Reggel óta a könyvtárban leledzek. Főleg a zárolt szekcióban olvasgatok. A külső, elérhető részt, öt év diáklétem alatt párszor már átnéztem, és nem igazán érdekel már, hogy mikor kezdődött az első kviddicsliga és hasonlók. Sokkal inkább a védő és támadó varázslatok miatt vagyok itt - meg persze egy tök fölösleges interjú miatt -, ugyanis nem én vagyok a párbajozás mestere, és ezen szeretnék változtatni. Legalább egy idióta Stuportól legyek már képes megvédeni magam. És igen, tisztában vagyok azzal, hogy ezzel nem kellene a zárolt részre jönnöm, de mivel mindig is vonzott a hely, itt is keresgélek egy kicsit. Másnem elmegyek, ha nem találok semmi hasznosat.
Órámra pillantok, és úgy döntök, felhagyok a keresgéléssel, mert lassan itt az ideje a kis "randevúmra" menni. Visszateszek minden könyvet, amit elővettem, és kilépek a viszonylag keskeny vasrácsos ajtón. Gondosan bezárom magam mögött, becsukásnál kicsit sikerül is becsapnom, amiért biztosan kapok egy kisebb fejmosást Madam Cvikkertől. A könyvtárban körülnézek, és hamar meg is találom Ms. Skeetert. Sosem volt szimpatikus a mániáival, és a késései miatt. Mindig megúszta azzal a kis szerkesztőségi cetlijével.
Egy álmosollyal arcomon leülök vele szembe. Nem is vagyok rossz színész, elég hihető, hogy őszinte a mosolyom.
- Szép napot! Kezdhetjük! - köszöntöm. Csak essünk túl ezen a hülyeségen.

Az a testtartás... Merlinre, hogy lehet valaki ennyire büszke egy ilyen jellemre? Persze, nyilván az én sem vagyok makulátlan.
A varázsszó hallatán előre kezdek félni. Az ilyen pennák sosem az igazat írják, mindig szépítenek, illetve sokszor hazugságokat írnak le. no sebaj, sosem érdekelt, hogy mit gondolnak rólam, most sem fogok ezen rágódni.
- A tanári pálya számomra egy ideiglenes lehetőség. Az ötödik évi itt tartózkodásomban sikeresen letettem az összes RAVASZ vizsgámat, és az akkori hetedikesekkel együtt távoztam az iskolából, de később úgy gondoltam, hogy mégis végig kellene "járnom" az iskolát, ezért vagyok most itt. Úgy tervezem, hogy idén felmondok, de persze könnyedén megeshet, hogy az előre megtervezett lépéseim változnak. Ki tudja? Az is lehet, hogy a jövő évben is itt leszek.
Az asztronómia pedig mindig is kedves volt számomra. Nagyapámmal és édesapámmal rendszeresen jártunk el kempingezni, ahol sátor nélkül, mindig a csillagos ég alatt aludtunk. Talán emiatt szeretem ennyire az égi ékköveket, de ismét csak, ki tudhatja ezt? - elmosolyodok a szép emlékek miatt. Sajnos nagyapám már meghalt, és akárhányszor az égre nézek, nemcsak a csillagokat, de őt is ott látom. Mintha egyre ugrándozna Cassiopeia és a Göncölszekér csillagain, és a Cepheusról integetne nekem. Ez mindig örömmel és búval tölt el. Nem lehet velem, de tudom, hogy jobb sorsa van, mint bármikor. Nem kell már szenvednie, ahogy halála előtt. Sajnos igen súlyos betegség vette őt el tőlünk. Édesapámmal és édesanyámmal ott virrasztottunk mellette hosszú, kínkeserves napokig. Ápoltuk, és támogattuk, hogy minden rendben lesz, holott a Mungóban mondták, hogy a sárkányfog okozta seb, és egy ismeretlen méreg egyre csak terjed a szív felé.
Ezen gondolatokra könny gyűlik szemembe, és muszáj megtörölnöm arcomat.
- Elnézést, Ms. Skeeter! - motyogok felé.

Öszeszedem magam, elvégre semmi szükségünk nincs arra, hogy itt jelenetet rendezzek. Amúgy sem az én műfajom, hát még Rita Skeeter előtt... Azon nyomban a címlapra kerülnék, mint a picsogós tanár. Nem szeretem a feltűnést, elég, ha órán észrevesznek, vagy néha a folyosón rám köszönnek. Többet nem igénylek, köszönöm szépen.
A nagyanyjával való viszonya abszolút nem érdekelt, de segítséget nyújtott, hogy végre az eredeti feladatomra koncentrálhassak. A szavaiban egyébként sem véltem felfedezni semmi érzelmet, sajnálatot, aminek kifejezetten örülök. Nem szorulok az ő vigasztalására.
- Az iskolás éveim főleg tanulással teltek. Barátokat nem igazán kerestem, így szoros ismeretségem senkivel sincs a korombeliek közül. Ellenségeim sem voltak, bár tény, hogy valaki nem kedvelt, de ez minden emberrel előfordul. - Finnick Daughertyt inkább kihagyom a történetből. Nem kell, hogy az egész iskola tudomást szerezzen az akkoriban "virágzó" kapcsolatunkról.
- Szerelmek... Bár érzelmes típus vagyok, sosem voltak nagyobb fellángolásaim senki iránt iskolás éveim alatt. Nem is igazán találkoztam lányokkal, illetve az emberek nagy részét egyébként is elkerültem. Nem akartam, hogy bármi elvonja a figyelmemet a tanulásról. - ettől függetlenül Finnick mindig bekavart. Volt, hogy fellógatott valahová, a gatyázás is kedvenc elfoglaltságai közé tartozott, de erről az iskolának szintén nem kell tudnia. Amit elmondok, az teljesen igaz, és vállalom is mindenki előtt, nincs miért szégyellnem, ugyanakkor a gumikacsás alsóm miatt szégyenkezhetnék rendesen.