A kora esti nyugalomban egy macska épp egy zacskó kekszbe dugja vörhenyes fejét - és meg kell mondjam, sokkal inkább izgatja a tartalma, mint hogy a háta mögött a semmiből Rabastan Lestrange olyan lendülettel manifesztálódik, hogy rögtön a szemközti sikátor fala kell, hogy felfogja az ízléstelen, horgonymintás ingével együtt, meg azzal a még pofátlanabb kis kuncogással, amit senki nem engedhet meg magának tizenhét felett, már ha valaha is szeretné, hogy komolyan vegyék. Zsebében különféle eszközök és egyebek ütköznek egymásnak, de legalább olyan hanggal, mintha a Bahamákról érkezne egy nagyon klisés és nehezen megmagyarázható kéthetes utazásról - miután egy mély sóhaj kíséretében meggyőződik róla, hogy megvannak a végtagjai, és a falon a feje nyugszik, annak minden szükséges kellékével, egy laposüveget húz elő a farzsebéből, és miután ilyen módon meggyalázta a jóízlés és a fizika minden lehetséges törvényét, elégedetten kortyol egyet, megnyalja a cserepes ajkait, és arcán olyan kifejezéssel, mint aki jól végezte dolgát, megindul a nyílt utca felé.
A macska megvetően végigméri, miután kénytelen volt rájönni, hogy a zacskó nem tartalmaz semmit, amit szívesen megenne: Rabastan sem az a kategória, és ha az állat tudná, hogy mióta véget ért a Roxfort, az amúgy is gyenge lábakon álló józanságát végképp részegséggel kevert egyfajta szuperhősségbe keveredő delejességre cserélte, a tekintete alatti árkok pedig olyan árnyalatot öltöttek, mintha halott lenne. Cserébe még mindig pont úgy tartja az üveget, mint egy mindent látott és megélt primadonna, de még ez sem mentség arra az ingre: ez alól csak egy felmutatott utazási csekk, vagy egy épp elhasznált zsupszkulcs oldozna fel, amelyet most rögtön be is vág a kukák közé, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Odakint egy oszlopnak dől, és az épp csillagosodó égre nézve azon mereng, hogy vajon a szülei mit is gondolhatnak, hol van éppen...? Vajon tényleg elhitték róla, mikor kenetteljes mosolyával és szövegével előadta nekik, hogy ki kell pihennie magát, és el kell utaznia? Vajon tényleg van még bárki, aki elhisz neki bármit is? Őrületnek tűnik, nagyobb őrületnek, mint amilyen mértékkel ő akármit is fogyasztott, és kicsit szomorúan állapítja meg, hogy a minőségi vodka utolsó cseppjei lesznek a következő korty áldozata. Rabastan Lestrange tulajdonképpen igen nagy bajban volt, önfeledten szaladozott abban a bizonyos erdőben, és a leghalványabb fogalma sem volt róla, mikor lesz vége a játékainak, mikor jön rá valaki, hogy lényegében mindkét csapat cikeszét elkapta már...?
Három napja nem aludt, de átjuttatta őket. Soha, senki ebben a kurva életben nem foglalkozott vele annyira, hogy megkérdezze, ugyan mire kell az a zsupszkulcs tényleg a Bahamákra, és miért jött vissza jóval hamarabb? Az apja elintézte, az anyja megcsókolta - még hozzátette, hogy körbenézhetne valami csinos lány után, ami egy újabb zseniális poén lehetne, ha lenne energiája röhögni magán, végül is egy heteró biztosan ilyen inget viselne, ha szeretné, hogy barátai az elkövetkező évtizedben gazdagon buzizzák - a bátyja meg.. hát nem, ez nem érdekli. A bátyja megérdemli Bellácskát, Bellácska megérdemli a bátyját, csak ő nem érdemli meg egyiket sem: amit ő érdemel, az egy működő öngyújtó lenne, mert itt a nyílt színen csak nem gyújthat rá pálcáról. Egy színpadias kézmozdulattal bevágja a mellette álló kukába a gyújtót, és lehet, hogy rosszul mérte fel az erőt, mert az ízlésesen robban egyet az aljára érve.
Rabastan Lestrange kínjában megissza Rabastan Lestrange maradék vodkáját, és arra gondol, hogy vajon lehetséges-e egyáltalán, hogy túléli ezt az évet. Nem tűnik racionálisnak.
Rabastan Lestrange ekkor hallja meg a nyilvánvalóan kibontakozó fizikai atrocitás hangjait, és gondolkodás nélkül abba az irányba indul - hát igen, Rabastan Lestrange mindent megtesz annak érdekében, hogy Rabastan Lestrange véletlenül se élje túl tizennyolcadik születésnapját..

- Waugh, jól látom, hogy leadtunk tíz kilót? Hashtag csaksemmikétértelműség. - áll meg a nála három, ha nem négy fejjel magasabb fickó mögött, és ugyan nincs meggyőződve róla, hogy hozzá beszél, vagy hogy jelen van, zsebre dugott kézzel delejezi a tarkóját. Bizonyos előnyökkel jár, ha az ember halálfaló, még ha ilyen kis csicska is, mint ő, aki a bátyja farvizén evezve próbál túlélni meg információkhoz jutni. És igen, itt is vagyunk, legyen akkor hős lovag, Waugh megint valami kislányt zaklat, de azt elég hatékonyan, kivont pálcával és vérben forgó szemekkel, biztos kínzást beígérve. Rabastan Lestrange szipog párat, és őszintén reméli, hogy ez a beszélgetés nem úgy ér majd véget, hogy a szóban forgó úriember megkérdezi tőle, miért jelent meg itt, mi köze hozzá, vagy ami a legrosszabb lenne: beszáll-e?
- De tényleg, nincs jobb dolgod, mint az izmos segged muglik kínzására felhasználni? Annyi a lehetőség. Sárkányokat megülni vele, kviddicsjátékosokat megülni vele, meggazdagodni, aztán fiatalon belehalni a kokaintúladagolásba. Csak hangosan gondolkozom, sikolts, mikor lesz szimpatikus.