Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Dolohov & Harley EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Dolohov & Harley EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Dolohov & Harley EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Dolohov & Harley EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Dolohov & Harley EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Dolohov & Harley EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Dolohov & Harley EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Dolohov & Harley EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Dolohov & Harley EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 26 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Harley Sayre

Harley Sayre

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
2
▽ Avatar :
❀ gigi hadid

»
» Hétf. 30 Május - 15:43

Antonin & Harley


Lehet nem így kellene viselkednem. Néha egy kis bűntudat is felötlik bennem, de ez hamar elszáll, amikor jobban belegondolok a dolgokba. Azt mondják a nagy testvéreknek meg kell védeniük a kisebbet, hogy állandó támaszul ott legyenek nekik, s várni, hogy a kicsi kitörjön a nagy árnyékából. Én erre csak annyit tudok mondani, hogy na még mit nem. Nem leszek az, aki várja, hogy a testvére túlnőjön rajta és többre vigye, hogy aztán egész életében ezt hallgathassa. Marlene-t nagyon érdeklik a mugli kultúrák, s nagy álmom, hogy a varázserejétől megfosztva vagy legalább azt ne használva éljen a varázstalanok világában, míg én a világot járva különböző varázslényekkel foglalkozom. Igazából már akkor is elégedett lennék, ha azt csinálhatnám, amit akarok, míg nem kell látnom a húgom. Tönkre akarom tenni, azt akarom, hogy rossz legyen neki, olyan rossz, amit én is érzek a születésétől fogva. Ő szerintem bele sem gondol a legtöbb dologba, hogy miatta váltam ilyenné, amilyen most vagyok.
Már nem tudok olyan dolgot tenni, amivel meghathatnám. Csúnya pletykákat terjesztettem róla, mindig mindenben keresztbe teszek neki, s ő, ha fel is húzza magát rajtuk és nekem áll ez már édes kevés. Azt akarom, hogy valami elsöprő dolgot érezzen, valamit ami letarolja az érzéseit. Évek óta azon gondolkozom, hogy mit is tehetnék, de semmi értelmes nem jutott még eszembe.
Mikor ezen gondolkoztam egy ember képe mindig megvillant előttem, s tudtam, hogy ő segíthet. Ilyenkor jó, hogy a szívem a mardekárhoz húz a griffendél helyett és jóban vagyok a legtöbb emberrel az előbb említett házból. Antonin Prior Dolohov pedig ennek a „területnek” a specialistája, ha lehet ilyet mondani. Kevés olyan mocskos emberrel találkozunk az életünk során, mint ő. Talán még elsőéves korunkban barátkoztunk össze és azóta, ha valami disznóságról van szó, akkor gyakran összeröffenünk, hogy ötleteljünk és ha mi ketten valamivel előállunk, akkor annak nem lesz jó vége.
Tegnap megbeszéltem vele, hogy a mardekárosok klubhelyiségében találkozzunk. Általában ezen ház tagjai nem örülnek neki, ha más házakból az emberek a klubhelyiségükben lógnak, de én akárhány alkalommal voltam eddig ott magukhoz képest kedvesen fogadtak, s el kell mondani, hogy sokkal jobban néz ki az ő társalgójuk, mint a miénk. Ha lehetne, akkor már rég házat váltottam volna.
Beballagok az előbb említett helyre és a legtöbb diák rögtön rám néz. Nem vettem fel semmilyen ruhadarabot, ami arra emlékeztetne, hogy a griffendélbe osztott be az a fránya süveg évekkel ezelőtt. Besétálok, s leülök a kanapéra. Egyenlőre még nem látom Antonint, de hamarabb is értem ide jó pár perccel a megbeszéltnél. Tudom, hogy bármelyik percben felbukkanhat.






Na tervezgessünk Twisted Evil  
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Antonin Prior Dolohov

Antonin Prior Dolohov

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
10
▽ Avatar :
Ash Stymest

»
» Csüt. 16 Jún. - 15:09

Egy szép jonatán almát harapdálok a visszafele úton. Nem sietek, pedig egészen biztos vagyok benne, hogy McKinnon már engem vár a mardekár klubhelyiségében. Az igazság az, hogy szeretem megváratni az embereket, szeretek késni, és szeretem látni ahogy az emberek emiatt idegeskednek.
Lépteim lusták, kimértek, túl lassúak. Úgy nézelődöm, mintha sohasem láttam volna az ódon kastély falait, mintha most lennék itt először, mintha a falakról rám pillantó festmények számomra idegenek lennének, pedig igazán jól ismerem az összeset. Hét éve minden nap ezeken a folyosókon mentem végig, ismerem a kastély legkisebb zugait, ismerem az apró titkokat amit a téglák rejtegetnek, csukott szemmel is kiválóan tájékozódnék. Nem ütköznék falnak, páncélnak de még csak rossz irányba sem mennék. Nem lenne gond eltalálnom a nagyterembe, vagy fel a hetedikre. Olyan, mintha a kastély egy darabkája örökre a lelkembe költözött volna. Otthon érzem magamat, biztonságban.

Nagy sokára érek csak oda a klubhelyiség bejáratához, elsutyorgom a jelszót, és lusta pillantással, illetve almám egyik megmaradt felével lépek be. Nem kell keresnem, kitűnik közülünk. Ugyan szeretne olyan lenni, mint mi, mégis rögtön felismerem. Nem olyan, nem is tudna olyan lenni. Ő ott nevelkedett, az oroszlán gyermeke, aki most bemerészkedett a kígyók fészkébe.
- Milyen meglepetés! -
Színlelt mosoly kúszik arcomra ahogy mellé huppanok, majd egy jóízű harapást intézek gyümölcsömbe.
- Csak nem régóta vársz.. -
Incselkedő vigyorral pillantok a szőkeségre, miközben látványosan végigmérem.
- Mi járatban vagy errefelé kicsi Harley? -
Vonom föl magasra a szemöldökömet, majd határozott mozdulattal harapok bele újra az almába, aminek immáron kevesebb, mint a negyede van csak meg.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Harley Sayre

Harley Sayre

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
2
▽ Avatar :
❀ gigi hadid

»
» Szomb. 18 Jún. - 13:40

Antonin & Harley


Dolohov késik, de nem lepődöm meg. Sosem volt azaz ember, aki mindenre időben odaért és kedvesen állt a dolgokhoz. Meg sem lepődöm, hogy ezúttal is megvárakoztat. Csendesen helyet foglalok az egyik kanapén, s csak csodálom a klubhelyiséget. Mennyivel igényesebb és szebben berendezett, mint a griffendélé! Bár nekünk is lennének ilyen új és kényelmes kanapéink a régi lepukkant helyett.
Türelmesen várom Dolohovot, s nemsoká meg is érkezik, még hamarabb is, mint amire számítottam. Én általában időre odaérek a találkákra, még ha tudom, hogy egy olyan srácról is van szó, mint Antonin. Sosem tudni, hogy mikor tér jó útra, hiába kilátástalan a helyzet.
Mikor megszólal, csak megforgatom a szemem. Nem meglepetés, előre megbeszéltük. Úgy tűnik Dolohov szereti a színpadiasságot. Átlátok az embereken, de jelenesetben nem teszem szóvá azt, ami megfogalmazódott bennem, hiszen a segítségére van szükségem és nem arra, hogy egymásnak essünk. Itt ő van fölényben, hiszen akármennyire is elvagyok a mardekárosokkal a süvegnek hála nem tartozom közéjük. Már nem is fogok, de attól a szívem örökké idehúz majd. Bárki bármit mond, inkább idevaló vagyok, mintsem a griffendélbe, ami egyáltalán nem nekem való. A sok bátornak titulált szamárral nem tartozom egy kategóriába, inkább vagyok aljas és kegyetlen. A mardekárból sem húz mindenki szíve Tudjuk kihez, habár esküdni mernék rá, hogy Dolohov csatlakozni fog hozzá, ha még nem tette volna meg.
- De még mekkora – hangomból árad a maró gúny, míg válaszolok a srácnak. Úgy érzem elég felszínes beszélgetésnek nézünk elébe, de hát legyen. Jelenleg tényleg szükségem lenne Antonin segítségére, aki szerény véleményem szerint a Roxfort diákjainak egyik legkegyetlenebbike. Mindenki jobban teszi, ha fejvesztve menekül előle, ám én mégis itt vagyok.
- Egy ideje – rántom meg a vállam, s kuszán elmosolyodom. Még a vaknak is feltűnne, ahogy végigmér. Nincs rajtam talár, semmi olyasmi, ami arra emlékeztetne bárkit is, hogy a griffendélbe tartozom. Egy egyszerű farmert viselek egy kötött pulcsival. Sajnos itt, a Roxfortban nemigazán van lehetőségem úgy öltözködni, ahogyan szeretnék. McGalagony már így is beszólt néha, mikor kirívóbb ruhák alá „bújtattam” a testem.
- Kicsi – rázom meg a fejem lemondóan. – Egyidősek vagyunk, Dolohov.
Bele kell kezdenem, amiért idejöttem. Intek, hogy üljön le mellém, ne csak ácsorogjon ott. Nehezebb belekezdenem, mint gondoltam, mindig is bármi problémám adódott Marlene-nel magamnak oldottam meg, erre most segítséget kell kérnem valaki aljasabbtól, mivel az én módszereim már nem hatásosak.
- Tudod, kifogytam az ötletekből, hogy mit is tehetnék az ifjabbik McKinnon ellen – mondom neki, míg a hajam hátradobom.






14  
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Antonin Prior Dolohov

Antonin Prior Dolohov

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
10
▽ Avatar :
Ash Stymest

»
» Csüt. 23 Jún. - 12:02

Hátradőlök a méregzöld bőrkanapén, és színpadiasan felsóhajtok. Pillantásomat leveszem a szőke szépségről, körbejáratom a termen, végigmérem a körülöttünk lévőket, látszólag unatkozom. Jóízűen harapok bele az almámba, eltüntetve egy jókora darabot belőle.
Gúnyos hangnemén elmosolyodom, torz vigyorrá alakítva villantom meg a fogaimat. Egy pillanatra nézek csak rá, hagyom hogy tekintetünk egy másodperc erejéig összefonódjon, elmerengek a lány élesen villanó tekintetében. Magamat látom, ahogy az unalom tökéletes álcájával, minden érzelem nélkül pillantok rá. Volt időm gyakorolni a rezzenéstelen arckifejezést, a gúnyos pillantást.
Megvonom a vállamat. Újra az almámba harapok, eltüntetve az utolsó falatot is a csutkát pedig a tűz felé dobom, unott tekintettel követem végig az útját, és nézem ahogy a lángok martalékává lesz.
- Nem vagyok idióta.. ha nem rémlene ugyanazokra az órákra járunk.. -
Lekicsinylő pillantással illetem, és reményvesztetten felsóhajtok. Hosszú és unalmas társalgásba kezdtünk, de ez már csak így. Nekem nem lenne hasznom belőle, hogyha gyűlölnék egymást, úgy ahogy neki sem válna előnyére ha rossz viszonyt ápolna velem. Nekem megvan a hatásköröm, úgy ahogy neki is.. a legjobb pedig az, hogyha nem piszkálunk bele igazán a másik dolgába. Így van ez jól.
Szemöldököm magasba emelem, arcomra meglepett mosoly kúszik. Felcsigázta az érdeklődésemet. Az ajkamba harapok, hogy ne vigyorogjam el magamat.
- Ha jól értem.. akkor most segítséget kérsz tőlem.. -
Fölényes vigyor kúszik elcsigázott vonásaimra, ajkamat gyors mozdulattal nyalom végig, mégis hatalmasat sóhajtok megjátszva magamat.
- Hát nem is tudom.. tudod Harley itt a Mardekárban semmi sincs ingyen. Valamit valamiért.. ha segítek neked - és mindketten tudjuk, hogy nálam nincsen jobb lehetőséged - akkor ajánlanod kell cserébe valamit.. szóval előbb tedd meg tétjeidet, aztán eldöntöm, hogy megéri-e ez az egész nekem.. -
Éles pillantással mérem újra végig, csak hogy eszébe jussanak számomra is kedvező ajánlatok.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Harley Sayre

Harley Sayre

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
2
▽ Avatar :
❀ gigi hadid

»
» Csüt. 23 Jún. - 20:42

Antonin & Harley


Már egyre inkább nem esik ínyemre itt lenni. Legszívesebben elfutnék, de az nem vallana rám és komolyan sosem fordulna meg ilyen a fejemben, maximum említés szintjén. Igazából szeretek a mardekár klubhelyiségébe jönni, de most az első alkalom, hogy kellemetlenül érzem itt magam. Talán Dolohov miatt? Vagy máskor is ilyen volt csak eddig nem tűnt fel? A második lehetőséget kizárnám, mivel azt teljes mértékben lehetetlennek tartom.
Úgy érzem, ez a beszélgetés nem lesz túl kellemes, de valamit valamiért. Tudom, hogy Dolohov tudna segíteni nekem és ezt ki is fogom használni. Nem érdekel, hogy mi a következménye vagy bármi. Én mindent megteszek azért, hogy a maradék Roxfortos időmben tönkretegyem Marlene életét. Ugyan már csak pár hónap, hét és vége, de azt ki akarom élvezni. Aztán úgyis mindannyian, akik végzősök vagyunk kirepülünk és új életet kezdünk. Munkába állunk, aztán meg gondolhatunk vissza a szép diákévekre, melyek a semmibe vesznek. Ki kell használni minden egyes pillanatát.
- Képzeld el rémlik – vágom rá, miközben megforgatom a szemeim. – Tudod nem sértésből, de honnan tudod, hogy nem gondolnak idiótának? A sztereotípia szerint biztosra veszem, hogy a diákság nagy része nem tart túl észlénynek, de valószínűleg rólam is ezt gondolják. Mindegy is – mosolygok rá. Tényleg sokat jár a szám, talán ez az, amiért engem mondanak az egyik legpletykásabbnak az iskolában. Annyi baj legyen, legalább van min csámcsognia a diákoknak.
- Én nem így játszom – alig fejezi be a mondandóját, de én máris beszélni kezdek. – Tudod, Antonin, mindennek van ára az életben, így erre már számítottam korábban, viszont én nem úgy játszok, ahogy te gondolod. Mondd el, hogy mit szeretnél és megkapod, nem számít, mennyibe kerül, értem itt pénzre vagy eszmei értékre. Tényleg bármit szeretnél, az öledbe pottyan, mivel szükségem van a segítségedre és csak, hogy tudd, én nem ajánlok ám fel bárkinek bármit – mondom, s remélem megérti a szavaim. Nem számít, hogy mit fog mondani, mindent megteszek a célom érdekében, még ha az rettentő sokba fog is fájni nekem.
Újra végigmér, szinte éget a tekintetével. Kaján mosollyal jutalmazom cserébe, s bevillannak az elmémbe képek, ötletek, hogy miket is szeretne, ám ahhoz ki kell mondania.






14  
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Antonin Prior Dolohov

Antonin Prior Dolohov

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
10
▽ Avatar :
Ash Stymest

»
» Csüt. 30 Jún. - 18:22

- Nem sértődöm meg. -
Vonok vállat. Több kell ahhoz, hogy engem valaki megsértsen, minthogy ilyeneket állítson.
- De tudod.. a látszat néha csal.. addig jó amíg idiótának hisznek. Tudod ez olyan, mint a figyeld a kezem, mert csalok! -dolog. Amíg mindenki arra gondol, hogy hülye gyerek vagyok, és arra koncentrál, én szépen bebiztosítom magamat egy-két helyre. -
Elvigyorodom. Való igaz, nem sokan gondolnák azt rólam, hogy tudok egy s mást a szadizáson kívűl, pedig ha tudnák, hogy egy kivételével az összes RBF-em K lett, talán meglepődnének. De sohasem voltam az a felvágós fajta.. az eszével amúgy sem dicsekszik senki..
Csak megforgatom a szemeimet. Nem igazán érdekel, hogy Ő hogyan játszik. Tőlem kéri a segítséget, így az én szabályaim vannak érvényben. Türelmesen végighallgatom, semleges, semmit sem kifejező arcvonásokkal. A szemem egy pillanatra sem rebben meg, tekintetem makacsul fogva tartja a lány gyönyörű íriszeit. Hogy én mennyire várom azt a pillanatot amikor alulról pillant föl rám!
Gúnyosan mosolyodom el. Színpadiasan felsóhajtom.
- Ugye nem gondolod, hogy szükségem van a pénzedre? Aranyom, ha tudnád, hogy mennyi van nekem abból.. - f/i]
Félrepillantok, de csak, hogy felmérjem kik vannak körülöttünk.
[i]- Akkor most megtisztelve érzem magamat McKinnon -

Kapargatni kezdem a bőrkanapé egy részét ahol a bőr kezd leválni. Hosszú percekig nem szólalok meg, látszólag mélyen elgondolkodom valami igazán fontosan, például azon, hogy mit is kellene kérnem tőle. AZ igazság viszont az, hogy annyira belemerülök a kapargatásba, hogy egy pillanatra elfelejtem azt is, hogy ott ül velem szemben.
Hirtelen pillantok föl rá, tekintetem áthatóan próbálom belefúrni az ő pillantásába. Ujjaim a finom szőke tincsekhez érnek egy egész pillanatra, majd elmosolyodom.
- Legyen. Segítek neked kicsinálni a húgodat, amint megkapom tőled az árát. -
Biccentek.
- Tudod nagyon sok minden eszembe jutott, hogy mit is fizethetnél, de azt hiszem semelyik nem érné meg nekem eléggé. Szóval az ajánlatom Harley, az egyetlen ajánlatom az, hogy.. add magadat nekem. Egy éjszaka velem, és pokollá teszem az ifjabbik McKinnon életét.. -
Komoly vagyok, nem szeretném ha azt hinné, hogy szórakozom, vagy esetleg viccelek.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Harley Sayre

Harley Sayre

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
2
▽ Avatar :
❀ gigi hadid

»
» Pént. 1 Júl. - 13:08

Antonin & Harley


Antonin Dolohov sosem arról volt híres, hogy mennyire jószívű, mennyire vág az esze és mennyire kegyes. Habár a második feltételezésen elgondolkoznék, mivel egy hülye ember nem tud annyi aljasságot kiötleni, mint amennyit ő is tett az évek során. Mindössze hét éve ismerem, de ez alatt jó pár dolgot megtudtam a srácról és nem éppen a fényes oldalával büszkélkedhet. Mondjuk, engem sem tartanak annak a hű de jó embernek és igazuk is van. Attól, hogy más nézeteket vallunk Dolohovval még nem is vagyunk olyan különbözőek, s ezt már sokszor sikerült megtapasztalnom. Lehet, hogy pont emiatt kerültem a griffendél, hogy sosem harcolnék a rossz oldalon, ha arra kerülne a sor.
- És jól is teszed – mondom neki elgondolkozva. Rólam is sokan hiszik, hogy egy hülye picsa vagyok és a tanáraim sem kedvelnek túlzottan. Talán Davies professzor egy kicsit, de ő is csak azért mert kiemelkedően jó vagyok a tárgyából, nem mintha a többi rosszul menne, mindössze a személyiségemmel van bajuk, de hát nem lehet mindenki tökéletes. – Milyen helyekre biztosítod be magad?
- Mondtam már, nekem mindegy, mit kérsz. Lehet eszmei vagy tárgyi értéke esetleg teljesen más kategória, az nem számít, én bármit megadok – nézek egyenesen a szemébe. Tudom, hogy a bármi elég tág fogalom és ki tudja, hogy mire gondol. Azért nekem is vannak határaim és akármennyire aljas is Antonin, attól még remélem, hogy kicsit magába néz és olyat fog mondani, amivel szolgálhat neki egy 17 éves lány, akinek a kezei valamelyest meg vannak kötve. A Roxforton belül még a legkicsapongóbb diák sem tud teljesen szabadon élni.
- Annak örülök – mosolygok rá kajánul, de nem figyel rám. Egyre csak a bőrkanapé karfáját kapargatja. Az ujjait figyelem, a körmét, a körülötte lévő bőrt, a bőrkeményedéseket a kézfején, ami a legtöbb férfinál fellelhető. – Rendben van – válaszolok neki, mikor végre valahára megszólal. Segít nekem, de már az elején gondoltam, hogy ez lesz. Nem tart sok időbe, mire kimondja, hogy mire van szüksége. Nem igazán figyelek arra, ahogy a tincseimet az ujjai köré fonja, mivel kissé furcsán érzem magam, miután kiejti a szavakat a száján és hosszú másodpercekig gondolkozom, hogy mit is válaszoljak, de már az elején eldőlt, hogy megteszem, amit kér. Azt mondtam bármi és abba ez is beletartozik.
- Benne vagyok – bólintok. Én is felkerülök majd a hosszú listára, amelyre Dolohov alkalmi partnerei kerülnek és az a legfurcsább az egészben, hogy nem is bánom, sőt kifejezetten várom az éjszakát.






14  
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Antonin Prior Dolohov

Antonin Prior Dolohov

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
10
▽ Avatar :
Ash Stymest

»
» Kedd 19 Júl. - 14:20

Egy pillanatra belenézek az íriszeibe, egy pillanatra eltűnődöm rajta, hogy mi lenne ha egy egész percig nem saját magam lennék. Mi lenne ha csak úgy felebaráti szeretetből segítenék neki? Ha hagynám az egészt, ha nem kérnék semmit, ha kimaradnék a dologból? Egy egész percig kecsegtető az ajánlat, már majdnem el is fogadom, de nem.. az nem én lennék. Akárhogy is próbálom, nem tudom meghazudtolni magamat.. nem tudok nem én lenni, nem tudom nem a saját jólétemet előtérbe helyezni.
- Az nem a te dolgod McKinnon.. -
Gondolataim elsötétülnek, ahogy rákérdez a dologra. Semmi köze ahhoz, hogy mi lesz a jövőmmel.. vagyis addig jó neki amíg nem tudja.. biztosan sejti.. érzi.. a lelke mélyén mindenki tudja, hogy a Mardekár nem a kedves emberek nevelője. Akárki is mondja, hogy sztereotípia, az egyszer biztos, hogy minden mágus aki tévútra lépett, innen jött. Ugyan ezen kanapén ült, és hagyta, hogy megmérgezze a lelkét a tó vízének zöldes merengése, az állandó hűvös levegő, és az arisztokrata bűz. Én is hagytam, nem volt választásom. De akarnék más lenni, mint amit elvárnak tőlem? Akarnék én valaha valami olyasmit cselekedni, ami nem ezt a célt szolgálja? Hátat tudnék fordítani mindannak ami belém lett nevelve? Nem hinném, hogy menne.. egészen biztos vagyok benne, hogy lehetetlen lenne.. ha Silje kérné akkor talán sikerülne, hagynám, hogy a bűvkörébe vonva fordítson ki magamból. Annyiszor hagynám neki. Mindig is hagytam. Ezen sohasem tudnék változtatni.
Kicsit bűntudatom is van amiért mással akarok ágyba bújni, de az igazság az, hogy gyűjtöm a trófeákat. Vagyis ezzel áltatom magamat. Próbálok úgy tenni, mintha nekem ez csak egy szex lenne, próbálom ezt elhitetni magammal, meg Siljével.. holott ez nem csak egy szex.. titkon reménykedem benne, hogy találok valakit aki van olyan jó, mint Ő. Hogy nem Ő az egyetlen.. de mindig rá kell jönnöm, hogy ez nem így van. Csak Ő lehet az egyetlen. Csak Ő és senki más.
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük, ugye? Ha készen állsz keress fel, fizesd ki az adósságod. Ha megtetted megkeserítem a húgod életét. Addig nem. -
Újra unottan elemelem tekintetemet róla, és a tüzet fixírozom. Nagyon untat a beszélgetés. Siljére vágyom most, senki másra.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Dolohov & Harley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-