Az ember lánya azt hinné, hogy bekapkod egy-két bogyót és megússza. És mi van azzal, hogy a terhes nőknek nem gyártanak gyógyszereket, csak ilyen magzatvédő sz@rokat, de a tünetekre nem találsz semmit? Igen, szerintem ez egy rohadt betegség, és ha azt hiszed néhány hónap múlva megszabadulsz tőle, akkor nagyon is tévedsz. Ha nem érzed magad kínosan attól, hogy majd mindenki sejtelmesen mosolyog rád a gömbölyödő pocakodat látva, aztán majd tanácsokkal meg rémtörténetekkel traktálnak szintén vadidegenek, mert ez olyan, mint a kviddics meg a politika, mindenki azt képzeli, ért hozzá, akkor majd attól fogod, hogy egy hurkás törpe irányítja az életedet, aki még beszélni sem tud, csak bőg, kakil, bepisil háromórás körforgásban, te meg rohansz, mint az őrült, hogy a kedvére tegyél, csak fél órára fogja már be a száját. Atya ég, egy edzőtábor kellős közepén sem hagy nyugtot. Igazán megtehetné ezt a szívességet, ha már bennem ütött tanyát, különben én magam fogom kiműteni onnan azt a gyereket. és még ráadásul állítólag akkora sincs, mint a kisujjam, és már most felforgatja az életemet. De ez olyan gyönyörű. Engem is szétvet a gyönyör meg a boldogság, mit ne mondjak. Szinte hallom Yves hangját: "Ez Istentől való, csodálatos dolog." - Ez kurvára az ördögtől való - nyöszörgöm a vécékagylónak ahogy föléhajolok, mintha ő megérthetné hányattatásaim. Amúgy meg szerintem meg is érti, őt okádom tele ezzel az istentelen undormánnyal. Tudom nagyanya: édes teher. Nagyon érdekel mi édes lehet abban a zöld trutyiban, ami az előbb kijött belőlem, igazán megmagyarázhatná. Vagy valaki más. Áldott állapot. Na persze. Az élet nagy hazugsága, a mézes maszlag. - Csak valahogy el kellett adni, hogy ne haljunk ki olyan gyorsan - fejezem be a gondolatot, amint némi friss levegőhöz jutok, már amennyire ez egy budiban lehetséges. Régen elcsesztem, mindig tudtam, hogy fiúnak kellett volna születni, de valahogy anyám méhében nem akart farkam nőni. Az lenne a legjobb, ha megszületik odaadnám anyámnak ajándékba, ő tudja mit kezdjen vele. Ha megszületik. Ha hagyom megszületni. Ha nem vetélek el. Ha... Talán nem kellene ilyeneken agyalnom. Esetleg helyette morfondírozhatnék azon, hogy Holmes milyen módszerrel fog kinyírni, ha egy óra múlva nem leszek a pályán.
music ∆ remélem elnyeri tetszésed, drága Jo valami hasonló volt az előző is
I solemnly swear
I am up to no good
Jodie Beamish
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
»
»Csüt. 22 Feb. - 18:02
- (...) akkor egy óra múlva - ismétlem, egy óra múlva - ugyanitt! - Hallod, Jo? - Anélkül is, hogy a bordámba könyökölnél, köszi. Nem mondanám, hogy pont engem kellene emiatt csesztetni, de mindegy. Annyira mindegy volt. A szagunk mint egy macskáé, vagy több macskáé, amiket összefőztek, passz, egy egyhetes zokniból nem árad olyan átható buké, mint egy tucat lestrapált... hát belőlünk. Rajongok azokért az érzésekért, és belső motivációkért, amik azért vannak a világon, hogy egymásnak mondjanak ellent, legfőképp olyankor, amikor az ember eldönt valamit; tudod, amikor nincs az az isten, akiért ledőlnél egy percre is a legközelebbi fekvőalkalmatosságra, tekintve, hogy ázol a saját testnedvedben, előbb lezuhanyoznál, érzed is a belső kaparást - de mélyen belegondolva, valahogy ahhoz is kéne energia. Így inkább minden mindegy alapon, hormonzavaros tiniként mégiscsak valami vendégmarasztalón kötsz ki, konkrétan leszarod a disznóságod hatvan átkozott másodpercét, vagyis... hímként nyugodtan kiélveznéd, akkor nem szólalna meg a női hangod, hogy emeld már a segged. Hát emeltem. Váltóruhával és szivaccsal felvértezve indulok meg, bár erősen aggaszt a tény, mert elég régen éreztem magam ilyen trottynak, és a legkevésbé sem dörzsölhetem le ezt a napok óta tartó nullán-levést, pillanatnyi megváltásért állhatok sorba most; ráadásul a korra se foghatom. Az csúnya lenne. Negyedórás ejtőzés, forró vízsugarak, mindettől csak küszöbnyire, végre valahára - megtorpanok. Valaki tényleg üríti a gyomrát. Nem. De, nagyon is, szinte konganak a fülkék, Merlinre, rohadtul ominózus, átfut bennem valami, tudom is én, miért tépem fel kis híján az ajtót, szokásom. - Baszki - Ritka, kivételes helyzet az, hogy zavarba jövök a váratlan helyzetektől és alapvetően sok mindenre felkészült vagyok, azonban most gondolataim egyetlen, mindent kifejező szóra korlátozódtak, néhány pillantásnyi ácsorgással együtt. - Momo... - ejtem le a cuccaim és az arcába hulló haja után nyúlok, mellé guggolva, francba is - Ha nem hagyod abba, megjönnek a reflexeim, baszki, mi van veled? Lennének ötleteim.
Szeretném jól szemügyre venni, ki háborgat ebben a f@sza kis magányomban, viszont marhára nehéz, túl kényelmes ez a pozíció. Egyébként egyértelmű lehetne abból, ahogy berobbant ide, egy puffanással már a földön is hever a cucca. - Jo - fordítom oldalra a fejem, miközben ő már a hajamat szorongatja. Csodálatos. Mindig arra vágytam, hogy valaki végignézhesse egy ilyen pillanatomat premier plánból, biztos ettől lesz majd szorosabb a kapcsolatunk, ez egy életre szóló élmény, hát nem? Kitalál ilyet Yves Istene? Legalább lennék részeg, azt könnyebb lenne magyarázni! - Ó, bazdmeg! - hunyom le a szemeimet. Teljesen megfeledkeztem a csapatról. Azaz nem effektíve róluk, hanem beavatni őket életem sötét részleteibe. Na bumm. Végülis nem mindegy? Néhány hónap múlva teljesen nyilvánvaló lesz. Addig meg... - Ne nézz ide, hallod?! - Újabbat okádok a sloziba. Ha nem látja talán megkímélem attól, hogy felváltva csináljuk, versenyezve egymással, ahogy edzésen, vagy meccseknél a gólokkal. Ebben az esetben azért ez meglehetősen bizarr lenne, viszont nincs kedvem sort keríteni rá. - A kurv@ életbe! - nyöszörgök, miközben a könyököm már véglegesen az ülőkén állapodik meg, a tenyeremet a homlokomhoz szorítom, a másik ujjai a túloldalon markolászva fognak kapaszkodót, miután lehúztam a termékem. Ha ez így megy tovább tökön döföm magam, még azt az apró testi hibát is megoldom, komolyan mondom. Furcsa, hogy az nem fordul meg a fejemben, hogy Eut heréljem ki. Bár ez senkinek nem lenne túl jövedelmező. - Hidd el, ha abba tudnám, már abbahagytam volna - szikár tényközlés, nem futja sokkal többre. - Sajnos nem rajtam múlik - teszem hozzá. - Nem kéne így látnod - röhögök. Mert amúgy istentelenül szexi vagyok, és emellett buján és epekedve faljuk egymást a folyosókon, meg a szobákban, a zuhanyzóról nem is beszélve, azoban a klotyóig még nem jutottunk el, meg a hetero-homo kapcsolatunk, szerelmünk híre sem. Oké, ez utóbbi vicc volt, viszont amióta ismerjük egymást, még akár igaz is lehetne. - Öhm... Meg ne próbálj megint becézni, mert Holmes-ra mondom, úgy gyomron váglak, hogy a terelőink is megirigylik - nevetek fájdalmasan. Azért ebben több erő szokott lenni, kib@szottul nem vagyok formában. De jól tudom terelni a témát, csak minek? - Úgy jártam, mint Johnson, csak én nem élvezem annyira - sóhajtok beadva a derekam, ideje őszintének lennem itt is. A nőre utalok, aki anno még előttem játszott. Biztos emlékszik rá, amikor jöttem Holmes edző is folyton Johnsonnak hívott. A különbség csak annyi, hogy ő akart is gyereket, velem, vagy velünk ellentétben.