Rufus & Arya

porcukor

Szokásos, hétköznapi nap. A nap első sugaraira ébredtem, így elkészülés és reggeli után még volt egy kis időm sétálni a parkban. A kedvenc zenészem ma reggel is ott ült, mint szinte mindegyiken, csak miatta hordtam a zsebemben muglipénzt, hogy gitártokjába szórhassam. A park közepén volt egy kis közösségi kert, amióta csak az eszemet tudtam, én gondoztam a legtöbbet, ma reggel is csak pár szál gazt kellett kihúzni, és meglocsolni az ágyásokat, mert tegnap is ugyanerre jöttem, ugyanekkor. Mikor épp senki nem volt a közelben, Augamentivel lemostam a kezemet, majd a parkból kiérve, két épület közé beérve, a szokásos helyről hoppanáltam.
Az Abszol út ilyen tájban mindig csendes volt, hacsak épp nem a hétvégi műszak volt az enyém - akkor már ilyenkor is jóval többen keresték fel, elkerülve a későbbi tömeget -, csak később kezdtek el szállingózni a vásárlók. Úton a Fagylaltszalonba három boltba is beköszöntem, megálltam egy pár szóra, és szóltam a gyógynövényesnél, hogy a műszakom után jönnék a rendelésemért.
Nemrégiben nyílt egy kis virágos, szerény bódéja volt csak, de egy mindig mosolygós asszony vezette, aki nagyon kedves volt. Ma reggel volt egy kis köteg margarétája, egy szálat nekem adott, amit aztán a hajamba tettem.
Mire elkezdődött a műszakom, már várakozott pár vásárló. De semmi nem utalt arra, hogy mennyire nehéz is lesz ez a nap.
Órákkal később, elfáradva néztem végig a vevők során. Mosolyogtam, de gépiesen csomagoltam a süteményeket, szedtem ki a fagylaltot, öntöttem ki az innivalókat. Felüdülés volt megérezni munkatársam érintését a vállamon, jelezve, hogy megérkezett átvenni a műszakot. Bólintottam, és még egy utolsó vevőt megvártam, hogy elmondja a rendelését. Gondosan csomagoltam be a linzereket, amiket kért, majd mikor odaadtam, felpillantottam, és hirtelen pislognom kellett - az arc ismerős volt, de hogy honnan, nem tudtam megmondani. Tudtam, hogy nem azért, mert vásárolt már nálam, ez másmilyen volt - talán a Roxfort folyosóiról emlékeztem rá? Nem tudtam megmondani.
- Jó étvágyat a linzerekhez! - mosolyogtam rá, és már épp hátraléptem volna, hogy átadjam a stafétát, mikor félbeszakított a hangja.
A fehér, magam elé kötött ruhadarabot átemeltem a fejem fölött, és elkezdtem összehajtogatni.
- Szívesen venném - mosolyodtam el végül, és hátraléptem, hogy ne tartsuk fel a sort. Egy pillanatra beléptem az ajtón a kis hátsó helyiségbe, leraktam, amit kellett, összeszedtem a cuccomat, majd kilépve az kis helyiség ajtaján odasétáltam az ismerős ismeretlenhez.