A roxforti első napom óta rengeteg minden történt velem... van, ami szándékosan, van, ami egészen véletlenül. Bár azért tény, hogy a nagy részükben elég rendesen benne volt a kezem... és még csak nem is igazán bánom. Sok kalandban volt már részem, sok barátom van, ezért aztán szinte biztos, hogy bármelyik pillanatban történhet valami. Igazság szerint az lenne a fura, ha nem történne semmi. Most épp Marieval készülünk találkozni és meginni valamit a Három Seprűben, hogy közben kibeszéljük magunkat. Aha... nos, ha nem tudnám, hogy ez nem igaz, akkor néha azt hinném, hogy titokban lány vagyok, főleg az ilyen találkozások után. Szerencsére most nem tartom meg jó szokásomat és kések el a találkozóról, mint ahogy azt majdnem mindig teszem, és szinte percre pontosan érek a Három Seprű elé, ahová a találkozót beszéltük meg. Marie még sehol, bár az is lehet, hogy már bent vár, úgyhogy úgy döntök, hogy kicsit még várok, és ha pár percen belül nem kerül elő, akkor bemegyek. Ha bent sincs, akkor egyrészt mérges leszek, mert potyára jöttem el, másrészt visszamegyek a Roxfortba, és valószínűleg repkedek pár kört feszültséglevezetés gyanánt. Az sosem árt, ugyebár. Fogalmam sincs, most mire is kéne számítanom, hiszen egyikünk sem egy könnyű eset lelkileg... valószínűleg épp ezért lettünk legjobb barátok. Gyakorlatilag kiszámíthatatlan, hogy mikor mi történik velünk, de ez így rendben is van... ha tudnánk, mire számítsunk, akkor unalmas lenne, nem igaz? Na ugye. Úgyhogy még csak nem is agyalok ilyeneken, hamarosan úgyis megtudom, mi olyan fontos, hogy ide kellett jönni megbeszélni.