Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

A Dolohov & Prewett ügy EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

A Dolohov & Prewett ügy EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

A Dolohov & Prewett ügy EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

A Dolohov & Prewett ügy EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

A Dolohov & Prewett ügy EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

A Dolohov & Prewett ügy EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

A Dolohov & Prewett ügy EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

A Dolohov & Prewett ügy EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

A Dolohov & Prewett ügy EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 531 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 531 vendég
A legtöbb felhasználó (532 fő) Hétf. 25 Nov. - 5:58-kor volt itt.


Megosztás

A Dolohov & Prewett ügy



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Vas. 24 Ápr. - 12:14


Antonin & Molly


Tisztában vagyok vele, hogy ez nem életem legjobb döntése, de van bennem egyfajta bizonyítási kényszer. Lumpsluck professzor azt mondta, hogy a szerelmi bájitalhoz nem elég csak az összetevőket sorban belerakni, hanem hogy tényleg hatásos is legyen, komoly varázserőre van szükség. Ahogy a bájitalok többségéhez, hisz anélkül akármelyik mugli tudna kotyvasztani ilyeneket, annak pedig biztos nem lenne túl jó vége. Szóval egyrészt be akarom bizonyítani magamnak, hogy vagyok elég erős egy ilyenfajta bájital kivitelezéséhez. Másrészt... Nos, hát közeleg a Valentinnap... Az iskola ilyenkor megtelik andalgó párokkal, akik cukik, de felébresztik a hiányt bennem. Én mindenkit szeretek, szívesen segítek, adok és csak adok. Önzőség lenne egy kis szeretet, szerelmet visszakérni? Mindjárt 16 leszek és még soha senki nem fogta a kezemet a kastély falain belül. Jó, négy éve az öcséimmel egyidős szomszéd fia szájon puszilt, de akkor azon kívül, hogy totál elvörösödtem, csak felképeltem. Sajnálom is az esetet, mert azóta eltűntek. Rettegek arra gondolni, hogy talán azért, mert nem tisztavérű varázslók voltak. Talán ez is közrejátszik a szeretetéhségemben. Szeretnék valakit, akihez odabújhatok, aki megnyugtat, átölel és a karjaiban elhiszem, hogy a világon semmi rossz nem létezik.
A világszemléletemet a muglik azt hiszem 'hippi'-nek neveznék, nem hiszek a harcban, háborúkban, folyamatos vagdalkozásokban, ellenben a szeretet, szerelem erejét nagyra becsülöm. Úgy gondolom, hogy mindenki egyaránt megérdemli, és miután a főzetem elkezd úgy alakulni, ahogy annak kéne, elkezdek azon gondolkodni, hogy de kinek is adhatnám? Bevallom, nincs egy olyan roxfortos fiú sem, aki után olyan megátallkodottan epekednék. Talán az lesz a legjobb, ha így egyenlő esélyeket biztosítok nekik. A hozzávalókat nem volt nehéz összeszedni, egy hétbe se tellt az egész varázsfőzet összeállítása.
Anyu küldött egy tálca sütit tegnap, megragadom az egyiket és óvatosan átitatom a szerelmi bájitalommal. Ennek elégnek kell lennie, de vajon tényleg működik? Nem mehetek csak úgy oda valakihez, hogy megkínálom azzal az eggyel és várom a hatást. Nem... viszont van egy jobb ötletem!
Fogtam az egész tálcát, visszatettem a sütit középre és lementem a konyhába. Ott a manók rögtön olyan készségesen fogadtak, hogy egy pillanatra elfogott a sajnálat. Vajon ők mennyi szeretetet kaphatnak vissza? Mindenesetre, megkértem őket, hogy az anyukámtól kapott sütit osszák szét az asztalok közt, random módon. Nem említettem semmi egyebet, ők még azt is mondták, hogy "Prewett kisasszony, mennyire önzetlen!" mire megint elfogott egy kicsit az émelygés önmagamtól, de most már késő. Különben is, lehet, hogy egyáltalán nem működik ez a bájital, akkor meg tényleg csak szétosztom a sütimet egyenlően, nem? A legjobb az lesz, ha felmegyek a nagyterembe ebédelni, és megnézem a saját szememmel.

» “Anyone who has never made a mistake has never tried anything new.” «



AntoninnakRuha ◘ Fidelity ◘ ©

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Antonin Prior Dolohov

Antonin Prior Dolohov

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
10
▽ Avatar :
Ash Stymest

»
» Kedd 26 Ápr. - 19:53

Kiráz a hideg annak gondolatára, hogy a Valentin-nap egyre közeledik. Egyszerűen hihetetlennek tartom, hogy én valaha is ünnepeljem ezt az ünnepnek aligha nevezhető napot. Nem vagyok olyan típusú srác aki szívecske alakú süteményt eszik, és édesen andalog, miközben szép szavakat suttog a szerelme fülébe. Ez tipikusan olyasvalakire jellemző, aki egy kibaszott nyálgép, aki szerelmesleveleket ír, és van egy élete szerelme. Na már most a hiba ott kezdődik, hogy sohasem volt életem szerelme. Vannak lányok akik tetszenek, akikkel kavarok, de soha, ismétlem SOHA nem voltam még szerelmes. Nem tudom milyen érzés, és nem is szeretném megtudni

Éppen ezen okok miatt ülök meglehetősen fancsali képpel a nagyterembe, nézve a közelgő ünnep miatt feldíszített Nagytermet. Undorítónak találom a piros, és rózsaszín szíveket, amik a mennyezetről lógnak le, és a cupidonak öltözött kis manók sem nyerik el a tetszésemet. Az ételeket íztelennek érzem, az italt úgyszintén. Ha nem korogna a gyomrom kimenekülnék innen, hogy ne kelljen látnom a lányok vágyakozó tekintetét, ne kelljen hallanom sóhajukat, és ne érezzem tekintetüket.
Rodra pillantok aki már hű társam az itt töltött évek alatt. Nem hinném, hogy ő ennyire undorodik ettől a naptól, mint én. Csak elvigyorodik fancsali képemet látva, megrázza a fejét, és tüntetőleg másfele néz.

Épp azon gondolkozom, hogy felállok, hogy eltűnök innen, mikor megjelennek a desszertek. Egy egész pillanatig megörülök a sok süteménynek, de aztán szembe tűnik, hogy mindegyik szívekkel van díszítve, kivéve egy halommal. Roddal egymásra nézünk, jelentőségteljes pillantással, és azokból a habos-babos süteményekből mind a ketten elveszünk egyet. Fapofával harapok bele, mert ugyan egészen jól néz ki, a hangulatom nem változott semmit. Koncentrált mozdulatokkal rágom meg az eper ízű csodát, és konstatálom magamban, hogy kicsit nagyon édes. Nehezen ugyan de legyűröm a süteményt. Nagyokat nyelek utána, és roppantmód furcsán érzem magamat. Szédelgek, kavarog a fejem meg a gyomrom. Felállok egy szó nélkül és kifele indulok, a gyengélkedőre mennék. Összeráncolom a szemöldökömet, furcsán érzem magamat. Már annyi ideje gyaloglom, hogy úgy érzem kimentem a Világból, de mikor felemelem a fejemet megpillantom a leggyönyörűbb nőt a világon. Molly Prewettet a griffendél asztalánál.
- Szia szépségem!
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szomb. 7 Május - 15:07


Antonin & Molly


A nagyterem dekorációja csak fokozza a hangulatomat. A gyomromban pillangók szálldosnak, ahogy végignézek a csupa piros és rózsaszín díszítésen. No meg alatta a több tucat flörtölő, csókolózó és egymás kezét fogó iskolatársamon. A tekintetemmel már most mások pillantását keresem. Valamiért főleg az asztalunknál. Ő lesz az, vagy ő?
Csak most jut eszembe, hogy mi van akkor, ha pont valaki olyan harap bele véletlenül a süteményembe, aki már kapcsolatban van? A gondolattól bukfencezik egyet a már amúgy is felfokozott hangulatú gyomrom. Mondjuk azzal nincs problémám, hogy még így is legyűrkőzzem a levest majd a főételt. Anyu mondja mindig, hogy szerencsés alakom van, de nem fog sokáig tartani, csak szülök egy-két gyereket és meglátom. De nem zavar kifejezetten, akkor is azt fogom tenni, amit most, addig eszem, ameddig jól esik. A ruháim így is általában mindig elég bők, még ha el is kezdenék most hirtelen hízni valami varázslat okán, egy darabig fel se tűnne senkinek. Például ma is egy kis sárga ruha van rajtam, ami alá még egy Molly beférne és egy rózsaszín harisnyával tettem bohóvá az egész szerelést. Mert ugye a rózsaszín az a Valentin nap színe. Szeretem, ha nem kell az iskolai egyenruhát viselni, különösen ilyen napokon.
Megjelennek a desszertek, de a közelünkben nem látok egyet sem az én süteményeimből. Talán a manók mégsem küldték fel őket? Vagy mi van, ha a tanári asztalra kerül az az egy? Nyeltem egy nagyot és az arcokat pásztáztam, de továbbra sem találkoztam senki tekintetével, akitől kicsit jobbá válhatna az idei szerelem ünnep. Kifújtam a majdnem egy perce benn tartott levegőt és úgy döntöttem, hogy ha a manók fel is küldték, biztos nem sikerült olyan jól a bájital, mint éreztem. Valószínűleg nem vált be ez, de talán jobb is így.
- Ó. - fordultam hátra, ahogy egy velem egy évfolyamra járó Mardekáros odaköszönt valakinek. De mivel mögöttem nem volt senki, rájöttem, hogy a bók nekem érkezett. - Óó!
Fülig pirultam és a gyomromba egy csapásra visszatért a béka, amit az előbb a csalódottság elküldött.
- Tényleg azt gondolod, hogy szép vagyok, vagy csak szórakozol velem? - kérdeztem óvatosan, mert nem akartam még egyszer annak a hibájába esni, hogy túlbecsülöm a képességeimet. A mardekárosok nagy része tud olyan szemét lenni, hogy egy ilyen napon jöjjön oda cseszegetni lányokat, szóval az elővigyázatosság egyáltalán nem alaptalan.
Érdekes módon a kacérságom olyan erős volt, hogy még azt a gondolatot is megelőzte, hogy magát a srácot mérjem fel.  


» “Anyone who has never made a mistake has never tried anything new.” «



AntoninnakRuha ◘ Defying Gravity ◘ ©

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Antonin Prior Dolohov

Antonin Prior Dolohov

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
10
▽ Avatar :
Ash Stymest

»
» Szer. 11 Május - 18:15

Felszalad a szemöldököm a magasba, mikor megkérdezi, hogy tényleg szépnek gondolom-e. Nem értem értetlenségét. Hiszen Ő gyönyörű! Sohasem találkoztam nála szebb lánnyal, soha, de tényleg soha. A vörös haja meg fog, bohókás öltözete szórakoztat ugyan, még is nagyon tetszik. Nem tudom eddig miért nem tűnt föl az, hogy milyen is valójában. Tudom, hogy eddig cikiztem a haja miatt, , hogy belekötöttem, mert nem igazán tetszett a hirtelen vörös színe. Én mindig is a sötétebb hajú lányokért voltam oda Barna vagy fekete. A szőkékkel megvagyok, de hosszan sohasem akarnám őket.. na de a vörös. Napokkal ezelőtt azt mondtam volna, hogy SOHA! Most pedig itt állok egy vörös hajú lány előtt, és csodálom. Vak voltam eddig.. bolond..

- Egy ilyen gyönyörű lánnyal sohasem szórakoznék.. -
Elmosolyodom, kezemmel a hajához nyúlok, és óvatosan végigsimítok rajta. Nagyon puha. Olyan kellemes. Legszívesebben belehajtanám az arcomat, és szagolgatnám. Szerintem barack illata lehet. Imádom a lányok barackillatú haját.
- Nem tudom levenni rólad a szemem.. nem tudom, hogy igaz vagy -e.. -
Felsóhajtok álomittasan. Ő egy angyal, aki azért jött, hogy a mennybe vigyen?
- Hol bújtál eddig, hogy nem láttalak? Hova rejtetted szépségedet, hogy eddig nem éreztem vágyat irántad? -
Többen érdeklődve néznek felénk, de ez engem cseppet sem zavar. Nem figyelek a csúfolkodókra, akik nem mernek igaz szerelmet vallani. Csak rá figyelek, minden pillantásomat neki szentelem.

- Megosztanád velem amit épp eszel? Vagy inkább a kertbe jönnél ki, hogy csókot lophassak tőled? -
Szemeim ragyognak, ahogy a közelgő csókra gondolok. Úgy érzem repülök, hogy nem vagyok magam, hogy megrészegít a közelsége, és újonnan felszabaduló érzéseim. Csak Ő kell nekem, Ő és senki más.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Pént. 17 Jún. - 12:27


Antonin & Molly


Első pillanatra nem esik le, hogy a varázslatom tényleg sikeres. Aztán... azt hiszem sokkot kaptam. Nem tudom, hogy mit kell egy ilyen helyzetben mondani, tenni és gondolni a piruláson kívül. Az nagyon megy. Olyan színű az arcom, mint a hajam, ami nem kis szó.
Az nem lehet, hogy pont egy mardekáros... mi ez, karma? És miért érzem magam kínosan, nem szétáradó örömnek kéne bennem lennie, hogy egyrészt ügyes vagyok és sikerült, másrészt pedig ez a valentin nap nem egyedül fog telni?
- Ööö, köszönöm? - préselem ki magamból, miközben próbálom összeszedni magam. Zavart a furcsa fény a szemében, de egyelőre nem jobban, mint a minket egyre többet méregető szempárok sokasága.
- A kert, igen! - kapok a lehetőségen, hogy kimentsem magunkat a nagyteremből. Talán túl hamar és túl nagy hévvel válaszoltam, de a birtok elég nagy hozzá, hogy valahol elbújjunk a kíváncsiskodók elől. Na nem azért hogy.... inkább most erre nem is gondolok. - Most fejeztem be az evést, egy séta jó lenne és...  talán mesélhetnél magadról? - kérdeztem bátortalanul, ahogy megindultam a tölgyfa ajtó felé.
Közben próbáltam magamat győzködni, hogy ebből még akár valami jó is kisülhet. Talán ha maradt volna pár csepp abból a bájitalból, amit én ihatnék meg... de nem. Biztos megszeretem valahogy a Dolohov fiút. Annak ellenére, hogy jelenleg még a keresztneve sem jut eszembe...
- Molly vagyok, egyébként. - próbáltam felvenni az ismerkedés fonalát, hátha addig is késletethetem az irántam érzett "vágyát". No meg így talán tényleg többet tudok meg róla. A bohókás öltözködésem ellenére elég hagyományos lány vagyok, örülnék, ha a varázslat úgy működne, ahogy az élet. Hogy először megismerjük egymást és utána jön a... többi. Már csak ennek a gondolatára is elpirultam. De egyelőre még nem bántam meg teljesen, hogy a varázsitalhoz folyamodtam. Minden varázslatnak vannak hátulütői, de talán most kiküszöbölhető lesz...

» “Anyone who has never made a mistake has never tried anything new.” «



AntoninnakRuha ◘ Defying Gravity ◘ ©

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Antonin Prior Dolohov

Antonin Prior Dolohov

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
10
▽ Avatar :
Ash Stymest

»
» Pént. 5 Aug. - 10:36

Ahha szóval Mollynak hívják. Jó tudni. Olyan szép, nőies név az, hogy Molly. Barátságos, meg magával ragadó, vonzó, izgató. Molly, Molly, Molly.. egész nap el tudnám mondogatni.
A kezéért nyúlok, úgy érzem hozzá kell érnem legalább egy helyen. Ujjainkat összefonom, mintha mindig is össze illettek volna. Vétek volt eddig nem összefűznünk az ujjainkat.
Furcsa melegség járja át a testemet. Ugrándozni lenne kedvem örömömben, hogy szóba áll velem. Úgy képzelem, hogy egy ilyen lány, mint Ő nagyon válogatós, mindenkit elhajt aki csak rá mer nézni. Szerencsém van, amiért kellőképpen megfelelőnek talál.
- Antonin vagyok.. -
Rábámulok, csodálom vörös fürtjeit, az arcát, a szemét. Kezemmel odanyúlok, megsimítom a bőrét.
- Milyen puha bőröd van! Biztosan sokat kenegeted, hogy ilyen.. -
Még egyszer megsimítom, mintha soha se értem volna még csupasz bőrhöz. Végigsimítom a karját, sikeresen elcsodálkozva azon, hogy ott is milyen puha a bőre. Elnyílik az ajkam.
- A combodon is ilyen puha a bőröd? Kár, hogy felvetted ezt a harisnyát, így most nem tudom megnézni.. -
Lebiggyesztem az ajkaimat. Csalódott vagyok amiért nem tudom megérinteni a bőrét.
Most a hajához nyúlok miközben vezetem ki a nagyteremből. A haja is olyan selymesen puha, olyan jó érzés végig simítani rajta. Az ujjaim nem akadnak bele a gubancokban, könnyen siklanak végig a lány vörös tincsein. Odahajolok mutató és hüvelykujjam közé fogok egy vörös hajtincset és beleszippantok. Csodásan méz illatú. Még egyet szimatolok. Sohasem éreztem még ilyen vonzónak a méz illatát. Igazából eddig azt hittem, hogy nem is szeretem a mézet, de így jobban belegondolva ez a legcsodálatosabb illat az egész földön.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

A Dolohov & Prewett ügy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Prewett vs. Dolohov
» Vanessa Prewett
» Steven Prewett
» Gideon Prewett
» Molly Prewett

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-