Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Harley & Carrie EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Harley & Carrie EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Harley & Carrie EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Harley & Carrie EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Harley & Carrie EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Harley & Carrie EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Harley & Carrie EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Harley & Carrie EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Harley & Carrie EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Carolynne H. Travers

Carolynne H. Travers

C’est la vie
Elhalálozott
Elhagytam e világot
▽ Reagok :
0

»
» Csüt. 2 Jún. - 22:43
Villámgyorsan cikázok a folyosón közlekedő diákok között, miközben talárom mögöttem lebeg. Nekimegyek egy negyedéves griffendélesnek, aki a karját simogatva sértődötten kiabál utánam. Nem érdekel, egyikőjük sem érdekel. Megállíthatatlanul tartok úti célom felé, majdnem rátaposok egy vörös macskára, amelyik aztán mérgesen fúj egyet rám. Eddig két emelet tettem tűvé Harley után, de sehol sem találtam amikor Dorcas félvállról megjegyezte, hogy mintha a nagyteremben látta volna. Több sem kellett, rögtön felpattantam a klubhelyiség kényelmes székéből és mint akit rakétából lőttek ki, olyan gyorsasággal tettem meg a távot a két helyiség között. Talán még seprűvel sem lehetettem volna ennyire hipergyors. Azonban az idő nagyon szorít, még mielőtt véget érne a hollóhátasok edzése véghez kell vinnem a tervet.
- Merlinre mondom, Harley. Téged aztán nehéz megtalálni – lihegve állok meg a lány mellett és gonoszan pillantok a vele szemben ülő alsóbb éves griffendéles kiscsajra, hogy megértse: itt az ideje távozni. Lehuppanok szőke barátosném mellé és izgatottan pillantok körbe, hogy kik vannak még jelen rajtunk kívül. Nem szeretném, ha illetlen fülekre találna a párbeszédünk és a végén még valaki beköpne egy tanárnak, aminek következtében biztosan nem játszhatnék a következő, Hollóhát elleni meccsen.
- Képzeld – közelebb hajolok hozzá és halkan suttogom a szavakat, hogy egyedül csak ő hallja meg – Dung szerzett valami hashajtó féleséget, amit nem lehet egykönnyen elmulasztani, valahonnan Albániából kapta – megcsóválom a fejem – Ne kérdezd honnan. Szóval arra gondoltam, hogy belecsenhetnénk egy kicsikét Vada Greengrass italába – csillogó szemekkel hajolok hátrébb, figyelve a reakcióját és nagyon remélem, hogy ő is ugyanolyan lelkes az ötlet miatt, mint én.
- Bár nekem az is megfelel, ha a Wilkes lány kap egy jó kis kakimókát, csak muszáj valakit lebetegítenünk a csapatból és muszáj, hogy lány legyen, mert így bevonhatjuk a húgomat is – elnevetem magam, mint egy gyerek aki most eszelte ki a leggaládabb csínyt a világon és éppen azon van, hogy a legjobb barátját beavassa, hogy együtt hódítsák meg a világot.
- Ahj, ne nézz így rám Harley – felsóhajtok és az elvarázsolt mennyezetre emelem a tekintetem, jelen pillanatban éppen szürke felhők töltik ki az eget és nagyon úgy tűnik, hogy valamiféle vihar készülődik – Tegnapi edzésen valami borzalmas formában volt Weasley, csodálkozom, hogy nem csapta kupán vagy ötvenszer a gurkó – megfogom Harley kezeit és a legédesebb kölyökkutya tekintetével pillantok rá.
- Kérlek, szükségem van a segítségedre – beszívom az alsó ajkam egy pillanatra, mielőtt folytatnám – Megkérném én Izzyt is, de tudod, hogy mit gondolna … Mindenféleképpen meg kell nyernünk ezt a meccset, nem hagyhatok nekik egy szemernyi esélyt sem azért, mert Molly és Arthur éppen fasírtban vannak. Tudod mennyire fontos nekem a kviddics – önző módon előrántom a legutolsó kártyát, ami mindig bejön és meglágyítja hőn szeretett Harleym szívét. Az aranyos kisállat tekintet, a beszívott alsó ajak és a kártya, amivel emlékeztetem, hogy a családom már így is utál, amiért nem a Mardekárba kerültem és az egyetlen dolog amiben büszkék lehetnek majd rám, az a kviddics lesz.
- Ígérem, hogy ha most velem jössz … Egy hónapig megírom neked a bájitaltan házidat, becsszó – a kisujjam nyújtom felé, hogy megkössük a megszeghetetlen egyezséget. Ne hagyj cserben, Harley.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Harley Sayre

Harley Sayre

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
2
▽ Avatar :
❀ gigi hadid

»
» Pént. 3 Jún. - 20:26

Carrie & Harley


Rengeteg dolgot fel tudok sorakoztatni egymás mellé, amiket utálok, s amik idegessé tesznek, ám mostanában egyszerűen nincs időm rajtuk rágódni. Eléggé aggaszt, hogy ez az utolsó évem a Roxfortban és nagyon el szeretném kerülni, hogy miután letettem a RAVASZ-t a Mágiaügyi Minisztériumba kerüljek, s ott dolgozzak életem végéig a fizetésemelésre várva, ami soha sem fog bekövetkezni. Rengeteget tanulok, hogy jól sikerüljön a vizsgám és valami többre vigyem. Azt akarom, hogyha a jövő varázsló nemzedékei meghallják a Harley McKinnon nevet, akkor mindenki tudja, kiről van szó és csodálattal beszéljenek rólam. A lány, aki fiatal kora ellenére rengeteg varázslényt felfedezett, vagy aki egyes egyedül megszelídített egy vérengző sárkányt. Olyan nagy kérés ez? Nincsenek mindenkinek ilyen nagyra törő álmai, elég, ha az enyém teljesül.
A nagyteremben ülve éppen a mágiaelmélet könyvemet bújom, ami tömény tananyag, amikor Carrie hangját hallom meg. Rápillantok, s már a nézéséből tudom, hogy valami őrültséget eszelt ki. Te jó ég még meg sem hallottam az eszement ötletét, de már most félek, s a fejem fogom. Remélem nem fog senki megsérülni – súlyosabban.
-Nem is igaz! Hol máshol lehetnék, ha nem vagyok a griffendél klubhelységében? – kérdezem, de aztán rájövök, hogy milyen hülye kérdést tettem fel. Rengeteg emberrel jóban vagyok a suliból annak ellenére, hogy a legtöbbet utálom, de ettől függetlenül gyakran elkószálok. Ezt bizonyítja, hogy néha a Tiltott Rengetegben kötök ki egy üveg borral, s Megan Morhange-el karöltve. Azok az esték mindig felejthetetlenek, habár most nem este van és Carrie-t és Izzy-t senki sem tudja túltenni. Első perctől fogva imádom őket.
- Miért kell az neki? – kíváncsiskodom, s tudom, hogy ez egy pocsék ötlet. Az egy dolog, hogy valakiről rossz dolgokat terjesztünk és tönkretesszük a Roxfortos „karrierjüket”, de azért senkinek sem kellene szétcseszni az immunrendszerét, amúgy is egy hollóhátas okostojásról van szó, tuti rájönne, hogy mi történt és nem lenne túl boldog. Nem tudom, hogy megéri-e kockáztatni.
- Ne már Carrie – rimánkodom, mikor egy csillagos ötösnek vélt ötlet jut eszembe, s szélesen egyik legjobb barátnőmre mosolygok. – Csempésszük már inkább Marlene italába, sokkal viccesebb lenne! – mit meg nem tennék azért, hogy a húgom hasmenéstől szenvedjen egy titkos szer miatt, amit az egyik roxfortos szerzett Albániából. Biztosan nagyon sokat nevetnék és élvezném a szituációt, remélem Carrie-nek ez is bejön.
- Ha rajtam múlna annyiszor pofán ütné az a gurkó Weasley-t, hogy többet nem ébredne fel – rántom meg a vállam, míg egy utolsó szót odafirkálok a könyvembe, s bejelölöm, hogy hol tartok, hogy majd később folytathassam. Úgy érzem, hogy mára vége a tanulásnak. – Ja hogy ezért akarod, hogy hollóhátast mérgezzünk meg, értem én – esik le a tantusz. Így könnyebben nyerhetnek a következő kviddicsmeccsen.
- Hízelgő ajánlat – húzom fel a fél szemöldököm, s elgondolkozom. Valóban jó ötlet ez? Nem. Elérek vele bármi jót is? Igen, hiszen nevethetek a sok nyomorékon és még a meccset is megnyerjük. – Hogy én mit meg nem teszek érted…





Látom bevetetted az aduászt, hogy mondhatnék neked nemet?  Ugrisziv  
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Carolynne H. Travers

Carolynne H. Travers

C’est la vie
Elhalálozott
Elhagytam e világot
▽ Reagok :
0

»
» Csüt. 9 Jún. - 12:53
Az embernek azért vannak barátai, hogy ne egyedül vigye véghez a világmegváltó terveit. Márpedig hatalmas kreativitással ruházott fel az élet ahhoz, hogy mások életét megkeserítsem már roxfortot koromban, ezt pedig kamatoztatnom kell és gyakorolni hiszen ha kikerülök a nagy világba, akkor tapasztaltnak kell lennem. Harleyre mindig számíthatok még akkor is ha nem helyesli annyira az ötleteimet. Néha mondjuk úgy érzem, hogy csak azért jön velem, hogy vigyázzon rám, ha véletlen valami balul sülne el de még egyszer sem hánytorgatta nekem fel azokat a büntetőmunkákat, amiket miattam kapott. A mostani azonban kicsit durvább a kelleténél, de mindent be kell vetnem a győzelem érdekében. Muszáj, hogy megverjük a Hollóhát csapatát részben mert így versenyben leszünk az első helyért a Mardekárral. Ha kikapunk akkor viszont hatalmas előnyt adunk a zöldeknek, ezáltal Raphaelnek és egyszerűen muszáj megmutatnom neki, hogy jobbak vagyunk náluk.
- Először azt gondoltam, hogy a Morhange lánnyal vedeltek fényes nappal a Rengetegben – vállat vonok és lehuppanok mellé, hogy megoszthassam vele a csodálatos ötletemet – Azért, mert megérdemli – beszívom az alsó ajkam és elgondolkozok azon, hogy vajon tényleg megérdemli-e Vada azt a löttyöt és az egész napon át tartó hasmenést meg a gyengélkedőn való fekvést a meccs helyett. Megérdemli. Ez egyértelmű.
- És még én vagyok a gonosz – hangosan felnevetek, amikor Harley arra buzdít, hogy Marls italába is tegyünk egy kicsit a szerből. Valóban csábító az ötlet de akkor már az egész pereputty kaphatna belőle Evans-szal együtt – Nálad jobb nővért nem is kívánhatna szegény Marls – megcsóválom a fejem, de nem tűnik el az arcomról a gonosz vigyor, hiszen már érzem, hogy nyerésre állok és centik választanak el attól, hogy megnyerjem magamnak a lányt.
- Való igaz, megérdemelné Weasley, hogy kicsit átrendezzék az arcocskáját de akármennyire is kívánom neki ezt, szükségünk van rá a meccsen – felsóhajtok – Sőt igazából egészen remekül megértik egymást Pettigrew-val - itt nem bírom megállni, hogy ne húzogassam a szemöldököm és vigyorogjak rá mindentudóan Harleyra – szóval ha jó napjuk van, akkor nem lennék a másik csapat helyében.
Beletúrok szőke hajzuhatagomba és erősen gondolkozóba esek. Talán nem az ellenfél csapatát kellene meggyengítenünk, hanem a miénket kellene erősíteni. Ah, mit megadnék egy csapatra elegendő Felix Felicisért. Talán Dungnál van...Bár biztosan borsos áron adja és azt hiszem elköltöttem a hashajtó csodaszerre az eheti zsebpénzem így kénytelen leszek kunyerálni valamennyit az öcsémtől vagy a húgomtól, ami a legutolsó dolog amihez folyamodnék.
Harleyra pillantok és látom rajta, hogy fontolgatja a tervemet. Csillogó szemekkel hajolok közelebb hozzá, várva azt bizonyos varázsszót amivel beleegyezik és bűntársammá válik. Megkapom, arcomra pedig hatalmas vigyor ül ki és rögtön a lány nyakába vetem magam.
- Te vagy a legjobb, Harley – nyomok egy hatalmas cuppanóst az arcára és izgatottan csapom össze a tenyereimet, amint elhúzódok tőle. Már csak arra van szükségünk, hogy kidolgozzuk ördögi tervünk részleteit, hiszen ugye azon múlik minden, hogy mennyire vagyunk felkészültek, márpedig a lebukás szóba sem jöhet.
- Szóval akkor arra lesz szükségünk, hogy valamelyikőnk elterelje Greengrass figyelmét amíg a másik beleönti a töklevébe a fiola tartalmát – halkabbra fogom, bár nem sokan lézengenek rajtunk kívül a nagyteremben – Mennyire találnál közös témát vele? Személy szerint utálom, amióta az orrom alá dörgölte, hogy senki se fog elvenni egy olyan undorító és gonosz boszorkányt, mint én – hátradőlök és elvigyorodom az emléken – Tehát nem hiszem, hogy találnék valami témát amivel leköthetném a figyelmét, leszámítva ha nekimegyek és megverem de azért instant büntetés járna.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Harley Sayre

Harley Sayre

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
2
▽ Avatar :
❀ gigi hadid

»
» Csüt. 9 Jún. - 14:24

Carrie & Harley


Azt pletykálják a Roxfort öreg falai között, hogy tőlem, Carrie-től és Izzy-től meneküljön mindenki, mivel tőlünk semmi jót nem kaphatnak viszont. Ez igaz lenne? Sokáig tűnődtem ezen a kérdésen, s egy idő után megkaptam rá a választ. Valóban jobb, ha futnak, mert még senkivel sem tettünk jót az itt töltött évek alatt, de rosszat már annál inkább. Viszont úgy érzem ez a legnagyobb csínytevés, amire most készülünk, mint amit valaha elkövettünk. Véleményem szerint teljesen más szavakkal bántani az embert, mint tettekkel, de néha ez is belefér. Nagyon sokszor vissza kell fognom Carrie-t, ami nagy szó, hiszen valószínűleg a köztudatban engem tartanak a legkegyetlenebbnek hármunk közül, ami nem így van, mindössze kitartunk egymás mellett.
Alapesetben nem mennék bele abba, hogy hashajtót rakjunk valaki italába, de túl fáradt vagyok ahhoz, hogy Carrie-vel vitatkozzak, így rögtön belemegyek a játékába. Most mégis mi bajunk lesz? Nem mi isszuk majd meg azt az átkozott töklevet, amibe rakjuk a szert, hanem valamelyik ratyi hollóhátas. Maximum megint mehetünk büntetőmunkára, de kit érdekel? Annyiszor voltam, hogy már meg sem kottyan.
- Hát éppenséggel fényes nappal nem, de éjszaka lehet róla szó – nevetek rá. Megtörtént már pár alkalommal, hogy Megan Morhange-el piáltunk a Tiltott Rengetegben, de a hozzánk közelállók bizonyára tudnak róla. Egy-egy elsuttogott szó, véletlenül megejtett mondat és mindenki tud mindent. Annyi, hogy engem nem mer beköpni senki McGalagonynál vagy más professzornál, így nem terhel a lebukás veszélye.
- Dehogy vagy gonosz – legyintek. – Na jó talán egy kicsit. Ne emlegesd Marlene neve előtt a szegény szót, inkább én vagyok a szegény, hogy egy ilyen testvérrel áldott meg a sors – húzom el a számat. Tényleg jó lenne, ha Marlene italában landolna az a hashajtó, de most az egyik hollóhátasnak nagyobb szüksége van rá, hiszen nyernie kell a griffendélnek a következő kviddics meccsen, hogy szembeszállhasson a mardekár csapatával. Carrie már régóta a csapat tagja, ezért nem hagyok ki egy mérkőzést sem, még ha nem is vagyok annyira a sport megszállottja. Sosem akartam a csapat tagja lenni, s már nem is leszek, de mindig első sorból fogok szurkolni egyik legjobb barátnőmnek.
- Nem bírom a Weasley gyereket – zárom le ennyivel a témát, mivel nem akarom, hogy átterelődjön a szó Peter Pettigrew-ra, akit már fel is hoz Carrie. Nem reagálok a direkt elejtett mondatára, miszerint a két srác jól kijön egymással. Nem tudom, hogy hányadán állunk Peterrel, de élvezem a társaságát, s még a kedvenc órám is képes voltam ellógni a kedvéért. Sosem leplezte, hogy mennyire gyönyörűnek tart és keresi a társaságom, még akkor is, ha éppenséggel nem vagyok túl jóban a legjobb barátaival és előszeretettel szidom őket.
- Tudom – mosolygok rá. – Mindig is én voltam a legjobb.
- Biztos, hogy Vada Greengrass legyen az? Nincs valaki erősebb játékos? Elég bénának néz ki a csaj – húzom el a szám. Igazából nekem oly’ mindegy, hogy ki kapja a hashajtót, szívesen elterelem bárki figyelmét, hiszen meglepő módon elő tudom adni az ártatlan, kedves kislányt. Pont ezért tudok ennyi pletykát, amiket galád módon tovább is adok. – Jól van, kitalálok valamit. majd segítséget kérek tőle az egyik bájitallal kapcsolatban és te addig belecsempészed a töklevébe a fiola tartalmát.





Akcióra fel! nyuszii
[/quote]
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Carolynne H. Travers

Carolynne H. Travers

C’est la vie
Elhalálozott
Elhagytam e világot
▽ Reagok :
0

»
» Szomb. 18 Jún. - 14:08
Igenis megdolgoztam azért, hogy az elsőéves kölyköknek suttogva meséljék, hogy attól a Montague lánytól meg a barátnőitől nem árt, ha fél és nem kezd el velük baszakodni, mert a végén még nagyon rosszul jár. Ismernek, bár a hírnevemet már nem egyszer besározták kétes pletykákkal én pedig nem nagyon törtem magam, hogy megcáfoljam ezeket. Akik tényleg ismertek azok el tudták dönteni, hogy igaz-e vagy sem a többiek meg… nos, addig is velem foglalkoztak, ami igencsak hízelgő.
Lehet, hogy egy picit túllövök a célon a mai tervemmel. Egy rosszmájú pletyka nem annyira ártalmas, mint egy ismeretlen, albán csodaszer, amitől elvileg órákon át képtelen lesz az egyén felkelni a vécéről. Dung azt mondta, hogy tuti anyag. Dungnak pedig hiszek, mert Dung a legjobb az ilyenekben. Nem tudom, hogy milyen összeköttetései vannak ennek a fiúnak, de nem is igazán érdekel. Amíg a VIP vásárlói között vagyok addig minden tökéletesen szuper.
Nevetve megrázom a fejem, amikor Harley kiakad a Marlene és a szegény szó párosításán. Nem fogom megérteni, hogy miért utálják annyira egymást a húgával hiszen nálunk, a testvéri köteléken kívül másban nem jeleskedik a családunk. Nem egyszer falaztam már a húgomnak vagy az öcsémnek, de ezt tőlük is megkapom mindenféle szó nélkül. Összetartunk, hogy a szülők és a többi rokon ne tudjon bennünket megtörni.
- Vada nem feltétlenül ügyetlen – elgondolkozok, kzöben az ujjaim köré csavargatom szőke tincseimet – Talán még Wilkes az, aki megérdemelne egy kis hasmenést. A legutóbbi meccsen majdnem eltörte a kezem a gurkó, amit rám küldött – megrázom a fejem az emlékre, nem szívesen dicsekszem azzal a meccsel. Bár mentségemre szóljon, hogy előtte való nap közölte velem Raphael, hogy szerinte itt az ideje felhagyni a köztünk levő dologgal és nem voltam éppen a legjobb passzban, amikor felszálltam a seprűmre.
- Az úgy tökéletes lenne – bólogatok hevesen az ötletre, hogy majd vacsora közben eltereli Vada figyelmét Harley így nekem lehetőségem nyílik arra, hogy a fiola tartalmát a töklevébe öntsem – Azért remélem nem lesz semmi komolyabb baja – hátradőlök és kezeimmel megtámaszkodok az asztalon és a teremben levő embereket fürkészem – Mármint a gyengélkedőn úgyis ellátják, nem? Felfoghatjuk úgyis, mint egy … - egy pillanatra elhallgatok, míg keresem a megfelelő szót a tervünkre – mint egy méregtelenítő kúrát. Még mi teszünk neki szívességet. – vállat vonok és már épp folytatnám, amikor valami hatodik érzékem azt súgja, hogy valaki figyel minket. Hátra fordulok és Hóborccal találom szemben magam, vagyis, hogy pontosítsak csak a fejével ami éppen az asztal fölött lebeg egy picit a testének többi része valahol az asztalban lehet.
- Hóborc … - gyorsan megpördülök de már csak a szellem vihogását és távolodó alakját látom, ami nos valljuk be: semmi jót nem jelent – Te láttad, hogy itt van? – felvont szemöldökkel fordulok vissza Harleyhoz – Szerinted mindent hallott? – felsóhajtok, csak az kellene még, hogy az egész ördögi tervem kitudódjon és rögtön McGalagony fülébe jusson. Márpedig ettől a tetves szellemből mindent kinézek – Fogalmam sincs, hogy mi baja van velem de folyamatosan hallgatózik és beköp. Gyűlölöm – fortyogok és idegesen tapogatom ki az üvegcsét, talán jobb lenne ha elrejteném valahol.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Harley Sayre

Harley Sayre

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
2
▽ Avatar :
❀ gigi hadid

»
» Hétf. 20 Jún. - 20:28

Carrie & Harley


Furcsa ezt mondanom, de minden alkalommal elérzékenyülök, amikor eszembe jut, hogy már nem sok idő és vége a hetedik évünknek is a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Eléggé csalódott vagyok, minden annyira más lesz. Nem lesz több pletyka a diákokról, nem leszünk éjjel- nappal együtt Carrie-vel és természetesen Izzyvel. Minden megváltozik majd, eljön a felnőtté válásunk, már nem fognak ránk figyelni állandóan, mindenkinek magáért kellesz felelősséget vállalnia, ami számomra hihetetlenül nehéz lesz. Eddig mindig ott voltak a szüleim vagy az iskolában McGalagony professzor és Dumbledore igazgató. Valaki mindig megmondta, ha nem helyesen cselekszem és legtöbbször hiába nem vallottam be hangosan és folytattam ugyanúgy, akkor is legalább magamban fel tudtam mérni a helyzetet.
Többé nem fog olyanokkal odajönni hozzám Carrie, hogy öntsünk hashajtót Vada Greengrass italába, vagy hogy csesszünk ki azzal a drogos hugrással, Melody Harperrel. Nagy terveim vannak a jövővel kapcsolatban, amelybe már a diákcsínyek nem férnek bele. Valószínűleg elutazok külföldre, hogy varázslényekkel foglalkozzak, és akkor többet már nem jövök vissza kizárólag látogatóba. Persze, arra is gondoltam már, hogy míg ez nem jön össze addig visszajövök ide tanársegédnek, mivel bármi jobb annál, mint a munka a Minisztériumban. Sosem fogom ott agyon dolgozni magam, hogy aztán megélni se tudjak belőle, mint a legtöbb boszorkány és varázsló. Ennél nagyobb dologra születtem.
- A lényeg, hogy sosem bírtam Vada Greengrasst és legszívesebben másnak adnám azt a löttyöt, de most az egyszer feláldozom az önző céljaim, hogy neked jó legyen – sóhajtok fel. Ha én szereztem volna Dungtól a fiolát, akkor biztosan nem Vada töklevében landolna a végén, hanem keresnék egy szerintem rá méltóbb személyt. Ki sem kell mondanom, hogy kire gondolok, hiszen úgyis tudja mindenki magától is. – Az a lány nekem nagyon antipatikus, ha lehet inkább arra szavaznék, hogy Wilkes-nek adjuk. Amúgy is nem lenne túl jó, ha megsebesítene valamivel azaz őrült – forgatom meg a szemeim.
- Mióta érdekel téged, hogy kinek mekkora problémát okozol? – kérdezem felhúzva a fél szemöldököm. Carrie volt mindig is a legdurvább hármunk közül és ez sosem fog megváltozni. Pont ez az, amiért meglep az előbbi kijelentése. – Na ez már jobban tetszik – mondom mosolyogva. Nem bánnám, ha valamelyik hollóhátast a gyengélkedőre juttatnánk, hiszen egyiket sem bírom. Mindegyik okostojás, le kellene ütni az összeset. Akkor mindenki boldog lenne.
A következő pillanatban kissé megijedek, mikor Carrie kimondja Hóborc nevét és rögtön abba az irányba fordulok, ahová barátnőm is tekint. Tátott szájjal nézem a szellemet, akinek mindössze a feje látszik ki az asztalból, de a következő másodpercben, mire felfognám a történteket már el is iszkol.
- Oh hogy az a… - fogom meg a fejem és beharapom az alsóajkam, míg Carrie-re pillantok. – Ennek nem lesz jó vége, remélem te is tudod. Cselekednünk kell, a büntetés már biztos, de még beelőzhetjük Hóborcot. Hátha gyorsabban valakinek az italába csempésszük, mielőtt beköp minket – darálom e gyorsan, s már fel is pattanok a padról, a könyveim az asztalon hagyom, és már indulok is ki a helységből. – Na akkor velem tartasz? – kérdezem mosolyogva. Annyiszor kerültünk már bajba az évek során ketten és szeretném, ha még rengeteg ilyen lenne, még ha az időnk eléggé szorít is. Lehet már a RAVASZ jóvoltából nem lesz időnk több nagyobb kaliberű csínytevésre, így egy alkalmat sem hagyhatunk ki mások életének a megkeserítésére McKinnon-Montague módra.





Don't waste our time 14
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Carolynne H. Travers

Carolynne H. Travers

C’est la vie
Elhalálozott
Elhagytam e világot
▽ Reagok :
0

»
» Szomb. 2 Júl. - 14:05
Szerencsés vagyok, hogy olyan barátokat tudhatok magam mögött, mint Harley és Izzy. Már az első naptól fogva éreztem, hogy mi egyszer elválaszthatatlanok leszünk és tessék, valóban így történt minden. Az pedig, hogy a Teszlek Süveg mindhármónkat a Griffendélbe osztott be, csak hab volt a tortán. Bár van egy olyan érzésem, hogy akkor is megmaradt volna a szoros barátságunk, hogyha különböző házakba kerülünk. Alapjáraton azt hittem, hogy mardekáros leszek tehát kicsit kétségbe is estem, hogy őket a Griffendélbe osztották be és én leszek az egyedüli, aki hármónk közül a zöldek táborát fogja erősíteni. Azonban valami oknál fogva nem így lett, pedig eléggé gonosz természettel áldott meg a sors és sokszor megkérdőjelezem a Süveg döntését.
- Elképesztően nagylelkű vagy, drága barátnőm – elnevetem magam, amikor az önző céljai félrerakását emlegeti valószínűleg én is ugyanezt tenném fordított helyzetben – De ha gondolod nem muszáj az egész fiola tartalmát egy emberre pazarolnunk – rákacsintok, így kettő legyet üthetünk egy csapásra és Harley „önző szíve” is megnyugvásra lel.
- Csak is azért érdekel, mert nem akarok elzáráson bűnhődni és kihagyni az edzéseket, amikor ilyen fontos meccsünk lesz – megvonom a vállam és az asztalon levő tálkáról veszek egy szem szőlőt, hogy szórakozottan a számba dobhassam.
Minden annyira tökéletesen halad, hogy az már nekem is gyanús. Ekkor fedezem fel Hóborcot, aki galád módon valószínűleg az egész beszélgetésünket kihallgatta. Gyűlölöm azt a szellemet és egy pillanat alatt önt el a félelem és mérhetetlen düh egyszerre.
- Gyerünk! - követem Harley példáját és gyorsan felkászálódok a padról, hogy a nagyterem ajtaját célozzam meg, kézen fogva a lányt és húzva magam után – Ha minden igaz McGalagonyhoz vezet majd az első útja, de ha nem talál nálunk semmit és megszabadulunk minden bizonyítéktól, akkor nem lesz semmi gond – ezt is inkább csak a magam megnyugtatása miatt hadarom miközben kerülgetjük az embereket. Hol a jó életben van ilyenkor a húgom? Minden egyes adandó alkalommal, amikor nem kéne belé botlok valahol, bezzeg most amikor szükségem lenne rá akkor nem találom sehol.
- Van egy ötletem – megállok egy pillanatra és szembe fordulok Harleyval – Mit szólnál hozzá, ha elsősorban a húgomat keresnénk meg, átadnánk neki a fiolát, hogy ő végezze el a munka mocskosabb részét? - egy picikét bűntudatom van a tervet illetően, de én már így is olyan sokszor tette rossz fát a tűzre ő meg sosem került még a büntetőmunka közelébe sem – Amúgy is lóg nekem eggyel, mert a múltkor helyette vittem el egy balhét otthon – irányt változtatok és megcélzom a lépcsőket, amik a Hollóhát tornya felé vezetnek. Ha szerencsénk van még azelőtt elérjük a fiatalabb Montague lányt, mielőtt McGalagony tudomást szerezne akármiről is.
Abban a pillanatban, ahogy befordulnék a lépcsőkhöz vezető ajtón Harleyval az oldalamon belénk rohan egy csapat másodéves srác, amivel nem is lenne gond egészen addig amíg a lendülettel hátra nem tántorodok és üveg csörömpölését nem hallom meg majd azt a fájdalmas hangot, ahogy a kemény padló megtöri az üveg ellenállását. Lehunyom a szemem, nem merek odapillantani, nem akarom látni, hogy a fiola tartalma a padlóra folyik, mert pár izgága fiú képtelen volt odafigyelni arra, hogy ne rohangáljanak, mint az őrültek.
- Harley, mondd hogy nem … - még mindig lehunyt szemmel veszek mély levegőket, az ujjaim ökölbe szorulnak egészen addig, amíg meg nem hallom azt az ismerős, karcos női hangot, amint azt károgja: „ McKinnon, Montague álljanak meg!”
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Harley Sayre

Harley Sayre

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
2
▽ Avatar :
❀ gigi hadid

»
» Hétf. 4 Júl. - 14:11

Carrie & Harley


Gondolhattam volna, hogy Carrie még a nagy hajrában is ki fog találni valami hatalmas hülyeséget. Ahelyett, hogy tanulnánk az utolsó vizsgánkra, a RAVASZ-ra, azon beszélgetünk, hogy kinek az italába öntsünk hashajtót. Mondjuk az is igaz, hogy immáron teljes mértékben támogatom az ötletét. Biztos vagyok benne, ha nem barátkoznék Carrie-vel akkor most nem lennék olyan, amilyen vagyok, de ezért csak hálás vagyok neki. Sosem örültem volna, ha a nyámnyila húgommal és a nyomorék társaságával kellene mutatkoznom. Már hírből sem csípem a Sheppard kölyköt, Lilyvel már többször is volt összetűzésem, Agathanak már a feje is antipatikus számomra és még sorolhatnám.
- Hogy te mennyire okos vagy! – nézek elismerően Carrie-re. – De azért úgy is hatásos, ha mondjuk, kétfelé osztjuk és az egyik felét Vadanak, míg a Másikat Marlie-nak adjuk? Vagy úgy már nem von maga után olyan súlyos következményeket? Ezt azért jó lenne megtudni – töprengek el magamban. Még sosem vettem semmit Dung Fletchertől, ez mindig bájos barátnőm feladata volt, az évek során visszatérő vendég lett a srácnál, aki a legtöbb dolgot adja el a Roxfort ősi falain belül. Vajon mennyit kereshet ezzel? Elég borsos áron dolgozik. Nekem ilyen miért nem jutott az eszembe az évek alatt? Még ha csak néhány sarlót is kaptam volna jó lenne. Habár a szüleimtől így is mindig kaptam bőven pénzt és minden mást, amire szükségem volt.
- Nem tudom, mit szeretsz annyira a kviddicsben – húzom meg a vállam, s közben azt figyelem, ahogy egy szőlőszemet rak a szájába. Sosem voltam az a sportos ember, persze mindig vigyázok az alakomra, de nem nagy edzések árán. Gének szempontjából szerencsésnek mondhatom magam.
Hóborc távolodó alakját figyelem, s a könyveimet az asztalon hagyva eredek utána, Carrie-vel a hátamnál. Hihetetlen, hogy ez a fránya kopogószellem mindig mindenbe beleüti az orrát! Ha nem lenne halott, akkor már többszörösen kinyírtam volna.
- Jól van, rejtsük el – torpanok meg hirtelen, mivel felesleges Hóborc után futnom, hiszen bármikor eltűnhet a szemem elől, átmehet bármelyik falon, míg én szitkozódhatok csak. – Viszont sietnünk kell, mert biztos vagyok benne, hogy már most McGalagony professzornál van, a múltkori eset után többet nem kaphatok büntetést, mivel szerinte én lökdöstem bele Lilyt a tóba, amikor annak a fruskának a hibája volt. Azt mondta, hogy megpróbáltam kinyírni… Bár megpróbáltam volna! – terelődik el kicsit a gondolatom, de nem sok időre, rögtön figyelek arra, amit Carrie mond.
- Benne vagyok, ez jó ötlet – mosolygok rá barátnőmre már megnyugvásképp. Ha hamarabb elrejtjük a fiolát a húgánál, minthogy a professzorasszony ideérne, akkor simán megússzuk. Annyi balhénk volt már, hogy csoda, hogy nem tanácsoltak még el bennünket. – A húgod aranyos, úgyis benne lesz – rántom meg a vállam, s kézen ragadom Carrie-t a hollóhát tornya felé menet.
Nagyon sietünk, talán jobban is, mint kellene, hiszen barátnőm kiejti a kezéből a fiolát, ami darabokra törik. Látom az arcán a félelmet, amit biztosra veszek, hogy az én arcomon is visszatükröződik.
- Nincs valami bűbáj, ami összerakja? – kérdezem kétségbeesve. Pedig már elképzeltem az okoskodó Vadát és a szerencsétlen húgomat, ahogy lehúzzák a fiola tartalmát, s nem is tudnak majd róla, aztán azon gondolkoznak, hogy mi rosszat ehettek. – Na ne – szólalok meg hirtelen, amikor meghallom a vezetéknevünket McGalagony szájából.
- Futás – adom ki a vezényszót, s máris lehetséges úti cél után nézek.





RUN 50  
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Carolynne H. Travers

Carolynne H. Travers

C’est la vie
Elhalálozott
Elhagytam e világot
▽ Reagok :
0

»
» Kedd 5 Júl. - 21:25
- Hm, erről nem kérdeztem Dungot – felsóhajtok, mert igazán eszembe juthatott volna, hogy pontosabb leírást kérek a fiola tartalmáról. Ez azonban elmaradt és már késő bánat, mert nem hiszem,hogy egyhamar elő tudom keríteni a srácot márpedig lassan igencsak égető fontosságú, hogy mihamarabb véghez vigyük a tökéletes tervet – Azt hiszem kockáztassunk. Ha nem jön be, akkor majd megbűvölöd Vada seprűjét meccs közben – a lehető legártatlanabb arcomat varázsolom magamra és aranyosan pislogok Harleyre. Jó, persze nem várom el tőle, hogy tényleg megbűvölje azt a seprűt, mert a végén akár még le is zuhanhat szerencsétlen lány, amit azért nem kívánok neki, mert igazából annyira nem is tett ellenem semmit.
- Őszintén? - száz vattos mosoly ül ki az arcomra – Mindent – és tényleg mindent szeretek a kviddicsben, azt ahogy őrült módjára suhanok a seprűn a kvaff után és a lehető legveszélyesebb manőverekkel kerülöm ki az ellenfeleimet, hogy pontot szerezzek. Azt ahogy a lelátón egy emberként üvölt fel a tömeg, amikor pontot szerez a csapatom, hogy akármennyire is a hátam közepére sem kívánom Weasleyt mégis gondolkodás nélkül nekimennék annak, aki egy meccsen belé köt, mert mégis csak csapattag. A sportban eltompulnak az ellentétek és mindenkit egy cél mozgat, a győzelem. Ennél pedig nincs is nagyobb összekovácsoló erő.
Figyelem, ahogy Harley felpattan és rögvest követem is Hóborc után. Hogy pontosítsak nem is a szellem után rohanunk, hanem, hogy még előtte érjük el a Hollóhát tornyát vagy valami olyan helyet, ahol el tudjuk rejteni a fiolát.
- Rejtsük el – bólintok egyet és ismétlem meg kedvenc barátnőm szavait – Mit szólnál a harmadikon ahhoz a használaton kívüli teremhez? Szerintem évek óta nem tette be oda senki sem a lábát – elgondolkozva figyelem a mellettünk elhaladókat közben pedig lázasan pörgetem az agyamban a lehetőségeket, amik tökéletesek arra, hogy mindenféle kíváncsiskodó szem elől eldugjuk a kis üvegcsét.
- Nem fog elkapni minket az öreglány – a kijelentésem lehetne picit határozottabb, de én magam is kételkedem abban, hogy sikerrel végre tudjuk hajtani amit elterveztünk. Nyakunkon az év vége, talán nem lesznek olyan szigorúak a tanárok a büntetéseket illetően.
- Van lelke, képes vagyok rá hatni és kijátszani a testvér-kártyát – elvigyorodom, mert tényleg így van. A második Montague lányt kicsit több együttérzéssel áldotta meg a sors és ezt sokszor ki is használtam már, ha valakinek hát nekem nem nagyon tud nemet mondani, ha arra hivatkozom, hogy a nővéréért ez igencsak csekélyke kis dolog, legyen az akármi is amit kérek.
Már egészen megtelek reménnyel, hogy sikerül majd eljuttatni a hashajtót a húgomnak és nyugodtan hátradőlhetünk amíg ő elintézi a munka csúnyább részét, de sajnos nincs akkora szerencsénk. A figyelmetlen másodéveseknek köszönhetően a fiola, amit eddig olyan féltve őriztem, a padlón köt ki a tartalma pedig egy tócsába gyűlik össze és én úgy érzem, hogy ennél szerencsétlenebb már nem is lehetnék.
- Nem hiszem – megrázom a fejem és a kezdetleges csalódottságot máris átveszi a mérhetetlen düh – Hol vannak azok a kölykök? Esküszöm, hogy véres kelések fogják borítani még a legnemesebb részüket is – sziszegem a fogaim között, amikor meghallom McGalagony hangját. Na már csak ez kellett, ennyit arról, hogy feltűnésmentesen megúszunk egy csínytevést. Már indulnék is Harley után, de valahogy nem haladok sehová. Hiába parancsolom a lábaimnak, hogy a lehető leggyorsabban elfussanak a helyszínről mintha csak dísznek lennének ott.
- Hogy az a … - Harleyra pillantok, aki szintén hasonló problémákkal küzdhet vagy pedig csak azért marad mellettem, hogy ne egyedül kelljen elvinnem az egész balhét – Sajnálom, Harley. Majd én beszélek, jó? - egy hálás mosolyt villantok rá, amiért megint csatlakozott volna hozzám egy kis rosszalkodás erejéig.
- Tanárnő, az én ötletem volt az egész – kezdek bele a mesébe, amint megpillantom McGalagony tiszteletet parancsoló alakját és csak remélni tudom, hogy megesik a szíve rajtam, hogy legalább Harleyt kimenthessem az egészből.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Harley Sayre

Harley Sayre

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
2
▽ Avatar :
❀ gigi hadid

»
» Szer. 6 Júl. - 14:40

Carrie & Harley


- Pedig lehet kellett volna meg úgy a többi hatásáról is – mondom elgondolkozva. Az addig oké, hogy egy olyan szerrel van szó, ami hashajtó hatású, de én nem bíznék meg Carrie helyében száz százalékosan Dung Fletcherben. Nem igazán szimpatikus nekem a srác, de lehet, ez csak a háza miatt van, csodálkozom, hogy még sosem vettem tőle semmit, hiszen a Roxfortos diákok nap, mint nap járnak hozzá különböző dolgokért. Úgy tűnik nekem ez kimaradt, de még a jövőben bármi megeshet. – Jól van, az se nagy dolog, már csináltam olyat korábban, ezt te is tudod – rántom meg a vállam. Nem egyszer bűvöltem meg más játékosok seprűit, hogy a griffendél csapatát győzelemre juttassam. Lényegében így én is a csapat tagja vagyok, mert sok játékot nélkülem elbuktak volna. Persze, ezt nem azért mondom, mert szar lenne a csapatunk, szimplán néha kellett a segítség és ez is egy olyan alkalom.
- Nem értelek – csóválom a fejem lemondóan. Megnézem a kviddics meccseket, de már nem szívesen veszek részt rajtuk. Túl sok energiába és időbe telik, amin nagyon spórolok, így maradok lelkes szurkoló, aki valószínűleg nincs tisztában a legtöbb szabállyal.
Egy apró félelem sugár veszi át a helyét a testemben. Túl sok összetűzésem volt már McGalagonnyal és nem akarom, hogy újabb legyen, de már érzem az előszelét. Hóborc még sosem kedvezett egy diáknak sem és szerintem a jövőben sem fog. Lételeme, hogy kiszúrjon velünk és beköpjön minket, hogy ez által rossz legyen nekünk. Mondjuk, én is ilyen vagyok csak húsvér emberben, de hát annyi baj legyen!
- Nem jó, a múltkor odamentünk Izzyvel és Hóborc éppen trágár szavakat írogatott a táblára – húzom el a számat. Nincs olyan hely az iskolában, ahova a gonosz kopogószellem ne tette volna még be a lábát. Az egész kastélyban köröz, s biztosan az a magyarázata erre, hogy minél több csínytevést leleplezzen, s jókat kacaghasson. Tudom, hogy Dumbledore-nak sem a kedvence, miért nem dobta még ki?
- Akkor használd ki azt a fránya testvér-kártyát, mielőtt még nagyobb bajba kerülünk – siettetem Carrie-t. Sajnos ez az a dolog, amit én sosem fogok tudni kihasználni, hiszen Marlene és én nem a jó testvéri viszonyunkról vagyunk híresek. Sosem jöttünk ki egymással és nagy csoda kellene, hogy a kapcsolatunk rendeződjön, talán egy világvége, mert onnantól békésen fekhetnénk egymás mellett. Na jó, ez még viccnek is rossz, de jobbat nem tudok kitalálni, mivel a kapcsolatunk valahol a béka segge alatt van.
- Nyugodj meg – csitítom legjobb barátnőmet és a vállára rakom a kezem. – Senkinek sem lesznek kelései – míg én szavakkal bántom az embereket, addig Carrie képes lenne testileg is, ha nem akadályoznám meg. Már mindjárt 18 évesek vagyunk, nem hiszem, hogy ezek után is tudunk majd merőben hatni egymásra, de tudom, hogy a barátságunk sosem fog megszakadni.
- Nem – ennyit mondok és McGalagony professzor elé állok, hallom, hogy Carrie még elhebeg egy mondatot, de nem hagyom, hogy folytassa. – Az úgy volt, hogy mikor legutoljára Roxmortsban jártunk vettem egy hashajtó szert, tanárnő – kezdek bele lehorgasztott fejjel. Dungot sem szeretném belekeverni, habár tudom, hogy ezt úgyis tudja McGalagony, még ha nem is hangoztatja.
- Carrie panaszkodott, hogy fél veszíteni fognak a kviddicsben, így elhatároztam, hogy akkor majd az egyik hollóhátas játékos italába csempészem, hogy ne tudjon részt venni a meccsen, de tudom, hogy ez hatalmas baromság és még a természet is ellenem játszik, hiszen ott van a földön a törött fiola. Carrie csak meg szeretett volna akadályozni, kivenni a kezemből és akkor ejtettem el – a hangomból megbánás hallatszik, habár nyoma sincs neki. Egész jól megtanultam már hazudni az évek során. Nem hagyhatom, hogy Carrie megint bajba kerüljön, mivel akkor már tényleg több sara lesz, mint az összes többi diáknak.
- Lányok, lányok, hogy mit tegyek veletek? – kérdezi a professzor lemondóan.





RUN  50  
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Harley & Carrie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Harley & Carrie
» Eve & Carrie
» Carrie & Gil
» Luci & Carrie
» Harley & Archer

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-