Idén semmiképp sem szerettem volna már lemondani a jól bevált prefektusi címemről. Ez az utolsó évem és hát szerettem volna most még minden beleadni, hogy ezzel is csak ékesítsem a jelentkezési lapomat az auror képzőbe. Most első alkalommal kerültem ki éjszakára a folyosókra, kivételesen nem a hetedévesek indították a sort, hanem a fiatalabbak. Annyira nem bántam, őszintén. Hiszen legalább volt időm behozni a barátaimmal az elvesztegetett hónapokat a nyárból. Jól felöltöztem a talárom alá, itt már egy picit csípősek az éjjelek és a Roxfort hűvös falai csak még jobban árasszák magukból azt. Gondosan feltűztem prefektusi jelvényemet is, jól látható helyre, majd pálcámat előre tartva indultam neki a tornyokból a kijelölt folyosóra, ami ma a földszinthez tartozott. Ez a legrosszabb az egészbe, hiszen itt a bejárat és sokan itt próbálnak meg kisurranni. Oda-vissza sétáltam a sötét folyosón. Pálcám halovány fénye világított meg csak egy-két kis részletet magam előtt, az is csak a padlón, hiszen a festmények ilyenkor a legdurcásabbak, éjjel. Szeretem tiszteletben tartani, nem kívánok magamra haragítani senkit sem, még ha az egy festmény is. Megtanultam az évek alatt csendben sunnyogni, így hát most is hasonlóképp tettem. Persze ez nem minden esetben jó ötlet, mondjuk amikor egy sarokra érkezik az ember és gondolataiban van elmerülve túlságosan és belebotlik valakibe. - Áú! Hé! Mit csinálsz ilyenkor a folyosón?! - Pálcámmal jól megszúrtam a lábamat, ahogyan elfordítottam, mielőtt még felöklendezem az előttem állót, akire dühös tekintetemmel pillantok, megvilágítva őt. - Doris?- Meglepetten konstatálom, hogy Jesse húga az. Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen helyzetben össze fogok majd vele futni. Ha ki is akarna térni előlem, nem engedem, összefonott karokkal állok előtte, mint aki magyarázatot vár.
Mai is rám törtek azok az álmokat, amiket nem akartam újra átélni, megint láttam, hogy hogyan halt meg az egyik barátnőm. Szerencsére ma nem sikoltozva tértem magamhoz, hanem csak simán kipattant a szemem és szaporán kapkodtam a levegőt. Próbáltam lenyugtatni magamat, már mindenki javában aludt és senki sem volt fent. Felöltöztem és úgy döntöttem, hogy kiszellőztetem a fejemet kimegyek és nézem picit a csillagokat és megnyugszom. Remélem, hogy semmi sem jön közbe, nem akarok lebukni és azt sem akarom, hogy megbüntessenek vagy valami hasonló rossz dolgot tegyenek velem. Szóval a lehető leghalkabban akartam távozni a klubhelyiségünkből és kijutni a szabadba. Remélem senki, de tényleg senki nem fog velem szembe jönni. Halkan próbálok közlekedni a folyosón és arra gondolni, hogy ha holnap összefutok Shane-el, akkor megfojtom, hallottam, hogy ma is szemét volt az egyik barátommal, bár akkor mindennap ez lenne a sorsa, mert ő mindig és mindenkivel szemét.. Nem is érdekel, ezzel ráérek később is foglalkozni most próbálok kijutni innen, már csak pár lépés, pár lépés és felettem lesz a csillagos ég, de mikor a sarkon befordulok, akkor beleütközöm valakibe és mondanom sem kell, hogy mikor a szemembe világít, akkor majd kisüti a retinámat a hirtelen jött fény. - Legalább ne süsd ki a retinámat. – mondom dacosan és próbálom félretolni picit a pálcáját, majd mikor megpillantom, hogy bátyám barátnője –hát még jómagam sem tudom eldönteni milyen szinten és hogyan- az, akkor meglepődöm és ez kiül az arcomra. - Rosszat álmodtam, gondoltam kijövök kicsit levegőzni és nézni a csillagokat. – mondtam őszintén egy vállrándítás közepette. Tényleg nem volt semmi rossz szándékom.
notes: Hát nem lett jó, de kezdésnek remélem megfelel
• •
I solemnly swear
I am up to no good
Catherine Scamander
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Lili Reinhart
»
»Szer. 26 Okt. - 21:37
Doris & Catherine
A fájdalom csupán csak pár pillanatig tartott, miután megláttam azt, hogy ki áll velem szemben. Pálcámat anélkül is odébb fordítottam, hogy ő arra rásegített volna. Egy pillanatig el is oltottam annak fényét, hogy senkit sem zavarjunk meg és ne is tűnjünk fel másnak. Épp elég zűrt fogunk így is okozni, nem szeretnék magamnak is problémát. A tavalyi évben elég volt az az egy büntetőmunka is, idén ezt el akarom kerülni, lehetőségek szerint. - Bocsi. - Teszem még hozzá utólag, aztán kérdőn tekintek a másikra. Persze, itt mindig nagyobb a forgalom mint az emeleteken és erre emlékeztetnem kell magam, vissza kell rázódni a prefektusi rendszerbe. Ha gonosz lennék, akkor azonnal visszaküldeném őt a hálókörletébe, egy jó kis pontlevonással, de persze nekem is van lelkem -de még milyen-, aztán meg ő Jesse testvére, hát hogyan is ne hallgathatnám őt meg? Így is, ahogy rátekintek észreveszem, hogy nincs valami túl jó kedve. - Minden rendben? - Őszintén elég anyáskodó típus vagyok, de még igazán sosem foglalkoztam Dorisszal, nyaranként mindig Jesse mellett voltam. Így hát most kötelességemnek érzem, hogy kifaggassam, aztán meg hátha tudok rajta segíteni. Persze nem fogom ráerőltetni, mert azért annyira nem vagyok... olyan. - Hm, na jó, gyere. - Ragadom meg a kezét, és a bejárat felé kezdem el húzni. Mielőtt még kilépnénk az udvarra, körülnézek és miután sikerült meggyőződnöm róla, hogy senki sem jár itt, csendben kinyitottam az óriási ajtót, és innentől kezdve csak reménykedem, hogy nem fog keresni egyik társam / tanárom sem. Megállás nélkül húztam magam után a lányt, -remélem azért nem kell annyira nagyon húzni- és az egyik fák mögött rejtett padon ültem le. - Mesélj. - Itt van minden. A levegő, a csillagok és plusz egy személy: én.
Nem gondoltam volna, hogy így fog alakulni az estém, mert igazán nem szerettem volna összefutni senkivel. Persze szerencsére Cathyvel sikerült találkoznom, de hát akkor is.. mindenkit elakartam kerülni jó nagy távolságban. nem tetszik, hogy majdnem kisüti a szememet, de mikor bocsánatot kér, akkor csak legyintek egyet, nem fogok rá haragudni, csak többet ne tesztelje, hogy összemegy e a pupillám a fény hatására. Azt gondoltam, hogy nem festek valami fényesen, de nem hittem volna, hogy ennyire elárul az arcom, hogy valami nincs rendben. - Igen, mi baj lenne? – kérdezem tőle hamis mosollyal az arcomon, reménykedem benne, hogy nem fogok lebukni, de hát.. kit álltatok, csak rólam, hogy valami nincs rendben és szerintem felettem lebeg egy felhő, ami villámokat szór. Aztán csak tűröm, hogy magával vigyen az udvarra. - Csak eszembe jutott a tavalyi év vége.. – ennyit mondok, majd felpillantok a csillagokra és gondolkodom.. még mai napig hallom Grace sikolyait és.. és.. nem akarok rá már emlékezni.
notes: Hát nem lett jó, de kezdésnek remélem megfelel
• •
I solemnly swear
I am up to no good
Catherine Scamander
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Lili Reinhart
»
»Vas. 20 Nov. - 20:57
Doris & Catherine
Felvont szemöldökkel fordulok oda hozzá, hirtelen, amikor visszakérdez, hogy mégis mi lenne vele. Nem vagyok rossz emberismerő. Aztán meg mióta ismerem Dorist? Úgy pelenkás kora óta. Szóval nem..azt hiszem nehezen tud becsapni. Még akkor is, ha csak minden évben nyáron beszéltünk régebben többet és a Roxfortban szinte alig-alig, talán az első pár évben... esetleg. Aztán meg mindenkinek más lett a társasága. De mindig volt idő bepótolni az esetleges kihagyásokat. Az ilyen alkalmak tökéletesek rá, még ha az idegeikre is megyek néha. Mert tudom, hogy így van még akkor is ha nem mondják el. Örülök neki, hogy végül is nem ellenkezik és velem jön a 'titkos' helyre. Nyugalom és csend. Ilyenkor a legjobb a Roxfort. Az évek során kevés alkalom van amikor ezt érezheti az ember. Mély levegőt veszek, és utána tekintek a búslakodó lányra. Bólintok és ismét lehajtom a fejem. - Grace miatt... ugye? Szomorú, ami történt. Nehéz túltenni magunkat az egészen. - Az egész Roxfortot megrázta, de már nem aggódunk annyira, hiszen megerősítették a védelmet. Az aurorokat pedig jól lehet bombázni a kérdéseinkkel amikor nagyon unatkoznak. - De nemsokára könnyebb lesz majd. Foglald el magad valamivel... mit szeretsz csinálni? - Biztatóan mosolygok rá. Remélem nem veszi rossz néven az igyekezetemet. Csak olyan rossz őt ilyen búsnak látni...
Nem hittem volna, hogy össze fogok valakivel futni és nagyon reménykedtem benne, hogy.. hát nem kapnak rajta, hogy kiszököm, de ez halott ügy. Cathy is minek járt pont ekkor erre? Miért nem tudott máshol lenni? Arról meg ne is beszéljünk, hogy nem akarok erről az egészről beszélgetni, mert.. még annyira előttem van minden.. Mintha most is hallanám, ahogyan felsikolt és ahogyan az élettelen teste puffan a padlón, mintha csak egy fa borult volna el.. A halálfalók annyira kegyetlenek és gonoszak.. Meglep, hogy ilyen nyíltan rá tud kérdezni a dologra, de hát.. szerintem ez a dolog engem érintett meg a legjobban, nem ezt érdemelte.. Nem ilyen halál járt volna neki. - Más halált érdemelt volna, még élnie kellett volna. – mondom neki halkan. Azt hittem, hogy majd sok sok unokával lesz körülvéve és minden annyira máshogy fog alakulni, de hát a halálfalók bárkit megölhetnek, mert azt hiszik, hogy nekik ehhez joguk van. Bárcsak az összes meghalna, bárcsak egyik sem ébredne fel holnap! Nem, sosem szoktam ilyenekre gondolni és nem is kérném, ha jó emberekről lenne szó, de ők nem érdemlik meg az életet, akik azt hiszik, hogy másokét elvehetik büntetlenül, nem érdemlik meg, hogy éljenek. - A csillagokat bámulni és kviddicsezni. – bár szerintem ezt ő maga is jól tudja kérdezés nélkül is. Nem is tudom, most nem akarok erről beszélni, inkább terelem a témát és.. - Jessevel hogy vagytok? - kérdezem tőle egy halvány mosollyal az arcomon. Lehet félreérti a kérdésemet, lehet hogy nem.. ki tudja.
notes: Hát nem lett jó, de kezdésnek remélem megfelel
• •
I solemnly swear
I am up to no good
Catherine Scamander
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Lili Reinhart
»
»Szer. 14 Dec. - 13:29
Doris & Catherine
Úgy érzem, valamiért anyáskodóbbnak kellene lennem most a lánnyal. Kicsit törődni vele és hát pontosan ezért kérdeztem rá arra, ami tudom, hogy bántja őt. Remélem, hogy nem fogja majd leharapni miatta a fejem, csupán csak valamiféle választ ad és ha kell, terelődik az egészről a téma: valahogy hasonlóként is lett. Kicsit lehajtom a fejemet, haloványan elmosolyodom. - Sajnos, ilyen az élet. Ez a mai világ... borzalmas. De mi majd változtatunk rajta! - Mondom neki bátorítóan és igen, komolyan így gondolom. Igaz, hogy még beletelik egy kis időbe, mire sikerül igazán aurorként beállnom a csapatba, de harcolni fogok ha kell, ha nem. Valahogy azt érzem, ez csak rosszabb lesz és a minisztérium sem tűnik túlságosan biztosnak a dolgába. Meglátjuk. Tereli a témát, ahogy gondoltam. Csak bólintok, és nem folytatom, még a hobbijait sem kezdem el ecsetelgetni. Persze, a kviddics jó kis időtöltés, eltereli a gondolatokat és biztos vagyok benne, hogy ezt Doris is nagyon jól tudja. Aztán zavarba hoz. - Ezt meg, hogy... hogy hogy hogy? - Értetlenkedek kicsit, hadarok, de rögtön folytatom. - Nem is láttam a napokban. Nem tudom, el van veszve. Biztos csajozik vagy ilyesmi, te mit tudsz róla? - Kuncogok fel kicsit, próbálom oldani a hangulatot és a furcsa megszólalásomat. Nem is tudom mit gondoltam, hát miért jöttem ennyire zavarba?
Egyenlőre még nem tudok eldönteni, hogy jó dolog avagy rossz, hogy Cathy rám talált és kirángatott magával beszélgetni. Nem akarok erről a témáról nagyon beszélni, mert nem szeretem, ha Grace halálán kell gondolkodnom. Elég rémálmom van már a dolog miatt és ki is vagyok teljesen lelkileg, már aludni sem tudok, arról nem is beszélve, hogy.. annyi minden van már, hogy felsorolni sem tudom. Ha nem lenne elég Grace halála, otthon még titkolóznom is kell a szüleim előtt és szinte senkivel sem beszélhetem meg ezt a dolgot. - Kedves és aranyos, hogy ebben hiszel, de szerintem.. erre nincs sok esély. - mondom neki halkan és remélem megérti, hogy mi nem tudunk változtatni a világon, ez a világ el van cseszve és arról nem is beszélve, hogy tudjukki hatalma egyre csak nő és nő, egyre több embere van és már nem elég, hogy a legjobb barátom is halálfaló, lehet hogy még más ismerősöm is az lesz.. Jól jött a tématerelés, nagyon is jól és jókor, mert látom rajta, hogy kissé zavarba jön attól, hogy megemlítem neki a testvéremet, én valahogy mindig is tudtam, éreztem. Ki gondolta volna, hogy így fog reagálni egy teljesen ártalmatlan kérdésre, így tehát mosolyogva vonom fel kérdőn a szemöldökömet. - Baj van? - kérdezem tőle, miközben kicsit elnevetem magamat.. és hallgatom a válaszát, szóval nem látta már egy pár napja.. és azt hiszi, hogy csajozik? - Miért.. talán baj? Amúgy hogy alakulnak a dolgok Caspar-ral? - kérdezek és amíg nem rólam van a szó, addig nekem a legjobb. Nem akarok én másról beszélgetni vele.
I solemnly swear
I am up to no good
Catherine Scamander
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Lili Reinhart
»
»Kedd 20 Dec. - 18:58
Doris & Catherine
Egyszerűen csak úgy érzem, hogy itt az ideje annak, hogy befejezzem ezt a témát. Nem szeretném tovább feszegetni a határokat, hiszen még a végén annyira elkeseríteném a lányt, hogy talán nem is akarna velem többet beszélni. Pedig én megpróbáltam némi lelket adni ennek a dolognak, mégsem úgy sikerült, ahogyan elképzeltem, így hát egy egyszerű kis vállrándítás kíséretében és egy meleg mosollyal leteszek az egészről. A témaváltás jól indul, vagyis Dorisnak, hiszen Jessevel kapcsolatban sikerül igazán megfognia és nem is tudom, miért kezdek így bele... miért zavarodok ennyire bele ebbe az egészbe. Próbálok magammal dűlőre jutni és kicsit normálisabb hangnemben válaszolni, de persze ő ezt biztos már rég átlátta rajtam. - Nincs baj, dehogy van! - Reagálom le gyorsan a kérdését. Legyintek. - Miért lenne baj? Persze hogy nem az, hát azt csinál amit akar... nagyfiú már. Caspar? - Lepődöm meg a kérdésen, ismételten, hiszen nem tudom mikor meséltem erről neki, de biztos valamikor a nyáron, mert volt pár csöpögős pillanatom, sajnos, amire nem vagyok túl büszke. Elfintorodom és lehajtom a fejemet. - Vele nincs semmi és nem is lesz. - Egyszerűen csak olyan fura erről beszélnem most. Valamiért le akarok már tenni a Caspar témáról, de Jesse is mindig ezzel szekál. Felállok inkább. - Na, gyere, menjünk vissza, mielőtt még valaki elkap minket és akkor már nem tudlak kimenteni...
Pontoson úgy alakul a tématerelés, ahogyan én elterveztem, mert hát a testvérem és Caspar nála egy nagyon, de nagyon kényes téma. Mikor kijelenti, hogy a testvérem nagyfiú már és tudja mit csinál, akkor elnevetem magamat és csak nevetek egy picit. Na hát Jesse az az ember, aki pont nem tudja, hogy mit akar és mit kéne tennie, olyan vak és annyira buta néha, arról nem is szólva, hogy az utóbbi időben nagyon, de nagyon idegesít az, amit csinál. - Szerintem is hagyjuk a Jesse témát.. - legyintek egyet, majd mikor visszakérdez, hogy Caspar-ról akarok e vele beszélni, akkor csak bólintok egyet. Igen az ő nevét mondtam és tudom, hogy valamennyire bejön neki a fiú, szóval.. hát igen, Caspar. Amúgy szerintem nem néz ki jól és nem is jó pasi, Jesse sem az, szóval Cathynek fura az ízlése.. Szóval nincs semmi és nem is lesz, hát erre nem tudok mit mondani. Ha ő így akarja, akkor legen így, nem fogok én senkire semmit sem ráerőltetni.. na jó vicceltem, nem akarom én, hogy összejöjjön Caspar-ral, szerintem nem is illenek össze, nem lennének egy jó páros. Majd mikor megint megfogja a kezem és befelé visz, akkor mosolygok, igen. Itt lenne az ideje lassan, hogy elmenjek vissza a szobámba, mert ha valaki rajta kap minket, hogy kin vagyunk, mindketten ráfázunk. - Rendben, további szép estét és jó munkát. - mondom neki halkan mosolyogva, majd futólag megölelem és megyek is vissza a szobámba, remélem, hogy most már nem álmodok semmi olyat.
Kezdőlap
