Drága Harley!

Most kivételesen nem egyszerre kakiltak be a gyerekek, így van időm két pelenkázás között lefirkantani neked ezt a levelet.

Haldoklom. Inkább lelkileg, mint testileg de a lényeg, hogy már biztosan az utolsókat rúgom. Nagyon remélem, hogy lassan megajándékoznak a kölkök egy éjszakával, amikor nem kell egyszer sem felkelnem hozzájuk. Fogalmam sincs Raphael, hogy képes az igazak álmát aludni, amikor egy szobával arrébb két kis szörnyeteg torkaszakadtából üvölt. Bár biztos fáradt. Mintha én nem lennék az. Tudod már elgondolkoztam azon, hogy mi történne ha nem kelnék fel hozzájuk. Abbahagynák egy idő után? Vagy megfulladnának a sírástól?

Na de már megint itt tartunk, pedig megfogadtam, hogy ez most kivételesen nem picsogós levél lesz. Nem tudok mást csinálni csak nyavalyogni. Nézd el nekem.

Szóval igazából Te hogy vagy? Milyen a Roxfort úgy, hogy azt csinálhatsz amit akarsz?  legalábbis nem büntetnek meg érte, mint régen. Még mindig nem bírom felfogni, hogy képes voltál visszatérni a kastély falai közé, miközben utolsó évben már szeptember elejétől kezdve húzgáltuk lefele a napokat a naptárban, hogy mikor végzünk és jön el értünk a nagybetűs ÉLET.

Mondjuk igazából kezdem visszasírni azokat a napokat, hónapokat, éveket.

Egy nagyon hosszú, mindenfelé kitérős, terjengős levelet várok tőled amiben részletezed, hogy McGalagony még mindig ugyanazt a divatjamúlt magas nyakú bordó ruhát viseli-e a bálokon illetve Mrs.Norris haláláról is szívesen hallanék. Jó, nem. De.

Ölel és csókol,

Carolynne Montague silány hasonmása

Carolynne Haart-Travers – még mindig olyan menő név, nem?

Drága Carrie-m!

Olyan jó végre hallani felőled egy keveset. Sajnálom, hogy nem írtam az utóbbi hetekben, de mentségemre szóljon, hogy ez a bagoly mindig eltéved és nem egyszer adta már át rossz embernek a leveleim.

Tudod, hogy mindig is őszinte voltam és most is az leszek veled, de én a helyedben már rég kidobtam volna őket az ablakon, ha annyira felhúznak, viszont egyszer tényleg ki kellene próbálnod, hogy ne sírjanak. Úgy hallottam minél többet foglalkozol velük annál jobban el lesznek kapva, aztán meg már csak mindenen sírnak. Hagyd egy kicsit őket, ne sajnáld egyiket sem, sírjanak nyugodtan, egyszer úgyis megunják, ha meg nem, akkor keltsd fel Raphaelt és majd ő ellátja a gondjukat. Egyébként a te drága férjed is csak pasiból van, szóval mindent tud ignorálni. A mázlista!

A helyedben én is csak nyavalyogni tudnék, két gyerek és férj mellett nem lehet túl könnyű az élet. Egyszer elnézhetnénk már valamerre. Nem utazol Roxmortsba mostanában? Elég gyakran vagyok itt, mint tudod, és legalább csapatnánk egy csajos hétvégét addig meg Raphael megtapasztalná, hogy milyen is két kiskölyökkel egyedül.

Sajnos nem éppen tudtam elutazni külföldre, hogy olyan legendás állatokat fedezzek fel, amilyeneket mindig is akartam és ez egy tökéletes „B” tervnek tűnt. Remélem nem fogom megbánni. El sem hinnéd, de van jó oldala is annak, hogy tanárnak készülök. A minap, amikor a Roxfortban jártam összetalálkoztam egy igazán jóképű minisztériumi dolgozóval, akivel megittam egy italt. Már rám fért, hogy egy helyes férfival csevegjek a sok tanulás mellett.

McGalagony öltözékétől még mindig a hányás kerülget. Nem is értem hogyan tudtuk elviselni azt a vénbanyát, mint házvezetőnket. Neked van fogalmad róla? Mrs. Norris sajnos még mindig él és virul. Valamelyik nap majdnem átestem a kis dögön. Igazából a régi önmagam árnyékának érzem magam a négy fal között. Mi történhetett velünk?

Minden jót kíván:
Harley Eva McKinnon igen, még mindig nem ment férjhez