I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Alexandra Daddario
| » » Vas. 27 Aug. - 16:53 | | Ahogy lecsippentem a cseresznyét a kehely tetejéről, a nyelvemre biggyesztem, és hagyom, hogy mázas héja édesen olvadjon el a számban, ragacsosan rossanjon a gyümölcs a fogam alatt... nos, arra az egyetlen, tűnő, röpke pillanatra el tudom hitetni magammal, hogy annyira nincs nagy baj. El tudom hinni, hogy az ég nem sokkal sötétebb, mint ami az évszakban indokolt lenne, hogy mintha nem köd ülne még a fülledt melegben is, mintha a címlapok nem harsognának valami testetlen gonoszról, és mintha mi hazamentünk volna az elmúlt két hétben, nem nagyanyáéknál játszanánk a minta-unokát a szünet végének közeledtére hivatkozva. Képmutatás. Hazugság. De néha pihennem kell, néha csak naivan el kell hinnem, hogy nincs minden veszve, vagy nem tudom, hogyan játszanám tovább ezt a nevetséges, játékot. Hiába teszünk úgy, mintha tétje nem lenne - a tét minden, ami valaha is a miénk volt. A fagyimba kanalazok, a Reggeli Próféta felcsapott napi számának nagy részét Angus és az én roxforti leveleink egy-egy példánya takarja el, én pedig a levelem kézhez kapása óta már sokadszorra futom át a listát. - Találjuk ki a menetrendet - mondom a testvéremnek, fel sem pillantva rá, ahogy azon bosszankodom kimondatlanul, hogy miért is nem írtam listát azon dolgokról, melyeket nem az iskola kér tőlem megvételezni, hanem amiről tudom, hogy kifogyóban vannak a készleteim, és szükségem lehet rá. Penna és tinta és pergamen mindig kell, de talán rám férne egy új talár is, csak biztos, ami biztos, és bájitaltanra is kifogyóban vannak szerintem a készleteim. Seprűápoló holmik, feltétlenül! Csak kicsit nehéz ilyen egyszerű, gyakorlatias dolgokra gondolni, amikor annyi minden más igyekszik elterelni az ember figyelmét. - Neked kell valami a listádon túl? Nekem tutira be kell néznem a spotszaküzletbe - mondom ahogy egy újabb kanál fagylalt után végül rápillantok Angusra. Újdonságot mondjuk kétlem, hogy mondtam volna neki - mikor bírtam ki úgy egy látogatást az Abszol Úton úgy, hogy ne tértem volna be bámészkodni a seprűk közé? Nem mintha új seprűre vágynék, szeretem a mostani modellt. De azért nem árt megfelelően karbantartani, ha újabb idényt akarok vele végigjátszani. Na meg ha még a csapatkapitányi posztomnál is nagyobb babérokra akarok törni. |
|