Rengeteg előnyöm származik a hét éven át folytatott passzív agresszióból. Senkit sem érdekel például, hogy egy ideje nem alszom kijelölt hálókörletemben, fel sem tűnik, hogy beköltöztem a Szükség szobájába, arra használom, hogy elüssem ott maradék nyomorult időm, könyveket bújva és bájitalokat kotyvasztva, hogy életben tartsam magam.
Néha még megbillen kezem a keverőtál felett, ha kihagynék egy-egy összetevőt, az egész kúrát, vajon lenne-e tököm valami hatásosabb öngyilkossági módszert keresni, amiből a nekromanták se rángatnak vissza.
Az élet nagy kérdései a gyógyulás rögös útján sétálva, ami esetemben éppen egy kihalt folyosó. Hangos kilégzések-belégzések, konstatálom mennyire jól vagyok már és mekkora géniusz, hogy visszakapartam magam a létezésbe, abból a pokolból, ahol Lucifert gyúrták össze.
Végül, ahogy befordulok egy újabb folyosóra, számba veszem a bevont embereket, azt hiszem tényleg, közük volt hozzá, hogy ne nagyon haljak meg. Avery prof nem küldött el a picsába, csapta rám az ajtót, Valentine le akart itatni, George…
Mély levegőt veszek és ha már lélegzem egyúttal megérzem a furcsa illatot, jó orrom van elillanó esszenciákhoz, mert lábammal üres, kiguruló fiolát állítok meg, ebből kivedeltek valamit. Hunyorogva kapom fel vizsgálatra, pillantok oldalra, jé lány wc, azért kicsit gyanús, hogy odabent ilyenekkel gurigáznak.
Ideje kibővítenem a még sosem… listám. Belesek a lányokhoz, egy percre valamiért úgy képzelem meztelen fenékkel rohangálnak bent, összekeverem a fürdővel, de nem csak ezért lep meg Cat ájult hullaszerű teste a padlón.
Baszki!
-Rennervate
Szegezem rá pálcám azonnal, hogy felélesszem, közben mintha kicsit megemelkedne a vérnyomásom a temérdek nyugtató ellenére. Érdekes…

Ez sem először történik. Nem csak velem, hánytam én nem is oly rég éppen a sarokba Bájitaltanon. Az is egészen friss élmény vele kapcsolatban, amikor a tóparton okádott, akkor konkrétan miattam, tulajdonképpen megmérgeztem. De hát ezzel jár a kísérletezgetés, nem töltethetek ki mindenkivel beleegyező nyilatkozatot, két tanú szignójával. Mennyire negédes, undorítóan kedves voltam vele, hogy elérjem azt a mindennél jobban áhított célt, megigya a rohadt löttyömet és én mint kutakodóművész, önjelölt zseni a sárkánykór rafinériáinak szakértője legyek.
Az életem azóta pontosan háromszázhatvan fokos fordulatot tett, ennyi erővel állhatnék a mennyezeten, fejjel lefelé is.
Már végignéztem egyszer, de olyan, mintha futószalagon ismétlődne, ahogy a padlón döglődik és hiába vagyok mindentudó, fogalmam sincs ezen felül, vagy hogy még jobban meghánytatom mi az ördögöt kezdhetnék vele. Tervben van persze, hogy elviszem az egyetlen logikus helyre, ahová ilyenkor be tudom tuszkolni. Maradjunk a gyengélkedőnél és majd lebegtetem, vagy invitálok neki seprűt, a változáshoz hozzátartozik, hogy crucioval viaskodó fájdalomgörcsöm lesz minden emberi érintéstől. Ja, dementorok jöhetnének, máris csücsörítenék, de az embereket nem viselem el.
Felvonom szemöldököm, hogy ez akar lenni a köszönömje.
- Elnézést hogy nem hagytalak megdögleni.
Ezt például anyám is mondhatta volna ahelyett a gyenge magyarázat helyet, az életem féltette.
- Alapból segíteni akartam, de azóta lelkesen csatlakoztam egyszemélyes szuicid brigádodhoz. Mennyire kurva szarul csinálod. Kiszámoltad egyáltalán hány százalék, hogy túléled, ha megmérgezed magad? Vagy mi a túró ez?
Szemlélem a fiolát, azt hittem legalább valami tisztességes mérget kotyvaszt, a szaga alapján ez sima nyugtató. Amatőr.
- Mit nem bírsz Cataleya, de most őszintén? Ha annyira meg akartál volna halni jobbat találsz ki. Ha én még élek, akkor te is össze tudod magad szedni, mert ennek semmi értelme. Mást is megbasztak már és nem csak te vagy selejt. Na, mozogjon a segged, én tuti nem foglak felnyalni a földről.
Igen, most majd azzal jön eléget a picsába, de másra se vágyom, mint élő csipkebokor lenni. Az legalább stílusos halál lenne, sárkánytűzben vesztette életét, mert meg akart menteni valakit az öngyilkosságtól. Jobban hangzik, mint az életfogy az Azkabanban