Vénasszonyok nyara, a kedvenc időszakom. Ilyenkor még ki használjuk a nyárról itt marad meleg napsugarakat és a délutánjainkat a Roxfort vastag falain kívül töltjük. A baráti társaságom valahol harmadév és negyedév között szilárdult meg és azóta szétszakíthatatlan. Mind a hatan London környékén élünk, így a tanévkezdés nem volt a boldog újraegyesülés pillanata, a nyáron így is elég sokat lógtunk egymás nyakán, bejártuk az összes varázslókocsmát és egy két eldugodtabb mugli helyre is benéztünk. Ma délután a tópartra evett minket a fene. Jóslástanról érkeztem, így én voltam az utolsó, aki csatlakozott a társasághoz. A jó hangulat már adott volt, köszönhetően a fél üveg Roxmortsból szerzett alkoholnak, ami mire oda értem elpárolgott. Körbe járt egy doboz füstszűrős cigaretta, amit az egyik barátom a mugli anyjától tulajdonított el még tanévkezdés előtt. Kivettem belőle én is egy szállat, majd a pálcámmal tüzet varázsolva meggyújtottam. Nem vagyok nagy bagós, de a nyáron többször is kocsmázások alkalmával kipróbáltam és eléggé megszerettem. Szerintem a családom kinyírna, ha megtudnák a dolgot, főleg a medimágus édesapám, aki nem győzi nyaranta hangoztatni, hogy mennyire hihetetlennek találja, hogy az emberek ezzel mérgezik magukat. Pedig megnyugtató dolog, főleg ahogy a nap sugarai átsütnek a füstön, az élet olyankor probléma mentesnek tűnik. -20 font, egy csúnya macskás szobor, egy dedikált kazetta, a zenészt aki aláírta nem ismerem, de valami amerikai figura és egy óra – pakolja ki a tágítóbűbájjal ellátott talárzsebének a tartalmát Matt. Neki és Robertnek van egy igen furcsa játéka, amit az éve alatt tökélyre fejlesztettek. Mindketten kissé kleptomániásnak mondhatóak. Sosem volt nyíltan kimondva, de mindig is sejtettük, hogy Matthew családja anyagilag elég rosszul áll, öten vannak testvérek és ő a középső, az összes gyerek felvételt nyert a Roxfortba és így a sok könyv és talár elég megterhelő a családi kassza számára, így ő ezekből a kis apró csínytevésekből fedezi az ivászatait, hogy szüleit ne terhelje. - Ez elég siralmas, ahhoz képest, hogy nagykorúként idén nyáron már a pálcádat is használhattad – mondja fennhangon Robert. Nos, ő pedig pont a másik véglet. Félvér, az édesapja szegről-végről a királyi család tagja, talán még rangja is van, édesanyja családja pedig generációk óta üstértékesítéssel foglalkozik, így van pénz dögivel, csak idejük nincs az egyetlen gyermekükre, aki pedig a figyelmüket a lehető összes módon magára akarja vonni. Szerintem senki sem fog meglepődni, ha egyszer az Azkabanban fog kikötni emiatt Nyaranta versenyeznek ki tud több mindent összelopni, saját pontrendszerük van a tárgyak értékesítésére és aki a legtöbb pontot összeszedi az az év nyertese és a vesztes által szerzett javaknak 50 százalékára igényt tarthat. Ez az ő kettejük harca, mi többiek csak nevetünk rajtuk. A heves szóváltásuk közben körbe jár az üvegnyi palackozott jókedv, de én most nem veszem ki az ivászatból a részem, hisz a délután folyamán még használnom kell az agyam és nem gondolnám, hogy az alkohol jó partner lenne a tanulásban. Még egy kevés ideig hallgatom az ugratásokat és egy két magaslabdát én is lecsapok, majd állok is fel, hogy induljak a könyvtár felé, ahova meg van beszélve a találkozóm Nesta Rosierrel. Elköszönök a csapattól, de nem engednek olyan egyszerűen. -Nem maradsz? Szerintem már csak két kör viszki kéne Robertnek és beváltaná az ígéretét és elmenne úszni egyet a sellőkkel, nem Rob? – Szól utánam Matt. Bármennyire kecsegtető az ajánlat sajnos vissza kell utasítsam, vár rám egy bájitaltan plusz munka. -Hagyd már őt! Nem látod? Azért siet ennyire, mert a Rosier lánnyal találkozik, érte én is sietnék – szólal meg Rob, de ezt már csak halkabban hallom, mivel távolodok a társaságtól. – De azért védekezettek! – kiabál utánam, mire én csak vissza sem nézve egy egyszerű mozdulattal bemutatok neki. Futó léptekben megyek az iskola felé, de még a kastély bejáratánál is hallani lehet a barátaim hangos zaját, ahogy éppen az évfolyamunkon lévő lányokról hadoválnak egymásnak kissé sem diszkréten. Két perccel a megbeszélt idő előtt érkezem a könyvtár elé. Átfut az agyamon, hogy bemegyek, de inkább megvétózom magamban ezt a gondolatot és a bejáratnak dőlve várom a csoportmunka partnerem.
El tudom képzelni, mi dörgedelmek fogalmazódnak meg egyesek fejében - Ms. Rosier most jól megkapta a fontoskodásáért, végre egyszer a stréber görcsöl, helyreállt a világ rendje, az eminensek is a pokolra jutnak: csakhogy Ms. Rosier olyan, mint valami csótány, ahelyett, hogy nyugtot hagyna nekünk és végre elfoglalná méltó helyét a Gyengélkedőn, itt mászkál fel és alá ezzel a halott-sápadt színével, és ha épp nem tényleg a pestis kapta el egy keringőre, hát úgy tűnik, olyan lesz, mint Binns, akit a saját halála sem állított meg az unalmas óráinak megtartásában.. Jártam a Gyengélkedőn és azóta is fogyasztom az ott kapott bájitalokat, két üveg tartalmának a végére is értem, de az csak ideig-óráig segít a tüneteimen. Ebben a pár napban már kénytelen vagyok én is azt hinni, hogy ez a pestis vagy valami egyéb, mitológiai kórság lesz, amin egyikünk szakértelme vagy ötlete sem segít.. Madame Pomfrey ma estére vár vissza, bár szkeptikus volt, hogy ne működne az orvossága - hogy fog örülni jöttömnek, úgy tűnik, ez lesz a félév, mikor valóban senki arca nem derül már fel, ha meglát.
Már egy órája bent várakozom, mikor McKinnon feltűnik a bejárati boltozat alatt, azonban egyetlen percet sem késett - egyszerűen csak megelőztem a mágiatörténet beadandó okán. Óvatosan, megfontoltan állok fel a padról, megállok a pisszegésre, de a könyvtáros egy elsőéves felé indul erős vehemenciával, aki úgy tűnik, meggyűrhette az egyik lapot. Szegény, sosem látjuk többé viszont.. Halkan szólítom meg a bájitaltanon a feladatra kijelölt partnerem, elvégre kétlem, hogy arra számítana, a háta mögül bukkanok elő, mint valami lethifold. Igen, ez találó hasonlat lehet. - Szervusz, McKinnon! Pontos vagy, mint a halál, ahogy Golpalott is emlegeti. A Zároltban beszélhetünk majd, oda Ms. Czvikker ritkán pillant be. - megfordulok, és már rutinosan csukom be a szemem és indulok el, ellenkező esetben az egész látószögem állna tótágast, és rögtön szilárd felületet kellene keresnem, amire támaszkodni érdemes. A könyvtár sötét, zárolt részlegét elhatároló kis vaskapu nyikordul egyet, mikor felemelem a talárom zsebében őrizgetett engedélyt, Ms. Czvikker pedig biccent egyet, aztán folytatja az elsőéves módszeres abúzusát, bennünket pedig utunkra enged szemmértékkel.
- Jártál már ilyen legálisan illegalitásban? - olyan büszkén vezetem az egyre szélesedő polcok közé, mintha mindez az én művem volna, és most feltárhatnám évtizedes alkotásom részleteit az érdeklődő entellektüelek előtt. Szinte kedvem volna idegenvezetést is kilátásba helyezni, azonban kétlem, hogy McKinnon épp velem kívánná tölteni a hetedévesek számára értékes idejét. Leteszem a táskám a legkényelmesebbnek tűnő asztalra, és kényelmesen elhelyezkedem a puha szék támlájának dőlve. - Van már esetleg elképzelésed, miről írjunk? Az jutott eszembe, igazán lenyűgözhetnénk Slughorn professzort valami ritkasággal, amelyre egyik csoporttársunk sem gondol.. - sőt. El is készíthetnénk, de erre már lakatot teszek a számra, csak mosolyogva figyelem McKinnon reakcióját: az évfolyam egyik legnépszerűbb fiatalembere Ms. Rosier, a sztahanovista fogságában, skandalum! - A Felix Felicisre nincs időnk, de mit szólnál.. a Százfűléhez?
Az idei évben sokat jártam a könyvtárban, kényelmesebb itt megírni a leckéket, mint a klubhelységben. Ott mindig van valami, ami eltereli az ember figyelmét, egy-két viháncoló elsőéves, kvidicsről áradozó csapattagok, vagy épp Hóborc, aki rendszeresen szórakoztatja az ott összegyűlt társaságokat. Bármennyire is halkan szólít meg az évfolyamtársam, egy pillanatra így is sikerül meglepetésben részesítenie tettével. Biztos voltam benne, hogy elsőként érek ide. Egy igen előnyös tulajdonságom, hogy számomra a megbeszélt időpont szent és sérthetetlen. Ezt édesanyám nevelte belém: „A késés a másik ember megvárakoztatása, semmibe vétele, végső soron a megalázása, sose tedd!” Golpalott…. Olyan ismerősen cseng ez a név, mégsem tudom hirtelen semmihez sem társítani, talán Slughorn Professzor emlegette, biztos tudnom kéne, de nem véletlen viseli ő a kék színt a talárján és nem pedig én. -Szia – köszönök a lánynak és ennyivel letudom a kommunikációt, amíg be nem érünk a zárolt szekcióba. Rutinosan megy előre én meg csak követem. Nem sokszor volt alkalmam a könyvtár ezen oldalát is felfedezni. Egyszer-kétszer próbáltam már besurranni, de valahogy sosem lett jó vége. A legutolsó az idén év elején volt. Kissé elkezdett foglalkoztatni a okklumencia tudománya és minden ehhez köthető érdekesebbnek számító könyv elérhetetlen volt, ezért egy egyszerű zárnyitóbűbáj segítségével besurrantam, de két könyvespolcot hagytam el, mire Ms. Czvikker már a nyomomban volt. Így ezzel csak annyit értem el, hogy pár héten keresztül sikálhattam bagolyürüléket. Meg is lepődöm kicsit, hogy a drágalátos könyvtárosunk ilyen problémamentesen enged minket utunkra, valahogy több ellenszenvet vártam volna tőle. Úgy néz ki hasznára válik az embernek, ha egy prefektus tart vele. -Nem, még sosem – kissé sokkol a látvány, tömött polcok, a padlótól a plafonig könyvek kötegei. Jó végre nem tilosban járni itt, így van szerencsém mindent megcsodálni. Merlinre, csak most jut eszembe, hogy elfelejtettem eltüntetni magamról a cigaretta szúrós szagát, ami valószínűleg kissé körbeleng. Úgy voltam vele, hogy majd, ha a könyvtár előtt várok Rosierre, akkor alkalmazok egy szagtalanító bűbájt, de mivel jóval előttem itt volt, ez nem történt meg. Remélem nem teszi szóvá a dolgot, papíron már nagykorú vagyok, de még így is tartok egy szülői rivallótól. – Egyébként tanultál? – teszem fel az túlságosan együgyű kérdést arra utalva, hogy mivel töltötte az idejét a könyvtárban. Barátaimnak van egy-két teóriája azzal kapcsolatban, hogy a Hollóhátas diákok itt élnek, titkon itt található a klubhelységük és csak megvezetik a többi diákot, de ez elég hiteltelennek tűnik számomra. A táskája mellé teszem az enyémet, hoztam benne pár dolgot, de csak a legalapabbakat, pennát, pergament, meg egy kevés édességet, amit a Roxmortsi hétvégén szereztem be. Kissé jobban szemügyre veszem a lányt, aki épp nagyban taglalja az ambiciózus terveit. A Felix Felicis nekem nagyon nagy vállalkozásnak tűnik elsőre, bár az tagadhatatlan, hogy a hatását nagyon szívesen tesztelném magamon, de az elkészítése túl nagy falat lenne számomra, már pedig az úgy lenne az igazi, ha demonstrálni is tudnánk a Professzornak a kutatómunkák gyümölcsét, a kész bájitalt. A lány a szokottnál is sápadtabbnak tűnik nekem, bár nem annyira, mint a bűbájtan teremben volt, de így is inkább a kissé aggasztó kategóriába sorolnám. -Százfűlé-főzet jól hangzik – bólintok támogatóan. Örülök, hogy egy ilyen eminens tanulóval lettem beosztva csoportmunkára. Nem is tudom mi lenne velem, ha egy nálam is linkebb társat kaptam volna. Bár idén mindeddig mindent megtettem, a jó jegyek érdekében, eddig nem igazán ez volt rám a jellemző. - El is készíthetnénk –vetem fel rögtön az ötletet. Kissé vissza is fogom magam, hogy ne legyen ennyire feltűnő a lelkesedésem. Az évfolyam legtehetségesebb boszorkájával probléma nélkül menne ennek az elvégzése és tudnám a megmaradt főzetet alkalmazni, hogy zökkenőmentesen tudjak találkozni Elisabethel az egyik szabad Roxmortsi hétvége folyamán. Ez nekem egy minden oldalról pozitív szituáció lenne. -Készítettél már? –érdeklődöm meg a lányt, miközben a táskámból előhúzok egy pergament és egy pennát és leülök az asztalhoz. A magam csúnya dőlt betűivel felfirkantom elsőként a bájital nevét. Időközben eszembe jut, hogy a táskám magában rejt egy adag tökös derelyét, amit szándékomban állt bedobni a közösbe, és ez a szándékom csak erősödött mikor Rosiert sikerült egy újabb holdsápadt pillanatában elkapnom. Kiveszem a táskámból a Mézesfalásból beszerzett papírzacskónyi édességet. -Kérsz tökös derelyét? – kérdezem a lányt, aztán már folytatom is egy kis győzködéssel – Tudod a cukor jót tesz az agynak. – magamnak kiveszek egyet és a legnagyobb nyugalommal bele harapok. Ide nem lát ránk Ms. Czvikker, ha minden igaz. -Hogy kezdjünk neki? Van valami terved?
- Hmm? Igen-igen, most fejeztem be a mágiatörténet beadandót. Ne is mondd, mit gondolsz a hollóhátasok közhelyeiről, sejteni vélem. - főleg, mert különösen igaz rám, elsőévesként itt éreztem magam biztonságban, és beletelt pár félévbe, mire nem volt erre többé szükség, bár nem állítom, most nem tűnik olykor a legjobb megoldások egyikének a szabadidő eltöltésére. A polcok némelyike hajlamos volt azon köteteit a könyvtáros jól kidolgozott rendszere ellenére előrébb helyezni, amelyeket az ember nem olvasott, a zárolt részleg pedig számtalan kincset rejtett még évekkel később is. McKinnon osztatlan figyelme remek ómen, de szinte érzem, ahogy a betegség jeleit keresi a látottakon, és ezt jó volna megelőzni, épp csak módja nincs. Az édesapjuk gyógyító, bizonyára felidézi most a tőle hallottakat - csak még nehezemre esik a megszokott helyzetemen esett csorba elismerése, sosem jeleskedtem a segítség elfogadásában. Anyánk halálával a testvéreim gondviselője lettem, és lehetetlennek tűnt, hogy valaki rólam gondoskodjék, akár csak tanáccsal, aggodalmát kifejezvén. Röviden beharapom az ajkam, aztán félreteszem a kétségeimet: ha említi, hát említi, nincs mögötte a leghalványabb számítás sem.
- Rendben, akkor legyen a Százfűlé. Néhány összetevőért kérvényt kell majd benyújtatnunk a tanársegédeknek, de kétlem, hogy a múltkori szakkör után ne bocsájtanánk a rendelkezésünkre, amit kérünk. - bár alapvetően talán Slughorn professzor kíváncsisága sem terjed odáig, hogy a korlátozásokkal ellátott bájitalt csak úgy engedélyezze, de McKinnon pozitív benyomást tett rá haladásával, és néhány ígéret után, melyek szerint nem használjuk fel vizsgán való csalásra, vélhetően beleegyezik majd. A kérdés azonban meglep - még ha valahol büszkességel is tölt el, hogy képesnek talál rá. - ...nem, de.. mindig szerettem volna megpróbálni, míg ide járunk. Később.. nem ennyire adottak a lehetőségek. - liberális szülei mellett ez a mondat talán nem oly kézenfekvő csengésű, úgy tűnik, McKinnonék származása a szerencse variánsa, bizonyára ódivatúnak érzékelheti a hagyományainkat, amelyekhez sosem tartott. Még most, az utolsó előtti percben sem tudom, lesz-e lehetőségem tovább tanulni, munkát vállalni, mielőtt.. nos, jól tartott statisztikává válnék, mint minden más nő. Talán leszüreteltem mindent, amit a Roxfort adhatott, mindennek szép megkoronázása lesz épp ez a bájital. - Ez nagyon kedves tőled, de ebédeltem már. Edd meg nyugodtan, még megkeresem a könyveket, amelyekre szükségünk lehet. - némi zavart mosollyal nyugtázom a jóakaratot, amelyben Ms. Czvikket nem fog osztozni, de kis szerencsével előbb példát statuál az elsőévessel, mielőtt minket is ellenőrizne, és elvi problémám nincs a könyvtárban étkezéssel. Látótávolságon belül maradok, a hasonló főzetekkel teli kötetek alig karnyújtásnyira vannak tőlünk, szemmagasságban - Nos, elkészítjük a rövid jegyzetet, a hivatkozásokat szívesen megkeresem, ez elég.. gyorsan megy már nekem. Utána az összetevők listája, néhány matematikai művelet a várható elkészüléssel és hasonlókkal kapcsolatban, aztán kereshetünk majd egy megfelelő helyet, ahol elhelyezhetjük, míg elkészül. Nem kifejezetten lesz gyors, de a végeredmény kárpótol majd. Némi hümmögést követően kiválasztok három különböző gerincű könyvet, és McKinnon mellé sorakoztatom az asztalon: nem ismerem az ő módszereit, ami a gyakorlati házifeladatokat illeti, de most, hogy komolyan veszi a tanulmányait, ebből most csak profitálhat. Begyűröm a hajam a fülem mögé, és még mindig az asztal mellett állva fellapozom az első, vörös lapokkal ellátott lexikont. - ...és, mondd csak. Gyógyítói pályára készülsz? A múltkori remekelésed miatt kérdezem. Tisztelem édesapád munkásságát, biztosan büszke rád idén.
– Ne is mond! A hétvégém teljesen rá fog menni a beadandóimra- Az órai feladatok sosem okoztak az utolsó évig nehézségeket számomra, bár sok munkát nem is fektettem beléjük. Tökéletesen megfelelt a közepes osztályzat, amit az órán való figyeléssel és az egy éjszaka alatt összekapart tizenkét oldalas leadandóval (aminek a fele csúnyán plágium volt) elértem, csak most látom be, hogy a várakozáson felüli eredmény elérése milyen sok munkát és időt követel. Nagyon motiváló, ha valaki elsős kora óta céltudatosan küzd a jó jegyért, ilyen a húgom is, akinek az eredményei minden évben jóval felülmúlták az enyémet. Míg nekem a karácsonyi szünetem teljes egészét az apával való varázslósakkozás, tökösderelye evés és anyával az Abszol Úton való rohangálás tette ki, addig ő ezek mellett időt szakított a tanulásra is. - A hollóhátas közhelyekbe tényleg ne menjünk bele - legyintek egyet. - Biztos ismered már az összeset. - Hisz hollóhátas, milyen tudás birtokában lenne ő alulmaradott hozzám képest. Rosier sápadtsága minden találkozás alkalmával kiszúrja a szemem. Talán ez egy apám által rám ragasztott szakmai ártalom, de az is meglehet, hogy kutya baja, csak kissé fakóbb bőrtónusú, vagy nem oly nagy napfényfanatikus, mint barátaim nagy része, akikkel az első adandó őszi napos délután kilógtunk a kastély épületéből a tóparthoz (óráinkat és kötelezettségeinket hátra hagyva), hogy a nyár egy kis darabját egy pár perc erejéig magunkhoz láncoljuk. -Lehet, hogy a tanársegédet kikerülve hamarabb hozzá tudnánk jutni az összetevőkhöz - vetem fel az ötletet. - Édesapámnak elég nagy készlete van bájital összetevőkből - Nem túlzás, apukám fanatikus! Képes egy zsáknyi pénzt elszórni zsubszkulccsal való utazásokra, ha ezzel a készletét már egy új alapanyaggal tudja bővíteni, és az sem kizárt számára, hogy néha-néha ellátogasson az Abszol Út sötétebb utcáiba, vagy épp tilosban járjon, ha épp valamiből utánpótlás után kell néznie. - Tudok neki küldeni egy baglyot még akár ma este és holnap délutánra már itt is lenne a csomag. Ezzel megőrizhetnénk a titokzatosságot a munkánk körül, hátha meglepetést okozunk vele a professzornak. - Nem tudom mennyire támogatja, hogy kijátsszuk ezt a kiskaput, ha nem akkor nem lovagolok tovább ezen a témán és úgy teszek, mintha a szavak el sem hagyták volna a számat, ha igen, akkor pedig a pergamenemre feljegyzem magamnak napi teendőként a levél elküldését, mert amennyire szétesett vagyok mostanság biztos kimenne a fejemből. -Mik a terveid a jövőre nézve? Az Akadémia melyik szakán folytatod tanulmányaidat? - Teszem fel érdeklődő kérdésem. A szemöldököm kissé talán fel is szalad és a homlokom közepén bérel helyet magának. A jegyeivel szerintem bárhol tárt karokkal fogadnák, nem csak itt Angliába, hanem a világ bármely varázslóiskolájában is. Lehet valami olyan irányzat van tervben számára, ami távol áll a bűbájtantól, milyen másik ok indokolná, hogy a főzetkészítés nem lesz számára elérhető lehetőség. Nálunk otthon evidens, hogy apa készletét nyáron megcsapoljuk kissé, sőt még támogatja is, hogy iskolán kívül gyakorlunk és segítségünkre van,.Lehet ez így van a Rosier családban is, már csak ha azt nézzük, hogy a két iker milyen kimagasló teljesítményt nyújt bájitaltanból, de ezt a gondoltam kissé megvétózta a lány második mondata. Valahogy elképzelhetetlennek tartom, hogy ne tanuljon tovább, ilyen ésszel és szorgalommal, az a világ legnagyobb butasága lenne. -Biztos nem kérsz? Ez csak kaja utáni édesség. - Győzködöm egy kicsit. Titkon kicsit reménykedem benne, hogy elfogadja. Barátaimnak eldicsekedhetnék azzal, hogy láttam végre a Rosier lányt enni, meg hátha segítene a holdsápadtságot eltüntetni az arcáról. Egy pálcasuhintással a szétszórt morzsákat visszavarázsolom a táskámba, hogy ne adjak okot a könyvtárosunknak még egy büntetőmunka kiszabására. -Rendben - bólintok a tervre. A lány tudja mit csinál az nem kérdés. Úgy mozog a rozoga könyvespolcok között, mint egy szellem, aki már több évezrede itt kísért és a hely összes kis részletét az emlékezetébe véste. Amíg elmegy a könyvekért a lehető legdiszkrétebb módon végre hajtok egy szagtalanító bűbájt, hogy a kint elszívott cigaretta keserű szagát eltüntessem magamról. A könyvek letétele után teszem fel neki a kérdést. -Neki kezdjek kigyűjteni az összetevőket? - Közben az agyam már a helyszín ötleteken kattog. Nem igazán tudom, hogy a kastélyon belül, hol tudnánk ezt kivitelezni. Vagyis, van egy két ötletem, de azok mind a tiltott folyosókhoz köthetők, de nem gondolnám, hogy egy prefektust rátudnék venni egy ilyen vétségre. Talán a szükség szobája lenne a legkézenfekvőbb, de arról még csak legenda szinten hallottam felsőbb évesektől, de még sosem volt hozzá szerencsém. A lány szavainak hatására egy büszke mosoly jelenik meg az arcomon. A varázslóvilágban édesapám egy kisebb hírnévnek örvend. -Igen! A gyógyítás van tervben - Egy kis lépéselőnyöm is van a többi tanulóval szemben, az apukám. A “remeklésed” szóra kicsit megforgatom a szemem, segíteni szerettem volna a mondanivalómmal a bájitaltan órán, de nem aratott osztatlan sikert a társaságban. - Próbáltam rájönni az évek alatt, hogy mi való számomra és így talán a varázslótársadalom hasznos tagja lehetek[/color] - Az utolsó félmondatot egy kisebb viccnek szántam, a jelenlegi politika helyzet folyamatos feszültebbé válása ránk is, fiatalabb generációra is nagy nyomást helyez. Aranyvérűként félnivalóm nincs igazán, de kissé háttérbe szorul a családom a társadalmi ranglétrán az által, hogy szüleim mindeddig pártatlanok maradtak. Nem tudom, hogy a Rosier lány ilyen téren hogyan vélekedik. A családjának vértisztasága megkérdőjelezhetetlen, de az évek alatt egyszer se hallottam erről dicsekedni, vagy a mugliszármazásúakat nyíltan szidni, ami a szent 28 tagjaként ritkaság számba megy. Mindig is érdekelt milyen lehet az a közeg, szüleim a bálokon való részvételt általában kedvesen elhárították, csak Beth-től hallottam egy-két dolgot a nyáron. Rá is kérdeznék a lánynál, de nem igazán szeretnék indiszkrét lenni és nem tudom hogyan is tehetném meg, ezért inkább csukva tartom a szám. De ennyi csak kicsúszik. -Lassan kezdődik a bálszezon, ugye? - Mrs. Urquhart szokásos bálja a varázslótársadalom egyik aranyvérű tagja számára sem titok.
Kezdőlap
