Jó pár év eltelt azóta, hogy a családom egy csapat halálfaló áldozata lett. Még a mai napig tisztán emlékszem minden egyes pillanatára annak az estének, s nem tudom elfeledni. Még mindig érzem azt, amit akkor éreztem, s a hangok elevenen élnek az emlékezetemben, amelyeket akkor hallottam. Szeretném elfeledni, s egyszer s mindenkorra kitörölni azokat az emlékezetemből, de nem megy. Sokszor azt kívánom, hogy bárcsak alkalmaznák rajtam az exmemoriam varázslatot. Egyszer meg is kértem az apukáimat erre, de hevesen tiltakozni kezdtek és előálltak egy hegyi beszéddel, így nem erőltetem. Magamon pedig nem merem véghez vinni, hiszen nem vagyok elég képzett varázsló még. Bármikor rosszul sülhetne el, így hanyagolom. Talán majd egy szép napon.
A hétvégét Londonban töltjük az apukáimmal és az újdonsült bátyámmal, akire gondolva elég rossz érzések kerítenek a hatalmukba, így megkértem a szüleimet, hogy sétálhassak egy kicsit egyedül Londonban, hiszen mi baj történhetne. Még jobb is, hogy kicsit kiszellőztetem a fejem és nem gondolok az engem ért rossz dolgokra.
A kirakatokat nézegetve oldalra pillantok és egy rendkívül ismerős arcot pillantok meg. A szemöldökeim összehúzom, s heves gondolkozásba kezdek, de egyszerűen nem tudom hová tenni a kecses női arcot. Biztosan találkoztunk már, ez egy percig sem kérdés.
Közeledni kezd felém, amitől megtorpanok. Nem gondolok abba bele, hogy ennek bármi rossz következménye is lehetne, ám amikor megragadja a ruhámat és szembe fordít magával kissé megszeppenek. Mi történik?
- Engedj el, kérlek! – csak ennyit sikerül kinyögnöm a kis monológjára, mikor rángatni kezd le az utcán. A pálcám után nyúlok, ami a csizmámban van, de egyelőre még nem sikerül elérnem.
Ki lehet ez a nő? Honnan ilyen ismerős nekem? Miért ráncigál végig az utcán? Mit akar tőlem?
Ehhez hasonló kérdések kavarognak a fejemben, amikor hirtelen jön a megvilágosodás. Ő is az egyike volt azon halálfalóknak, akik megölték a családom. Csak azért emlékszem az arcára, mert a heves küzdelemben egyszer lecsúszott a fejéről a csuklya, így látni lehetett a nő gyönyörű, ám velejéig romlott arcát.