Antonin & Victoria

Dolohov & Victoria

Kezemben viszem az üveget, miközben az ide-oda lötykölődik. A múltkor csempésztem be ezt whiskyt, még amikor lent voltunk Roxmortsban. Imádom kijátszani a tanárokat, egyszerűen némelyikük annyira fafejű, hogy öröm nézni az egész helyzetet. Nekik köszönhetően került ez most ide, és kerül ma legalább a fele elfogyasztásra. Az egyik igen csak jó rejtekhelyemre igyekszem, a csillagvizsgáló toronyba, mivel amióta ide járok már jól kitapasztaltam, hogy az őrjárat alatt nem igen járnak oda fel. Így aztán tökéletes hely a zugiváshoz. Egy laza pálcamozdulattal nyitom ki a zárat, majd résnyire nyitva hagyom az ajtót, belépek. Tavasz van ugyan, de a levegő még mindig kicsit hűvös, bár ez engem nem érdekel, nem öltöztem túl melegen. Az ablakokat becsukom, és csak a kültéri ajtót hagyom nyitva, egyelőre úgy terveztem, benn csövezek le, pontosan mellette. Az üveget magam elé teszem és előveszem ingem zsebéből a cigit, amire azonnal rá is gyújtok. Hátradőlök, az ablakon kinézve a csillagok felé emelem a fejem. Merengek. Kicsit mostanság elzüllöttem, elcsúszott velem a világ, de nem érdekel. Az RBF vizsgám után már nem lesz lehetőségem ilyen dolgokra, de valahogyan meg kell próbálnom, hogy kiharcoljam magamnak a saját akaratot. Nem-fogok-férjhez-menni. Hunyom le szemeim és mondogatom magamban e négy szót, miközben az üveg teteje is lekerül, szám íze a whisky után pedig keserű, torkomat végigmarja, amire elfintorodom és csak rászívok egy újabb slukkot a cigimből. A füstöt felfelé fújom, de gondolataim nem távoznak még sem ettől, sem a piától el. Hangulatom eredménye a fejem búbján látszik meg, észre sem veszem, de hajam színe körülbelül 30 másodpercenként változik szőkéről vörösesre, majd vissza. Még jó, hogy nincs itt senki.

Helló dear ♦ ruha ♦ zene ♦ ©

Az a jó abban, hogyha az ember Mardekáros, hogy senki sem meri baszogatni. Főleg ha az ember már hetedéves, és úgy néz ki mint én. Sokak elmondása szerint nem vagyok valami kellemes látvány farkasvigyorommal, hideg szemeimmel és hófehér bőrömmel. Én nem mondanám magamat ijesztőnek, de embere válogatja..
Szeretek néha egyedül kóvályogni a kastélyban, és úgy tenni mintha nekem mindent lehetne. Pedig nincs így. Nem tehetek meg mindent, még akkor sem, hogyha elhiszem. Nem választhatok a jövőmmel kapcsolatban, nem csinálhatok úgy, mintha minden rendben lenne, mintha a Sötét Fellegek nem gyülekeznének már a fejem fölött, várva mikor adom meg magamat nekik. Nem arról van szó, hogy nem akarom, hogy nem merem.. inkább arról, hogy még nem szeretném elkötelezni magamat. Szeretnék egy kicsit élni, ebben az utolsó pár hónapban. Csak egy egészen keveset..
A pálcámat gondolataimba mélyedve forgatom az ujjaim között. Könnyedsége megrészegít. Az egyetlen állandó dolog az életemben, ami csak engem szolgál. Hű hozzám akkor is, ha mindenki más ellenem fordul. Nem hiába mondják, hogy a legnagyobbaknak a pálcájuk a barátjuk. Sohasem fog hátba támadni, mást nem fog úgy szolgálni, mint téged. Ezért választ Ő.

Mire észbe kapok már a csillagvizsgáló előtt állok. Az ajtó résnyire nyitva van, én pedig szemeimet összeszűkítem, pálcámat magam elé lendítem, hogy támadásra kész legyek. Esküszöm, ha egy szaros griffendéles lesz bent kiátkozom innen!
Csalódnom kell. Bent nem az van amire számítok, amire várok, hanem egy régi ismerős.
Sóhajtva eresztem le a pálcámat.
- Te meg mit keresel idefent? -
Szinte ráförmedek a lányra, de ha jól ismer tudja, hogy kissé harapós vagyok mostanság.
- Már kezdtem reménykedni, hogy egy agyalágyult oroszlán mászkál idefent.. fejben már mormoltam az átkokat.. -
Megvillantom farkasvigyoromat, és mellé huppanok. Kérdezés nélkül veszem ki a whiskey-s üveget a kezéből, majd húzom meg.
- Cigid van? -
Nézek a kezében füstölgő darabra. Hogy dohányzom-e? Naná!

Dolohov & Victoria

Gondolataimban teljesen elmerülök, kicsit fel is cseszem magam az egész helyzeten, mert tudom, nem tudok ellene semmit sem tenni. Kicsit azért belenyugszom, ezt már annyiszor eljátszottam magamban, hogy gyorsan át tudom lépni azt a határvonalat, ami a kiakadás és a nyugalom között van. Lehunyom szemem, kortyolok egyet a piából és kifújom a fáradt gőzt. Jól esik most a cigaretta, ettől mindig érzem, hogy élek. Idén csak ennyit szerettem volna. Kipihenni magam és sokat de sokat zülleni, még egy kicsit ameddig megtehetem. Mert ez a kis idő már nagyon kicsi, és egyre csak rövidebb lesz, hiszen mindjárt itt lesznek a vizsgák. Megbukni nem bukhatok meg, mert akkor sem lennék közelebb a saját célomhoz, sőt, még rontanék a helyzeten.
Gondolataimból az ajtó nyíló zaja riaszt fel. Nem gondoltam, hogy rajtam kívül még valaki ide fog jönni ma este, ezért leteszem a kezemben lévő üveget és pálcámért nyúlok. Nyugodtan, nem veszem elő, csak ha kell majd. Amikor meglátom, hogy ki a betévedő vendég, kezeim visszatérnek az üvegemhez.
- Valószínűleg ugyan azt amit te is. Nyugalmat. - Pillantok fel rá, kicsit el is mosolyodom. Nem veszem fel tőle ezt a hangnemet, igazából én is hasonlóképpen reagálok a legtöbbször, úgyhogy teljesen megértem a kirohanásait. - Én is hasonlóképpen éreztem amikor elkezdett nyílni az ajtó. Olyan rég átkoztunk már Griffendéleseket basszus! Túl jók vagyunk. - Vonom fel szemöldököm, kicsit elkuncogom a végét és átadom neki az üveget, nem ellenkezem. Egyébként is sok lenne nekem, aztán ki tudja hogyan jutnék le innen. Lehet, hogy sehogy. Általában ha nekikezdek az ivásnak akkor tényleg elég jól benne leszek, nem szoktam gyorsan abbahagyni. A cigimet kidobom a félig nyitott ajtón, majd a mellettem lévő dobozt felé fordítom és ki is nyitom, hogy vegyen belőle. Aztán még magunk közé teszem le, nem sajnálom tőle. - Vegyél ha kell még. Van még két doboz a szobámban, múltkor bevásároltam Roxmortsban. Mi a helyzet egyébként? - Elsős korunk óta ismerjük egymást, elég laza a kettőnk közötti kapcsolat. Na nem mondanám, hogy nem volt már valami köztünk, de soha nem fordult volna meg a fejemben, hogy belé szeressek. Fúj, szerelem. Kinek kell?

Helló dear ♦ ruha ♦ zene ♦ ©

Felvonom a szemöldökömet jó magasba.
- És ki mondta neked, hogy én nyugalmat keresek? -
Nem igazán várok a kérdésemre, tekintve, hogy sokkal inkább nevezhető költőinek, mintsem valósnak.
Nem tudom miért indultam útnak, mit keresek, és éppen hová tartok. Valahogy az életemmel is hadi lábon állok most. A házasság kikészít, és az, hogy Nala Zabini lesz a feleségem megőrjít. Nem értem, hogy miért nem lehetett mást választani, akárkit.. vagy miért nem lehetett várni..
- Csak a magad nevében beszélj Vicky, én ugyan olyan rossz vagyok, mint eddig voltam .. -
Rákacsintok. Vicky és én olyan megmagyarázhatatlan kapcsolatban állunk. Néha egymáshoz se szólunk hetekig, máskor órákat beszélünk. Néha gyűlöljük a másikat, máskor meg egymásnak esünk. Tudjuk, hogy éppen a másiknak mire van szüksége, egy ellenségre, barátra, vagy partnerre. Sosem volt köztünk úgy igazán semmi, de azt sem mondanám, hogy sose volt közünk egymáshoz. Talán egymás gyújtózsinórjai vagyunk..
- Bár azt hiszem kezd benőni a fejem lágya. Tekintve, hogy a nyáron megházasodom. Valószínűleg még júniusban, vagy július elején.. El tudod ezt képzelni? Tizenhét évesen lesz egy feleségem... -
Hatalmasat sóhajtok. Akárhogy is áll most ez a dolog, akármit is akar Nala kitalálni, tudom, hogy nincs semmi ami kihúzhatna minket ebből a gödörből. De hadd ringassa magát, hadd higyje hogy van más élet a számára, és nem egy olyan seggfejhez kötik az életét, mint amilyen én vagyok.
Kiveszek egy szálat a felém nyújtott cigarettából, a pálcámmal pedig hamar meg is gyújtom. Mélyen beszívom, hagyom, hogy a tüdőmig hatoljon a füst, és hogy belemarjon. Elmosolyodom. Rég óta függök cigarettán. Régóta mániákus szenvedélyem, és nem tudok rá nemet mondani. Megnyugtat, élni hagy, holott tudom, hogy egy álszent gyilkos.
Hosszú percekig csendben vagyok, csak beszívom a mérget, majd kiengedem, és a füstöt bámulom. Nézem, ahogy semmivé lesz, aztán újból kezdem előröl. Pofátlanul gyújtok a második, majd a harmadik szálra, serényen mérgezve magamat.
- Szar az élet.. és nem tudom, hogy még mi jöhet.. -
Célzok elrendezett házasságomra, amit nem én akartam. Megkaptam és ennyi. Mint egy pofon anyámtól, ami után jót kacag.
- És.. veled? -
A lángnyelves üveg után nyúlok, jól meghúzom. Nem igazán akarok berúgni, inkább felejteni.

Dolohov & Victoria

Halványan elmosolyodom miközben ajkamhoz emelem az üveget. Jól esően marja végig a torkomat, számban még sokáig érzem a whisky különleges utóízét.
- Csak gondolom. - Vonok vállat aprón. Valahogy én ide fel csak akkor járok, amikor totális nyugalomra van szükségem. Ez a hely nekem mindig megadta ezt. Még egy utolsó slukkot bele tudok szívni a cigarettámba, mielőtt kidobom az erkély ablakán azt. Már gyújtanék is legszívesebben rá egy követezőre, de még várok egy kicsit. Szememet nem veszem le a fiúról, kicsit sem lep meg a válasza kijelentésemre. Igazából én sem lettem túl jó, mostanság egyre rosszabb vagyok. Érhető módon, azt hiszem, de csak kevesen tudják ennek az okát. Túlságosan nem mondhatnám, hogy meglepődöm a házasság szó hallatán. Lehajtom fejem és az üveget kezdem el lötykölni, miközben a folyadék mozgását nézem, majd a végén jól meghúzom és a fiú felé nyújtom amolyan vigaszból.
- Sajnos el tudom, Tony. Hasonló cipőben járok én is. Még nem mondtam el, de már tudom egy éve... - Sóhajtok szintúgy, mint ő. De ismét felnézek és folytatom. - Ki a szerencsés? Biztosan jobb lesz, mint nekem. Ne is akard tudni... - Fájdalmasan jelentem ki az utolsó szavakat. Túl fájdalmasan Victoria Brownhoz képest. Az a baj, hogy rohamosan közeledik az év vége és már időm sincs szinte átgondolni az éltem további részét. Újabb cigit veszek ki én is a dobozból, nem bírom ki hogy ne gyújtsak rá. Igaz, ezelőtt nem voltam ennyire függő, de amióta felállt a jelenlegi helyzet, nagyon kell. Mindig. Azt hiszem, hogy Antonin jelenléte sem véletlen most. Lehet, hogy kell ez a közös... megnyugvás?
- Talán, valahogy meg fogjuk majd szokni... és túléljük. A szüleink is megtették. - Vonok vállat, de egyáltalán nem belenyugvás ez tőlem, a fintorról látszik arcomon. Biztos vagyok benne, hogy Tony leendő felesége még mindig szerencsésebb, mint én. Marcell... szinte biztos vagyok benne, hogy névről minden nagyobb család ismeri a férfit. Ha nem másról, hát az őrületről ami benne lakozik.

Helló dear ♦ ruha ♦ zene ♦ ©

Elfintorodom, és az alkoholos üveg nyakát megfogva, jól meghúzom. Még hogy szerencsés? Se Ő, se én nem gondoljuk szerencsének azt ami kettőnkkel történt, és habár tudom hogy Vic szavai nem pozitív értelemben értetődnek, mégis fintorgásra késztetnek. Aztán negédes, undorodó mosoly kúszik az ajkaimra, megforgatom a szemeimet majd égnek emelem őket. Próbálom elérni a drámai hatást, bár nem hinném, hogy igazán sikerül.
- Pandora nagyongyűlölöm Selwyn. Tudod az a kis ötödéves fruska aki mindig beleszalad a pálcámba. A lány akinek nincsen egyetlen mardekáros barátja, inkább barátkozik hollóhátas és sárvérű fruskákkal, mintsem, hogy a vérének tenne eleget. Na már most apám szerint Ő számomra a tökéletes feleség.. na képzelheted.. messze áll az átlagtól is, nemhogy a tökéletességtől! Ugyan már! -
Felháborodottságomnak hangot adok. Nem sajnálom ezt minden alkalommal megtenni akárhányszor szóba kerül, hogy ki is lesz a jövendőbelim. Bár ha rajtam múlik a házasságunk nem lesz boldog és örökké tartó.
- És te? Kinek adod a szüzességed? -
Kaján vigyorra kúszik az ajkam, ahogy rábámulok. Ő sem akar megházasodni, és rosszabb a helyzete, mint nekem. Neki szülnie kell, méghozzá kényszerből, én meg csak berakom, és felcsinálom. Egy óra alatt el is végzem férji kötelezettségeimet.
Újabb szál cigarettát biggyesztek az ajkaim közé, de még nem gyújtom meg. Hosszan bámulom Vicet. Mostanában van ez a furcsa szokásom, hogy szeretem bámulni az embereket, bár magam sem tudom, hogy miért.. elvontságom egyik biztos jele. Gondolom én.
- Ne is álltasd magad ezzel. Szerinted apám hány nőt dugott anyám mellett? És szerinted én hányat fogok Selwyn mellett? Na és a te "lovagod"? Meghúz majd mindenkit. A férfiak részéről ez csak egy papír, hozomány, és egy pár alkalom plusz szex. Viszont nektek nőknek nem marad semmi.. ti nem rághattok más répát, mert ha bekapjátok a legyet, vagy kiderül végetek... még ha én meg is szokom a házasságot, te vagy megszereted, vagy ha eszed van megszöksz! -
Halál komolyan gondolom. A szemébe nézek, hogy mondandómat igazoljam.
- Egyébként is, ha kinyírsz, nem kell se neked se nekem házasságot kötnöm! -
Kacsintok rá. Elvéhre ez is egy megoldás.

Dolohov & Victoria

Látom ahogyan elfintorodik. Késztetést érzek ez után, hogy én is hasonlóan tegyek még mielőtt elmondaná, kihez lesz láncolva élete végéig. Örültem volna neki, ha mondjuk őt szánja nekem a sors, de nincs ekkora szerencsém. Pedig ő tudom, hogy jól bánna velem, Marcell pedig... hát nem valószínű, hogy jól fog. Nem tudom, nem is érdekel. Tudom, hogy nem tudok ellene tenni semmit, már belenyugodtam. Csak azért mégis. Minden lány vágyik egy kis gondoskodásra.
- Ó, mamám! Szegény szerencsétlen te. A szüleid nem tudják, milyen a csaj? - Nem mondom, hogy ismerem Pandorát. Csak hallottam már róla és nem túl jókat. Toni is párszor emlegette anno. Mondjuk én is mindig azokat az érdekeket nézem, ami nekem a legjobb, de vannak szigorú szabályaim, amiken belül persze. Megértem, hogy fel van háborodva. Kérdésére elmosolyodom, majd meglököm a vállát. Kortyolok egyet, és úgy válaszolok. - Biztosan hallottad már a nevét legalább egyszer... Marcell Weinberg. Undorító, fenyegetőző, galád alak. - Gyújtok rá én is, végig fejemet rázva és fintorogva. Nem tudom mi lesz velem a férfi mellett, valahogy majd túlélem. Hah. Ha egy rossz szót szólok nem biztos, hogy túlélem. Hallgatom amit mond. Tudom, hogy igaza van és kicsit elszomorít a dolog. Miért kell ennek így lennie? Meghúzom ismét az üveget és most már megint csak Antonin kezébe nyomom, legalább valami jó is van ebbe a mai estébe. Lerészegedhetünk egy picit.
- Tudom, értem én mit mondasz. Csak felemelt fejjel kell végig tűrni minden szarságot. Őszintén néha csak abban reménykedem, hogy mielőtt még eljön ez az egész, valaki ölje meg őt. - Láthatóan nem viccelek. Ha ezt meghallaná Marcell, már biztosan a pálcáját a nyakamnak szegezte volna. Mély slukkot szívok a cigiből, törökülésbe teszem lábaimat és tartom a fiú tekintetét. Megrázom a fejemet, halványan elmosolyodom. - Mi lenne ha nem gondolnánk ma este ezekre a dolgokra? Csak kiélveznénk a jelenlegi állapotot, azt, hogy még nem vagyunk hozzákötve senkihez sem? - Pimasz mosollyal figyelem a fiú reakcióját, miközben beleszívok a cigimbe, és az ajtó felé fújom a füstöt, amely a félhomályban kikúszik rajta, nyomot sem hagyva, hogy valaha itt volt benn. Kezdem érezni a fejem a piától, de legalább egy ideig jó kedvem lesz tőle...

Helló dear ♦ ruha ♦ zene ♦ ©

Megvonom a vállamat. A szüleim magasról szarják le, hogy milyen Pandora. Ne érdekelné az sem őket ha bűn ronda lenne. Szerencsémre nem az. Szerencsétlenségemre ebbe sohasem volt beleszólásom. Nem is lesz. Kiválasztották és pont. Tetszik? Kit érdekel. Nem tetszik? Na ez senkit nem érdekel. Hol gondolják ők azt, hogy nekem más lenne a választottam. Hol érdekli őket ez? Sehol! De ott aztán igazán. Lehet nekem is oda kellene mennem keresni az érdeklődésemet, hogy hasonlítson a hozzáállásukhoz. Akkor talán nem izgatnám magamat ezen a dolgon ennyire.
- Ő nem ingoványos talajon jár? Mármint mintha hallottam volna, hogy meg van bélyegezve.. -
Elvigyorodom. Victoria talán nem is tudja, hogy mennyire szerencsés. Neki legalább a partnere azon körökben játszik majd, amiben Ő, míg én kötve hiszem, hogy a nekem szánt lány érdeklődne azon eszmék iránt, mint én.
Szar az élet.
Vállat vonok. Megint csak. Úgy látszik ez berögzült szokásommá vállt a mai estén. Kezdek az alkohol és a cigaretta együttes hatása miatt igen kedvtelen lenni. Fejemet a falnak döntöm, és kibámulok a szemben lévő ablakon a csillagokra. Nagyanyám hisz abban, hogy a sorsunk meg van írva. Én ebben egyáltalán nem hiszek. Szerintem ez úgy baromság, ahogy van. Kinek jut egyáltalán ilyen eszébe? Ki írná a sorsunkat, ha nem saját magunk.
- És ha ennek a szarságnak vége, letetted a RAVASZ-t, akkor merre tovább? -
Vetek föl egy szerintem sokkal kellemesebb témát. Kifejezetten érdekel, hogy merre akar tovább menni, kíváncsi vagyok a terveire. Victoria mostanában igazán lezüllött, meg aztán most miről beszéljünk ha nem a jövőnkről?

Dolohov & Victoria

A Pandora témából szerintem is éppen elég volt, sajnálom Tonit, de viszont közel sem annyira, mint magamat, Marcellel. Szuper, hallott már róla, és ha ez tényleg így van, akkor biztosan nem valami tündéri dolgot, valami jótettet. Mert hogy arról a férfiról nem tudom elképzelni, hogy valaha is jót tett volna... bármit...
- De igen. Elég ingoványoson. Nem is ez a baj, hanem az, hogy kicsit őrült. - A vigyora miatt megforgatom a szemeimet. Nekem igazából nem is az az első, hogy kinek a pártján áll. Hanem hogy mit adhat nekem, mert egyelőre úgy érzem, hogy jót biztosan nem fog. A cigim közben majdnem elégett a kezemben, még egy utolsó, mély slukkot beleszívok, és kidobom az ajtón a maradékát. Kicsit megfogta a fejemet az ital, már kezdem spiccesen érezni magamat és homályosabban látni, mint eddig. Kezem egy pillanatra a fejemhez emelem, de gyorsan le is teszem és kacagok egyet a kérdésén.
- Hm, hát ez egy igazán jó kérdés. Marcell nem engedi, hogy a zenét folytassam, pedig az együttesem a mindenem. Próbálom meggyőzni, csak... nem is értem miért ellenzi ennyire. - Erre a témára mindig bedühödöm egy kicsit, ezért mérges arckifejezéssel veszem el a piás üveget és jól meg is húzom, ismét. - Ha ezt nem folytathatom, mást szerintem nem fogok csinálni. Nem tudom mi kötne le igazából... - Szuper vagyok. Egy lány egyetlen céllal és nincs b terve. Valahogy tényleg azt érzem, ha a zenét nem folytathatom, akkor bizony már semmihez sem lenne kedvem az életben.
- Te? - Röviden, tömören, csábos nézéssel, részegen. Mindettől eltérve és a holnapi másnaptól is, kedvelem ezt az állapotomat.

Helló dear ♦ ruha ♦ zene ♦ ©

Csak bólintok. Ez így van rendjén. A legtöbben ingoványos talajra fogunk lépni, és a legtöbbünket meg fognak bélyegezni, akár a marhákat. Nekem is lesz egy szép billog a kezemen. Egy jegy, ami mire is utal? Arra, hogy szolga vagyok, vagy hogy kiállok amellett amit gondolok? Ebben valahogy nem vagyok egészen biztos.
Felsóhajtok, Fejemet a hideg kőfalnak támasztom, és kibámulok a csillagokra. Milyen átverés az egész! Lehet, hogy már ott sincsenek, csak mi látjuk Őket a helyén.. szerintem nem is valódiak. mármint hogy lehet, hogy annyi hullócsillagot látok az égen, mégse hull csillag semelyik híres csillagképből? Ezen kérdés megfejtéséhez nem érzem magamat elég józannak, inkább úgy döntök, meghagyom holnapra, csak el ne felejtsem megkérdezni a témáról Siljét!
- A bandádban van a sárvérű Cox is nem? Szerintem a vőlegényedet ez egészen biztosan zavarja.. meg hát tudod milyen az aranyvérű-álom nem? Megdugod, gyereket szül, és úgy ugrál ahogyan te fütyülsz.. márpedig az, hogy van egy bandád, aminek te vagy a főnöke, nem azt sugallja, hogy úgy szeretnél ugrálni, ahogyan Ő fütyül.. -
Megvonom a vállamat.
- Utazni fogunk. Silje meg én. Maldív-szigetek, Albánia, Montenegró, Amerika, Kína, Franciaország, Nigéria.. aztán valószínűleg feleségül veszem valahol.. Talán Afrikában. És majd valamilyen törzs összead minket. -
Túl ittas vagyok ahhoz, hogy ezt magamba tartsam, hogy ne rajongjak a titkolt vágyaim iránt.
- A MInisztériumban fogok dolgozni, egy-két év múlva feleségül veszem azt a luvnyát, felcsinálom, meg valószínűleg kicsinálom.. ennyi.. -
Mintha teljesen természetes lenne a dolog. Mintha nem az előbb mondtam volna, hogy Siljet akarom feleségül venni.

Dolohov & Victoria

Azért szeretek vele beszélgetni, mert mindig elmondja a konkrét véleményét, azt, amit gondol az egész helyzetről. És igaza van. Mindig, minden helyzetben. Sokszor olyan dolgokra is rávilágít, amire magamtól ugyan nem jönnék rá. Hosszas bólogatás után végre válaszolok én is a mondandójára valamit.
- Biztosan, és tudom, hogy igazad van, de akkor is, elfogadhatná. Otthon meg majd úgyis úgy dirigál, ahogyan akar. - Persze nem mondom azt, hogy nem fogom teljesíteni a gondolatait mert nincs esély rá, hogy ellenkezzek ha megfenyeget. A piát leteszem egyelőre kettőnk közé, ha kér akkor úgyis el tudja venni, most már kicsit kezdtem visszavenni, mert az elején túl sokat ittam és ez meg is érződik a fejemen. Azért még fel tudom fogni, mit mond és meg is jegyzem.
- Egy ilyen életet én is el tudnék képzelni. Utazás, szerelem... jó is lenne. - Nem siránkozom tovább, ez sem az volt, csak mosolygós megjegyzés és utalás, hogy milyen jó nekik. Ha belegondolok igazából még szerelmes sem voltam soha. Hát ez elég szar ügy. - Szóval elég... komoly elképzeléseid vannak az életről. - Nevetek fel a végén amikor azt mondja, kicsinálja Pandát. Tudom, nem vicces, nem is olyan nevetés ez, de mégis tetszik a hozzáállása. Muszáj neki, és meg is teszi. Nekem is ezt kellene, nem kertelni.
- ... hátha hamarabb meghal, vagy éppen elmenekül valamiért... ja, mondjuk előled. - Próbálom oldani a hangulatot, vidámabb felét nézni a dolgoknak, hátha ő is kapó lesz rá kicsit.

Helló dear ♦ ruha ♦ zene ♦ ©

Elálmosít az alkohol, a jó társaság, az hogy este van és a cigaretta. Egyre laposabbakat pislogok, folyton ásítozom, de kitartóan figyelek Vicre. Próbálom fenntartani az érdeklődésemet, bólogatok sűrűn.
- Jajj ez ilyen férfi dolog, annak kell lennie amit mi akarunk.. hát nem ismersz eléggé? -
Széles mosolyra húzom a számat. Ismerhet már, tudja, hogy akaratos vagyok, és hogy szeretem úgy tekergetni a szálakat, hogy nekem jó legyen. Képes vagyok durcás kisgyerekként viselkedni, fenyegetőzni, harciaskodni, csak legyen minden úgy, ahogy én azt elképzeltem. Mert hát én mégis egy Dolohov vagyok, egy felfuvalkodott kis hólyag akinek a segge ki volt nyalva. Miért akarnák ezen bármit is változtatni? Miért ne akarnám, hogy a dolgok ne az én elképzeléseim alapján történjenek? Valószínűleg Vic jövendőbelijével is ez a helyzet. Elkényeztetett is meg seggfej is. A legjobb kombó.
Újra ásítok egy igazit.
- Mondanám, hogy magunkkal viszünk, de azt hiszem nem élveznéd.. túl sokat szexelünk mostanában Siljével.. unnál minket.. -
Rákacsintok kacéran, meg kissé perverzen. Fejembe szállt már az az ital.
Vele nevetek, bár a nevetésem nem a legtisztábban csengő, és nem is őszinte. Rám nyomja a bélyeget, hogy lesz egy feleségem, hogy kirepülök innen, és hogy nem élhetem azt az életet amit szeretnék.
Újra felnevetek. Panda biztosan el akar majd menekülni. Talán hagyom is neki, hogy szedje a sátorfát, és soha se jöjjön vissza. Ez lenne a legésszerűbb megoldás.
Megint ásítok egyet, érzem, hogy el fogok aludni. Kinyújtózom és feltápászkodom.
- Gyere menjünk aludni.. -
Kezemet nyújtom felé, hogy abba kapaszkodjon, felsegítem ha elfogadja és vezetni kezdem. Valószínűleg én józanabb vagyok, mint Ő.
[i]- Hosszú lesz a holnap, ha nem alusszuk ki .. - f/i]
Lassan indulok el, nehogy a végén lezuhanjunk a lépcsőn.

Én a részemről zárnám is a játékot. Nagyon szépen köszönöm, egy élmény volt! És köszi mindenkinek aki esetleg végigolvasta! <3

Dolohov & Victoria

Az ásításra én is belekezdek egybe. Ez ragályos, és sajnos teljesen megértem a helyzetet, hiszen már mióta itt ücsörgünk, késő van és a pia is elnyom minket. Azért még a témát befejezzük, tekintetem egy pillanatig sem veszem le róla amikor folytatja azt. A végére elmosolyodom szélesen.
- De igen, ismerlek. Hét év sok idő, tudod... - Kacsintok egyet az apró nevetésem mellé. Mindig is kedveltem őt és a társaságát, ez azért tényleg nagyon hiányozni fog a Roxfortból. Sőt, még a kis szarháziak is, akik azt hiszik az övék az egész iskola. Valójában minden jobb lenne attól, amit az a hülye halálfaló adhat nekem. Nem tudom elhinni, hogy túl sok boldogságban lesz részem... hogy valaha is tudok majd szeretni. Elnevetem magamat amikor közli, hogy mit csinálnak Siljével. Kicsit összehúzott szemöldökkel válaszolok a kijelentésre és a fejemet is megrázom mellé.
- Neeem, neeem, semmiképp nem mennék el gyertyatartónak, köszi. Inkább majd ha visszajöttök megiszunk valamit együtt. Úgyis el kell mesélned, milyen volt. - Egyértelműen és ebből azt hiszem kifejetettem, hogy akikkel jóban voltam azokkal majd tartani szeretném a kapcsolatot is ezután. Nem akarom elhanyagolni a barátságokat és kell valaki, akinek elpanaszolhatom a bajomat, ha lesz olyan. Biztosan lesz. De azt hiszem, ha bulizni kellene vagy valami egyebet, Antonin és a társasága benne lenne. Kicsit felvidul a hangulatom ezen gondolatoktól, majd amikor menni készül, bús tekintettel, de elfogadom a felém nyújtott kezet. Kicsit dülöngélve állok fel.
- Upsz, azt hiszem kicsit sok volt a whisky. - emelem fel az üveget, aminek az alján már elég kevés maradt, de végül is jó kislány módjára és Antoninba kapaszkodva indulok el a hálókörlet felé, hogy kialudjam magamból ezt az egészet.

Köszönöm a játékot! <3 ♦ ruha ♦ zene ♦ ©

» Marcell & Victoria
» Victoria × Marcell
» Victoria Avery
» Rodolphus & Victoria
» Antonin & Silje

Antonin & Victoria

Antonin & Victoria

Similar topics

Similar topics