Csendesen dühöngök magamban. Csak egy kis edzésre lett volna szükségem, erre tessék! Ez egyáltalán nem szerepelt a terveimben! Egy "rosszabbik" taláromat veszem magamra a visszataszító feladathoz, aminek bársonyos, puha anyagának árából még így is fel lehetne öltöztetni a Zsebpiszok köz nincstelenjeit, legalábbis így tartják. Neheztelő pillantást vetek a tükörképemre, mintha legalábbis ő tehetne nyomorúságos helyzetemről, hátrasimítom szertelen tincseimet, aztán elindulok a lépcsőn, a pálcámat a kezemben tartva. Keresem a lehetőséget arra, hogy valakit, vagy valamit megátkozzak, bár ez kifejezetten rossz ómen egy büntetőmunka előtt. Hogy is kerültem ide? Semmi különös nem történt azon a délutánon, leszámítva, hogy kimentem a kviddicspályára. Nem akartam semmi rosszat, tényleg. Csak gyakorolni kicsit. Tény, hogy nem a mi házunké volt a pálya, de hát mit ártottam volna vele bárkinek? Nem ez volt az első eset. Ami más volt, hogy éppen a Hugrabug egyik hajtója. Laughlin is pont ugyanekkor gondolt ugyanerre. Támadt egy kisebb nézeteltérésünk abból, hogy ki jött meglesni kit, illetve kit illetne a pálya, ami közben a pálcáink is előkerültek. Morietti professzor meg persze pont rosszkor járt arra... És most a következmény itt van a Bagolyház tövében. Megállok és várom, hogy a "bűntársam" is megérkezzen és megkapjuk az instrukciókat a büntetőmunkát illetően, majd neki is láthassunk az előreláthatóan "felemelő" feladatnak.
Where do I even start? | Remélem megteszi kezdőnek | Clothes
Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket.
- Ohh, hogy vágta volna fejen az a nyavalyás gurkó! – Morogtam hangosan, miközben bevágtam magam mögött a hálótermünk ajtaját. Iszonyatosan fel voltam dúlva. Legszívesebben abban a pillanatban kivarázsoltam volna azt a beképzelt majmot, abból a nyamvadt Mardekáros talárjából és elküldtem volna melegebb éghajlatra. Nem elég, hogy azok az undok, gonoszkodó kis görcsök zaklatnak minket, csupán azért mert a családunk többi tagja nem varázsló vagy boszorkány, még a kviddics csapatunk után is kémkednek. Nem, nem látok többet a dolog mögé, mint ami valójában történt. Phillips majdhogynem 110 %-ig biztos, hogy az új technikánkat jött kikémlelni. Az pedig egy olyan dolog amit nem hagyhattunk szó nélkül. Amiből persze szép kis csetepaté alakult ki. Veszekedés, majd tettlegesség és ki tudja mi más, ha Morietti professzor éppen nem jár arra és nem fog minket fülön. - Ha bárki keresne büntetőmunkán vagyok a Bagolyháznál. – vetettem oda még mindig kissé durcásan az egyik szobatársamnak, miután átöltöztem és egy kevésbé sajnált ruhámban elindultam a találkánk helyszíne felé. Egészen úton próbáltam lenyugodni és bizonygatni, hogy úgy lesz a legjobb, ha lenyugszom és nem a temperamentumos énem találkozik Capricussal, de abban a pillanatban, amikor megpillantottam, minden addig összegyűjtött higgadtságom szertefoszlott és csak reménykedhettem benne, hogy a professzor hamar ideér és addig nem nyírjuk ki egymást. - Phillips! – köszöntem oda neki, reménykedve benne, hogy nem szeretné még jobban tetőzni a bajt. Már csak azért is mert nem éppen ez a legjobb hely egy büntetőmunkához. Szóval ha lehet akkor a legkevesebb időt szeretném eltölteni itt és nem csak azért mert egy aranyvér mániás Mardekárossal leszek összezárva. Alapjáraton nincs problémám a baglyokkal, hiszen ott van Horus az én háziállatom. Viszont a kis kedvencek után való takarítás már nem olyan szupi szórakozás. Mivel gyanítom ez lesz az a „felemelő” feladat amit Morietti professzor a nyakunkba fog sózni, a mi kis „rendbontásunk” következménye gyanánt.
300 szó △ remélem tetszik △ Music
△
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Hétf. 12 Dec. - 22:19
Annabelle && Capricus
Szombat reggel felkelni bűn. Mondjon bárki bármit, az. Pláne ilyen korán. Francnak kellett Laughinnak is kint lennie akkor a pályán! Miért kellett elkezdnie vádaskodnia azzal, hogy ki akarom lesni őket? Lehet, hogy nem túl jó a hírem, de ilyesmire sosem vetemednék. Nincs szükségem ilyen aljas húzásokra és már maga a feltételezés is kihozott a sodromból, az meg pláne, hogy úgy kötötte az ebet a karóhoz, hogy "márpedig ő tudja, hiába tagadom". Pedig mit tudhat ő rólam... Volt már egyébként rá példa, ha mélyen magamba nézek, hogy ilyenkor ébren legyek, de az nemes célért volt. Kviddics. Edzés a meccsek előtt néhány nappal. Bár az sodort bajba, emiatt vagyok most itt is... Egy szaros büntetőmunka. Gyakorlatilag szó szerint. Bagolyszaros. Dühös vagyok az egész helyzet miatt és ezen az sem segít, mikor meglátom Laughint, aki utálkozó arccal néz rám, ahogy megszólít, mintha már most bagolypiszoktól bűzlenék, pedig az még csak ezután jön. És valószínűleg ő sem ússza meg. - Laughin - viszonozom egy bólintással kimérten a köszöntést, de többet nem mondok. Álmos is vagyok és morcos. Mindkettőnknek jobb lesz így. Remélem, ő is így véli. Valamint azt is, hogy Morietti professzor sem várat sokáig magára. Jobb, ha nem maradunk sokáig így kettesben. Meg úgy egyáltalán, ha már muszáj, essünk túl ezen az egész vacakon amilyen hamar csak lehet.
Where do I even start? | Remélem megteszi kezdőnek | Clothes
Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket.
Gyűlölöm ezt az egész büntetőmunka dolgot. Arról nem is beszélve, hogy nem az én hibám ez az egész. Erre rittig, hogy én is szívok miatta. Hát csodálatos és szuper kis programot sikerült teremtenie mind a kettőnk számára. - Ugye tudod, hogy ez teljes mértékig a te hibád? – mézem végig még mindig morcosan, miközben a falnak támaszkodom. Nincs kedvem ahhoz, hogy újra kezdődjön ez az egész vita és marakodás, de ennek ellenére akkor is szeretném, ha tudná, hogy ez igenis az Ő sara. - Viszont azt hiszem mind a kettőnk érdekében jobb ha annyiban hagyjuk a dolgot. Mert a végén Moretti valami rosszabb büntetést talál ki, mint a bagolyház kitakarítása. – morgolódtam, miközben eltoltam magam a faltól és besétáltam a bagolyházba, hogy megkeressem Horus-t. Annak idején amikor elkezdtem a Roxfortba járni még fogalmam sem volt róla, hogy mennyire hozzám fog nőni ez a kis tollas bajkeverő. De mostanra már el se tudnám képzelni az életem nélküle, annyira megszerettem. Más mugli családoknak kutyáik és macskáik vannak, nekem meg baglyom. De végül is ez nem olyan szokatlan, ha az ember lánya boszorkány. - Ő itt Horus. A világ legjobb vadásza és a legpocsékabb postása. – kuncogtam a saját mondatomon. Pontosan emlékszem arra a napra amikor először küldtem levelet vele haza, innen a Roxfortból és kapásból rossz irányba indult el. Mai napig emlegetni szoktuk amikor felmerül bennem az a kósza ötlet, hogy postázásra használjam. - Na és neked milyen kis „kedvenced” van? – néztem rá kíváncsian, ugyanis ezzel nem vagyok tisztában. Fogalmam sincs, hogy egy Mardekáros milyen kis állatkát dédelgethet, bár elképzeléseim lennének. De tudom, nem szabad előítéletesnek lenni, mindazonáltal nem tudok attól a ténytől eltekinteni, hogy a Mardekár ház állata is egy kígyó, ami nem sok jót hordoz magában.
283 szó △ remélem tetszik △ Music
△
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Szer. 25 Jan. - 19:21
Annabelle & Capricus
Mit ne mondjak, sok jobb ötletem lenne, mihez is kezdjek így szombat reggel, minthogy büntetőmunkára menjek a bagolyházba takarítani. Az alvás például elég előkelő helyen áll ezen a listán. De nem, annak a kotnyeles Laughlinnak persze kötekednie, vádaskodnia kellett. Persze, rosszkor mentem le a pályára, ez tény, de honnan tudhattam volna? Ha nem áll le pörölni velem és alaptalanul meggyanúsítani olyasmivel, ami ilyen módon sérti a becsületemet, most egyikünknek sem kellene idejönnie. Mert nekem a kviddics szívügyem. Lehet, hogy Mardekáros vagyok és elég balhés a hírem, de a csalás távol áll tőlem. Meg az efféle aljas módszerek. Én úgy akarom legyőzni a pályán az ellenfeleimet, hogy ügyesebb, gyorsabb, taktikusabb vagyok náluk. Nem kerülőúton. Csoda, ha kicsit bepöccentem, mikor nem hitt nekem, sőt még lehetőséget sem adott arra, hogy megmagyarázzam? Szerintem nem. Ennek ellenére nem akarom tovább rontani a helyzetet, ezért egy rövid köszönésen túl nem is folytatnék nagyobb társalgást a megérkező Laughlinnal, ő azonban már a második levegővételével szinte újrakezdi a dolgot. Ez pedig kifejezetten sért. - Na persze. Nem én kezdtem el válogatott sértésekkel és alaptalan vádakkal vagdalkozni, aminek ez az egész az eredménye lett - vágok vissza sötéten. Még így is nagyon visszafogom magam. Nem arról van szó, sosem ütnék meg egy lányt, akkor sem én rántottam pálcát sem először. Én csak védtem magam. Meglehet, hogy mondtam neki néhány nem túl szép dolgot, de azt is csak magának köszönheti. Nehezen viselem, ha valaki a büszkeségembe gázol és kicsit elvesztettem a fejem. Vagy talán elvesztettük. De tény, hogy azért nem olyan ártatlan ő ebben és bosszantó, hogy még mindig rám akarja kenni az egészet. Jó lenne, ha tisztába kerülne a tényekkel, hogy igenis legalább ugyanolyan hibás, mint én. Ő és az előítéletei. - Egyetértek. - Végre egy értelmes gondolat. Én is pont erre gondoltam. Jobb, ha nem feszegetjük ezt a dolgot. Mindkettőnk érdekében, azt hiszem. Ahogy belépünk a bagolyházba és az állatkájához lép, azonban mintha egy másik embert látnék. Ha máskor is így beszélne, így viselkedne, ahogy most a baglyával, talán még kedves lánynak is gondolnám. Persze lehet, egyébként is az, az ellenszenve csak nekem és a házamnak szól. Szóval akkor már megint az előítéleteknél járunk. Bár nem vagyok benne ártatlan, ezt el kell ismernem, de mégsem esik jól valahol beül, ha ilyesmivel találkozom. Még ha igyekszem is titkolni. Capricus Phillips, az aranyvérű Mardekáros, halálfaló család sarja csak gonosz lehet. A Roxfortban valószínűleg már sehogy se mosom ezt le magamról. Ebbe jobb, ha beletörődök. Mindenesetre csak szótlanul figyelem Laughlint és a baglyát. Majdnem el is mosolyodom, de szerencsére visszafogom magam, mivel éppen felém fordul a lány. Először nem mondok semmit, csak odalépek néhány bagolyhoz és kinyújtom a kezem. Az enyém természetesen odaszáll és rátelepszik a karomra. - Ő az. Orionnak hívják. Elég bizalmatlan az idegenekkel. Rajtam kívül más nem tudja megfogni és ételt is legfeljebb a nővéremtől fogad még el. - Ezt bizonyítandó a baglyom, aki egyébként egy nagy fülesbagoly, vagy más néven uhu, amely az egyik legnagyobb termetű bagolyfajta, végig láthatóan gyanakvó tekintettel méregeti Laughlint. - Agresszívnak tűnhet, főleg, mert a többi baglyot is helyrerakja néha, de ha te nem bántod, ő sem téged - közben Oriont figyelem. Érdekes, hogy valahol hasonlítunk. Én sem vagyok agresszív, de olykor "muszáj" úgy viselkednem, ahogyan. Talán Orion is ezért ilyen? Nagyobb, mint a társai, ezért "elvárják" tőle, hogy az legyen? Mindenesetre érdekes párhuzam.
Where do I even start? | Bocsi a késésért! | Clothes
Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket.
Hiába is akarja az én nyakamba sózni ezt az egészet Capricus. Ő is legalább ugyan olyan bűnös ebben az egész helyzetben, mint amennyire én, ha nem egy kicsit jobban. Viszont ha nem akarok még nagyobb büntibe kerülni, akkor itt az ideje, hogy mind a ketten lenyugodjunk. Ehhez pedig a legjobb partner Horus, a saját baglyom. Így amikor végre ott voltam mellette már tudtam, hogy bármennyire is két bal szárnyas, most rá van szükségem. - Nocsak. Mind a ketten baglyos diákok vagyunk. Ki se néztem volna belőled. – vetettem oda szárazan, de azért mégis „normális” hangsúllyal, miközben alaposan szemügyre vettem a tollas barátját. - Ő egy Uhu, ugye? – kérdeztem rá, miközben a teljes figyelmem újra Horus felé irányult. Volt valami megmagyarázhatatlan abban a bagolyban. Egyszerre volt ijesztő és barátságos, és valahol a lelkem mélyén kezdtem azt érezni, hogy Jobban hasonlít Capricusra a tollas barátja, mint bárki sejtené. Amolyan „A kemény külső, egy érző szívet takar” módon, ami valljuk be őszintén elég fura egy Mardekáros esetében. - Van egy olyan érzésem, hogy sok mindenben hasonlítotok. – mondtam, most már tényleg barátságosan, mialatt végigsimítottam Horus tollain. - Csak tudnám, hol van már Moretti professzor. – pillantottam az ajtó irányába. Igazán szeretek az állatok közelében lenni, talán még a helyük kitakarításával sincs akkora problémám, de ha ezt pont hétvégén és pont ebben az időn kell megtennem, akkor talán joggal lehetek egy kicsit sürgető. - Lemerném fogadni, hogy direkt csinálja ezt velünk. – morgolódok, miközben leülök egy bagoly trutyitól mentes helyre.
250 szó △ remélem tetszik △ Music
△
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Szer. 12 Ápr. - 21:57
Annabelle & Capricus
Tulajdonképpen nem tudom, miért olyan ellenséges velem mindig Laughlin. Na jó, ez így azért nem igaz, végül is mi oka lenne másként viselkednie velem? A legutóbbi vitánkig a kviddicspályán ugyan emlékeim szerint nem ártottam neki semmit, de nyilván a háztársai közül volt, aki a haverjaim vagy a nővérem célkeresztjébe került és akkor nekem is ki kellett vennem a részemet a dologból. Még ha belül én tudtam is, ez nem én vagyok. Az viszont, hogy közönséges csalónak bélyegzett és most a nyakamba akarja varrni a felelősséget ezért a helyzetért, mégsem járja. De nem akarom tetézni a bajt, ezért inkább visszafogom magam. Sok mindent tudnék mondani, hiszen az ő egyetlen pillantása is sokatmondó, de inkább visszanyelem a szavakat a számban lévő keserű ízzel együtt és elindulok vele a bagolyházba, a büntetésünk helyszínére. Itt az ő arckifejezése is megváltozik, ahogy a baglyához lép és Orion jelenléte engem is egy kis örömmel tölt el. - A családom nem igazán kisállatpárti. Szerintük, aminek nincs úgymond haszna, azt értelmetlen tartani. Ezért lett kizárásos alapon baglya a nővéremnek és nekem is - Nem tudom, miért fejtem ezt ki neki ennyire, de végül is nincs benne semmi titok. A bagoly hasznos, mert leveleket lehet vele küldözgetni. A macska, patkány, varangy és egyebek a szüleim szemében nem azok. Még az sem hatotta meg őket, mikor elsős korában America nagyon hisztizett azért, hogy kapjon egy fekete macskát. Én meg beletörődtem. Orion végül is elég impozáns állat. A nővérem gyöngybaglya viszont valahogy sosem lopta be magát a szívembe azzal a lenéző, kényeskedő tekintetével. Nem beszélve arról, hogy ha mostanában látom, az sok jót nem jelent, hiszen a nővéremtől hoz levelet, amire megint záros határidőn belül válaszolnom kell. És túl sokszor történik meg ilyesmi. - Igen, így van - válaszolok helyeslő kérdésére és tekintetemet a baglyomon tartom, aki azonban a kezemen ülve is egyre Laughlint vizslatja, nyilván azt latolgatva, mit akarhat itt ez a számára ismeretlen nőszemély a társaságomban. - Olykor magam is így gondolom - nem is értem, miért beszélgetek ilyesmiről ezzel a hugrás lánnyal. Pláne, hogy még a hangom is egy tónussal lágyabb, mint kellene. Biztosan Orion hatása. Felvetésére azonban elengedem a baglyomat, hogy elfoglalja eddigi helyét, kicsit ráijesztve az egyik bagolyra, aki szerinte közelebb merészkedett a megszokott spotjához, mint kellett volna. Bár szerintem egy tapodtat se mert mozdulni, míg ő nálam volt, de tudom milyen ez. Elvárások. Fitogtatnia kell az erejét. De mindegy, ideje elszakadnom Orion ügyes-bajos dolgaitól és a sajátjaimmal törődni, hiszen okkal vagyunk itt. - Ebben szinte biztos vagyok. Igazából még azt is kinézem abból a nőből, hogy direkt azért jön később, hogy aztán még azért is letolhasson, hogy nem láttunk még munkához ennyi ideig... - elhúzom a számat. Sajnos a felvetésem nem légből kapott, ismerem Moretti professzor szeszélyes és olykor kiállhatatlan természetét elég jól. Túl jól. Végtére is nem egy büntetőmunkát "köszönhetek" már neki. Túl sokat lebzselek a kviddicspálya környékén, olykor szabályellenesen is. - Szerintem jobb lenne, ha nekilátnánk a dolognak, akkor fedve leszünk. Meg én a magam részéről nem szeretném az egész napomat itt tölteni, szóval jobb, ha túlesünk rajta. A takarítószerszámokat biztos itt tartják valahol... - vetem fel neki. Bár azért kerültünk ide, mert szinte egymás torkának estünk, úgy hiszem, jelenleg közösek a céljaink. Se valami Moretti professzor szeszélyei miatt kapott pluszmunka, sem a felesleges időpocsékolás nem áll egyikünk érdekében sem. Így akár még egyet is érthet velem.
• Where do I even start to pick it up when it's falling apart?
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Vas. 16 Ápr. - 18:34
Capricus & Annabelle
Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket.
Igazából meglep, hogy ennyire jól megtaláltuk a hangot Capricussal annak ellenére, hogy pontosan miért is vagyunk itt. Talán a saját baglyunk jelenléte mind a kettőnket lenyugtatott és talán emiatt is kúszik egy halovány mosoly az arcomra. miközben végigfuttatom az ujjaimat Horus tollain. - Azt azért nem hiszem, de lehet, hogy igazad van és tényleg neki kellene fognunk. – mondtam ki hangosan a szavakat amelyek miatt legszívesebben leharaptam volna a nyelvem. Az esetek túlnyomó részében beismerem ha tévedek és ezzel ma is így vagyok, éppen ezért is mondtam amit. Ennek ellenére mégsem fűlik a fogam ahhoz, hogy jópofizzak vele. Igazából nem tudnám megmondani, hogy miért érzek ellene ekkora unszimpátiát, talán a családja, a testvére miatt de az tény, hogy eddig még ellenem sose követett el semmit ami azért furcsa lévén, hogy ki nem állhatják a sárvérűeket. - Tudod mit? Mi lenne ha békét kötnénk? Kitakarítunk együtt és utána, mint ha nem is ismernénk egymást. Te békén hagysz engem és én is békén hagylak téged. Na mit szólsz? – kérdeztem rá a dologra, miközben odasétáltam egy eldugott, kissé ütött-kopott, ősöreg ajtóhoz amit elsőre nem is mindenkinek sikerül észrevennie. Nekem is csak azóta van tudomásom róla amióta egyszer valamelyik elsőévesnek a macskája felmerészkedett ide és megijesztett egy-két baglyot aki eszeveszett módon kezdtek el röpködni és csapdosni a szárnyaikkal, mígnem az egyikőjük a méretesebb példányok közül, sikeresen meglökött és én ügyesen beestem az ajtón keresztül a tárolóba. Azt hiszem nem kell részleteznem mennyire nézhettem ki idiótán, miközben kikecmeregtem a takarító eszközök közül. - Ne is kérdezd, hogy honnan tudom, hogy itt vannak az eszközök. Hidd el nekem nem akarod tudni. – mondtam neki egy picit elpirulva, amikor megpillantottam az arckifejezését.
276 szó △ remélem tetszik △ Music
△
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Vas. 7 Május - 22:57
Annabelle & Capricus
Valahol nem is hibáztathatom érte Laughlint, hogy úgy viszonyul hozzám, ahogyan. Nem sok okot adtam neki arra, hogy máshogy legyen. Sőt, talán jobb is lenne, ha így maradna a dolog. Most, ilyen korai órán nincs ugyan itt senki más, csak a baglyok, ezért lehet tanúja egy másik (alighanem a valódi) oldalamnak, amit eddig nem láthatott. Hiszen nagy nyilvánosság előtt mindig is meg kellett felelnem a kötekedő, másokat lenéző bajkeverő bandavezér szerepének. Ezt várta el tőlem mindenki. Legfőképp a nővérem. A Phillips család örököse nem lehet egy puhány! Ezt mondogatta mindig. Én pedig hagytam magam. De ha kikerülök a Roxfortból, ez meg fog változni. Meg kell változni. Végre a saját életemet akarom élni, úgy, ahogy nekem tetszik. Nem hagyhatom, hogy a családi tradíciók ebbe beleszóljanak. Épp elég az, hogy a párválasztásomban igyekszem nekik tetsző jelöltet találni. Érezzek egyébként bármit bárki iránt is... De jobb, ha arra koncentrálok, ami most per pillanat fontos. Ez pedig az, hogy minél hamarabb túlessek ezen a vacak büntetőmunkán, ha már sikerült összeszedni. És úgy hiszem, ebben azért közösek az érdekeink Laughlinnel is. Ahogy kiveszem a szavaiból, ezt ő is átlátja. Végül is miért is ne tenné? Úgy hiszem, nem buta lány ő, csak egy kissé heves. Amire persze én csak rátettem akkor és ott még egy lapáttal. De ha egyszer belegázolt az önérzetembe, méghozzá teljesen alaptalanul! - Rendben. Úgy talán gyorsabban is tudunk haladni - bólintok rá a javaslatára. Úgyis jobb, ha senki nem tudja meg, hogy együtt, összedolgozva végeztük el a feladatot. A haverjaim, ha látnának, nyilván elvárnák, hogy ha már nincs itt Moretti professzor, beleröhögjek Laughlin arcába és karba tett kézzel nézzem végig, ahogy egymaga megküzd a feladattal. De most nem nyomasztanak efféle elvárások, így simán belemehetek a pillanatnyi fegyverszünetbe. Különben is rendes lánynak látszik mindentől eltekintve. Bár a békekötés nem biztos, hogy tarthat tovább, mint a feladatunk. Ha társasággal futunk össze legközelebb és a haverjaim belekötnek, nem kegyelmezhetek neki, bármennyire szeretnék... De remélem, ilyesmire nem kerül sor. Na de vissza a takarításhoz! Magamtól nem igazán tudom, mivel a professzorasszony továbbra sem mutatkozik, merre is nyúljak, társam azonban úgy tűnik, nem olyan elveszett, mint én. Már-már gyakorlott mozdulatokkal indul meg egy eddig általam észre sem vett ajtó felé. Megjegyzésére, ami akkor hagyja el a száját, mikor felém fordul és látom a hirtelen paprikapirossá váló ábrázatát, önkéntelenül hamiskás mosoly terül szét az arcomon, de visszanyelem a szavakat és csak bólintok felé. - Akkor szerintem lássunk is neki - csak ennyit mondok végül és közelebb lépek hozzá, bízva abban, hogy majd kiveszi és odaadja nekem a szükséges takarítóeszközöket. Úgy döntök, leszek annyira lovagias, hogy ráhagyom, melyik munkafolyamatot akarja magának és mit hagy meg nekem. Úgysem jobb egyik sem a másiknál...
• Where do I even start to pick it up when it's falling apart?
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Szer. 21 Jún. - 22:11
Capricus & Annabelle
Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket.
A baglyok után való takarítás nem éppen a kedvenc elfoglaltságom, de ha már voltunk olyan szerencsétlenek, hogy a professzor ezt a feladatot sózta ránk akkor legalább tegyük oda magunkat és akkor talán hamarabb is végzünk. Ennek fényében vetettem fel Capricus-nak az ötletem. Amire szemmel láthatólag vevő volt, hiszen belegyezett. Bár gyanítom, hogy lesz ebben még egy-két csavar, de bánja a fene addig ameddig nem leskelődik utánunk többé. Persze azt sem hagytam figyelmen kívül amikor megjelent az arcán az a kis mosoly. Tulajdonképpen az lehetett is volna amolyan „Apró fény a sötétségben” jelentéssel bíró gesztus is. De nem igazán foglalkoztam vele. Úgy gondolom mindenkinek saját joga eldönteni, hogy mit akar kezdeni az életével és miként akar viselkedni, még akkor is ha a családja ezt másként látja. Nekem ilyen szempontból nagy szerencsém van az otthoniakkal, hiszen tudják mi vagyok és mégsem idegenkednek tőle. Sőt kimondottan érdekesnek találják. Abba pedig szerencsére nem szólnak bele, hogy kivel barátkozom vagy éppen kivel szűröm össze a levet. Mondjuk eddig még nem igazán volt alakalmuk megismerni az udvarlóimat, mert egyik sem tartott olyan sokáig, de talán majd most, másképpen alakulnak a dolgaink. - Tessék, te kezd ott én meg addig csinálom a másik oldalon. – adtam a kezébe egy kaparót. Egyik munkafolyamat sem lesz a kedvencem, de talán ez a leginkább melós része az egésznek. Itt nincs kifogás, itt keményen oda kell tenned magad mindenféle tekintetben. Aztán ha az ülőkékről, meg a többi helyről leszedtük a leszedni valót akkor jöhetnek a könnyebbek szép sorjában. Lépésről, lépésre, még el nem érünk a végső lépésig és el nem hagyhatjuk ezt a sötét „lyukat”. - Ha a professzor így halad, ki is takarítunk mire ideér. – motyogtam szinte csak magamnak, miközben elkezdtem kaparászni az egyik kiülőről a kaparászni valót.
288 szó △ remélem tetszik △ Music
△
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Szer. 5 Júl. - 23:33
Annabelle & Capricus
Kapásból vagy tíz dolgot fel tudnék sorolni, mit is csinálnék szívesebben így szombat reggel a bagolyház takarítása helyett (köztük az alvás igen előkelő helyet foglal el amúgy), de ha már így alakult, igazat adok Laughlin-nak abban, hogy jobb lenne minél hamarabb túlesni rajta. Ehhez pedig a legkézenfekvőbb, ha összedolgozunk. Ezzel végül is én is csak jól járhatok. Ha már egy félreértés, az ő előítéletei és az én büszkeségem és forrófejűségem ide juttatott, próbáljunk meg legalább túlesni rajta. Persze megeshet, hogy pont ez is az egész büntetőmunka lényege. Két egymás iránt ellenszenvvel viseltető embert rákényszeríteni arra, hogy összedolgozzanak és ezáltal kicsit el is simítani az ellentéteket. Ki tudja, lehet, hogy Moretti professzor pont ezért nem is mutatkozik, hogy magunk legyünk és úgy oldjuk meg a dolgot. Bár őt ismerve az is lehet, hogy simán csak elaludt. Ő megteheti minden következmény nélkül. Mi aligha. Miután Laughlin meglepő gyakorlottsággal lép be a takarítószertárba, hagyom, hogy leossza ő a munkafolyamatokat. Ez sehogy sem lesz egy leányálom, mindketten szívni fogunk vele rendesen, ezért is hagyom, hogy így legyen. Csak bólintok az utasítására és elveszem tőle a kaparót. Mit ne mondjak, még undorítóbb munka, mint hittem. Nem is tudom eldönteni, melyik a rosszabb, ez vagy a thesztrálok kifutóját takarítani, amihez szintén egy másik büntetőmunka keretében szintén volt már "szerencsém". Azok is termeltek trágyát rendesen, de a baglyokat sem kell félteni. Ennyi madár azért elég tetemes mennyiségűt piszkít. Annyit mindenesetre ennek a javára írok, hogy Laughlin jóval kellemesebb társaság, mint az az idegesítő Pettigrew. Komolyan, a tenyerem viszket tőle, hogy leküldjek neki egy kiadós sallert, hacsak megszólal. Nem azért, met griffendéles, azért, mert ő Pettigrew. Itt azonban néha köhögésre is ingerel a kaparás után a madárpiszokból felverődő por. Vajon nem káros ez az egészségre? Fel is merül bennem, hogy tényleg muszáj ezt csinálunk? Laughlin megjegyzése pedig ad egy ötletet. Nem biztos, hogy jót, de kezd tele lenni annyira a hócipőm, hogy hirtelen felindulásból elő is hozakodjak vele. - Figyelj csak, Laughlin! Ha már Moretti professzor úgysem mutatkozik, nem gyorsítjuk meg egy kicsit a dolgot? Mármint, tudod, varázslattal - óvatosan szólítom meg és felé is fordulok, a tekintetét kutatva, hogy lássam, mit szól a javaslatomhoz. Ez ugyanis, lássuk be, szabályszegés lenne. A büntetés értelmében mugli eszközökkel kellene megcsinálunk a takarítást, de... amiről nem tudnak, az nem fáj, ha pedig Moretti úgysem jön, nem tudja meg soha. Pár perc és már mehet is mindkettőnk a dolgára. Ehhez viszont az kell, hogy Laughlin is bűntársam legyen ebben. Nélküle nem csinálhatom meg, már csak azért sem, mert feltolhat és én húzhatom a rövidebbet. Vagy egyszerűen csak megakadályoz benne. Ha belemegy, tartania kell a száját. Azzal a kockázattal, hogy akár le is bukhatunk, hiszen a professzor bármikor megérkezhet. Én meg azt kockáztatom a javaslattal, hogy esetleg kiakad és jelenetet rendez. Lehet, hogy jobb lett volna nem előhozakodnom ilyesmivel? De hát egy próbát megér, még ha le is hurrog, nem? Az előítéleteit úgysem mosom le magamról, akkor pedig nem számít, mennyire ítél meg negatívan már a felvetésért is. Gondolom én.
• Where do I even start to pick it up when it's falling apart?
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Szomb. 22 Júl. - 12:52
Capricus & Annabelle
Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket.
Annyi kedvem volt ehhez az egész takarításhoz, mint egy óriáskígyóval, vagy pókkal találkozni. Ennek ellenére most mégis itt vagyok és szorgosan takarítom a nem túl kellemes "termést". Annyi mondjuk pozitív az egész szituációban, hogy rájöttem arra, hogy Capricus nem is annyira vészes alak mint amilyennek látszik. Neki is van szíve és egy valamit minden bizonnyal szeret saját magán kívül és az a baglya. Akinek valljuk be szerves része van a mai büntetőmunkánkban, csak úgy mint Horus-nak. - Nem rossz ötlet, de ha túl hamar végzünk az is feltűnő lesz. Nem? – Néztem rá gyanakvóan. Na nem mint ha olyan nagy bajom lenne azzal, ha minél hamarabb elhúzhatok innen és kimosakodhatok ebből a trutyiból, de nem hiszem, hogy megúsznánk egy ejnyebejnyével ha lebukunk amiatt, hogy hamar végzünk. - Szóval ha végzünk is egy kis "varázslattal" akkor sem mehetünk vissza egyből. – magyaráztam meg értelmesen a fenntartásaimat a dologgal kapcsolatban. Tény és való, hogy másként is eltudnám képzelni a szombatomat, így jár az aki nem bír magával. - Na jó, legyen. De ha lebukunk akkor az nagy szívás lesz. – adtam be a derekam, miközben az ajtóhoz léptem és kikukucskáltam rajta, nehogy a végén Moretti még itt kihallgasson miket.
nem túl sok szó △ remélem tetszik △ Music
△
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Pént. 18 Aug. - 15:13
Annabelle & Capricus
A büntetőmunkák sosem túl szórakoztatóak, de meg kell hagyni, ez a bagolyház takarítás különösen gonosz. Lassú, pepecsmunka és még undorító és kellemetlen is. Legalább Laughlin elviselhető, miután túllépünk egymás hibáztatásán. Végül is mindkettőnk érdeke, hogy minél hamarabb végezzünk, csak magunknak ártunk, ha nem lépünk túl a sérelmeken és előítéleteken és nem összedolgozva állunk neki a feladat teljesítésének. Ebben talán, ha csak közvetetten is, de a baglyaink is segítségünkre vannak, ugyanis látható, hogy mindketten kicsit ellágyulunk a közelükben, ez pedig valószínűleg jobban árnyalja az egymásról kialakított képünket. Bármennyire igyekszünk is együttműködni, a munka azonban annyira lassan halad, Moretti professzor pedig távol van, hogy ez önkéntelenül is felveti bennem a csalás lehetőségét. Végül is, ha már megtehetjük, miért ne segíthetnénk magunknak? Bár mikor fölvetem, Laughlin mintha kicsit ágálna ellene. Neki a szabályszegés talán nem annyira kézenfekvő ötlet, mint nekem. De mivel nem zárkózik el előle teljesen, valószínűleg mert ő sem élvezi a munkát túlzottan, így nem adom fel rögtön. - De ki tudja, idejön-e Moretti professzor vagy bárki más egyáltalán és ha igen, mikor? - vetem ellen a tiltakozására. Végtére is ha eddig nem jött, az is lehet, hogy már csak jóval később fog, hogy a végeredményt leellenőrizze. Abban pedig nem lesz hiba. - De oké, mit szólnál hozzá, ha csak a nagyját csinálnánk meg varázslattal, nem az egészet, így ha esetleg mégis benézne, még mindig itt találna minket munka közben? Az szerintem nem lenne olyan feltűnő. Mit szólsz? - kicsit engedek az elképzelésemből, hátha így már elfogadható a számára. Végül is az undorító részt így nagyjából kiküszöbölhetjük és annyira gyanúsak sem leszünk. Nem ma kezdtem én az ilyet, szerintem ez így minimális kockázat. Úgy tűnik, ez meg is győzi őt, mivel ezután még mindig kissé vonakodva, de beleegyezik, hogy bűntársakká váljunk. Kikémlel az ajtón, én pedig türelmesen megvárom, hogy ezt megtegye és az ajtót becsukva felém forduljon. Csak ekkor húzom elő a pálcámat. - Akkor kezdhetjük? Mondjuk én a felsőbb részeket, ha már magasabb vagyok, te meg a padlót? A középső polcokat, ülőket meg meghagyjuk és kézzel megcsináljuk, hogy ne legyen gyanús. Így oké? - nézek rá, várva, hogy beleegyezzen vagy mást javasoljon és ennek megfelelően neki is kezdhessünk az így már jóval gyorsabb ütemben haladó tisztogatásnak.
• Where do I even start to pick it up when it's falling apart?
Kezdőlap
