Gyűlölöm amikor a testvérem úgy kezel mintha csak a tulajdona lennék. Ha féltene, és azért óvna mindentől azt még meg is érteném, de ez amit Ő csinál nem az. Ez egy önző és gonosz gesztus a részéről, csak azt nem értem miért. Az esetek 60%-ban úgy viselkedik, velem mintha a terhére lennék, és ki nem állhatna, míg a maradék 40%-ban körülrajong és már-már ijesztő módon, a tulajdonaként kezel. Unom már, hogy mindig azt kell tennem amit Ő és az apánk elvárnak tőlem. Ezért is vagyok mostanában az a lázadozó tini lány aki mindig bajba keveredik és olyanokkal barátkozik akikkel nem feltétlenül kellene.
Viszont a mai húzásával igazán kiverte nálam a biztosítékot. Szóval esküszöm Merlin szakállára, hogy ha megtalálom, akkor addig fogom különféle kínzásoknak alávetni, ameddig csak szuszog. Egyszerűen felfoghatatlan a számomra, hogy miért csinálja ezt velem. Miért akarja mindenképpen pokollá tenni az életemet, ami mondjuk már így is az egyébként. Főleg amiatt amire fényt derítettem a szünetben, na meg a képességemről már ne is beszéljünk.
Úgy léptem be a könyvtár hatalmas ajtaján mint egy kisebb tornádó. Nem igazán érdekel, hogy ki mit gondol, de azt tudom, hogy ha valaki most hozzám szólna akkor nagy valószínűséggel olyat mondanék neki amit minden bizonnyal később nagyon megbánnék. Úgyhogy inkább megpróbáltam kizárni a körülöttem lévőket és célirányosan arra tartani amerre a bátyámat remélhetőleg megtalálom.
- Csak találjam meg, és esküszöm megfojtom… - morogtam az orrom alatt amikor elsétáltam egy csapat másodéves Griffendéles előtt.
Hagy higgyék csak el azokat a nyavalyás pletykákat amiket a felsőbb évesek terjesztenek. Sőt az sem érdekel ha beköpnek valamelyik professzornak. Az egyetlen dolog ami most érdekel, az, hogy leordítsam a bátyám hülye fejét a nyakáról. Amit hamarosan meg is tehetek, ugyanis pontosan ott van ahol gondoltam. Az már csak egy plusz dolog, hogy teljesen egyedül van és még csak a közelünkben sincs senki.
- Revrik Lamerin Stormheart! Ez egy igazán aljas húzás volt. Még tőled is… - - siettem oda dühösen és rácsaptam a karjára a öklömmel.
Remélem ha nem is nagyon egy kicsit azért fájt neki, mert tényleg dühös vagyok rá. Sőt nem is csak dühös, hanem iszonyúan pipa. Legszívesebben most…

350 × Music × Clothes × ×

- Ha rólad van szó, akkor hajlamos vagyok megfeledkezni róla. - vetettem oda dühösen.
Legszívesebben most azonnal megfojtanám egy kiskanál vízben, de sajnos nem tehetem. Valamilyen szinten akkor is az életem része, ha legszívesebben megajándékoznám néha egy ízléses kis Crucio átokkal. Az a legkevesebb amit érdemel, azok után amilyen szinten megkeseríti az életemet.
- Ne csinálj úgy, mint ha nem tudnád mi a bajom. - veszekedtem vele tovább.
Merlin szakállára esküszöm, hogy Ő az egyetlen ember ezen a nyavalyás földön, aki ennyire ki tud hozni a sodromból. Pedig ennyi év után már azt hihetné az ember, hogy megtanultam kezelni a szarságait, de nagyon úgy fest a dolog, hogy ez közelről sincs így. Egész egyszerűen már csak a jelenlétével képes az őrületbe kergetni és ez ellen nem tudok mit tenni. Egyszerre gyűlölöm Őt és szeretem is ez pedig még nála is jobban idegesít, sőt egész egyszerűen dühít.
- Nagyon jól tudom, hogy te állsz annak a szemenszedett hazudságnak a háta mögött, ami szárnyra kapott a suliban. - léptem még közelebb hozzá, miközben a dühtől izzó tekintetem belefúrtam az övéibe.
Amikor hátradől, és úgy méreget, a hideg kezd el futkosni a hátamon. Ilyenkor mindig az a különös érzésem van, hogy elejtésre váró préda gyanánt néz rám. Pontosan ugyan azzal a ragadó tekintettel vizslat és szemléli minden mozdulatom, mint amikor a ragadozó a zsákmányára vadászik. Ettől pedig a frász jön rám, főleg annak tudatában, hogy úgy nevelkedtünk, mint a testvérek, holott semmi közünk nincs egymáshoz. Szóval ha engem kérdeztek ez eléggé abszurd egy szituáció.
- Mégis mi a fészkes fenét képzeltél? Tudhattad volna, hogy úgy is rá fogok jönni, hogy te voltál az aki elkezdted terjeszteni.  - csaptam rá az egyik kezemmel az asztalra, miközben közelebb hajoltam hozzá, és ha lehet még dacosabban néztem a szemeibe.
A kis összecsapásunk alatt teljesen kizártam a külvilágot, így aztán az sem tudott nagyon lázba hozni amikor könyvtáros haragos tekintettel és harapós arckifejezéssel próbált minket csendre inteni. Mondván, hogy ez egy könyvtár és nem egy gumiszoba ahol nyugodtan dühönghetünk.

330 × Music × Clothes × ×

Izzymizzy x Rev

Felnevetek a kifakadására, de általában ez a normális reakció amit ki tudok hozni belőle, mert egyszerűen az agyára megyek, de valahol mélyen tudom azt is hogy élvezi ezeket a kis összecsapásokat és biztos vagyok benne hogy méltóképpen meg fogja torolni rajtam ezt a dolgot, hogy elterjesztettem egy szaftos kis pletykát. Bár, nem is én voltam, én is csak hallottam valakitől valamit...
- Pedig fontos a látszat, és a nőiesség Hattyúcska, hát hogy fogsz így valamire való férjet fogni magadnak? - ütöm el egy poénnal, de jól tudom hogy nem lesz olyan elvetemült aki rámozduljon ha tudja, hogy az enyém. Mert már elterjesztettem ezt is, hogy foglalt a kisasszony, és nem vagyok hajlandó osztozkodni senkivel. Nem vagyunk vérségi rokonok, szóval semmi nem állna az utamba ha kicsit rámenősebb lennék, és nem csak a bátyja. Tudom, hogy ő is akarja, mert látom a szemében azt a szikrát, amit fellobbanthatnék, hogy tábortűz legyen, aztán pedig izzó máglya.
- Igazából, tényleg fogalmam sincs mi bajod. Ha esetleg elmondanád, máris előrébb lennénk egy jó pár lépéssel, és hamarabb hagyhatnál engem tanulni - mert tanulásnak álcázom az alvásom. Madam Cvikker ki is hajítana ha tudná hogy rendszeresen alvásra használom mélyen szeretett könyveit.
Isabel közelsége nem is tudom mit vált ki belőlem, de tagadhatatlanul gyönyörű látvány még így, mérgesen is. Az a tudat, hogy ezt a tüzet én váltottam ki belőle mindennél többet ér nekem.
- Jajj Izzy, annyi hazugság kering ebben az iskolába, melyikre is gondolsz igazából? - kérdezem ártatlan mosollyal a képemen, mert igenis képes vagyok eladni hogy nekem fogalmam sincs miről beszél, és nem tudok semmit. Holott ugye, én indítottam útjára. Elégedetten mérem végig, és halk kis kuncogásra futja ahogy látom a borzongását. Sejtem mi jár a fejében, és nem bánom, nagyon nem. Bocsánatkérően mosolyodom el a könyvtáros felé, és egy hangszigetelő bűbájt dobok fel magunk köré, hogy ne tiltsanak ki innen minket.
- Most nézd meg, itt kiabálsz velem egy könyvtár kellős közepén, és az égegyadta világon semmi bizonyítékod nincs, hogy én kezdtem el. És ha én is csak hallottam, és tovább adtam?  Abba bele se gondolsz hogy mi van ha én ártatlan vagyok? - pislogok rá bájosan, műártatlansággal, mindketten tudjuk hogy kinek akarok hazudni ezzel. Senkinek, mert a hír tőlem indult, de ettől még... Játszani szeretek.

üzenet/link/stb/

Annyira fel tud idegesíteni, hogy azt szavakkal képtelenség lenne leírni. Sokszor még a puszta jelenléte is az őrületbe kerget. Erre még mindezt meg is fejeli némi bunkósággal és hazugsággal. Ha nem ismertem volna egész életemben akkor már minden bizonnyal kinyírtam volna. Vagy legalább is egy feneketlen kút legmélyére száműztem volna, ahonnan nem tud soha többé előbújni. De persze mindezt nem áll módomban megtenni, és nem csak azért mert Ő az „apám” idegesítő pici fiacskája.
- Azzal neked nem kell foglalkoznod. Egyébként is akad épp elég jelentkező ahhoz képest, hogy nem vagyok elég nőies. - vágtam vissza harciasan.
Imádom azt az arckifejezést amit akkor szokott vágni, amikor terítékre kerülnek az udvarlóimmal kapcsolatos dolgok. Egész egyszerűen jókedvem lesz tőle, ha látom azt a dacos harciasságot. Zavarba ejtő ilyet mondani, de egészen felizgatja a fantáziámat az a hevesség amit olyankor produkálni szokott. Szeret úgy kezelni, mint ha az Ő tulajdona lennék ami egyszerre baromira idegesítő és izgató is. Bár nem vagyunk vérszerinti testvérek, sőt egyáltalán semmilyen rokoni kapcsolat nincs közöttünk, így nem feszélyez a rajongása, egészen addig ameddig nem megy túl messzire. Mint mondjuk most.
- Ohh, hát hogyne. Miért is nem lepődőm meg rajta, hogy te nem tudsz semmiről. - csóváltam meg csalódottan és dühösen a fejem, miközben a mellkasom előtt összefontam a karjaimat.
Na persze Lamerin és a tanulás, kacag a májam. Sokkal inkább Lamerin és a könyvtárban alvás, ez inkább vallana a bátyámra. Néha olyan tud lenni mint egy mormota, és azon csodálkozom, hogy Madam Cvikker még nem vette észre, amilyen hangosan tud horkolni.
- Tudod mit? Hagyjuk. Gondolhattam volna, hogy nem fogok veled semmire sem menni. Viszont ha még egyszer csak egy rossz szót is hallok rólam, ami hozzád köthető, akkor Merlinre esküszöm megfolytalak. - vetettem oda harciasan, miközben dacosan felé léptem és így csak egy ujjnyi távolságra voltunk egymástól.
Alapvetően egy igazán helyes pasi Lamerin és ha nem viselkedne így, akkor talán még el is fantáziálgatnék rólunk és nem csak az álmaim lennének erotikusan túlfűtöttek.
- Te meg az ártatlanság, két külön fogalom vagytok, amit egy egész univerzum választ el egymástól. - mondtam még mindig felpaprikázott hangulatban.
De a továbbiakban nem vagyok hajlandó ezen vitázni vele. Elmondtam amit akartam és így tudja, hogy hányadán is állunk. Ha mégsem ért a szép szóból akkor majd legközelebb felvilágosítom egy kicsit hatásosabban.
- Na és most mi az alibi tantárgy, ami fölött alszol? - hajoltam oda a könyv felé, úgyhogy azért a férfi szemek rám tapadjanak, ezzel is cukkolva a bátyám.

405 × Music × Clothes × ×