Mindig sajnálom, amikor vagy Carrie vagy Izzy kihagyja a közös, pletykázós, másokat megszégyenítős estéinket. Ezúttal Carrie döntött úgy, hogy más dolga akad, de nem róhattam fel neki, hiszen mindig velünk van, szinte az összes időnket együtt töltjük, így egy rossz szavam sem lehet, hiszen a múltkor én is ellógtam a kedvenc órám Peter Pettigrew-val, ahová eredetileg a két legjobb barátnőmmel mentem. Vigasztal a gondolat, hogy Izzy-nek nem akadt más dolga és nem mondta le napközben a szokásos esti programunk, ami nem áll másból, minthogy kiülünk a klubhelyiségbe és kifigurázunk másokat. Nekem természetesen az a kedvencem, amikor Lily Evans-ről vagy az én drága húgomról, Marlene-ről van szó. Rühellem mind a kettőt és a gyönyörűnek éppenséggel nem nevezhető barátságuk kikészít, hánynom kell tőlük. Aztán még ott van James Potter, akit régen egészen bírtam, de mióta Lilynek csapja a szelet nagyot csalódtam benne. Ha meg már szóba jött Potter, akkor nem hagyhatom ki Sirius Black-et sem, akivel már hónapok óta egy értelmes szót nem váltottam. Nem mintha hiányozna. Aztán a kis csapatuk harmadik tagja Peter Pettigrew, akit a két barátnőm után a legjobban kedvelek a Roxfortból, ami hatalmas szó, de tényleg kijövünk egymással és csak ritkán érzek késztetést arra, hogy úgy bánjak vele, mint másokkal, de olyankor is türtőztetem magam.
A szokásos helyre ülök le a kezemben egy csomag Bagoly Berti féle mindenízű drazséval, míg mellettem egy csokibéka fekszik. Néha rám fér a nassolás és örülök, hogy szerencsére olyan alakkal áldott meg a sors, hogy bármennyit is eszek nem hízok, de ettől függetlenül megpróbálok valamennyire odafigyelni az étrendemre, még ha néha nem is sikerül. Hátradőlök a fotelba, amit úgy fordítottam, hogy belássam az egész helységet. Néha már így hét év távlatából úgy érzem magam, mint valami rosszmájú pletykás vénasszony, de ez van. Attól még félnek tőlem és nem mernek ellenem tenni semmit.
- Kérsz? – fordulok Izzy felé, aki szintén a szokásos helyén ül, s felé nyújtom a drazsét. Néha a falra tudok mászni olyan ízeket sikerül kihalásznom, de van, hogy kellemes ízek töltik meg a szám. – Te tudtad, hogy Remus Lupin Megan Morhange-el kavargat? – kérdezem, míg a számhoz emelek egy drazsét, s mikor bekapom elszörnyedve rágom össze a nyers gomba ízű szörnyűséget.
Lupinnal ugyan nem igazán szoktam beszélni, de Megannel már többször is beszéltünk és néha kinézünk együtt esténként a tiltott rengetegbe, így tudok pár dolgot róla.

Valamelyik alsóbb évessel hozatok magamnak egy plédet, mert akármennyire is meleg van bent én még mindig fázom. Ugyan a tűz mellé telepedtünk le Izzyvel a szokásos helyeinkre, de ahogy csak ülünk és beszélgetünk mindig libabőrös leszek. Talán a lustaság a legnagyobb oka, hogy nem mozgok.
Már nagyon vártam az estét a hihetetlenül sűrű napom után. Sok órám volt és alig bírtam kivárni, hogy elszabaduljak az iskolából és végre visszajöjjek a tornyokba. Legszívesebben már most mennék aludni, de nincs az a pénz, hogy kihagyjam az esti beszélgetéseinket Izzyvel. Meg amúgy is már alig maradt pár hónapunk hátra a suliból, a RAVASZ letételéig és akkor vége. Leballagunk, elválnak az útjaink, sosem tudni, hogy merre visz a sors. Ha összejönnek a terveim, akkor a világot fogom járni varázslények után kutatva, s remélhetőleg felfedezek pár új élőlényt, könyvet írok róluk és meg is van a siker. Semmiképpen sem szeretnék a Mágiaügyi Minisztériumban elhelyezkedni, mindig is taszított az a hely. Azon is gondolkoztam már, hogy egy időre visszajövök ide tanársegédnek Kingsley mellé, ha végképp nem tudok egyenlőre elhelyezkedni és akkor továbbkeseríteném a Roxfortos diákok életét. Valami úgyis történni fog, csak így előre nem tudhatom, hogy mi. Talán jobban oda kellett volna figyelnem jóslástanon és most nem rágódnék ilyeneken.
- Hát nem csodálom, a múltkor majdnem kihánytam olyan undorító volt, de a legtöbbnek jó íze van, és azokat imádom – mosolygok Izzyre, míg még egy drazsét emelek a számhoz. Ennek szerencsére már jó íze van, s valószínűleg eper vagy málna, jelenleg nem tudom megkülönböztetni.
Körbenézek a klubhelységben és egyre többen vannak itt. Látszik, hogy sokan vágynak a többiek társaságára a hosszú, iskolai nap után. Mindenki így van ezzel, köztük én is, de ezt már annyiszor emlegettem!
- Lényegében én is barátkozom mardekárosokkal és senki sem lepődne meg, ha onnan jönnék össze valakivel – rántom meg a vállam. – Csak ugye Lupin a Tekergők egyike, nem gondoltam volna róla, de Megant bírom, kijár neki a jólét – mosolyodom el. Kevés embert bírok, de akit igen, azzal úgy is bánok.