Araminta Circe Scabior

Rövid idézet ide

...


19


Aranyvér


Voldemort


A szervezetem ellenáll a legtöbb méregnek, ami előállítható


Halálfalók


Amanda Seyfried


Saját

Scabior, ismeretlen, de gyilkos név. Minket nem tartanak számon a 28-ban, minket talán lenéznek, de mi mindig is büszkék voltunk és leszünk is, aki felszólalt ellenünk, soha többé nem kellett félnie, hogy szóhoz jut. Jobb esetben csak a nyelve lett kivágva. Apám az erőszak híve, jó pár atyai pofon és Crutio után megértette velünk, hogy pontosan hol is van a helyünk, és ennek megfelelően mit is kell tennünk. Nem vagyunk őrültek, nem kergetünk valótlan álmokat. A mának élünk, magunknak élünk és a tisztelet egy aprócska falatjáért küzdünk. Vért ontunk, apám is, 50 éves létére, anyám is, nő, valamint 55 éves létére. Én is, a bátyám is és az öcsém is. Nálunk senki nem ismer félelmet, nálunk mindenki meghalna a másikért, de nálunk általában senki sem hal meg... Voldemort is, elismerjük, hogy erős, de valljuk be, a legtöbbünknek csak eszköz, amivel elégedetlenségünket fejezhetjük ki. Hiszen, ha mi, a családok nem lennénk, senki nevében nem cselekedhetne. Így hát a hűség kérdőjeles, ha jobb jelölt jön, valószínűleg inkább ő mellé állnánk.

Gyilkos, gyilkos, szívtelen r*banc! Mintha az én hibám lenne, hogy meghalt. Félt a kis féreg, hogy kiderül, a hitvesi ágy mellé jár. Megpróbált megmérgezni, nem tudta, hogy már kiskorunk óta szoktatják a szervezetünket az összes olyan méreghez, amihez csak lehetséges. Viszonoztam a kedvességét és a kis libát is elnémítottam egy életre. Nekem ne jártassa a száját holmi kis félvér fruska, ÉN vagyok valaki, ha én döntök, az helyes. Ő neki szabad lett volna csendben tovább élnie, de így hátrhagytak egy árvát a szerencsétlenek. Az meg már nem az én problémám. Elszívtam egy cigit, elnyomtam az asztal lapján és a seprűmet magamhoz hívva kiugrottam az ablakon és haza repültem. Arról az estéről senki sem volt lett tudomása, a gyerek emlékeit is töröltem. Merész de... Hátborzongató. A többi halálfaló néha furcsán néz ránk, a legelvetemültebbek legelvetemültebbje. Ez volnék én, a gyilkos szépség. Kiélvezem az utolsó pillanatot is, hogy sárvérűeket kínozhatok, ezt pedig örömmel tanítom édes kis öcsikémnek is. Ha valaki hátramarad a mészárlásból, valószínűleg én tettem. Mert szeretem látni, ahogy szenvednek, megbolondulnak, majd öngyilkosok lesznek... Mert megteszik majd, mindig megteszik. Válaszoltam ártatlanul, nagy kék szemeimmel sűrűn pislogva a vezetőnknek. A szépség fegyver, míg a férfi gyenge játékszer, eddig minden egyes alkalommal elnézték nekem a hülye kis játékomat. Csak tudni kell, hogyan játssz rajtuk és mindent elérhetsz. Mert hiába az ő kezükben a hatalom, ha mi nők irányítjuk minden léptüket...

Az erdő sötét volt, sokan néma léptekkel közelítették meg a réten elhelyezkedő házakat, de mi! Mi villámként cikázva a fák között, seprünket a cél előtt csak odébb hajítva robbantottuk be a ház ajtaját. Vártak minket... Talán akadályt állítottak fel, talán valaki köpött, de a végeredményen úgysem változtat semmit. A gyerekek halk nyöszörgését hallottam a paldó alól, amíg Snivellus és Aidan a sárvérűekkel foglalkozott, én addig lyukakat robbantgattam a padlóba. Amint felcsendült az a fülemnek olyan édes sikoly, szinte rögtön eszement vihogásba kezdtem. A társaim már figyelemre sem méltattak, tudták mi lesz, ha utolér a vérszomj, esélyük sem volt megállítani, vagy akár csak hozzám szólni. Én se nagyon foglalkoztam már velük. Ők elvoltak, és én is kellő örömömet leltem a fogócskázásban.
Egy angol gyerekdalt kezdtem énekelni angyali hangon, hallottam, ahogy megtorpantak, tétováztak, talán ezt a bugyuta izét énekelhette nekik is az anyjuk, háh! Csapdába estek, én pedig néma léptekkel közeledtem, mint egy kígyó, olyan óvatosan kúsztam végig a padlón, még nem futottak el. Könnyedén bekereíthtettem őket, elzárva as menekülési utat.
- Avade Kadevra!
A zöld fény, a lassan összezuhanó hulla látványába szinte beleborzongtam... A maradék sárvérű ivadék sikoltozása pedig csak még jobban beindított. Hiába hallottam, amint visszavonulót fújnak, mert megérkeztek azok a nyavalyás rend tagok, egyesével vadásztam le a kölyköket.
- Írmagjuk sem maradhat!
Ordítottam, miközben Snivellus már ráncigált vissza az erdőbe. Én mégis, botor módon a seprűmmel még visszarepültem és beleköptem az egyik tag arcába. Valószínűleg megjegyezte az őrülten, kéken villogó szemeket és a szőke hajzuhatagot, ami mint a villám, húzott el utána. Még láttam is, amint utánunk erednek, de mindhiába! A mi seprűinknél nincs gyorsabb a világon, elvégre, a nyamvadt kis csórók honnét tudnák megfizetni a legújabb modelleket? Az sem mellékes, hogy a legtöbb gyártó nem is ad el akárkinek, hiszen ilyen vészterhes időkben nem érdemes megkockáztatni, hogy a legnagyobb felvásárlóikat veszítsék el... A zsupszkulcsig csak vihogtam, a többiek közel sem voltak olyan mély hívei a társdalmunk megtisztításának, csak rühes kis életüket féltették. A legtöbbjük csak egy kutya volt, aki a gazdájuk parancsára ugatott, támadott és boldogan falatozta a jutalmat. Undorítóak, mi sohasem közösködtünk velük, a helyzet jelentése után rögvest le is léptem, hol érdekelt engem ez a banda? A családom már várt, a szokásos közös vacsora az égvilágon semmiért nem maradhat el! Nekem pedig még össze kellett szednem magam. Egyenesre fésültem az út során összekócolódott hajamat, megigazítottam a sminkemet és a legszebb ruhámat választottam ki az estére. Ünnep volt a mai, hiszen máris kevesebb alávaló mocsok élősködik drága társadalmunkon.