Ó, hogy nem a hugrásokról akartál tudni? Az más.. Az a családom, egy kissé keszekusza, vagy legalábbis nem annyira passzol hozzám.. Persze ki válogatja, hova születik? A lényegre térve, nem igazán szoktam róluk beszélni, ha pedig véletlenül szó esik róla, akkor többnyire úgy végződik, hogy az emberek felvont szemöldökkel, nevetésüket visszatartva tudatosítják bennem jobban, hogy nagyon eltévedhetett a gólya, vagy Merlin másnapos lehetett.
Apám már csepp koromban is, a kelleténél jobban felmért, ha meglátott. Talán a szőke fürtjeim tehetnek róla. „Az idő változást hoz, kedvesem… Az idő megold mindent…” Mondogatták egy-egy kézfogás közt rám sandítva, én pedig mit sem sejtve kalimpáltam a kezemmel, óriási mosollyal az arcomon, melyet az idő sem törölhetett le tekintetemről.
Testvéreim azt hiszem – legalábbis fivérem biztosan – nagyobbra nőttek a Selwyn família szemében.
A szüleim, és nagy része a rokonságnak tehát nem látott túl nagy jövőt számomra már akkor sem, de teljesen megértem őket. Szerettem harsányan nevetni, meglátni a rosszban a jót, olykor rengeteg fecsegni, máskor pedig csak halkan figyelni a környezetem. Egy ideig semmit sem érzékeltem, míg nem rájöttem, hogy a világ nem csak fehér, hanem fekete is, s én épp egy nagy tintába ragadtam bele. Apró porszemként evickéltem, évről évre..  

1. A porcelán bőr, s a rózsaszín ajkak mögött egy saját véleménnyel rendelkező, olykor megdöbbentő lány bujkál.

Gyakran tapasztalhatod, hogy csendesen, el-elmosolyodva szemlélődök, vagy épp olvasok, ha ahhoz van kedvem. Tincseim arcomba hullva akadályozzák a teljes kilátást, mire nem is fordítok nagy figyelmet. Hajam hetykén hátratúrva, rikító szemem fürkészően mered a távolba, mely teljeséggel megragadja a figyelmem. Kíváncsivá tesz az élet, s a halk énemnek köszönhetően minden apró mozzanat megragad a koponyám rabságában, már amit el akarok tárolni.
Tudom, hogy randizni akarsz azzal a fiúval, s hogy rendszerint keddenként a folyosón összetalálkoztok. Úgy rendezed minden egyes évben az óráid, hogy egymásba botolhassatok. Néha úgy, de úgy felállnék, s véget vetnék ennek az iszonyú drámának! A kutató munkám -, amit kizárólag csak a fejemben végzek – mindazonáltal viszont füstbe menne.

2. Egyre jobban szeret más lenni.

Családom tekintetében mindenesetre kezd szórakoztatóvá válni, ha apám fejét fogva tapasztal rajtam olyan tulajdonságokat, melyekkel egy idézem: „vérbeli Selwyn sarj” sosem rendelkezne - inkább a bitófa!  

3. Hugrásnak lenni jó, falatozni sose bó!

Azaz bú, de úgy nem jönne ki a rím. Merlin fog neked rímek után kutakodni!
Erről híres a Hugrabug háza, miképp mi be tudunk osonni a konyhára (remélem észrevetted a rímet, te ott!),  és bizony ezerszer jobban esik úgy a falat, ha a titkos úton szerzed meg.

4. Nagy a szája, ha a szükség előcsalogatja.

Abban az esetben, ha a helyzet megköveteli, a csípősnyelvével is megismerkedhetsz, hiszen megvédi szeretteit, társait, akár saját magát is, és nem restelkedik elővenni a pálcáját sem.

5. Van egy listája azokról a Mindenízű Drazsékról, amiket már fogyasztott.

Ha kedved volna egy délután leckeírás helyett esetleg falatozni, szívesen állok elébe, s talán még a sorokat is bővíthetem újabb felfedezésekkel. Néhány híres varázsló – kártya formájában – is meg bújik a zsebem mélyén, de mióta egy csokibéka megszökött előlem és sokáig loholtam utána, azóta nem igazán kívánom ezt az élvezetet. Ha már itt járunk…

6. Állítása szerint; a kviddics meccsek kihagyhatatlanok.

Igaz, hogy nem száguldok seprűn ülve a pályán, csapattársaim körében, mégis gyakran eljátszok a gondolattal, s elképzelem, miként a süvítő szél a hajamba kap. Háh…
Addig viszont, sálamat nyakam köré tekerve a szurkoló tömeget erősítem és valószínűleg ekkor hallod nagyrészt a hangomat, miután teli torokból kiáltozva bátorítom a csapatot.

7. A Roxfort a mindene.

Valamiképp itt találtam meg önmagamat, és az otthon falai között úgy érzem, hogy keretek közé vagyok zárva. Természetesen a többiek ellenkezőleg gondolják, mióta betettem ide a lábam és beosztottak a Hugrabug házba, azóta a szavam nem sokat ér a családban, s mintha olyan lennék, mint a mugliszármazásúak, akikre ujjal mutogatnak a mardekárosok.