Világ életemben néma gyerek voltam. Csöndben hallgattam s figyeltem, mi folyik a Világban - ez tűnt a legeffektívebb taktikának a hatékonnyá váláshoz vezető úton, a szakadatlan információhalászat s elemzés. Azt hittem, semmi nem fog történni, ami valóban érdeklődést váltana ki Belőlem. Ami bármiféle cselekvésre is ösztönözne, sarkallna. Ami értelmet adna a létezésemnek.

S akkor történt valami. Történt valaki. Maga.

Csodálattal, feltűnésmentes lelkesedéssel füleltem mindazt, amit Önről hallani lehetett, eközben pedig, egyre csak gyűlt bennem az a temérdek érzés, ami kitörni készült, elárasztva a Világot, hogy bosszúm és a Lelkemben dúló Terror kivirágozzon. Mennyei gondolatok, amik egykor valótlannak tűntek. Noha nem én voltam a félelem és aggodalom kiváltó oka. De, önmagában lebilincselő volt tapasztalni, hogy Valaki mégis képes rá, s elég ereje van.

Eme gondolatokkal játszva ültem akkor a Roxfort egyre unalmasabbá váló padjaiban. Akárhányszor hallottam valami hírfoszlányt, melybe mások beleremegtek, a Lelkem mosolygott. Sose gondoltam volna, hogy felérhetek ama szintre, hogy felfigyeljen Rám. Mégis elért hozzám egy Halálfaló, aki bevezetett a Fekete Mágia rejtelmeibe - erről mostanáig mit sem tudtam, nem sokkal azután pedig olyan dolgot tettem, ami talán még Önt is meglephette - meggyilkoltam egy roxforti tanárt, eltűnésemet követően pedig nagy hajtóvadászat indult utánam, megtorolva mindazt pedig újabb és újabb áldozatokkal jutalmaztam a balga nép kétségbeesett próbálkozásait.

A Vérengző (ám komoly precizitásról és erőről árulkodó) Játékom bizonyára eljutott Önhöz. Sose gondoltam volna hát, hogy egy nap, attól kapok lehetőséget, akit a legjobban tisztelek: a Nagyúrtól.


Aki beregisztrálja Őt, kérem jelezze nekem PÜ formájában. Ha akadnak további elképzelései a Kapcsolatunkról, legyen az bármi - ne tessék titkolni! Várlak tárt karokkal, siess!