rossz úton jár az aki álmokból épít várat és közben elfelejt élni
Egyedül ücsörgök a klubhelyiségben. A fiúk kviddics edzésen vannak, mások pedig biztos a kilátókon ülnek és nézik. Eléggé benne vagyunk már a délutánban, szóval a klubhelyiség üresen tátong. Mindenki a birtokon üti el az idejét, vagy talán fent szunyál a hálókörletben. Mindegy is. Nekem most a tanulásra kellene koncentrálnom. Rengeteg házim van, és még a vérfarkasos dolgozatot sem fejeztem be sötét varázslatok kivédésére, de egyszerűen nem jön az ötlet. Még is, ki a francot érdekel, hogyan párzanak a bólintérek? Hátradőlök a fotelban amin ülök, vörös loboncom lehullik a bútor támláján. Kezemben a purlitzerpennámat szorongatom, bár tök fölöslegesen. Leteszem hát az asztalra és inkább előkotorom a táskámból a vérfarkasos dolgozatot. Kiterítem a papírt az asztalra, majd visszatérek előző, túlságosan is kényelmes pozíciómba. - Penna. Mártsd magad tintába – diktálom, és már hallom is, ahogyan a tollam megmártózik a lucskos, fekete folyadékban – Penna, írd kérlek. A vérfarkasok teliholdkor jönnek elő. Nem, várj, ezt húzd ki, ez így nem jó – mondom, de továbbra is a plafont bámulom zöldesbarna szemeimmel – szóval. A vérfarkas méreggel fertőzött emberek telihold alatt változnak át. Kivételt képezi az az egyed, aki farkas ölő fű teát – viszem fel a hangsúlyt, mintha kérdés akarna lenni. A penna csak úgy serceg a papíron – iszik. Aaarghh… - nyögök – hagyjuk penna, ez nekem ma nem megy – mondom, mire az írószerszámom hasra veti magát az asztalon. Nincs erőm megmozdulni sem. Semmihez nincs kedvem. Legszívesebben csak punnyadnék egész nap, majd befalnám a csokoládé pudingot a vacsorán, és visszatérnék lustálkodni. Nyögve-nyelve dőlök előre a széken, és megigazítom a mugli ruhámat, ami rajtam van. Nem volt kedvem egész nap a meleg taláromban izzadni, ezért átöltöztem. Szerencse, hogy anya sárvérű, így ért valamit a varázstalanok divatjához. Összetekerem a dolgozataimat, rácsavarom a tintásüvegre a tetejét, és a pennámat is gondosan elteszem. Már éppen elindulnék, hogy megkeressem a srácokat, amikor Horus, a macskám felugrik az ölembe és iszonyatos hanggal dorombolni kezd, én pedig egyszerűen nem bírom otthagyni.
Melody x Rini
◆ ◇
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Kedd 24 Május - 22:17
Rina & Mel
Ha az élet citrommal kínál, kérj hozzá egy tequilát is. Vagy kettőt.
Csak feküdtem ott. Valamikor hajnalban érkeztem meg, azt sem tudom mikor. Tök üres volt már minden, szerintem a tanárok is bőven mély álomba merültek. Emlékszem, néhány festmény pisszegett talán útközben. Myrtill a mosdóban inkább belebújt egy használhatatlan vécébe, ami elvezeti innen jó messzire, csak ne kelljen a szenvedésem hallgatnia. Aztán képszakadás. Majd újra fényesség, a félhomály, amely a klubhelyiségben még hajnalban is élt, nem élesedett ki teljesen az agyamban. Innen már nem tudtam messzebbre menni. Pedig a hálókörletem már csak egy köpésnyire volt tőlem. Ezért az egyik eldugott fotel háta mögé feküdtem be, szinte teljesen észrevétlenül aludhattam ott egész álló nap. Nem tudom, hogyan találhatom meg az ilyen helyeket amikor egyáltalán nem vagyok tudatomnál, sőt... az sem világos, hogyan tudok ilyen jót aludni egy ennyire szűk helyen. Mondjuk valószínűleg pehely súlyom és testalkatom is közrejátszik ebben. Semmire sem ébredek fel, míg viszonylag ki nem alszom magamat. Ez a pillanat pedig pont most jött el. Hirtelen riadok fel, szinte felugrom, ameddig persze be nem szorulok arra a kis helyre és jól be nem verem a fejem a felettem lévő festménybe, amin az úriember természetesen felszólal, hogy azért vigyázzak már rá! Mivel ez az egész dolog Katherina mögött játszódik le, biztosan a lány is jól megijed. - A franc egye meg. - Ha eddig nem is fájt a fejem, most már tutira sajogni fog egész nap. Amikor újra kinyitom a szememet, akkor veszem csak észre, hogy az ott ücsörgő csaj, a szobatársam. Kabátomat kiveszem, ledobom az egyik fotelba, majd lassan, próbálok kibújni a szűk helyről. - Meg se mozdulj a kényelmes helyedről Walessa, nincs szükségem a segítségedre.- Ha be tudtam menni, ki is tudok jönni, de azért jól esett valami apró csipkelődéssel előrukkolnom.
rossz úton jár az aki álmokból épít várat és közben elfelejt élni
Riadtan rezzenek össze amikor valami megmozdul a hátam mögött és hatalmasat koppan egy felületen. Felpattanok a helyemről, és a különös hang irányába pillantok, amikor meglátom elég rossz állapotban lévő exbarátnőmet, Melodyt. Úgy néz ki mint aki már megint betépett valamelyik vécében, én meg még azt hittem, hogy ezeket a mocskos szereket csak a muglik világában használják. Én akkor hallottam róluk először, mikor Melody mesélt nekem róluk. Már régóta nem vagyunk barátok. Egy örökkévalóságnak tűnik már mióta nem beszéltünk. - Ó, szóval ezért tudtam egész este nyugodtan aludni - mondom megkönnyebbülten – remélem a ma estéd is a fotel mögött tervezed tölteni - hangom durva, érces, és hideg. Bámulom, ahogyan próbálja kiverekedni magát a szűk helyről, és közben mosoly rajzolódik az arcomra. Szórakoztat a „szenvedése”. Kellett neki bemászni oda. - Nem is értem, hogy nem penderítettek még ki innen, Melody – mondom szörnyülködve, megfordítom a fotelt és kényelmesen visszaülök eddigi helyemre. Végig fogom nézni a műsort csak azért is. Kíváncsi vagyok, mikor fog már rájönni végre, hogy amit csinál nem jó. Hiszen én annyit mondtam már neki, hogy beleuntam. Rám sosem hallgatott. Sosem mondta, hogy igazam van, pedig nagyon jól tudta. Neki jobban kellett ez az élet, mint az én barátságom és ez volt az a dolog, ami igazán megforgatta a szívemben a kést. Arra gondolok, milyen jó lenne, ha Zane vagy Lachie itt lenne, és nem kellene kettesben lennem Vele. Sebezhetőnek érzem magam, mert valamilyen szinten még mindig hiányzik nekem. Lachieékkal nem tudok őszinte lányos dolgokról beszélgetni, és nekik tuti nem önthetem ki a szívem arról, hogy belesetem a legjobb barátomba, kivéve Zanie-nek… de az más dolog. Ő nem olyan, mint Melody volt. Ez a barátság más volt, de már véget ért. Régen véget ért.
Melody x Rini
◆ ◇
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Pént. 1 Júl. - 14:53
Rina & Mel
Ha az élet citrommal kínál, kérj hozzá egy tequilát is. Vagy kettőt.
Gondolom nem lehetek valami túlságosan kellemes látvány és majdnem, hogy még én is megijedek magamtól. Fejemet fogom miközben a lány felé célzok egy apró gúnyos megjegyzést, mivel hát mögé szorultam be és meg sem tudok mozdulni jelenleg. Még ha nem ülne ott, akkor kimásznék, de így aztán tényleg lehetetlenség. Annak idején tényleg barátnők voltunk, de amióta elkezdtem Maddoxal barátkozni és szereket szedni, nem igazán díjazzuk egymás társaságát. Ő azt nem ami lettem, én pedig azt nem, hogy ő kritizál vagy éppen csak szóvá teszi ezt. - Haha. Remélem, legalább nem kell hallgatnom a horkolásod. - Fintorodom el kicsit mégis mosolyogva. Látom rajta azt, hogy igazán jól szórakozik a helyzetemen. Bárcsak ez lenne velem is! Még az este egészen érdekes lehetett, de most egyáltalán nem az és már nem is látom jó ötletnek, hogy ide bejöttem. Visszaül a helyére és a megjegyzésére csak felsóhajtok. Ez már nem az első eset, hogy ezt hallom. - Gondolom annak örülnél. Azért vagyok még itt, hogy megkeserítsem az utolsó egy évedet is. - Felvonom a szemöldökömet és megpróbálom az egyik oldalon kivergődni magamat, több/kevesebb sikerrel. Nem is érdekel, hogy Kath ott van előttem, csak fogom magam és simán átgázolok az ő fél testén is annak érdekében, hogy kikeveredjek a fotel háta mögül. Hát, ez remélem neki sem volt túl kellemes helyzet. Kifújom magam és körülnézek. - Hol van a két kiskutyád? - Nem szoktam ennyire durva lenni másokkal, viszont amikor annyira rosszul ébredek, egyszerűen nem tudom a számat csukva tartani az ilyen megjegyzések előtt. Leporolom magam, majd leülök a Rinával szembeni fotelba és kicsit elnyúlok. Ez sokkalta kényelmesebb!