A családom aranyvérű varázslócsalád. Anyám a hírhedt aranyvér fanatikus Black család egyik leszármazottja, Eufemia Black, aki szintén a Mardekár ház egyik tanulója volt, ám ő koránt sem hasonlított az arany vér fanatikus Black családhoz.
Apám Fleamount Potter a Griffendél tanulója volt. Híresen ügyes volt párbajokban, és ő örökölte meg apjától a láthatatlanná tévő köpenyt. Miután befejezte a tanulmányait a varázsló iskolában, kifejlesztett egy hajra való főzetet, amely után a család vagyona megnégyszereződött.
Habár a házasságuk virágzott, mégis nehezen jött a gyermek, de a szüleim nem adták fel a reményt, és 1960 március 27-én megszülettem én, az egyetlen fiúk, akit teljesen elkényeztettek.
Tizenegy éves koromra a Roxfortban a Griffendél házba osztottak be Sirius-szal együtt. Ekkor ismerkedtem meg Remus Lupin-nal, és Peter Pettigrew-val, akikkel megalapítottuk a Tekergők négyesét.
Sirius mindig is fontos volt nekem. Olyan volt mindvégig, mintha a testvérem lett volna. Egy napon 1976-ban Sirius „megszökött” otthonról. Mindig is szökésként emlegetjük azt, ami akkor történt. A szüleim nagyon szerették Sirius-t, és úgy kezelték, mintha csak a második gyermekük volna.

A Tekergők térképe, avagy egy barátért mindent...

-Szerintetek sikerült? –kérdeztem suttogva a többiekre vigyorogva. Már alig vártam, hogy láthassam a kész művet, amit együtt alkottunk.
-Nem tudom, de akár bajba is kerülhetünk, ha ezt bárki megtudja. –Peter kissé visszahúzódott, mert tudta, hogy ez nem fog tetszeni nekünk, és ez így is volt. Az én arcomon egy kis fintor jelent meg az ünneprontó felé.
-Jaj…Féregfark. –legyintett Sirius. -Próbáljuk ki. –vonta meg a vállát izgatottam, és jól ismert cinkos mosolyát villantotta felém. –Mi is a jelszó?
-Jegyezd meg, Tapmancs. –mondta tettetett rosszallással Remus, majd megköszörülte a torkát, és kimondta: -Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!
Ekkor a pergamenen megjelent a felirat:


-Ez nagyon állat… -nézett elképedve Sirius, és széthajtotta a pergament. Az iskola egész alaprajza kirajzolódott, beleértve a titkos járatokat is, amiket eddig felfedeztünk. Az igazgatói irodában két lábnyom rajzolódott ki, fölötte a felirattal: Albus Dumbledore.
-Alig várom, hogy kipróbáljuk. –csaptam Sirius kezébe.
-Jól van, jól van, fiúk. –szólt közbe nyugtató szándékkal Remus, habár ő is ugyan annyira várta a térkép kipróbálását. –Azért legyünk óvatosak.
-Sosem találnak meg minket. Egyébként sem hagynánk egyedül vérfarkasként, Remus... -mondom Holdsápnak.
Ekkor halk cipőkopogást hallottak a klubhelyiségből, amire mindenki összerezzent, majd gyorsan a saját ágyukhoz futottak.
-Csíny letudva. –suttogtam a nálam maradt térképnek, mire az halványulni kezdett, míg el nem tűnt róla minden információ.


Bosszúálló Potter

A hold magasan járt az égen, ezzel még jobban kirajzolva a fúriafűz körvonalait. Egy roppant mókás növényről beszélünk. Mindenki, aki a közelébe megy, megpróbálja lecsapni, elkergetni, és ami még rosszabb, megölni.
Tapmancsot várom, de nem kell sokáig, mert ő pontosan akkor érkezik, amikor kell. Az ében fekete szőrű ebre vigyorgok, mire az átváltozik, és a helyén megjelenik egy Black, a legjobb barátom.
-Sirius. –biccentek felé ugyan azzal a levakarhatatlan, valamiben mesterkedő vigyorommal.
-Szervusz Ágas. Már megint bolhás lettem. Ezt az ábrázatot sosem fogom megszokni. –vakarta meg a füle tövét.
-Szerencsésnek mondhatom magam, azt hiszem… -mondom Black-nek, majd eszembe jut, hogy tulajdonképpen mi most nem is emiatt vagyunk itt.
-Tökéletesítettem a sütit. –húzok elő a zsebemből egy muffint, mire Sirius rám villantja cinkos mosolyát, és én színészies képpel folytatom. –Most már csak Pipogya Piton elé kell tenni, hogy rákapjon a kis csalinkra.
Ha eddig nem, akkor majd most megtanulja, hogy engem, minket, a tekergőket senki nem árulhatja be McGonagall-nál. Ha az az éhen kórász Piton megkóstolja a saját készítésű muffint, elhopponálja majd Filch-hez, és a macskájával a kezében érkezik meg. Argus Filch biztos nagyon zabos lesz, ha azt gondolja majd, hogy Piti valamit akar csinálni azzal a macskával…