Cveta Ilja Dolohov

Rövid idézet ide

Cveta, Ilja, Cvet, Princess (csak apunak)


17


100% aranyvér


Leginkább annak örülnék, ha nem kéne állást foglalnom ebben a zűrzavarban, azonban ez lehetetlen. Így tehát a felszínen mindenképpen Voldemorthoz vagyok hű, azonban a küllem nem mindig mutatja a belsőt. Például attól még, hogy egy Alma csúnya, lehet ízletes és finom vagy éppen fordítva.


Metamorfmágia


Mardekár

Ide kérjük a válaszod.


100% keresett

Talán mesélnem sem kéne a családomról, önmagában az is sokat elmond, hogy Dolohov vagyok. A családunk híres és neves, mikor jobb hírek kerülnek napvilágra, mikor kevésbé előnyösek terjednek szájról szájra. Elkerülhetetlenek az irigykedő vagy becsmérelő pletykák, így a mi családunk sem kivétel.
Igazából nekem a család nagyon fontos, családcentrikus ember vagyok, mindenkivel próbálok jó viszonyt ápolni.
Legszorosabban édesapámhoz és a bátyámhoz kapcsolódom. Apánk annak ellenére, hogy nem lettem fiú igencsak szeretett. Mindig sokat foglalkozott velem és szeretett velem lenni, én voltam a hercegnője és ezt szerette is hangoztatni. Büszke volt rám és én is rá, ám.. viszonyunk az utóbbi időben igencsak megromlott és ennek egy oka van, Antonin.
A bátyám a számomra minden, ő az én legszeretettebb rokonom, hiába nem értek egyet döntéseivel vagy éppen tartom tisztességtelennek, mégis szeretem őt. Tudom, hogy ő is szeret engem és igen, miatta képes vagyok még apám haragját is elviselni, mert mindig kifogok állni érte.
Anyám.. anyám egy érdekes kérdés, vele semleges viszonyban vagyunk, nem vagyunk oda egymásért, de nem is utáljuk a másikat.

Kiegyensúlyozott. Erős. Határozott.
Édesapám mindig arra nevelt, hogy ezeknek a kritériumoknak megfeleljek. Akinek nincs véleménye, aki nem tud valamihez konkrétumot fűzni, az az ember ebben a világban nem tud érvényesülni. Szükség van a véleményalkotásnak, hogy tudjuk mindig hozzáfűzni valamihez az álláspontunkat. Erősnek lenni pedig mindennél fontosabb. A gyenge embereket eltapossák és gyengének lenni bűn és szégyen.

Elegáns. Kifinomult. Tekintélyt parancsoló.
A mai erkölcsi normáknak próbálok megfelelni, próbálok mindent kulturált keretek között megbeszélni mindent. Például, ha valaki "ribanc"nak nevez, elmagyarázom neki a szó jelentését és tényekkel bebizonyítom neki, hogy én pedig nem vagyok az. Felesleges több energiát pazarolni olyan emberekre, akik nem érdemlik meg. Bár nem tudom miért, mégis sokan tisztelnek, sokan felnéznek rám és próbálnak olyanok lenni mint én, ha megjelenek egy nagyobb társaságban elválnak előttem és abbahagyják a pletykálkodást. Nem mondom, hogy nem élvezem az ilyenfajta figyelmet, nagyon is jól esik.

Kissé lázadó. Távolságtartó. Kissé arrogáns. Büszke.
Mint másoknak nekem is akad negatív tulajdonságom. Ha valami nem tetszik képes vagyok ellene tiltakozni, még ha nem is a felszínen, de a háttérben biztosan munkálkodom a dolog ellen. Nem szeretek másokat köz elengedni magamhoz, senkiben sem tudom maximálisan megbízni, hisz a bizalom nem egy olcsó dolog. Az arrogancia, pedig mondhatni családi ártalom. Mindig azt nevelték belém, hogy mások felett állok, hogy több vagyok, mint a legtöbb ember. Néha gesztikulációban és szóválasztékomban megnyilvánul.

Egész nap rossz érzés fogott el és mikor apa bejelentette, hogy estére fontos vendégeket várunk, semmivel sem lett jobb a helyzet. Bár nem kellett sokat faggatnom a házimanókat, már az első elmondta, hogy ki jönnek át, Black-ék.. Vajon mit tervezhet az apám? Bár felesleges ezen törnöm a fejemet, úgysem fogok rájönni az igazságra, így jobb lesz, ha megpróbálom a legtöbbet kihozni az estéből és összeszedni magam. Vajon Regulus is itt lesz? Csak.. nem, kizárt, apám nem tenne ilyet. Így az előző borzalmas gondolatomat lehessegetve koncentráltam inkább a bájitaltanra, hiába volt nyár, mindig is szerettem ezt a tantárgyat és sok érdekes dolog van benne.

***

Három órával pedig már a vacsora asztalnál ülök, szépen meg van terítve, a legszebb készletet rakták fel és túl sok fajta ételt szolgálnak fel a manók. Bár elég nagy tömeg gyűlt itt össze.. Apám pedig feláll az asztalnál. - El kell mondjam a vacsora célját. Hivatalosan is szeretném bejelenteni, hogy ettől a pillanattól kezdve Cveta és Regulus jegyben járnak. - nem. Nem hallottam jól, biztosan félreértettem valamit.. Biztosan csak.. de mindenki tapsolni kezd, Regulus pedig rám emeli a pillantását. Mosolyt varázsolok az arcomra, nem engedem, hogy a meglepettségem az arcomra is kiüljön és végül apám felé fordulok. - Ha ez a kívánságod apám. - felelem, majd zavartalanul folytatom a vacsorámat. Mindenki társalogni kezd, én csak eszem és gondolkodom, hogy hogyan tudnám megúszni ezt a házasságot.
Vacsora után kimentem az erkélyre, nyári estéhez elég hűvös és csípős hideg volt, de jelenleg nem zavart a hideg. Bent nem hagyhattam, hogy eluralkodjon rajtam a harag és a düh, de most egyedül voltam, itt nem kellett visszafognom magam. Léptek zaja csapja meg a fülemet, vonásaimat rendezem és meg sem kell forduljak, hogy tudjam ki jött ki az erkélyre. - Jobb lesz, ha lemondasz a házasságról Regulus. - mondom egyszerűen és megfordulok mielőtt még bármit mondhatna. - Legkevésbé sem érdekel a véleményed ezzel a témával kapcsolatban, így hát jobb lesz, ha megtartod magadnak. - mondom neki, miközben egyenesen a szemébe nézek. Talán nem rajta kéne letöltenem a haragomat, de ez jelenleg legkevésbé sem érdekel, nem is láthatja rajtam, hogy ideges és feszült vagyok, megtanultam az arcommal, hangommal és testbeszédemmel is elhitetni másokkal a hazugságot. Lehunyom a szemeimet, majd mikor kinyitom már az egész fekete, akár csak egy démoni szempár, mindig ezt csináltam, ha valakit megakartam ijeszteni.
Majd elindultam az ajtó felé és csak onnan fordultam vissza. - Ezentúl a helyedben jobban figyelnék a hátam mögé, nehogy nem kívánt baleset érjen. - szavaim úgy csengenek, mintha megfenyegettem volna és valójában ez volt az igazság.. Azon az estén megfenyegettem.