Fabian && Rayna

A Foltozott Üst. Bevallom sosem kedveltem túlságosan ezt a helyet, túl sok mugli imádó varázsló pihent meg itt a hosszú órák színlelése után. A muglik között töltött idő, még a legtisztább aranyvérűt is bemocskolja, megfertőzi, hogy szinte már érezni lehet a varázstalanok bűzét. Pontosan az ellentéteim, hiszen soha senkit nem állt szándékomban felvilágosítani arról, hogy valójában az én vérem nem tiszta. Az vagy, aminek mutatod magad, még ha az egy szép hazugság is, de miért tettem volna tönkre egy több évtizedes hazugságot, melyet a szüleim oly féltve óvtak mindenki előtt? És miért ne játszhattam volna az ártatlant, ha úgy hozza érdekem. Nem világosítottam fel senkit, hogy a Nagyúr híve vagyok. Miért fosztottam volna meg magamat a mások tudatlanságából nyert előnytől? Amint beléptem már, ment is a Talbot, de régen láttalak, vagy a szörnyű, hogy a szüleid nem kerültek még elő, de a kedvencem a hallottad Talbot, hogy... kezdetű mondat volt. Ezért jártam ide, elcsípni egy-egy pletykát. Néha túlságosan kiszínezett, szinte már mesébe illőek voltak ezek a történetek, de a pletykáknak bizony mindig van igazság alapjuk. Én pedig felcsipegetem az összes elszórt információ morzsát, amit hallok, még ha nem is személyemnek szánják a történetet. A tudás hatalom, szokták hallani és jó tájékozottnak lenni. Felkészültnek meg még jobb. Mikor lefutottam az illendő beszélgetés köröket, végre helyet foglaltam egy whisky társaságában. Még néhány személynek odabiccentettem. Igazán kifogástalan viselkedés, igazán kifogástalan színjáték volt, de nem csak én játszottam ezt a játékot. Elnéztem a másik halálfalót, akit látásból már ismertem, de a neve nem jutott az eszembe. Nos, ez csak azért lehet, mert annyira nem számított. Kedélyesen beszélgetett ő is, majd mosolyogva távozott, miután kiitta a poharát. Néha meglep, hogy még az ostobák is tudják magukat álcázni, bár ők valószínűleg félelemből teszik mindezt. Gondolataimba mélyedve szemléltem az ismerős és ismeretlen arcokat, hallgattam beszélgetéseiket, egy-egy elcsípett szóból határozva meg, hogy számomra érdekes-e a téma, avagy teljességgel fölösleges hallgatnom. Remek elfoglaltság, bár eddig semmi olyasmit nem beszéltek, amiért hegyezni kezdtem volna a fülemet, de ügye a türelem nagy erény. Épp számhoz emeltem az italomat, amikor egy hölgy lépett be, ruhája odakint beillett volna a környezetbe, itt azonban kissé kirítt a tömegből, hát akaratlanul is magára vonta figyelmemet. Vonásai ismerősek voltak. Elmémben a megfelelő név után kutattam, míg ő körbe vezette tekintetét, mint aki keres valakit. Elhúztam a számat és elfordultam, mert közben eszembe jutott róla, aminek kellett. Szerettem volna elkerülni, hogy esetlegesen felismerjen, kis szerencsével ez sikerülhet is, hiszen elég sokan vagyunk. Rayna Simpson. Nem igazán pendültünk sosem egy húron. Megszólított, hát ennyit a szerencsémről, ma úgy tűnik cserben hagy, s le kell tennem a szokásos információ gyűjtésemről is. Nem válaszoltam egyből, azt figyeltem, ahogy kérdezés nélkül helyet foglal mellettem. Rayna már csak ilyen. Szemérmetlenül szemtelen. Ajkaim mosolyba rendeződnek, senki nem tudhatja, hogy ez kissé kényszeredett, erőltetett számomra, sőt külső szemlélőknek úgy tűnhet, hogy örülök a régi ismerősnek.
- Valóban véletlen volna? - kérdezem költőien, halkabban, hogy csak ő hallja ki a bosszúságot belőle. - Igazán kellemes meglepetés ez a véletlen. - a kellemes szót jól megnyomtam, hogy pont az ellenkezőjének hasson.- … különösen úgy, hogy előtte jól felmérted a terepet, nem kerestél valakit? - kérdeztem unottan. Tudom, hogy bármennyire is sugallom neki, hogy jelenléte mennyire terhes, úgyse fogja érdekelni, sőt még élvezni is fogja. - Szóval mi szél hozott ide? - és vajon mikor viszi, ez a szél, ha már idehozta?
 - Nem mintha nem tisztelnél meg jelenléteddel, de pontosan ismerjük már egymást annyira, hogy ne vágyjunk egymás társaságára, így nem hiszem, hogy ezért vagy itt, hogy báj cseverésszünk egymással, vagy tévedek? - nos, ebben kételkedtem. Újra végig futott tekintetem a ruháján. Elhúztam a számat és megforgattam a szememet, legalább viselne valami olyat, ami hagyja a férfiakat nézelődni, mert bár a személyisége az én véleményem szerint szörnyű, de a külcsínnel nem volt gond, legalábbis nem annyi mint a belbeccsel. Az italomért nyúltam és belekortyoltam, hogy a korttyal együtt lenyeljem a kikívánkozó megjegyzést a ruházatára, de vagyok ennyire úriember, hogy ne tegyem mégse szóvá.

Fabian && Rayna

Nem pusztán információ cserél itt gazdát a Foltozott Üstben. Kétes ügyletek melegágya ez, ahol bármit meg lehet kapni, természetesen a megfelelő mennyiségű galleonért cserébe, így mindig volt nálam bőven a költőpénzből. Hiába a hallgatózás, hiába a figyelem, néha csak a galleonok csilingelése miatt erednek meg a nyelvek, néha csak az aranyérmék tündöklésétől alszik el a kétely, hogy az információt a megfelelő személyre bízzák. Igyekeztem a számomra megfelelő beszélgetésekből elcsípni egy-egy foszlányt, egy szót, esetleg elrebegett, elsuttogott mondatot, de ma semmi érdekes nem ütötte meg a fülemet. Ráadásul a még melegében érkezett hölgy is engem talált meg társaságával. Igazán kellemetlen nap ez a mai, legalábbis így ítéltem meg, miközben Raina Simpson helyet foglalt mellettem. Figyelmem töredéke így akaratlanul is ráterelődött. Ohh a nők, álok kis bestia mind, különösen akkor, ha elég körmönfontak hozzá és persze ott van a kis tény, hogy Rayna is tagja az egyre népesebb halálfaló csoportnak. Nem igazán töltök saját társaimmal annál több időt, mint amennyi szükséges. Ennek lehet az oka az is, hogy túlságosan bizalmatlan vagyok és nem nézem jó szemmel, hogy boldog-boldogtalant beavatunk a számbéli fölény miatt. Az én véleményem, hogy a minőség mindig jobb, mint a mennyiség, de persze a Nagyúr nem kérte ki a véleményemet, így maradt, hogy betoborozzuk azokat is, akikből hiányzik, ami kellene, s nem más ez, mint az elhatározás. Gondolataim megszakadnak Rayna szavaitól, pimasz mosolyától kellemetlen viszkető érzés szalad végig gerincemen.
- Igazán megtisztel, hogy a hatásos belépődet személyemre tékozoltad el, sajnálatos, hogy mégsem tudom annyira értékelni, mint azt szerintem elvárod...- még csak most jött, de már most úgy érzem, mintha órák óta a nyakamon lógna, ám illetlenség lenne felszólítani egy hölgyet a távozásra. Talán előbb szabadulok, ha maradok a személye  irányába unott érdektelenséggel. A nők általában zokon veszik, ha nincsenek körülrajongva, a boszorkányok meg még inkább. Figyelem, ahogy körbe néz, majd válaszol a kérdésemre, hogy nem-e keres valakit, valakit, bárkit helyettem. Felsóhajtok és az italomért nyúlok, hogy aztán a számhoz emelve igyak az aranyló nedűből, mi lassan átmossa bensőmet, így a közöttünk húzódó feszültséget is oldja némileg. Az ital gyakorta megoldás a kellemetlenségek feledésére és persze a kikívánkozó otrombaságok ellen is gyógyír.
- Hízelgő, hogy a felhozatalból mégis rám esett a választásod. Nos, amint látod egy italra tértem be, meg a sors akaratából azért, hogy élvezzem a társaságod és a látványod. - kerültem meg egy bókkal a kérdést. Nem tartottam annyira ostoba nőszemélynek, hogy ezt el is higgye, de bizonyára rájön magától is mi vonzott ide, már ha valóban annyira érdekli, mint amennyire mutatja. Tekintete az enyémet keresi, hát belenézek a szemeibe, arra számítva, hogy akkor most előhozakodik azzal, hogy a kölcsönös ellenszenv ellenére miért is ült ide hozzám. Elhúztam a számat a nyilvánvaló hazugság hallatán. Most szórakozik velem? Szemem sötéten és fenyegetően villant, de aztán csak megrántottam a vállamat. Miért hazudik valaki, ha azt akarja, hogy a másik fél tudjon a hazugságról? Nos, ezt tőle kellene megkérdezni, de Rayna már csak ilyen nyakatekerten gondolkodik. Mondjuk ez nyilván a női logikának köszönhető.
- Nem vagyok a régi terep szükséges kelléke Rayna, vagy talán némi nosztalgiázásra vágysz? - tudtam, hogy élvezi, hogy az idegeimen táncol, ám kevésbé lesz ennyire elégedett, ha elfogy a türelmem. Végre elkomolyodik, egy ideig az italát bámulja, talán a hatás szünet kedvéért, talán a színpadiasság miatt, de bennem csak egyre fokozta a türelmetlenséget, hisz legszívesebben rámorrantam volna, hogy ugyan nyögje már ki mit is akar. Szörnyű bárdolatlanság volna részemről, apám és anyám forognának a nekik rögtönzött sírjukban, amibe nekem hála kerültek. Éljenek az édes kis mocskos titkok. Kecsesen vonja meg Rayna a vállait, majd végre beszélni kezd. Nézem a művi szempilla rebegtetést. Elgondolkodva érintem meg az államat. Ha nemet mondok, akkor úgyis addig fog győzködni, nyüstölni, míg mégis bele nem egyezek abba, amibe nem áll szándékomban. Megúsznánk mindketten a fölösleges huzavonát, ha már most igent mondanék, de túlságosan kíváncsi voltam mivel is akar meggyőzni Rayna. Vajon mit akar számomra felajánlani, hogy igent mondjak? Mivel akar erre rávenni? Mert biztos vagyok, hogy ezt a kis elképzelést keresztül viszi tűzön-vízen. Ez Rayna legbosszantóbb tulajdonsága, bár meggyőzésben nem annyira jó, de addig tud mások számára zavarótényező lenni, hogy ne tudják figyelmen kívül hagyni a kérését és inkább belemennek bármibe. Minta magával az ördöggel üzletelnél, de kivételesen Rayna is túlságosan nagy fába vágta a fejszét személyemmel.
- Ohh drágám, tudod, hogy sem a megmentő sem pedig a védelmező szerepében nem tetszelgek önként. - hajoltam hozzá közel, ami már bőven súrolta az illendőség határát az álla alá nyúltam és ujjaim közé zártam azt. - Miért is érné meg nekem ez? Hiszen tudod, hogy nem vagyok az önzetlen fajtából való...- elengedtem. Az üzlet az üzlet, természetesen abba nem kell belekeverni sem negatív, sem pozitív érzéseket és persze jól jön, ha tartoznak neked, így hajlandó voltam végighallgatni az ajánlatát, amennyiben az érdemes figyelmemre.

Fabian && Rayna