Szörnyű, nyomorúságos életnek tartom, amit a muglik élnek. Furcsa, hogy az evolúció nem viszi őket előrébb, és mi, varázslók, akik egy magasabb szinten létezünk nem kapjuk meg a kellő tiszteletet. Árnyékok között bújkálunk és kegyetlenül lecsapnak ránk saját tövényeink, ha nem kíméljük a muglik békéjét, tudatlanságát. Ezt nem tartom jogosnak vagy élhetőnek.. és szerencsée nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolkodik. Furcsa módon pedig most itt áll előttem egy lány a múltamból, aki hasonló nézetekkel szimpatizál és abban a rövid időszakban, amíg szinte minden nap láttam egy pillanatra sem bizonytalanodott el.
Most pedig mint felnőtt érett nő áll előttem és kitartott. Hűséges önmagához és talán Voldemorthoz, bár lehet, hogy ennyire még nem elkötelezett. Talán még keresi a neki szánt utat, de céltudatosan kitart saját maga mellett. Furcsa. A családja nem híresedett el kétes nézeteikről, mint a Rockwoodok. Talán Halrey az egyetlen közülük, aki ezen az úton jár. Így azonban még becsülendőbbnk tartom kitartását. Engem mindig támogattak a szüleim és biztosítottak róla, hogy nem vagyok rossz ember. Harley valószínüleg azonban magasról tojik mások véleményére, így maradhatott önmaga. Ezt pedig figyelemreméltónak tartott.
Talán emberi gyengeség, hogy ilyen könnyen lenyűgözött engem a lány, de valamiért nem bírtam harcolni az érzéssel. Talán ezért akartam megszabadulni az iskola falaitól, hogy nyíltabban tudjuk beszélgetni és egy kicsivel jobban megismerhessem.
Amint belémkarolt az iskola folyosóján már el is hopponáltunk. Mivel már nem vagyunk gyerekek, hanem felnőtt varázslók, így ez már nem lehet törvényellenes cselekedet.
A Szárnyas Vadkan ajtajában jelenünk meg. Remélem nem veszi majd rosz néven, hogy idehoztam. Itt van szobám foglalva, amíg itt tartózkodom, így igazából kényelmesen elvonulhatunk majd késöbb akár, ha úgy adódik, hogy zavaros lesz a társasági élet a kocsma részlegen. Az illemmel megfelelően most én megyek előre, hiszen, ha bent esetleg dulakodás zajlik, akkor nem Harleynak kell felfognia az elszabadult varázslatokat, hanem nekem. Bent azonban csend van. Talán még túl korán van ahhoz, hogy a nehézsúlyú bajkeverők megjelenjenek.
Egy üres boxba leülünk.
-És mondd hogy lehet az, hogy nem vár haza senki?-érdeklődök kiváncsian miután leültünk és rendeltünk. Kiváncsi vagyok, hogy egy ilyen szép lány hogy lehet még mindig hajadon. A legtöbb barátom már megházasodott és a családdal, munkával foglalkoznak. Azt hittem csak én vagyok ennyire magamnak való.

Furcsa és mégis logikus, hogy vonzom a magamhoz hasonló lelkeket. Az iskola elején még színes kis társaság zsongott körül, és akár a vámpírok táplálkoztunk egymás pozitív energiáiból. Nem tudnék kijelölni egy pontos dátumot, amikor ez megváltozott, hiszen egy idő után már nem volt elegendő az, hogy a sárvérűek és a muglik nem elfogadottak, hanem azok sem, akik szimpatizálnak velük. Napról napra épült le mellőlem a társaság, akiket egészen addig a barátaimnak neveztem. Egyre kevésbé tűrtem, hogy idegenek lássanak bele halkan elsuttogott esküinkbe, mert védelmeznem kellett azokat, akik rám hasonlítottak és védenem kellett magamat, mert más voltam, mint ők. Dumbledore megtűrt minket. Szemrebbenés nélkül, de ez nem jelentette azt, hogy a szülők nem húzták el az utamból gyermekeiket és suttogták a fülükbe, hogy véletlenül sem állhatnak velem szóba. Ha engem kapnak valamelyik házihoz partnerhez... kérjenek valaki mást.
Az ember, akit állatként kezelnek szépen lassan azzá is válik, még akkor is ha tudja, hogy ő nem a rossz úton jár. Csupán egy általa választotton. Mint például az előttem ülő hölgyemény. A McKinnon köztudottan szinte egyenlő a jóval. És csak azért szinte mert ott van köztük Harley, aki sosem félt kimondani a gondolatait a következményektől függetlenül. Mindezt úgy tette, hogy még egy exRoxfortos diák fülébe is eljutott a híre. Talán nem is teljesen véletlen, hogy a szüleim épp most küldek el a Roxfortba terepmunkára. A gyakorlás kell a jeti füle mögé. Ők mást akartak ezzel. Talán tényleg bizakodtak benne, hogy nem csak ők hallottak a szőke démnról, hanem én is és legalább olyan kiváncsiság ébredt fel bennem, mint bennük.
Mélységes elégedettséggel olvassák majd minden bizonnyal a baglyomat erről a kellemes találkozásról.
Rámbízza magát. Látom a gesztusain, hogy nem ez az a hely, ahova a legszívesebben elvonul eltölteni az idejét, de egyetlen rossz szava sincs, csak rámbízza magát, amit hihetetlenül becsülendőnek tartok. Leülünk és étlap hiányába nehéz lenne egyedüli döntést hoznia.
-Nos.. van az üvöltő vadkan.. ami olyasmi mint a vajsör.. csak erősebb. Van tea, amit nem ajánlok, mert egyszer végignéztem, hogy megitta a varázslót, aki megrendelte. Van vidító víz, ami hamar az ember fejébe tud szállni de vicces legalább, van Mélymoraj, ami cseresznyés sör, halkan morog rád, de ártalmatlan. Meg persze a vajsör..-sorolom fel neki gyorsan az átalam ismert kínálatot. Nem akarom megszabni, hogy mit igyon, így meghagyom neki a választás lehetőségét. Rámosolyogok. Tényleg nem túl meglepő, hogy most jár itt először.
Mosolyogva figyelem, ahogy az arca egy árnyalattal pirosabb lesz, de azt kell mondanom kifejezetten tetszik nekem a látvány. Harley McKinnon zavarba jött tőlem. Tetszik nekem ez a lány, de a válasza még jobban. Szóval rá van bízva kihez megy hozzá. Ennél jobb hírt nem is kaphattam volna.
-A szüleim megszabtak egy határidőt. 25 éves koromig találhatok magamnak jelöltet vagy ők találnak nekem. Így van még két évem, bár egészen eddig nem hittem, hogy bárkit dobhat nekem az élet, akivel el tudnám képzelni az életemet.-szemtelenül futtatom rajta végig a tekintetemet az 'eddig' szónál. Nem szeretem rejtegetni a lapjaimat, hiszen ha valakit leszólítok azt komoly indokkal teszem.