Catherine Scamander már kiskorától kezdve igazán erős személyiség volt. Apja mindig azt mondta neki, hogy Theseus bácsira hasonlít és a lány ezt el is hitte, sőt, példaképként állította maga elé az aurort. A Roxfortban a Hollóhátház tagjaként kitűnő eredményeket ért el, és nem hazudtolva meg önmagát mindig magasabb célokat tűzött ki. Nem mindenki kedvelte és a mai napig is nehezen gyűjt maga köré embereket kissé parancsoló hangneme és elképzelései miatt. Nem fél kimondani, hogy mit gondol és mindenről határozott képe van. Sokszor makacs és nem ad mások véleményére, ebben még fejlődnie kell és valószínűleg addig nem fog, még nem hibázik egy nagyot és siklik félre minden. Csapatban legtöbbször szóvivő, vezető pozíciókat tölt be még ha csak a saját gondolatában is, de tudja hol a helye és a tiszteletet természetesen megadja a rangban felette állóknak. Ritkán megy fejjel a falnak, intelligenciáját felhasználva gyorsan és a helyzethez mérten méri fel a terepet és utána dönt a megfelelő lépésről. Az auror akadémián ezeket a dolgokat jól be is mutatta, mint elméletben, mint gyakorlatban kihozta a maximumot magából és kiképzői nem csalódtak amikor megtudták, hogy Theseus Scamander leszármazottja.
Mindezek ellenére egyáltalán nem öntelt és arrogáns, célja megmenteni a varázsvilágot és békésebb életet élni. Jó szándékú és szorgalmas, jó példakép akar lenni a testvérei számára - még ha ez sok esetben túl nehéznek is bizonyul. Szavaival ugyan sokszor elutasítja az érzelmi közeledést másoktól, de legbelül vágyik rá, hogy valakihez közel állhasson. Úgy érzi, a jelenlegi helyzet nem a legmegfelelőbb arra, hogy szerelmet keressen, nem akar csalódni és nem akarja azt sem, hogy mindez kihasson a karrierjére.
Még nagyon sok mindent kell tanulnia és fejlesztenie is magát, de már most mondhatni, hogy kiválóan teljesít Sötét Varázslatok Kivédéséből és Bűbájtanból, igazán jó párbajozó és a kiképzés alkalmával inkarnálódott patrónust is megtanult megidézni.    

Híres félvér család sarja, a varázsvilágban szinte mindenki ismeri a nevüket. Nagyapja Newton Scamander magizoológus, felfedező és könyvíró, az ő testvére Theseus Scamander pedig aurorparancsnok volt a maga idejében. Mindketten igazán tartalmas életet éltek és kibetonozták a család jövőjét a varázsvilágban. Scamanderék sosem voltak nagyravágyóak vagy beképzeltek ez miatt, jóravaló és kedves embernek nevelték a gyermekeiket, elvárások és ráhatások nélkül.
Apja Lorcan Scamander egy szeretetreméltó ember volt világ életében. Jó neveltetésben részesült és Newton tökéletes képmása lett az évek folyamán. Maga is varázslényekkel kezdett el foglalkozni az iskola befejezése után, besegített apjának, majd később még ez mellett munkát vállalt a Mágiaügyi Minisztérium Varázslény Felügyeleti Főosztály Bestia tagozatán. Korán megházasodott, harmonikus szerelmi kapcsolatából pedig megszületett három gyermeke. Catherine-nel közönséges kapcsolatot ápol, ugyan nem egyeztek soha a nézeteik és az apja aggódik is érte amiért ezekben a vészterhes időkben aurorként tevékenykedik, de támogatja a lányt és hazavárja.
Anyja Mary Scamander (szül. Bradley) egy végtelenségig naiv, kedves boszorkány. Hasonló érdeklődési körük hozta őket össze Lorcannal még a roxforti éveik idejében, ám ő végül a sportot választotta hivatásának. Néhány évig a Holyhead Harpies kviddics csapatban játszott, majd mikor a családalapításra került a sor, visszavonult és később a Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztályán kapott munkát. Catherine mindig jó kapcsolatot ápolt vele, valószínűleg a bátorságát és az erejét tőle örökölhette, na meg a szőke hajkoronát is természetesen.
Salem Scamander, az ikertestvér. Egy méhben növekedtek, de valószínűleg már akkor is Catherine volt a parancsoló és a vezér egyéniség. Meglehetősen eltérő személyiségük van és a Roxfortban is külön házakba kerültek. A kapcsolat az ikrek között mindig jó volt, Salem igyekezett védelmezően fordulni Cath felé, bár hamar kiderült, hogy ez talán fordítva erősebben van jelen. Az érdeklődési körük sem azonos, míg Cath a világuk védelmének szolgálatába állt, Salem követte apja és nagyapja hivatását. Elvégezte a továbbképzést, beutazta a fél varázslóvilágot és jelenleg a Roxfortban dolgozik tanársegédként a Legendás Lények Gondozása órákon.
Marcellus Scamander, évekkel az ikrek után Mary világra hozta legfiatalabb gyermekét, Marcellust. A testvérek között nagy a korkülönbség és ez a kapcsolatukon is mindig érezhető volt.  Nem állnak igazán közel egymáshoz, de távol sem annyira, hogy ne törődjenek a másikkal. A fiú jelenleg hetedéves a Roxfortban és bizonytalan, hiszen nyomásként éli meg a családi múltat.

Scamanderék minden alkalommal felvették a harcot a jó oldalán. Felmenői aktív résztvevői voltak a Grindelwald elleni összecsapásokban és most sem rejtik véka alá véleményüket a hovatartozásukat illetően. Közöttük Catherine a legelszántabb és elhatározta, hogy tenni fog a jó ügy érdekében és segít megmenteni a szeretett világukat Voldemort és halálfalóinak eszméi ellen.  

Várakozáson felüli eredményekkel végezte el az iskolát, majd a sok éves elszántság és jó eredmény meghozta a gyümölcsét, felvételt nyert a 3 éves auror kiképzésre. Végignézte ahogy sorra esnek ki mellőle az emberek akik nem voltak elég elszántak és nem bírták a nehéz terepet, de őt ez csak még inkább motiválta és erősítette, még inkább meg akarta mutatni, hogy bizony ide való és megérdemli, hogy auror lehessen. Nagyban befolyásolta karrier választását az is, hogy már kiskora óta mondogatták neki, főleg a nagyapja, hogy mennyire hasonlít Theseus bácsikájához, és ahogy teltek az évek, a férfi aki egykoron auror parancsnok volt, példaképpé lett Catherine számára. Végül példaértékű magatartással és nagyszerű eredményekkel végzett az akadémián. Egyszer sem inogott meg, egyszer sem fordult meg a fejében, hogy más irányba kellene mennie, ebből is tudta, hogy ez a tökéletes hivatás számára. A vészterhes idők egyre csak közeledni látszottak, a sötét felhők pedig gyülekeztek, de a lánynak ez sem szegte kedvét, sőt, inkább elszántabbá vált és még többet akart tennie azért, hogy megfékezzék őket.

A férfi aki mellé gyakornokként került kissé komor és fásult volt. Nem ítélkezhet, gondolta magában, de igyekezett kihozni a legtöbbet a helyzetből. Semmibe vették és az eredményei ellenére lenézték őt, nem hallgatták meg a véleményét, de mit sem számított mindez. Catherine valahol tudta, hogy ez vár rá, tudta, hogy majd bizonyítania kell ahhoz, hogy elismerjék. Hosszú hetekig még nem volt rá lehetősége és ez gyötörte belül, ám az első bevetése is elérkezett hamarosan.
Négyen érkeztek a helyszínre, két idősebb auror és két gyakornok. Egy mugli faluban gyanús, mágiával összeköthető jeleket észleltek, a Varázsbaj elhárítás pedig már tehetetlennek bizonyult az újabb és újabb - egyre drasztikusabb - helyzetekkel kapcsolatban. Az első helyszínük egy elhagyatott mugli ház volt, amelyet a környékbeliek szellemjárta helyként írtak le, ebből pedig már következtetni lehetett, hogy talán innen  gyökeredzik a probléma. Szétváltak, ketten hátra indultak, Catherine és a komor társa pedig elől közelítették meg a házat. Az ajtó nyitva volt, Így könnyen bejutottak, de a lemenő nap elhalványuló fényei miatt látni már nem sokat láttak. Pálcájukkal fényt idézve, óvatosan lépkedtek egyre beljebb és beljebb a házba.
Senkit sem találtak ahogy egyik szobából a másikba léptek, ám megzavarta őket a kiáltás, ami a konyha hátsó bejárata felől érkezett. Mindketten a hang irányába fordultak, felfegyverkezve indultak társaik segítségére. A fel-felvillanó fényekből dulakodásra, párbajra asszociáltak, de ahogy előre haladtak, feltartóztatta őket egy riasztóbűbáj is amire a legkevésbé sem számítottak. Az idősebb aurort mozgásképtelenné téve, feltartóztatva vonták magukhoz a falból előtörő indák, de Catherine hatástalanító varázslatai utat törtek maguknak és nem engedte, hogy lelassítsa bármi is, így maga mögött hagyta a társát és a konyha irányába sietett. A váratlan helyzetet kihasználva és hogy a többiek épp párbajba keveredtek az ismeretlen fickóval, lefegyverezte azt hátulról, majd kötözőbűbájt küldött a támadó irányába ezzel időt nyerve maguknak egy kis fellélegzésre. A férfi riadtnak tűnt, talán nem számított az auror delegáció érkezésére, hiszen mint kiderült, már hónapok óta itt tartózkodott és lakhatatlanná tette az egyébként takaros kis mugli otthont. Riasztóbűbájai miatt a környékbéli emberek félni kezdtek és egy-egy megmagyarázhatatlan esemény miatt pedig majdnem sikerült lelepleznie a férfinak a varázsvilágot. A házban rengeteg csempészáru, sötét tárgyak és illegális bájitalok - készítmények voltak. A delegáció igyekezett a legtöbbet megtudnia a helyről és a miértekről, amiből végül csak arra következtettek, hogy a férfi ebből keresi vagyonát, időnként helyet változtatva, de nem számított arra, hogy ebben a faluban ennyire felfújják az érkezését és valahogy kicsúszhatott a kezéből az irányítás. A tárgyak lefoglalásával és a férfivel együtt a Minisztériumba visszatérve eljárást indítottak, ám ez még közel sem volt elég, hogy Catherine nagyobb elismerésben részesüljön.

Az évek hasonlóképp teltek, egyik bevetés után következett a másik, de mindig kisebb ügyekbe nyúltak, sosem engedték őket meghatározóbb ügyekhez. A komor férfival egészen megbarátkoztak, de a kapcsolatuk néhány kedvesebb gesztusban ki is merült. A változást Catherine számára egy, az Abszol úton történt merénylet hozta meg.
Aznap nem volt szolgálatban, egyedül járta a varázslók legkedveltebb utcáját némi ügyintézés miatt. Mindenki gondtalanul járt s kelt, semmi sem utalt arra, hogy akármi is készülőben lenne ezen a biztonságosnak vélt helyen. Ahogy kávéjával a kezében kilépett az egyik üzletből, robajra és dörrenésekre lett figyelmes. Az emberek fejvesztve dehopponáltak és siettek az ellenkező irányba, de az arcukra kiírt rémületből a legrosszabbra lehetett következtetni. Ő nem ijedt meg, pálcáját előrántva tört utat magának az emberek között és a füstölő, darabjaira robbanó üzlethez közelített. Már messziről kiszúrta a több helyen álló csuklyás alakokat, így nem rohant fejjel a falnak, az egyik közeli sikátor fala mögé besuhanva gondolta át, hogy mi lenne a legjövedelmezőbb megmozdulás ebben a helyzetben. Elsőként egy felé közelítő alakot kábított el, majd annak társát, és onnan már jó látta a másik négy halálfalót, akik megkötözött túszokat lökdöstek ki a szétcincált épületből maguk előtt. Pillanatokon belül viszont megérkezett az auror delegáció is, akik körülvették a helyszínt és a parancsnokuk azonnal Catherine felé iramodott.
- Tűnjön innen Scamander, ez nem a maga terepe! - Felszólítása ellenére a lány nem mozdult el, inkább elszívta magát és amilyen gyorsan csak tudta, elhadarta az ismert információkat.
- Négy halálfalót láttam két tússzal kiérkezni az épületből, a másik kettőt hatástalanítottam ott, annál a sikátornál. Feltételezem lehetnek még a másik irányban is, de a füsttől már nem tudtam jól kivenni a pozíciójukat. - A parancsnok végignézett a környéken, aztán pedig félelmet nem ismerve indult a túszok és a halálfalók irányába. Ám mielőtt még messzire került volna, egyértelmű instrukciót adott.
- Hopponáljon el azzal a kettővel a Minisztériumba, rögvest! - Catherine tudta, hogy ezt a lépést nem mulaszthatja el, így kötözőbűbájt küldött a két elkábított idegenre, majd megragadta őket és a parancsot teljesítve, a Minisztériumba igyekezett.

- Smith és Clark. Tagadják, hogy halálfalók lennének, de egyértelmű jeleket találtunk rajtuk. Azt mondják, nem tudják, mi volt a célja a rajtaütésnek, de össze vissza beszélnek és ellenkezőt állítanak. Egyelőre nem sikerült őket megtörni, félnek, ez látszik rajtuk... - Tette le a két aktát a főnöke asztalára, amiben a két említett férfi adatai és fényképe szerepelnek. A parancsnok vizslató tekintettel nézett végig rajta, majd felnyitotta az egyik aktát és lapozni kezdett a papírok között.
- Írja meg a jelentést a történtekről. Elmehet.