Karen Luna Sullivan

Rövid idézet ide

Mrs. Sullivan, Kare


30


Aranyvér


Dumbledore


Metamorfmágia


Mágiahasználó


Emilia Clarke


Saját

Aranyvérű angol família második gyermekeként jöttem a világra. Apa, anya és három gyermek, sosem volt csend a ház körül. Nem mondhatnám, hogy valami nagyon gazdag családból származom, nem is tartozunk a nevesebbek közé, és a szüleim sem végeznek fontos pozíciójú munkát. Ahová jutottam, egyedül törtem fel, ez volt az álmom kiskoromtól kezdve. Családunkban mindössze egyetlen Varázsbűn-üldözési Főosztályhoz kapcsolódó vezető volt, aurorparancsnok, a nagyapám, akit fiatalkoromban veszítettem el, de mindig is ő marad a példaképem. Ugyan éveken keresztül ez volt a fő célom, hogy ezt a pozíciót töltsem be, de végül lehetőség adódott feljebb lépni, és meg is tettem.
A karrier nem minden: mondogatták éveken keresztül a szüleim, még végül be nem sokalltak - hiszen már a nővérem 18 éves korában férjhez ment! - és kerestek nekem egy férjet, majd belekényszerítettek egy elrendezett házasságba. Ian Sullivanról mindössze annyira emlékszem, amennyire sok-sok éve az iskolában futotta: furcsa, kissé magánakvaló. Talán a közeljövőben majd sikerül többet is megtudnom róla.
Álláspontomat tekintve a Jók oldalát erősítem. Foggal és körömmel harcolok azért, hogy a Minisztérium Varázsbűn-üldözési osztályát semmiféleképp ne fertőzzék meg a sötét oldal megszállottjai. A pozícióm megtartása érdekében, viszont nehéz dolgom lesz, főleg, ha ilyen rossz lesz a helyzet, mint amilyen most is.  

Ambiciózus - Már az iskolában jelentkeztek nálam ezen jelző tulajdonságai. Tökéletes Griffendélesként jártam végig a hét évet, az utolsó éveimben évfolyamelsőként kerültem ki a dicsőségtáblára. Ez a mai napig semmit nem változott: mindig mindenben benne vagyok, céltudatosan vágok neki a világnak, lelkesen végzem el feladataimat.
Zsémbes - Akár a munka, akár az élet váltja ki belőlem, elég sokat vagyok zsörtölődős és kissé hisztis. Ezen tulajdonságom miatt kevés az olyan napok száma, amikor valakivel ne civakodnék vagy legalább egy kisebb vitába ne keverednék.
Barátságos - Talán első pillantásra - na meg ha én vagyok a főnököd - akkor nem mondanád meg, hogy ez rám jellemző. Viszont ha el tudok lazulni, akkor mosolygós, kedves és nagyon beszédes tudok ám lenni. Szeretem ezt az oldalamat, csak sajnos az utóbbi stresszes időkben keveset jut nekem belőle.
Elfojtott érzelmű - Nehezen nyitok, még szeretteim felé sem mutatok sok ideig túlzott érzelemkinyilvánítást. Úgy érzem, ezek a dolgok legyengítenek, ezért hidegnek kell maradnom, és csak a megfelelő időben nyitnom.
Bátor - Nem félek semmitől, mindenre van egy Commiculus-om, megtanultam az élettől, főleg vezetőként, hogy bátornak kell mutatkoznom és tennem is kell ezért, különben nem vesznek majd komolyan. De engem nem is ez irányít, hanem az, hogy tudom jól, ha bármi van, nem bújok el egy szikla mögé, hanem odateszem magam rendesen és mindent megteszek azért, hogy nyerjek.
Meggondolatlan - Sok esetben, amikor dühös vagyok vagy kissé elborul az agyam a körülöttem lévőktől, akkor meggondolatlanná válok és ezért hibázok. Ugyan mindig azt mondják, hibázni emberi dolog, de én nem így gondolom ezt magamról. Maximalista létemre, elvetem a hibázás lehetőségét magamban.
Türelmes - Sosem volt gondom ezzel, mindennek megadom a megfelelő időt, az emberekkel is felettébb türelmes vagyok. Viszont nem hagyom, hogy kijátsszanak és kihasználják ezt a jellemvonásomat.
Elismerésre vágyó - Kevesektől kapok dicséretet és ugyan tudom, hogy jól végzem a munkámat, mégis szükségem lenne rá, hogy többször is megköszönjék ezt nekem, hogy kitüntessenek, mint annak idején az iskolában is. Nem csak a munkám terén, de a magánéletben is.

1948. március
Az év harmadik hónapjának tizedik napján születtem a Szent Mungó ispotályban. A szüleim egyszerű varázslócsaládként voltak nyilvántartva már akkoriban is, apám egy kis varázsnövényes boltot nyitott az Abszol úton, anyám pedig háztartásbeliként otthon nevelte a két évvel idősebb nővéremet. Ez a dolog semmiben sem változott az évek során, csupán hárman lettünk testvérek, 1950-ben született meg az öcsém, és így lett teljes a családunk. London külterületén, egy kisebb birtokon éltünk mi, mondhatni tökéletes harmóniában és szeretetben. Biztos vagyok benne, hogy sokan irigyelnék ezt tőlünk.

1953. június
Aranyvérű varázslócsaládhoz képest viszonylag későn, öt éves korom betöltése után jelentkeztek rajtam először a mágia jelei. Addig mindössze lappangott bennem, a metamorfmágiával együtt, ami mint kiderült, a nagyanyámtól örököltem. Sajnos őt sosem ismertem, pedig a szüleim mindig azt mondták, biztosan szeretettel tanított volna meg ezen mágia csínjára-bínjára. Nem tudtam ez mit jelent, a családomban senkinek sem volt ilyen képessége, így hát féltem használni és nem akartam túlzottan kitűnni sem. Csupán akkor adódott rá alkalom, amikor érzelmeimet kifejtettem.

1959. július
Egy bagoly kopogtatott az ablakon. Már vártalak! Hiszen két évvel ezelőtt a nővérem elindult a híres boszorkány- és varázslóképző szakiskolába, és tudtam, már itt az én időm! Oly izgatottan vettem át a levelet és dicsekedtem vele szüleimnek, hogy szinte mindent eldobáltam volna, és úgy, semmi nélkül azonnal elindultam volna oda... oda, ami hét évig a második otthonommá lesz majd.
A jól ismert Abszol út már nem rejtett el előlem semmiféle titkot. Kívülről tudtam, melyik üzletből mit kell megvennem, és ugyan én még aprócska voltam, ezért apa cipekedett helyettem. Emlékszem az első macskámra, fehér volt és a hét évem egyik leghűségesebb barátja!
Szeptember elsején a Roxfort Expresszel vágtam neki a nagy útnak, a többi elsőssel együtt tátott szájjal nézve végig a csodálatos iskolát. A Süveg a Griffendél házba osztott be, amiben nem csalódtam, hisz nem akartam semmiképp a Hugrabugba kerülni, ahol a nővérem is volt.

1961. január
Tragikus körülmények között hunyt el nagyapám, aki számtalan dolgot tanított meg nekem az évek során. Példaképem volt és lesz is, sosem feledem el tanításait! Itt határoztam el, hogy a nyomdokába fogok majd lépni ha felnövök, aurorparancsnokká képzem magam. Ebben az évben meghatározó volt számomra ez a tragédia, rosszabbul is teljesítettem, sok mindent veszítettem.

1963. június
Eltelt öt rövidke év, rengeteg tudással és élménnyel. Ebben az évben lettem először prefektus, valamint csatlakoztam a kviddics csapatba is mint hajtó. A plusz tárgyak és a rengeteg hobbi ugyan elvette minden időmet, de nem bánkódtam miatta. Ennyi idő után rájöttem, hogyan tudok hasznosan tanulni és beosztani az időmet. Elkezdett érdekelni a metamorfmágia rejtelme, valamint kitűztem magam elé a célt: az RBF vizsgákat tökéletesre kell teljesítenem. Így is lett, mindenből K-val léptem át a következő évbe, és egy képpel a dicsőségfalon, évfolyamelsőként.

1965.június
A RAVASZ vizsgákra való felkészülés szinte idegronccsá tett. Ugyan mindenből megvolt a megfelelő jegyem, de mégis tudtam, álmaim elérése érdekében még többet kell bizonyítanom. Ebben az évben - pontosan ez végett - abbahagytam a kviddicset és leadtam a prefektusi címemet is, de ennek eredményeként sokkalta többet tudtam foglalkozni magammal, a barátaimmal és a tanulással természetesen. Nem is gondoltam volna, hogy sokak számára ez többről szól mint iskola és tanulás, beleláttam sok mindenbe és még egy apró kapcsolatot is megengedtem magamnak, amiből később, a Roxfort elhagyása után szerelem lett. Nem romlottak az eredményeim, maximumot teljesítettem, majd aurorképzésre indultam a Minisztériumba.

1968.szeptember
A három évig tartó gürcölés, kiképzések és tanulmányok után sikeresen letettem az aurorvizsgát, amivel végre hivatásosan is bele tudtam vágni a dologba. Az ekkori parancsnok mellé szegődtem - némi protekcióval és tisztelet kiharcolással természetesen - aki tanítani kezdett, jó barátom lett. Ekkor már három éve tartott szintén a kapcsolatom is, aminek az év végén szakadt vége karrier okokból. Érthető, azt hiszem, de nem bántam. Mindenem volt a karrier.

1973.március
Öt év eltelt már, mióta gólyaként léptem be az aurorok életébe. Azóta is megbecsült tag vagyok, többszöri alkalmakkor kisebb csapatokat vezetek bizonyos feladatokhoz. Márciusban megkaptam a posztot, amivel ismét szintet léptem: az újoncokat én készíthetem fel. Amiben biztos voltam, az az, hogy egyetlen egy felkészületlen aurorpályázót sem fogok kiengedi a kezeim közül. És így is lett. A mai napig nem volt probléma ezzel.
Családom egyre nagyobb nyomást gyakorol rám, hiszen már testvéreim megházasodtak, unokák is születtek, és én még mindig csak a karrieremnek élek. Nagy szívfájdalmuk ez. Kicsit el is távolodtunk egymástól, hiszen már nem vagyok kislány, nekem ne akarják megmondani, mit tegyek és mit ne.

1977. január
Varázsbűn-üldözési Főosztályon nagy lehetőség adódott. Az akkori igazgatót Voldemorthoz pártolása után lebuktatták és az Azkabanba száműzték, majd ezt a fonalat megragadva, végigjárva az utat megkaptam a posztot. Ugyan nem erre vágytam, de ez sokkal több volt mire amire valaha is számíthattam volna. Egy éve már, és minden energiámat beledolgozom ebbe a pozícióba, hogy az én osztályom a legkiemelkedőbben teljesítsen.

1978. március
Az előző hónapok elég gyötrelmesen teltek számomra. Szüleim belekényszerítettek egy elrendezett házassági ajánlatba, amit sajnos sehogyan nem tudtam kikerülni. Ian Sullivant csak a Roxfortból és hírből ismertem, de szinte alig pár szót válthattam vele az éveim során. Végül úgy döntöttem, nem ellenkezek. Belementem, és márciusban megházasodtunk. Azóta egy Londoni birtokon élünk mi ketten, a furcsa páros. A mai napig nem tudom megérteni, miért volt ez a házasság jövedelmező számunkra. A lehető legtöbbször a munkába menekültem, főként az elején, kedvem nem nagyon adódott hozzá, hogy nyalizzak neki. Mindent összevetve, egyelőre úgy néz ki, ez a dolog így működik; de talán nem ártana kicsit jobban megismernem azt az embert, akivel az egész életemet le kell élnem.