Megint egy unalmas nap... Már nekem. Mert úgy konkrétan semmi dolgom. August és Linda boltban, Reginald úton, csak Damocles van itthon, aki persze benn van a szobájában és kotyvaszt... Mármint tök jó, hogy ezt teszi, merne mást csinálni! De amúgy mellesleg tök jó idő van, felvettem egy muglik által kertésznadrágnak csúfolt ruhát - szerintem halál vicces a talárhoz képest, kényelmes is - abban trágyáztam a növényeket a kertben. Hát... nem túl izgalmas. De meg kell csinálni, szóval megcsináltam. Hmm... vajon Damocles hogy halad? Vajon kitalált valamit vagy csak a szokásos adagokat főzi le a megrendelésekből... Áh, francot fogok találgatni, felállok a növények mellől, leporolom magam és már megyek is be a házba. Kopogni mindig elfelejtek, szóval csak úgy rányitok a kedvenc kis Belby fiúmra.
-Sziaaa! Jöttem megnézni mit csinálsz, nem lazsálsz ugye? Most trágyáztam tele a kertet, találtam egy pár futóférget is, egyelőre ott hagytam, mintha azt mondtad volna ne nyírjam ki őket mert kellenek... de ritka rondák. Szóval, mit mondtál, mit csinálsz?
Mondta volna a szerencsétlen, ha nem egy szuszra hadarom el a dolgaim, míg keresek egy fotelt nála és bele nem dobom magam kellemesen megpihenve. Az sem zavar ha van a fotelban valami. Kivéve ha él, élő dolgokra még én sem ülök rá, de könyv vagy ruha, ilyesmi cseppet sem zavar. Damocles meg már szerintem megszokta, hogy ilyen vagyok, ha nem... nos kapja össze magát! De nem? Beletúrok a hajamba is, összefogtam, de pár tincs kijött, így összefogom újra. Ahh, jól esik a szoba hűvöse!

-Hmmm? Ezekre gondolsz?
Kikotrom magam alól a pergameneket, nézzenek oda, kicsit meggyűrődtek, de semmi komoly, forgatom is a szemem. Aha, furkász, felfedezés... blabla.
-Ha ennyire fontosak miért a fotelba hányva tartod őket? Most komolyan Damocles olyan szórakozott vagy, ez lesz a veszted, nem hiába kell melléd August, Ő rendet vág nálad!
Igen, ráfér, és igen, pont én vetem a szemére hogy szórakozott, aki maga a megtestesült fogalom néha. De ez sosem zavart, inkább unottan beleolvasgatok ezekbe a fontosnak titulált levelekbe, hát meg kell mondjam ez nekem egy szinten van a futóférgekkel... túl gyakorlati ember vagyok ilyeneken elmélkedni. De már itt is van, hirtelen milyen fürge lett az uraság, máskor meg úgy kell noszogatni!
-Hah, olyan körülményes pali vagy, remélem tudsz róla! Nem hogy örülnél, hogy feldobom a napod a társaságommal, még hákliskodsz is... Jójójó...
Ragadom meg a kezét, hogy húzzon fel akkor, legyen benne ennyi, aztán a mellkasának nyomom finoman a leveleket amiket addig a másikkal fogtam, hogy örüljön és sértett hercegnőként átvonulok a másik fotelba. Ez kevésbé szimpatikus, a másikban sokkal de sokkal jobb ülni, máshogy látsz rá a szobára. De mindegy, érezze csak hogy legközelebb legyen több esze, bár ez nem fog meggátolni abban, hogy máskor is így berontsak, még a végén nyugiban lehetne. Tudom ám hogy unatkozna!
-Micsoda?! Mármint azokat a dögöket fogjam meg és hozzam be?! Belby hol élsz Te?! Max belebegtetem és a nyakadba ejtem őket, de azt is csak a hecc kedvéért!
Fúj, én meg nem fogom, de őszintén szólva ahhoz sincs gusztusom, hogy belelebegtessem őket egy üvegbe Neki. A trágyázás egy dolog. De ismer annyira, hogyha szépen néz megcsinálom, csak akkor is kinyírni való dögök azok, nem... lefejni valók. Egyáltalán hogy jutott ez egy varázsló vagy boszorka eszébe? Jaj de kis gusztustalan, vegyük a nyálát, tuti jó lesz a főzetbe? Merlinre mondom, ezeket az eredetsztorikat megnézném... Aztán látványosan ásítok egyet, mert megint jön a tudós dumájával, amiből csak azért értek meg az igéken kívül pár főnevet is, mert láttam hogyan készül a főzet.
-Aham... Roppant érdekes, azt mondd miben segítsek Neked. Unalmas lenne a nap hátralevő részében ücsörögni vagy fával piszkálni a futóférgeid. Tudod, Te mondod mit csináljak én meg csinálom! Amíg nem robbanunk fel, addig a bizalmam élvezed.
Vigyorgok rá, csípem hogy ennyire lelkes, de az elmélettel ki tud kergetni a világból néha.
-Szóval... essünk neki! Hozd a szőrt meg a követ meg a gazt és nézzük meg!
Hogy nyomatékot is adjak a szavaimnak kipattanok a fotelből - a másik helyen úgy sem esett olyan jól ülni, tudja a fene miért - és már ott is termek mögötte serényen és buzgón, hogyha van ötlete próbáljuk ki! Persze Ő tudja mit csinálunk, én csak besegítek, de szó nem érheti a ház elejét, mindig pontosan azt csinálom amit mond, szót fogadok, ha nem is mindig értem az okokat. Ha megfordul a szokásos lelkes-csináljuk-arcommal találja szemben magát, nem szeretek unatkozni....