El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire idegesìt msot engem, pedig nem szeretném ezt érezni, mégis mitha az agyamra akarna menni ezzel a sok kérdéssel. Fogadja el, hogy most ilyen kedvem van és nem vagyok mindig mosolygos és aranyos..
- Nem vagyok morcos, nincs jó kedvem.. -mondom neki és nem nézek a szemébe, nem akarok most belenézni, sokkal jobb lenni, ha hagyna elmenni, de én sem akarom őt itthagyni. Minek kellett enki karácsonykor olyannak lennie és most eltudnám küldeni a fenébe. -Felőlem el is veheted Cheyat, aztán csinálhatsz neki cuki aranyvérű gyerekeket. - mondom gúnyosan, az apja biztosan odáig lenne. Engem amúgy is utál, már csak azért is mert nem vagyok aranyvérű.

- Cseszd meg te.. - csattanok fel és lehet, hogy hamarsan egy pofont is kap, ha ilyen csúnyán beszél velem, mert én nem fogom ezt eltűrni, nem vagyok az egyik nyomorék ki ribije, szóval.. most legszívesebben itt hagynám a fenébe, de aztán meghallom mé, hogy mit mond és a lehető legcsúnyábban nézek rá..
- Méghogy féltékeny.. apád úgyis őt szánja neked, szótfogadó vagy, nem? -eleinte fel yem fogom, hogy mit mondok, majd egyszer csak felfogom.. nem akartam ezt mondani.. - Shane.. én.. sjanálom, nem úgy értettem.. - szomorodom el és közelebb lépek hozzá.

Nem akartam megbántani, nem akartam azt vágnina fejéhez, amit a legjobban nem akarna.. nem akartam megbángani, de mégis sikerült, mert egy idióta vagyok. Megkéne tanulnom befogni a pofámat, mert nem akarom, hogy ami kettőnk közt volt, az semmi legyen.. Helyre kell hoznom, nem hagyhatom, hogy így érjen véget a dolog, hogy én kinyitom a pofám és elüldözöm az egytlent, aki képes velem foglalkozni.
- Shane.. nem.. nem tudom.. - mondom neki halan és bűntudatom kezd marni belülről. Nem akrtam megbántani, nem akartam neki beszólni. Majd elindul és én megyek utána. - Nem Shane.. kérlek. - futok utána majd szorosan átölelem hátulró.. - Nem akarlak elveszíteni. - motyogom a hátába és szorosabban ölelem, nem fogom elengedni.

Nem is tudom, hogy mit kellett volna tennem, lehet hogy sokkal jobban járt volna, ha akkor karácsonykor nem mentem volna át. Most minden teljesen máshogy lenne, most nem kéne magam szarul éreznem, mert megbántottam. nem akartam megbántani, pont ezért megyek utána és próbálom meggyőzni, hogy tényleg nem akartam megbántani, mert ez az igazság. Mára már nem is fura, hogy megölelem, hogy átölelem hátulról és nem engedem, hogy tovább menjen, szerencsére ő is megáll.
- Shane.. tényleg nem kerültelek, csak nem volt időm.. - motyogom halkan, aztán mikor megfordul felnézek rá és belenézek a szemeibe. Nem akarom neki elmondani, mert tuti, hogy kiröhögne és most az nem hiányzik a legjobban nekem, hogy ő is kiröhögjön,, - Olyan cikis.. nem mondom el. - sóhajtok és megforgatom a szemeimet.

- Igen az! - mondom eleinte hangosan, majd fokozatosan elhalkulok. Nem akarom neki elmondani, de aztán nem sokkal később két keze közé fogja az arcomat és kénytelen vagyok a szemébe nézni. Szeretem, amikor hozzám ér, most azonban mégsem erre vágyom, sokkal inkább arra, hogy felejtsük el ezt a témát.
- Dehogynem! - csattanok fel, majd elfintorodom picit. Régen volt már, hogy ilyen közel voltak az ajkaink és hogy kettesben voltunk, már senki sincs a közelben. Nem, most nem akarok vele romantikázni, most csak vissza akarok menni a szobába és kidühöngeni magamat, hogy nem sikerült az a szar... - Magam sem tudom még.. - mondom halkan, majd oldalra fordítom picit a fejem, ha engedi. Nem engedek a csábításnak.

Nem tetszik, hogy nevet, nem kell kinevetnie, még el sem mondtam a dolgot és pont kinevet.. Annyira bokán rúgnám most, de nem fogok megtenni, mert.. sze.. szerintem nem érdemli meg. Meg hát, miért kell neki mindent tudnia? Nem kell tudnia erről, szerencsére nem legilimentor és nem tud a gondolataim közt turkálni, Waldent meg kerülni fogom, mert ő sem deríti ki, hogy mi a bajom.
- Nem kell, de arra gondolsz, amire akarsz. - motyogom halkan, nem fogom győzködni és nem fogok magyarázkodni. Elengedi az arcomat, pedig nem ezt akartam, azonban annak örülök, hogy nem ép el mellőlem, így azét halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Szavaira megforgatom a szemeimet, két kezem közé fogom az arcát és közelebb hajolok. - Nem fogom elmondani.. - mondom, majd lábujjhegyre állok és csókot nyomok az ajkaira, inkább csókolózóm, minthogy elmondjam a dolgot.

Azt hittem, hogy azért jobban fog örülni ennek a csóknak, mert régen nem csókolóztunk, de hát nem csattan ki a boldogságtól, egy darabig nem fog kapni több csókot. Nem érdemli meg, egyáltalán nem érdemli meg. _ nem jó.. - mondom halkan, de hát nem baj, ezzel még nincs baj, de azzal, hogy megkérdezi a bájitaltant.. veszek egy mély és éles lélegzetet és elfordulok és hátrálok..
- Menj vissza egyedül, most nincs kedvem hozzád... - mondom halkan és nem is fogok megfordulni, most megint eszembe juttatta, hogy egyest kaptam a sok tanulás ellenére.

Nem tehet róla, de akkor is... - Hagyjuk, nem számít... - nem is tudom, hogy mit tegyek, mellém lép és megfogja a kezemet, én pedig nem rántom ki a kezemet. Nem fogom ellökni mindig, de hát.. olyan szarul érzem magamat. Bosszantó, hogy ő meg nem is vágja le, hogy mi a baj és tényleg jó lenne, ha kitalálná és nem nekem kéne elmondanom neki.
- Shane.. - mondom ki halkan a nevét és nem is tudom, hogy hogyan tovább, aztán azt mondja, hogy szarul esik neki, hogy ilyen vagyok. Nem ér, hogy ez engem ennyire meghat, nem akarom, hogy hatással legyen rám a dolog. Újra felé fordulok és megölelem. - Nem akarlak bántani. - fúrom az arcomat a mellkasába és oda mondok mindent. - Egész eddig tanultam ezt a hülyeséget, nem is tudtam veled lenni, mert azt akartam, hogy jól sikerüljön.. - motyogom továbbra is a mellkasába. -De egyes lett, hiba tanultam annyit. - ölelem szorosabban magamhoz.

Nem is tudom, hogy miért vagyok vele most itt, nem is kéne vele lennem, sokkal inkább kellene a barátaimmal lenni, de sajnos vele akarok lenni, vele akarok beszélgetni. Az ő ölelését akarom érezni, az ő férfias illatát akarok magamba szívni, az ő kezeit akarom magamon érezni. Jól esik, hogy átkarol és az is jól esik, hogy nem lök el magától, miközben a mellkasába motyogok, de ez rossz.. nem akarok így érezni és ezt nem tudom kihangsúlyozni.
- Igen ez az... és ki tudta, hogy velem akarsz lenni.. nem vagyok könnyű eset, tök hülye vagyok. - elengedem az őt öleli karjaimat és lépek egyet hátra. Miért pont ő? Miért pont ő kell nekem? Hiába gondolkodom ezen, egyszerűen nem tudok másra úgy gondolni, mint rá. - Meg hát.. azt sem tudom, hogy akkor mi most hányadán állunk.. - na ha nekem el kellett mondanom azt, hogy mi a bajom, akkor neki ezt kell elmondani nekem!

- Ezt csak te gondolod így.. - mondom halkan, de nem fogok vitatkozni, ha így gondolja, akkor legyen is.. én akkor is butánk gondolom magam. nem is csak buta, hanem hülye vagyok. Neki olyan könnyen megy, így én sem félnék, de nekem nem megy és nem is fog menni sosem. - Persze.. addig kell találnom valakit, aki korrepetál. - sóhajtok egy nagyot. Tudom, hogy felfogja magát ajánlani, legalábbis remélem, hogy felfogja, mert.. igen, szeretném, ha előtte sülnék fel és nem valaki más előtt.
Zsebre dugja a kezét és csak pislogok rá. Igen, ideje lenne ezt megbeszélni, mert nem húzhatjuk ezt tovább, így megköszörülöm a torkomat. - Ha azt kérdezed, hogy akarok e a barátnőd lenni, akkor igen, szeretnék, de... - kezdek bele és nem is tudom, hogy hogyan fejezzem be. - De.. nem tudom, hogy ez működne e. - sóhajtok egyet és közelebb lépek egy picit.

- De ha utána megutálsz..megverlek. - motyogom neki, mert nem fogom kéretni magam tovább, őt szeretném. Ő fog engem korrepetálni és megtanít sok mindenre, legalábbis reménykedem benne, hogy nem veszekedéssel fog telni az egész minden.. majd megpróbálok vele nem veszekedni és tényleg fontosabb lesz a tanulás, sokkal fontosabb. Nem akarok majd más tenni, mint átmenni a vizsgákon, mert nem bukhatok meg, akkor még cikisebb lenne az életem.
- Shane.. - megint csak a nevét sóhajtom ki és nem is tudom.. igaza van, egy próbát talán megér, de neki ebből sokkal több rossz fog származni, mint nekem. Hiába teszi a kezét a derekamra, nem fogok elcsábulni, nem fogok engedni neki.. - Nem fogom hallgatni a barátaidtól, hogy szánalmas vagyok, hogy nem illek melléd, mert félvér vagyok. - jelentem ki határozottan. - Talán jobb lesz, ha mi nem leszünk egy pár, téged sem fognak támadni. - mondom és nem.. nem megy könnyen, én sem ezt karom, de akkor sem akarom, hogy ez legyen a vége.

- Ne ígérj semmit sem előre. - mondom neki komolyan, mert felesleges előre ígérgetni, ha nem is biztos, hogy két hét múlva még szóba fog velem állni. Majd szavain elmosolyodom.. - Nem fogok? Remélem is! ha megbukok, megverlek! - jelentem ki, majd elkacagom magam és áttérünk arra, amire nem kellett volna, mert már megint.. ott tartunk, hogy veszekedni fogunk.
Elfintorodik és odább lép, kettő dolog, amit nem szeretek tőle, de ha ezt akarja, akkor engedem neki, hogy odébb menjen. Szóval hát választ vár.. - Nem tudom, azért mások véleménye számít és igen, akarlak téged! - mondom halkan, aztán rápillantok. - Szeretlek! Beléd szerettem! - csattanok fel és nézek rá, kimondtam. Ohh, tudom hogy megfogom bánni, de ki kellett mondanom.

Megbeszéltük a korrepetálós dolgot, túljutottunk mindketten rajta, tényleg meg fogom verni, ha nem fog segíteni úgy, ahogyan kéne. Majd ő is egyre hevesebben viselkedik, nem is értem, hogy miért lett ilyen hirtelen és .. most ez olyan fura. - Shane.. nem azt mondtam, hogy nem vagy a magad ura, de inkább befogom. - csattanok fel mérgesen és inkább nem is mondok semmit míg.. azt nem mondom neki, hogy szeretem.
Talán nem kellett volna neki mondanom ezeket.. de megcsókol én meg visszacsókolok. Szeretem, ha így csókol meg. - Hazudsz.. - motyogom halkan. - Nem gondolod komolyan. - sóhajtok egyet.