoznám a szeptemberi tananyagot, amiről lecsúsznék. Mivel a birtokon ki van építve a Hoppanálási és zsubszkulcshálózat, ezért bármelyik hétvégén tudnánk találkozni is. Talán eltölthetnétek pár napot a szigeten, rengeteg a kikapcsolódási lehetőség, lehet, hogy apának is jót tenne. A jelentkezési lap csak a szülők aláírásával érvényes, ezért remélem, hogy aláírjátok, hiszen ez egy nagyszerű lehetőség lenne, ha megkapnám. A tantárgylistát az alapján állítják össze majd, hogy milyen pályára készülök, tehát biztos jól mutatna az aurori programba jelentkezéskor is. A tájékoztatót és a jelentkezési lapot is küldöm.

Szeretettel,
Marie
1976. január 29.


Kedves Jasmine!

Hogy vagy? Milyen volt a hazautad? Nekem nagyon furcsa most itthon a közösen töltött négy hónap után. Nagyon gyorsan elszaladt az idő, remélem azért találkozunk majd még. Döntöttél már, hogy hol tanulsz tovább? Ugye mondtad, hogy esetleg Angliába jössz, ha nem maradsz Törökországban. Majd mindenképpen tájékoztass, hogy mire jutottál!
Azt is mindenképp kalkuláld bele a döntésbe, hogy én épp szétfagyok a tengerparti hónapjaink után itt. Meg szerintem a legtöbben fel sem fogják, hogy milyen nehéz volt bekerülni ebbe a programba, tőletek sem voltak olyan sokan meg tőlünk se. Mondjuk szerintem ez volt az egyik legjobb dolog az egészben, persze amellett, hogy minden nap napozhattunk meg búvárkodhattunk.
A szeptemberi tananyaggal már egész jól felhoztam magam, de Mágiatörténetből nagyon sok beadandót tolt elém a tanár, nem tudom mi baja lehet velem, vagy szimplán csak folyamatosan házi dolgozatokat kért, míg nem voltam. Pedig csak két hétről beszélünk...
Mindegy is, apa azt mondja, hogy még mindig jobb az, ha több feladatot adnak, mintha kivételeznének velem a származásom miatt. Egyik nap a Három Seprűben ültem az egyik háztársammal, amikor egy srác meghallotta, hogy épp a mágiatöri miatt panaszkodok. Ki nem néztem volna belőle, hogy magántanár, de legalább lesz némi segítségem, ami még mindig jobb, mint átolvasni egy csomó könyvet, hogy egy értelmes munkát dhassak ki a kezeim közül.
Írj minél előbb, és üdvözlöm a családodat!

Ölellek,
Marie
1976. szeptember 27.