Roxfort. A hely ahová azért járok, mert: 1.meleg van és 2. távol vagyok így az ősöktől. Igaz terveztem, hogy átszökök valahogy egy másik varázs-suliba, de aztán megtudtam, hogy ez így nem igazán lehetséges…. Szar ügy. Ja, és egyes források szerint itt a legjobb a kaja. Igaz ez egy elég kétes forrás, és inkább csak nevezzük pletykának. Annyi való igaz, hogy itt nagyon jól főznek a manók, sőt… Anyám kosztjához képest mondjuk minden jó... Pár éve vegán, amit én nagyon rosszul viselek.
A kezemben lévő citromos torta is igencsak ízletes. Egy kis cukrot még elbirna, de hát ízlések és pofonok. A folyosón üres, hiszen mindenki bent ül a termekben. Maximum egy másik lázadó szellemmel tudnék találkozni, vagy egy tényleges szellemmel. Azok meg úgy sem fognak beköpni, soha se teszik meg.  Pár ajtónál hallatszik, ahogy a tanár magyaráz, vagy ahogyan pár gyerek próbálja megtanulni az új varázsigét. Érdekes is lenne kifigyelni az alsóbb évesek bénázásait, de ezt majd máskor megteszem. Van még időm...Ha jól számolom. Hány nap van még a suliból?
Éppen a tortába fúrom bele módon a villámat, amivel lassan egy nagyon gusztusos vakondtúrás jön létre, amikor oldal irányból egy erős kar megránt és a következő pillanatban már egy  lyukban találom magamat.
– Héh! A kaja majdnem a földre került. – Csak a gyors kéz mozgásom eredménye, hogy nem a földről kell felennem. Mert amúgy onnan is simán… Jah. – Oh, szia Jazzy.
Én mindig mondom a büntetésemet felügyelő tanároknak, hogy nehogy azt higgyék, hogy én vagyok itt az egyetlen, aki szeret lógni. Persze nem azért mert bárkit is felszeretnék nyomni, inkább csak jó érzés az orruk alá dörgölni, hogy nem 100%-osan végzik a munkájukat.  
Amúgy egy partner a bűnben mindig jó érzés.
– Valójában fogalmam sincsen, hogy milyen órám is van most. – Rántom meg a vállamat, majd a földre leülve tovább eszem a tortámat. Bolond, ha azt várja el, hogy adni fogok belőle neki.  – És te? Vagy bújócska-fogócskát játszol valakivel?