Le merem fogadni, hogy nála tűzről pattantat és ugyanakkor ignoránsat nem találsz az egész Griffendélben, talán még az iskolában sem. Na ugye, te is pont azért nem vágnál bele hazardírozásba e téren, mert a józan paraszti eszed enyhe tréningezése után rájössz, hogy vesztésre vagy ítélve?
Az első dolog, ami szemet szúr, amikor az ember látóterébe kerül, hogy milyen kis termettel áldotta meg a sors. Nem, a magasságával semmi gond, de a vékony testfelépítése törékenynek látatja, olyan sebezhetőnek tűnik, mint egy gida. És mégis van benne valami, ami ellentmond az áldozati szerepnek: a szemében csintalankodó heves szikrák még azelőtt önön felfedezésükre ösztökélik az ember, mielőtt az észhez kapna. Közelebb és közelebb invitálják, majd mint derült égből mennykő, úgy nyelik el a kékjei szilaj hevessége.
A harciasság, amivel megcsendül a hangja oly zord, hogy az anyaoroszálnok védelmező üvöltésére asszociálhat, aki meghallja. Ő is óvja, ami az övé: a céljait, az igazságát, a nézeteit, az álláspontját. Csak találgatni lehet, hogy a kicsi fizikumának melyik pontjába szorult a rengeteg ősi erő és ösztön.
Lobbanékonysága mértéktelen, nem kell sok ahhoz, hogy vulkán módjára okádni kezdje a szédületesen sokszínűen megformált érveit. Van köztük helytálló is, de látszólag abból sem enged, aminek a valósága megkérdőjelezhető. Az érzéketlenül őszinte kijelentései nulla együttérzésről adnak tanúbizonyságot, egyértelműen mesteri leleményességgel tesz arra, ami nem érdekli. Férfiakat megszégyenítő vulgarizmussal küldi el a másikat melegebb éghajlatra, az itt-ott elszórt szitkozódások leleplezi a mérgét. Bizony felvágták a nyelvét, nemhogy nem hallgatja végig a vitatársát, de szóhoz sem hagyja jutni, mert amint elmondta a magáét, azon nyomban sarkon fordul. Közelről is megközelíthetetlennek tűnik, messziről azonban szimplán elérhetetlen.
Lojális barát és társ, tulajdonképpen könnyen elegyedik párbeszédekbe, de csak azok kötik le, amiknek van is némi értelmük. Tudna ám a semmiről is beszélni, de a meddő csevegések úgyis vitát eredményeznének, mert nehéz meggyőzni, legyen szó olyasmiről, amiről még nem hallott, vagy amiről már szilárd véleménye van.
Családcentrikus, még ha nem is nézné ki belőle az ember, és bármennyire is panaszkodik néha a testvéreire, vagy a szüleire, elképzelni sem tudja nélkülük az életét. Vagy a barátai nélkül, akiket kétség nélkül a választott családjának tekint.
Akármennyire is meglepő, vannak érzései, csak jól palástolja őket, hogy ne tűnjön sebezhetőnek. Természeténél fogva nem haragtartó, és egy idő után arra is képes megfeledkezni, mennyire megbántották egykor. Nyilván ez alól kivétel, ha szörnyen a lelkébe gázolnak, vagy hátba szúrják.
Ő az a lány, aki miatt biztosra vettek már el pontot a Griffendéltől, mert többször is rá kellett szólni, hogy a szoknyája hosszúsága sérti a ruha kódexet. Na nem mintha pont attól a 4-5 ujjnyi különbségtől változna meg a világ, de valamiféle késztetést érez arra, hogy szembe szálljon még egy ilyen kis dologgal is. Nincs ellenére a társadalmi egyenlőség, de mégsem annyira szolidáris, hogy szó nélkül hagyja másoknak elvenni tőle azt, ami meghatározza. Márpedig az öltözködés számára a reprezentálás maga.
Szeplős, nyáron meg istentelenül nagyon. Arca: szépen ívelt, sűrű szemöldökök, zöldes-barna íriszek, és kicsi orr kompozíciója. Gödröcskés mosoly, dús ajkak és hajkorona.
Szeret parfümöket használni, de többnyire csak két-három fújásnyit, mert eltúlzottnak tartja, ha valaki maga után húzza az illatszerét.

A fiatal Warrington szülők kétségkívül nem unatkoztak szabadidejükben, ha négy gyerekkel is büszkélkedhetnek. Ha nem egy fejlett ország állampolgárai lennének, helyénvaló lenne a kérdés, hogy nem hallottak e még az „angol kabátról”.
Octavia a család legfiatalabb tagja, egy idősebb nővére van, aki a Venus névre hallgat, és két ikerbátyja, a család elsőszülöttjei, Cassius és Caius. Még Cassiusszal hadi lábon áll, addig Caiust rühelli, amiért az ikre után lohol és a nyomába próbál érni. Venus az egyetlen, akivel jó kapcsolatot ápol, bár időnként az agyára megy a bohém élete és szerelmi drámai, így az alapból felhőtlen kapcsolatukat néha csúnya viták árnyékolják be.
Noha a család mugli származású, gyaníthatóan több mágus is lehet a felmenőik között, ugyanis mind a négy Warrington varázserővel bír. Octaviában is felmerült ennek az eshetősége, de tekintettel arra, hogy teljes mértékben büszke a származására, fittyet hány a varázserejéhez köthető okokra és okozatokra.
Ha a Warringtonok kapcsolatát kellene jellemezni, nem lehetne túl sok rendhagyó dolgot felsorolni. Egyszerű, a társadalom középrétegében élő család, akiket összetart a szüleik szeretete és gondoskodása. Az anyjuk túlaggód mindent is, az apjuk cinkosan nevet az ikrek illetlen viccein, nem szokatlan jelenségek náluk a fürdőszobáért folytatott harcok és a kínos családi ünnepi vacsorák. A legkülönösebb dolog a családjukban talán a "gondolat pálca", amit Mrs Warrington kreált, és aminek ugyan ma már semmi jelentősége, de régen azzal a feladattal ruházta fel azt, akinek a kezében volt, hogy szabadon beszéljen az érzéseiről.
A gyerekek gyakran mást sugározhatnak a külvilág felé a folytonos vitáikkal, de ha az ember esetleg azt hinné, hogy a nincs köztük szoros kapcsolat, ennek az ellenkezőjére mi sem jobb bizonyíték, mint hogy kivétel nélkül kiállnak egymásért. A civakodásaik inkább a szörnyen különböző személyiségeikből erednek.

Mielőtt mélységesen áltatni kezdenéd magad azzal, hogy gyáva vagyok, és azért írásban közlöm veled a mondandóm, mert nem merek eléd állni és a szemedbe mondani, hadd világosítsalak fel… ígérem, igyekszem a hozzád hasonlóan egyszerű emberek nyelvén elmagyarázni, mégis miért döntöttem a kommunikáció eme formája mellett, és csak remélni tudom, hogy felfogod. Előre is elnézést kérek, ha a szavaim nem találnak célba, mert túlbecsültelek és annál is ostobább vagy, mint gondolom!
Az undorítóan tenyérbe mászó pofázmányodtól egyszerűen az egekbe szökik a vércukorszintem, a gyomrom kavarogni kezd, és úgy érzem, bármelyik pillanatban kidobhatja a tartalmát. Minden kétséget kizáróan biztos vagyok abban, hogy sajnos képtelen lennék visszafogni magam, meg minimum nem beverni azt a krumpli alakú képződményt, ami a lepcses szád felett áll „orr” címszóval, és noha azt gondolom, nem én vagyok az első lány, aki ilyet tenne veled, esküszöm, az első leszek, aki ingyen és bérmentesen a gyengélkedőre küld, ha a szerencsétlenségednek, a bénaságodnak, vagy valami más számodra és a körülötted lévők számára kevésbé kedvező tulajdonságodnak köszönhetően véletlenül a szemem elé kerülsz.
Nyugodtan töröld le azt a cinikus mosolyt a szatír, aberrált, vadállat fejedről, ha jót szeretnél magadnak! De ha nem megy egyedül, szólj, és bármikor lemosom… ilyen ügyekben mindig a szolgálatodra állok!
Továbbra is indokolatlannak tartom, hogy egy mondatban használtad a nevem és a farkad, és nem csak nyilvánosan, hanem gondolatban is. Kár, hogy a baráti társaságod mindent elhisz neked - ami persze nem meglepő, hisz kizárólag olyan oktondi személyekből áll, akik gondmentesen versenybe szállhatnak veled a „legnagyobb idióta” díjért, hisz a tiédnél is hígabb az agyuk (vedd figyelembe, milyen kedves vagyok, naivan elhiszem, hogy nem vagytok üresfejűek) – de mindegy, mert igazából nagyban teszek arra, ki mit gondol rólam. Egyébként is azt mondják, a madarat tolláról… csak magukat minősítik azzal, hogy melléd szegődnek és beveszik még a legbetegebb agyszüleményeidet is.
Üzenem a gyárilag hibás, eddigi életében üzemzavaros aggyal működű barátnődnek, hogy ilyenkor nem féltékenykedni kell azokra, akik jobb nők nála, vagy utálni a jelöltjeidet és keresztbe tenni nekik, hanem instant orális kielégítést végezni rajtad, hátha akkor abbahagyod a képzelgést. Vegye nyugodtan napi rendre is. Ki tudja? Lehet, akkor nem mereszted kanosan másokra a szemeidet sem. Viszont ha egyszerűen csak béna, akkor én kérek elnézést, amiért olyat várok el tőle – és gondolom te is – amire egyszerűen nem képes parányi defektes barázdás képződménye miatt.
És csak hogy ne vedd túl barátságosnak a levelemet – ugyan, magasról lesz@rom, milyen a viszonyotok, nem párkapcsolati tanácsadó, vagy a tündérkeresztanya vagyok – heréltesd ki azt a rád ütött nimfomániás szőrcsomót, mert ha még egyszer felcsinálja a macskámat, a legközelebbi tó aljára juttatom, hogy a kákalagoknál próbálkozzon be.
Ez nem lett túl egyszerű, elnézést, amiért nem tudok alacsonyrendűként fogalmazni!


u.i. Soha nem vagy egyedül, még késő este a fürdőkben sem. Ugye nem szeretnéd, ha az egész iskola tudna arról, hogy múlt héten nyilvánosan rárántottál? Komolyan rosszul vagyok tőled...