Septimus és Cedrella Weasley három fiúgyermeket neveltek fel, ma pedig, amikor már egyiküket sem lehet a szó klasszikus értelmében "nevelni", olyanok, akár a becsületes, jó edzők. Trénereznek egy minőségi életút irányába, amelyet sosem a pénzhajhászás sikátoraiban botorkálva érünk el. Ilyen és ehhez hasonló leckéket az ember, ha tizennyolcadik éve hallja már, egy életre megjegyez. Aranyvérű család sarja vagyok, de apámba kevés gőg szorult. Sosem láttam még, hogy önmagát mások elé helyezte volna, nem ismerek nála jobb embert. Meg tudom érteni, hogy édesanyám, minden feledékenység és komorság dacára, őt választotta.
Ami a fivéreimet, Biliust és Cassiust illeti, tisztában vagyok azzal, hogy nem mindig lehetett könnyű velünk egy fedél alatt élni. A fiúkkal hol vertük egymást, olyan segédeszközöket bevetve, mint seprűk, párnák, szekrényajtók, máskor pedig együttesen kijelentettük: mi biztosan nem megyünk Francis néni karácsonyi ünnepségére, ahol Celestina Maggicát hallgathatnánk látástól mukilásig! Ez a hullámzás mostanra sem enyhült, csak éppen új mederbe talált. Nem irigylem a szüleinket, ha belegondolok. A lojalitásom egyértelmű Dumbledore felé. Az öccseim hozzám hasonlóan ebbe az irányba fordulnak, a szüleink azonban szeretnének semlegességet vállalva, kimaradni az egészből. Már nem győzködöm őket, mondván, ebben a háborúban senki nem maradhat vonalon kívül. Majd meglátják.
A fivéreim és én, mindhárman szeretnénk neked megköszönni a pulóvereket, amelyeket a születésnapunkra kötöttél! Igaz, hogy Bilius decemberben töltötte a tizenhetet, de senki nem várja tőled, hogy ilyen mértékben tisztában legyél a dátumokkal és az adott hónapra jellemző időjárási viszonyokkal. Egy jó pulóver sose rossz, ugye? Igazán figyelmes vagy, amiért minden évben ennyi időt és energiát áldozol ránk!
Ami engem illeti, jól vagyok. Erősen készülök a RAVASZ-vizsgáimra, a szünetben pedig meglátogattam a minisztériumot, hogy jobban megismerkedjek az osztállyal, ahová a jelentkezésemet majd beadom. Az aktatologató mindenségit, ebben a családban senkinek nem lehet olyan állása, amitől kicsit felszökik a pulzusa? Nem izgulok különösebben, ami ezt a megmérettetést illeti. Kivéve, amikor mégis. Talán apa említette már neked, hogy a diplomácia berkei a legvonzóbbak számomra, de természetesen csak, ami a máguskapcsolatokat illeti. Nem titkolod olyan jól, hogyha egy félvér előtted belenyúl a kenyereskosárba, azonnal fertőtlenítenéd az egész étkészletet és az asztalt is, biztos, ami biztos.
Kedves hogy kérded, Molly is jól van. Hasonlóképp elfoglalt, mivel ő is idén zárja a tanulmányait a Roxfortban. Sajnálatomra ritkán, és akkor is csak nagy távolságból találkozunk. Mert természetesen sosem bújik hozzám a hatalmas birtok egyik elrejtett zugában sem. Ugyan! A kapcsolatunk jószerivel sterilizált, hála a jó öreg aranyvérű erkölcsöknek. Az utolsó évünk elvégzése után, amint lehet, összeházasodunk. Ez nem volt eddig is egyértelmű?
Azonban, ami a továbbiakat illeti, egyelőre még nem született döntés. A szüleimmel számtalan beszélgetést folytattunk már erről, s gyanítom, te és a férjed is anyám pártján álltok, aki úgy véli, az első a felsőoktatásba való beilleszkedés, és a helytállás az új körülmények közt, hiszen másként hogyan is tarthatnám el jövendő családomat? Hajlok arra, hogy ezt az utat válasszam. Fő a biztonság ilyen nehéz időkben. Valóban. Kizárt, hogy ezzel a gyönyörű, vad nőszemélyjel bejárjuk Európát egy-egy hátizsákkal! Kizárt, hogy a fiatal éveinket holmi meddő utazgatással töltsük, ami úgysem vezet sehova. Ad absurdum, minden nap máshol aludjunk el. Skandalum lenne. Nem is beszélve arról, mit adhatnék ezek után a gyerekeimnek örökül? A lázadással egyikük sem lakik majd jól. Már persze akkor, ha lesznek egynél többen.
Remélem, ti is jól vagytok! Még egyszer nagyon köszönöm, hogy időt fordítottál ránk. Oké, még néhány búcsúszlogen a dohányzás káros hatásairól, és azonnal leszokok. Minden jót kívánok neked és a családodnak! Üdvözlettel, Arthur
Canon || villásdugó szakértő || Lily Evans
▽The Age Of The Marauders▽
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Hétf. 25 Ápr. - 15:08
Elfogadva!
Kedves Arthur! Izgatottan vártam már ezt az előtörténetet, főleg azért, mert érdekelt, milyen lesz a Te meglátásod a karakterrel kapcsolatban. Hiszen ismerjük felnőttként, de fiatalkoráról, ugyanúgy, ahogy Mollyéról is, csak "legendákat" hallottunk. Azt kell mondjam, az általad megálmodott, családjával szemben konfrontálódást vállalni hajlandó karakter víziója kifejezetten tetszik. És most várom, hogyan alakulnak majd a kalandjaid a játéktéren. Siess, Mamamaci már egész biztosan vár!