Muglik. A szüleim muglik, a testvéreimmel viszont boszorkáknak születtünk. Mindaddig titokban tartották előttem, míg én magam is meg nem kaptam a roxforti levelemet. A nővérem akkor már túl volt az első éven, a szüleink viszont tartottak attól, hogy eljár a szánk, ezért annyit mondtak, hogy egy nagyon híres bentlakásos iskolában tanul. Mikor hazajött, fogalmam sem volt, miről beszél, a karácsonyi vacsora egy halom értelmetlen masszává vált. Akkor még nem tudtam értelmezni, mi a franc az a bájitaltan vagy átváltozástan. Azt nem tudom megmondani, hogy a nővérem vagy a húgom járt-e rosszabbul. Előbbi esetében egy sor vizsgálatot lefolytattak, hogy kiderítsék, hogy lehetséges, hogy mágiát örökölt, mikor a családunkban mindenki közönséges ember. A húgom pedig két éven keresztül a sötétben tapogatózott, és borzasztóan meg is utált minket, mert mi sem szóltunk neki egy szót sem arról, hogy milyen klassz iskolába fog járni ő is. De nem tudhattuk előre, hogy ő is boszorkány-e, egyikünk se produkált előre semmilyen gyanús jelet.
Ebből kifolyólag viszont borzasztóan nagy hátránnyal indultunk az iskolában. Még csak azt sem tudtam, ki az az Albus Dumbledore.  

Kedd van, rögtön a hét elején egy borzasztóan nehéz nap. Már hajnali fél hatkor a kviddics-pályán rójuk a köröket, és bizony ha nem vagyok elég éber, akkor a csapattagok villámgyorsan kicseleznek és a labda már lendül is át a karikán. Én meg morgok, amiért előző este sokáig voltam fent megírni a bájitaltan házidolgozatot, utána pedig még képes voltam a lányokkal csacsogni hajnalig. Rá se mertem nézni az órára, mert olyankor akaratlanul is kiszámolom, mennyi időm van még aludni. Jobb, ha nem borzasztom el magam előre, hogy aztán még nehezebben jöjjön a szememre álom.
Így viszont az se tudatosul bennem, hogyha már olyan kevés időm marad, hogy jobban tenném, ha rögtön a placcon kezdenék neki a bemelegítésnek, alvásnak itt helye nincs, nem érdemes.  Sokkal rosszabb felkelni, ráadásként tudom, hogy a klubhelyiségben a csapat ilyenkor csak rám vár.. Nélkülem nincs edzés?! Nevetséges. Szuper őrző vagyok, de aligha lehetek hasznos tagja a csapatnak, ha a seprűmön ülve is elszenderedek. Mentségemre legyen mondva, hogy meccsek előtt sosem játszom éjszakai baglyot, jó előre kipihenem magam, hogy aztán a griffendél győzelmével zárulhasson a mérkőzés. Túl sok minden múlt rajtam, nem hagyhattam, hogy egy pillanatig is azt higgyék, nem vagyok elég felelősségteljes.
A kimerítő edzés után egyből az öltözőbe mentem, egy bocs Potter felkiáltással, ugyanis mikor sietnem kell, nem várom meg az elbocsátó szavakat. Egyszerűen lelépek és még arra sincs időm, hogy egy zuhannyal felfrissítsem magam. Azt csak ebédidőben tudom pótolni, aminek az a vége, hogy kések McGalagony órájáról. Mázlim van, hogy nem von le pontot és nem küld büntetőmunkára, de előre reméltem is ezt, elvégre csak nem dolgozhat önmaga ellen azzal, hogy a saját házától vonogatja a pontokat egy cirka 12 perces késés miatt. Viszont kapok helyette kétszerannyi házit, ami legalább annyira bosszant. De mégsem túl sokáig, hisz a nap legjobb és legélvezetesebb része következik. A sötét varázslatok kivédése tárgy olyan számomra, mint a kviddics. Az RBF-et is kiválóra teljesítettem belőle. Bár a többi tárgy is úgy ment volna, mint a karikacsapás. Bájitaltanból mutatok még némi tehetséget, de a többiből alig értem el az elfogadható szintet. Közel sem vagyok mintadiák, egyedül a párbaj szakkör tartotta bennem a lelket ma is, az összes többi órámat kihagytam volna szívem szerint, de nem tehetem meg, ahhoz ugyanis, hogy RAVASZ-ra tudjam teljesíteni őket, először is a várakozáson felüli RBF vizsgáimnak kellene meglenniük. Nos, erre nem sok esélyt látok egyelőre. De nem is lenne akkora tragédia, ha inkább beválogatnának a Holyheadi Hárpiák csapatába.