Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Just look into my eyes... - Page 2 EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Just look into my eyes... - Page 2 EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Just look into my eyes... - Page 2 EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Just look into my eyes... - Page 2 EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Just look into my eyes... - Page 2 EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Just look into my eyes... - Page 2 EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Just look into my eyes... - Page 2 EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Just look into my eyes... - Page 2 EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Just look into my eyes... - Page 2 EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 496 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 496 vendég
A legtöbb felhasználó (531 fő) Hétf. 25 Nov. - 3:14-kor volt itt.


Megosztás

Just look into my eyes...



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Erin Rookwood

Erin Rookwood

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
angelina jolie

» Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
» Szomb. 15 Szept. - 21:26
Eddig is abban a hitben tengődtem, hogy nem vagyok felkészülve Mark emlékeinek visszaadására és a magyarázkodásra, de egyre inkább biztos voltam abban, hogy még várnom kellett volna egy kicsit. Mire? Fogalmam sincs. A helyzet csak bonyolultabb lesz és soha nem fogom úgy érezni, hogy könnyű megnyitni egy majdnem tizenhét éve elzárt csapot. A férfi, akit világéletemben szerettem hatalmas változás előtt állt és vele együtt az én életem is fenekestül fel fog fordulni. Megérettem arra, hogy igazi anyja legyek a fiamnak, de szükségem volt az apjára. Egyedül kevés voltam ehhez a próbatételhez és muszáj volt feláldoznom az elveimet, miszerint történjen bármi, Mark-ot kihagyom az egyenletből. Nem hiányzott az életébe a varázslóvilág, a fenyegetettség, a sokévnyi bepótolnivaló, viszont amint látszik, az önzőségem nem ismert határokat. Kellett nekem Mark. Még ha muszáj lesz elölről kezdenünk mindent, akkor is.
- Tudom. – A szívemet melegség járta át és halvány mosolyra húzódott a szám, amikor azt mondta, hogy szeret és bárhová elmenekült volna velem. Mennyi időt és tragédiát megspórolhattunk volna! Együtt élni a fiammal és az apjával az a mindig akart vágyálmom volt, ami sohasem válhatott valóra. Nekünk nem ilyen sors jutott és hiába hittem azt, hogy legalább Mark boldog a gyerekeivel és a feleségével, úgy tűnt, ez az elméletem is megdőlt. – Nem lett volna ilyen egyszerű. Hidd el, hogyha lehetőségem lett volna téged választani, megteszem. – Ismert annyira, hogy tudja, én mindig az utolsó pillanatig játszottam és játszok a mai napig. Szeretem túlfeszíteni a húrt és úgy keverni a lapokat, hogy nekem legyen jó, ám van, amikor muszáj megállnom: a múltunkban bekövetkezett törés is egy kényszermegálló volt, ami során visszavonulót kellett fújnom, mert nem akartam, hogy a számomra legfontosabb embernek és a közös gyermekünknek baja essen. Utóbbival csúfos kudarcot vallottam, az előbbi viszont élhetett… ez nekem bőven elég volt, de az elmondása szerint ő kevésbé pozitívan élte meg az elmúlt éveket. Pedig meg voltam győződve arról, hogy vele is jót teszek… senkinél sem jött be a kívánságom, a fiam is szenvedett, a szerelmem sem érezte jól magát. Akárhogy nézzük, csúfondárosan elbuktam. Vajon mi lett volna, ha a nehezebbik utat választom, amiről azt hittem, egyben a halált jelenti?
- Sajnálom. – Mostanában túl sokszor használtam ezt a szót, egyik kedvencemmé vált, pedig régebben senki sem tudta kikönyörögni belőlem. Eddig feszült vállaim elernyedtek, ahogy magához ölelt és félve átfontam rajta a karjaimat, mintha fel lennék rá készülve, hogy bármelyik pillanatban eltűnhet előlem. Elfogadni, hogy itt van velem, megismert és emlékszik éppen ugyanolyan nehéz volt, mint elengedni. A vállába temettem a fejem és szinte semmit sem hallottam abból, amit mondott: egyszerűen csak ölelni akartam és azt sem bántam, ha előbukik belőlem az elmúlt tizenhét év összes fájdalma, amiket már többször világgá akartam kiabálni, mégsem tettem. – Most csak… maradjunk itt egy kicsit. Ígérem, mindent elmondok, aztán majd meglátod, változtam-e a szemedben vagy nem. – Nyeltem egyet. Féltem attól, hogy soha többé nem fog ugyanannak látni, akinek régen… ő volt az egyetlen, aki szerint nem voltam véráruló, halálra érdemes, megtűrt, dementorok desszertjének való és nem szerettem volna elveszíteni ezt a kegyet. – Mark. - Ejtettem ki halkan a nevét, miközben megkerestem a tekintetét. – A fiú, akiről meséltem a kávézóban... a fiam. – Helyesbítettem. – Azért kerestelek meg, mert ő… a te fiad is. - Nyögtem ki végre valahára. Már magamat idegesítettem, ezért próbáltam a lehető legegyszerűbben fogalmazni és várni az ítéletet.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Mark Valentine

Mark Valentine

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Brad Pitt

» Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
» Csüt. 4 Okt. - 15:20

Erin & Mark


-Akkor is... - Lehelem elhalóan, hiába tudom hogy elég leleményes és jól keveri a sors lapjait, de lám, visszaütött mindez, 17 évig kellett várnom mire újra láthatom. 17! Hosszú idő és nem is úgy alakult számomra ahogy Erin remélte, de akarom lássa nélküle nekem nem élet az élet, vele akarok lenni, mindig, egyfolytában!
-Ne sajnáld, végre itt vagy! Csak már ne hagyj el akármi is legyen. - Én csak ennyit kérek, még egyszer nem bírná el a szívem és az akaratom, ha nélküle kéne lennem. Szerintem akkor sem ha kitörli az emlékeim. Hiszen mindig is sejtettem valami hiányzik! Ölelem is, nem akarom elengedni, noha igyekszem féken tartani azt a roppant vágyat, hogy olyan erősen szorítsam ami már fáj, mert csak azt érezném elég biztosnak, hogy senki el nem veheti tőlem!
-Jó... - Nem tudom hogy hol az az itt, lassan a mikor sem marad tiszta, de eleget teszek a kívánságának, amúgy sem akartam elmenni, noha hajt az igazságérzetem hogy elváljak újra, legalább szóban jelenlegi feleségemtől.
-Ó tényleg... a fiad... - Most esik le... neki is van fia, de Ő nem felejtett el engem. Egy pillanatra kifut arcomból a vér, hogy közölni fogja mást talált, mással él, mást szeret. De hogy nyomjam el a hirtelen visszatérő érzelmeim iránta? Ha nekem egy nap nem telt el így hogy ne szerettem volna? A folytatás viszont olyan váratlan ér, hogy bennreked bennem levegő, szó, gondolat... mint egy echo visszhangzik fejemben szavainak súlya. "a te fiad". Csak meredten bámulom Isten se tudja meddig, talán percekig is, mert.... ha az én fiam... ha az enyém, akkor... legalább 16 éves, ha be nem töltötte már a 17-et.
-Lehetetlen... - csúszik ki, mert az azt jelentené hogy noha megszülte a gyereket mégsem adta vissza az emlékeim, azt sem tudtam hogy van! De várjunk... azt mondta nem is Ő nevelte... de akkor ki? Miért? Hogy?
-Miért... csak most? Hol van a fiam? - Abban az iskolában ahol tanít, de nekem az édes kevés, látni akarom! Tudni jól van-e, egészséges-e, tisztességes-e, mennyire ütött Erinre vagy épp rám, mi a neve, hogy néz ki? Három gyermekem van? Minddel elbuktam... egyiknél sem voltam ott, hogy apjuk lehessek... ez nagyon felkavar, fáj és éget, ráadásul az a gyerek ténylegesen szerelemgyerek az isten verje meg és mégsem volt vele egyik szülője sem?! De a sorsot átkozom, Erint el nem eresztem, az kéne még, bele is pusztulnék!
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Erin Rookwood

Erin Rookwood

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
angelina jolie

» Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
» Szomb. 27 Okt. - 20:18
Sóhajtottam egyet. Nem szerettem volna, ha azt hiszi, hogy a gesztusom lemondástól átitatott volt, ugyanakkor képtelen voltam mosolyogni rá és elhinni, hogy ezektől a perektől kezdve minden más lesz. Hosszú évek óta éltem a közöttünk lévő távolság biztonságában és hozzászoktam ahhoz, hogy bár ugyanúgy szerettem őt, mint amikor megismertem, ő valószínűleg már nem az az ember, aki 17 évvel ezelőtt volt és én is számtalan változáson mentem keresztül. Emlékezetkiesés, titkok kísérték kettőnk útját, ami még össze sem fonódhatott, külön éltük át, amit együtt kellett volna; ettől nincsen fájdalmasabb érzés. – Van egy tőlem teljesen független életed. Hogy férek majd bele? – Bukott ki belőlem a kérdés. Nem szerettem volna, ha mindent felborít, amit eddig felépített. Persze, ez gyönyörűen szembeállt a tettemmel, miszerint visszaadtam neki az emlékeit, ezzel elérve, hogy tudja, ki vagyok, érezze, mi volt közöttünk és felkészülve a lehetőségre, hogy nem fog ismételten elengedni. És annak ellenére, hogy gyűlöltem volna magam azért, ha galacsinná gyűri az eddigi mindennapjait és kidobja a szemétbe, összetörtem volna, ha semmibe venne. Hiányzott az ölelése, igényeltem a közelségét, a testemet átfogó karjai jelen pillanatban a világot jelentették nekem. Ha emiatt önző vagyok, vállalom!
Kissé félve, szinte mindenre felkészülve bűvöltem őt a tekintetemmel, miután suta módon közöltem vele, hogy az én fiam az ő fia is. Gondoskodtam róla, hogyha nem érte elég sokk a mai napra, akkor most biztosan padlót fogjon… és a tetejébe a lelkemnek sem lett könnyebb attól, hogy beavattam az évtizedes titokba. Halálra várt arccal figyeltem, ahogy kifut az ő bőre alól a vér. Elsápadt és éreztem, hogy az én ujjaim is hideggé váltak, az ajkaim összeragadtak és tudatosult bennem, hogy éppen átéltem azokat a másodperceket, amik után hosszú ideje ácsingóztam. Előttem ült életem szerelme, az emlékei felidézésével lehetőséget kaptam arra, hogy visszaszerezzem őt és megtudja, hogy kettőnknek van egy gyermeke… akár filmbe illő is lehetett volna a történet, méghozzá a legrosszabb fajtából. Mennyi mindent tehettem volna az elpocsékolt idő alatt! Legszívesebben betörtem volna az üveget, amikor tükörbe néztem és felkapott a mártírkodás szele, de képtelen voltam elvonatkoztatni attól, hogy az én hibám volt a dolgok ilyen mértékű elfajulása. A saját fiam gyűlölt és teljesen érthető volt, miért: nem voltam mellette, hagytam, hogy egy őrült viselje gondját, nem ismerhette az apját sem. És azt is megérdemelném, hogy Mark magából kikelve ordibáljon velem és válogatott szitokszavakkal illessen; vissza sem szólnék.
- A Roxfort-ban van. Ahol tanítok. – Tettem aztán hozzá. – Mark, fogalmam sincs, mit csináljak! – Vallottam be őszintén. Összepréseltem az ajkaimat, az állkapcsom szinte görcsbe rándult. A sírás kerülgetett, gombóc volt a torkomban és muszáj volt egy mély levegőt vennem, hogy egyáltalán megszólaljak. – Aki eddig nevelte, nemrégiben meghalt… borzasztó ember volt, de most, hogy már nincs, végre elkezdhettem közel kerülni Sylvesther-hez. Mégsem merem neki elmondani, hogy az anyja vagyok. Minden nap látom őt, hozzá szólok, beszélek vele, tanítom, viszont egyszerűen nem tudom neki elmondani, hogy közünk van egymáshoz... félek, hogyan fog reagálni és hogy semmi esélyem sincs nála. - A térdeimre tenyereltem és a szőnyeget kezdtem bámulni. - Szükségem van rád. Egyedül nem tudom végig csinálni.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Mark Valentine

Mark Valentine

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Brad Pitt

» Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
» Szer. 31 Okt. - 11:14

Erin & Mark


-Úgy hogy már nem lesz független Tőled. Nekem nem kell olyan élet amiben nem vagy benne szervesen, központban. - Mert nem azt mondom nem teszek eleget új küldetésemnek amit magam elé tűztem ki, miszerint szerves része leszek gyermekeim életének, az maradok fogadott gyerekeimének, de akkor már olyan nő oldalán akarom megtenni, akit szeretek, teljes szívvel és szenvedéllyel. Persze arra még én sem számítok, hogy közli, a fia az enyém is. Van még egy fiam. Két fiam van. Ráadásul egy középidős, végtére is Annánál fiatalabb, de Abelnél idősebb... nem is kicsi már, felnőtt férfi fiam van. Ez kellőképp lesokkol, elszomorít és reménnyel telít egyszerre, olyan sok érzés kavarog bennem, hogy örülök nem érzi őket, félreértené. Nehezen nyögöm ki végül azt a pár szót, amit felfoghatunk kérdésnek is. Azt mondta nem Ő nevelte a gyerekünk, de akkor ki, no meg... semmit sem tudok a fiamról, pedig én mindent akarok tudni róla! Mondd valami nevet az iskolának, sosem hallottam még róla. Vagy ha igen, rég elnyelte emlékeim tengere.
-Roxfort...? Messze van? - Érezheti izgatottságom, hogy mindketten ott vannak, ott akarok lenni én is, láthatatlan mágnes húz kettejükhöz immár, nem csupán Erinhez. Persze jobban ráncolódik homlokom, nem tudja mit tegyen? Gondolja én tudom? Nem számít, együtt vagyunk, együtt mindig is okosabbak voltunk.
-Hát akkor hozd el, akár ide, együtt elmondjuk neki. Nem kell egyedül végigcsinálnod. Látni akarom a fiam. Sylvester... elég nagy fiú már hogy ha elmondunk neki mindent, megértse. Elfogadni lehet nem fogja, de ha adunk neki időt, ki tudja. Reménykedjünk. Ő is... Ő olyan mint Te, ugye? Varázsló. - Kúsznak elő az emlékeimből ezek a szavak, tények is, hiszen nekem ezek még mindig álomszerűen hatnak. Ah, furán összefolyik múlt és jelen, idő lesz mire rendeződnek a fejemben a kirakós darabjai az is bizonyos. De nem bírom már, nem bírom ki, meg akarom csókolni Erint, ha hagyja akkor meg is teszem, hiába könnyes az arca, az enyém, boldog vagyok.
-Próbáljunk meg egy család lenni. Ha szeretnéd. - Láthatja rajtam én akarom, szeretném, Őt és Sylvester is, hogy család legyünk. Persze ehhez én kevés vagyok, de ha Ők is akarják akkor talán... ennyi év eltelte után... ha hagyja csókolni szeretném még, hosszan és sokáig, karjaimba zárni, érezni magamon, a bőrömön a bőrét, ízét a számban, akkor is ha most ez bűnös dolognak számít, újfent. Egyszer már bűnbe estem régen, bűnbe esnék érte bárhányszor, ha Ő is akarja, hagyja. Igaz, védekezni nem tudunk (nálam nincs semmi eszköz ehhez), de nem is akarok, csak az övé lenni, mint egy álom álmodni Őt. Holnap pedig beszélek a feleségemmel... az is szép beszélgetés lesz de... elkerülhetetlen. Ha Erin nemet mondd, akkor is.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Erin Rookwood

Erin Rookwood

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
angelina jolie

» Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
» Vas. 9 Dec. - 15:59
- És szerinted mennyi esély van rá, hogy sikerülni fog? – Újra a közelébe kerülni életem legjobb vagy legrosszabb döntésévé válhat. Jelenleg két út állt előttem: végre boldog lehetek a férfi oldalán, akit szerettem és akire évek óta vártam vagy megijedve ismételten hátat fordítok neki, hogy ugyanazt a semmis sorsot éljem, amit eddig. Kezdtem rájönni, hogy bár az akarat erős tud lenni, mindig a szívé marad a korona. Történjék bármi, képtelen leszek őt kiiktatni az életemből belém itta magát, szükségem van rá, mellette akarok felébredni reggelente és elmondani neki az engem ért jókat és rosszakat. Milyen csodás, eszményi kép lenne, ha mindketten a fiunk közelébe kerülhetnénk és egy szép napon családdá válhatnánk! A távoli jövő kecsegtető ígéretei egyszerre melengették a lelkem és vájtak bele éles karmokkal… elvégre, mennyi az esély rá, hogy a fiunk egyáltalán felénk emeli a tekintetét? Elhagytam őt. Eldobtam magamtól. Sylvester miért ne tenné ugyanezt? Minden joga megvan ahhoz, hogy azt mondja: nem kellettem nektek, ti sem kelletek nekem. Miért ringatom magam hiú ábrándokba, amelyek az egyesülésünket célozzák meg? Szinte felnőtt férfi, saját világgal, élettel, döntésekkel, érzelmekkel és egy borzalmas múlttal, amit lényegében az én döntésem határozott meg. Szenvedett, lelki roncsot csináltak belőle, míg én bujkáltam és vártam a megfelelő alkalomra, amikor előjöhetek és bejelenthetem, hogy én vagyok az anyja. Túl sokáig voltam távol és ennek most bőven ihatom a levét.
- Annyira nincs messze. – Megcsóváltam a fejem. – De ez nem ilyen egyszerű! – Lemondó sóhaj tört ki belőlem. Ajkam szélei egy fájdalmas mosoly miatt görbültek felfelé, egy pillanatra teljes kétségbeesés járt át. Én lennék az, aki túlságosan negatívan szemléli az egész helyzetet? Szemmel láthatóan Mark boldog, örül, szeretné, ha egy család lennénk és ő nem foglalkoztatják olyan kétségek, amelyek bennem szinte tombolnak és véletlenül sem hagynak nyugodni. Lazábban kezeli a dolgokat, mint én, maga mellett akarja tudni a fiát és engem is. Miért félek elhinni, hogy jóra fordulhatnak a mindennapjaim és végre megkaphatom az évtizedek óta vágyott történetemet? Vajon mi ketten lehetünk elég erősek ahhoz, hogy visszaszerezzük a fiunkat és egy családit alkossunk? Sylvester hajlandó lesz meghallgatni az indokainkat, elfogadni a bocsánatkérésünket és elhinni, hogy ebben a tragédiában ő még véletlenül sem hibás?
- Olyan, mint én. – Bólintottam aztán. – Sok mindenben hasonlít rám. – A varázslóvért örökölte, a többit pedig… képtelen voltam eldönteni, hogy eltölthet-e a büszkeség, ha a tőlem örökölt tulajdonságaira gondoltam. Igaz a mondás, miszerint a vér nem válik vízzé; kevés direkt közöm volt Sylvester jellemének alakulásához, nem én neveltem, ennek ellenére magamra ismertem benne. Ugyanaz a fény játszott a tekintetében, mint az enyémben ennyi idősen, hasonlóan vonta össze a szemöldökét és a pálcáját is úgy tartotta, mint én. Makacs volt, tartózkodó és gyűlölködő; ismét csak hozzám hasonlatos. Tettem róla, hogy ő is megkapja a „rossz szülő adagját”. – Tényleg szeretnéd megismerni? Hogy egy család legyünk? – Csókjával belé fojtotta a szót és elérte, hogy az összes kétség könnyű füstfelhőként szálljon ki belőlem. Kezeim az arcára csúsztak, beleolvadtam a csókjába és abba, hogy egyáltalán itt volt velem. Titkon reméltem, hogy ide fogunk jutni, de nem mertem teljesen elszaladni a lóval. Ugyanakkor ostoba lettem volna elszakadni tőle, átfontam rajta a karjaimat és élveztem a pillanatot.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Mark Valentine

Mark Valentine

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Brad Pitt

» Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
» Csüt. 13 Dec. - 22:13

Erin & Mark


-Annyi esélyem amennyit hagysz. - Komolyan gondolom, engem semmi sem akadályoz abban, hogy így tegyek. A feleségem is meg fogja érteni, és nem vagyok olyan vallásos mint a volt nejem, hogy égbekiáltó bűnként éljem meg, hogy válás alatt már a leendő asszonyommal éljek, háljak. A mai világ másképp működik, a szerelem pedig ha botorrá is tesz, de elszánttá is.
-Nem látnám, igaz? - Még mindig zavaros a kép a fejemben a varázslókról, varázslatokról, de egyszer Erin mintha azt mondta volna mivel nekem nincs varázserőm nem láthatok dolgokat. Lehet ez a Roxfort is ilyen, keresném, de nem találnám. Elbujtatja előlem a szerelmem és a fiam, mégsem teszek többet, csak veszek egy mélyebb levegőt és lassan kifújom. De ha ott nem, akkor itt találkozhatnánk hármasban, legalább az esélyt meg kell adnunk magunknak és Sylvesternek. Ha nem tesszük, örökké bánni fogjuk, tudom. Én rengeteg döntésem bánom a gyerekeim illetően, Sylvesterrel nem így akarok nyitni.
-Akkor imádni fogom. - Mondom arra, hogy Sylvester hasonlít az anyjára. Szép és okos gyerekem van, bár furcsa hogy az enyém és semmit sem tudok róla. Csak a nevét és a korát. Oly csekély információ mindez az én kíváncsiságtól sóvárgó lelkemnek!
-Persze. Már akkor is ezt akartam mikor... mielőtt... csak akkor Annát akartam hozni, Sylvester a Te gyereked is, így más, de pont emiatt erősebb a kötelékünk. Nem hagyom hogy még egyszer elvegyenek titeket, kerül amibe kerül. Persze ha ti nem akarjátok az más, de... külső tényező már engedem hogy beleszóljon. Lehet nincs varázserőm, de az nem minden. Már a szüleid sem érdekelnek, a volt nejem, senki. Csak a gyerekeim és Te. Szeretlek. - Mindig is így volt és mindig így lesz. Axióma. Alaptörvény. Ahogy az is hogy a múlt homálya ellenére csókom könnyű és természetes, ahogy a vele való együttlétem is. Persze nem voltam olyan naiv, hogy azt gondoljam Sylvesterrel is minden könnyű lesz vagy a feleségemmel, vagy a másik két gyerekemmel. De már bőven van okom küzdeni, meg is fogom tenni!

//Köszi sziiiv
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

» Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
»
Vissza az elejére Go down

Just look into my eyes...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Similar topics

-
» Eyes on fire
» look at shit through each other's eyes
» eyes shut tight
» With Ears To See And Eyes To Hear
» eyes lazy for the truth

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-