Gwen Laura Blake

Az étel bizonyára arra van, hogy jókedvűek legyünk tőle.

Gwency, Asszonyka


21 év


aranyvér


Dumbledore vagy semleges, még kiderül


metamorfmágia


mágiahasználók


Kristina Bazan


saját

anya és apa: Jó velük a kapcsolatom, büszkék lehetnek rám. Már nem a jegyeimre, hanem azon kívül. Egyébként mind a ketten mágusok, és a minisztériumban dolgoznak, valamint Dumbledore emberei. Amellett, hogy mindent megadtak nekem, szigorúak voltak, talán ebből lett elege a testvéremnek, aki elszökött otthonról. Mindazonáltal, én szeretem őket.
Aphrodité: Az egyetlen húgocskám, akit eddig az iskola, valamint a többi dolog miatt nem láthattam gyakran, azonban most már próbálok minél több időt vele tölteni. Először nem akart hozzám közel kerülni, vagyis ott utasította el a közeledésemet, ahogy tudta, viszont én nem adtam fel, aminek örülök, és talán ő is, bár a nevében nem nyilatkozom. Mindig azt mondom, jó, ha van valaki, akire számíthatsz, és nekem ő ilyen. Bármilyen hibát vétek is, ő egyenesen a szemembe mondja, nem kertel, miközben én inkább vigasztalom, ha úgy adja a helyzet. A belső mellett, még azt is felhozhatom, hogy szerintem tőle örököltem a szépségemet, hasonlítok rá.
Daniel: Egyetlen, édes szerelmem, akivel végre összeköltöztem. Régen nem gondoltam volna, hogy bárki kibírja mellettem hosszabb ideig, főleg nem évekig, vagy tovább. Kiegészít engem, ami rossz bennem az a jó benne, és fordítva. Szeretem, hogy reálisan látja a világot, nem száll el, és az egész élethez való felfogását. Bármennyi vita is van mögöttünk, mindent sikerült legyőzni, akármennyi hülyeséget csináltam, vagy épp csinált ő. A boldog pillanatok mellett, ezekre is szükség van, ilyenkor látszik meg, mennyire tartunk ki egymás mellett. Ha rajtam múlik, nem szeretnék ezen változtatni, mellette a későbbi éveim is el tudom képzelni.

Aki jobban ismeri, és megkérnék, jellemezze egy szóval a lányt, ez lenne az: gondoskodó. Neki mindegy, hogy barát, családtag, vagy épp egy kóbor kiskutya, ő mindegyikhez ugyanolyan szeretettel, és törődéssel fordul. Pozitívan szereti nézni a világot, emiatt a realitásérzéke néha a nullával egyenlő, emellett sokat is szokott álmodozni.
Ha valamibe belekezd, azt végigcsinálja, ez alól volt kivétel az aurori szakma, muszáj volt rájönnie, hogy az nem neki való, és nem szeretné csinálni. Az álmaiért foggal, körömmel küzd, nem hagyja eltántorítani magát, kivéve, ha Danielnek, vagy más fontos személynek az életében nyomós indoka van megváltoztatni a véleményét, látásmódját az adott dologról. Általában előbb cselekszik, aztán kérdez, gondolkozik ez több bajt is hozott már a fejére, de próbál tanulni a hibáiból. Szokott hisztis lenni, például, ha nem úgy sül el valami, ahogy szeretné, akkor toporzékol, meg nagyon dühös, aztán lehiggad és újrapróbálkozik.
Az iskolában inkább introvertált személy volt, amit kezd átvenni az extrovertáltság, könnyebben érti meg magát az emberekkel, főleg a gyerekekkel. A barátai még többet kapnak a szeretetéből, náluk fontosabb emberek nincsenek az életében. A konyhában is feltalálja magát a lány, nagyon finomakat tud főzni, sütni, amiket általában a barátja kóstol meg először.

14 évesen: Évekkel ezelőtt találkoztam a Teszlek Süveggel, aki a pirosakhoz osztott be, ahonnan később rengeteg barátom lett. Az első pár évem unalmasan telt, csendes voltam, azonban megvoltak a magam bajai, például a nagy szám, amit alkalmanként nem tudtam visszafogni. Egyik ilyen alkalomkor verekedtem össze egy Mardekárossal, azonban arra nem számítottam, hogy van egy társa, aki a segítségére sietett. Nem ketten intéztek el, hisz mégsem vert meg egy lányt, de mindkettőnk pálcáját elvette, miközben mi a földön szedtük szét egymást, ő pedig vigyorogva figyelt. Ekkor kezdtem el igazán rajongani egy srácért, ami eddig nem történt meg. Végül egy tanárnak sikerül szétszednie minket. Ezen az incidensen kívül más említeni való nem volt. Év végén sikeresen letettem a vizsgáimat.
15 évesen: Szeptemberben visszatértem, újult erővel. Másik szobába kerültem, a legjobb barátnőmmel közösbe, valamint jött egy új lány is, akivel hamar megtaláltuk a közös hangot, mi így hárman. Az előző évben megismert srácot nem felejtettem el, azonban jött egy másik személy az életembe, akivel sokáig kerülgettük egymást, győzködtük magunkat, ez csak barátság. Ez így ment sokáig. Sok közös programot csináltunk, amire az egyik szobatársam figyelt fel. Ők előre tudták mi lesz ennek a kapcsolatnak a vége. Nem akartam hinni neki. Buta voltam.
16 évesen: Megtörtént, amire vártak/vártunk, összejöttem Chrissel. Életem első szerelme volt, vele csináltam mindent először, és tényleg nagyon boldog voltam. Nem gondoltam volna, hogy ennél teljesebb lehetne az életem, barátokkal, szerelemmel, családdal, testvérrel, mindennel együtt. Sok időt töltöttem velük. Mindig a dolgok pozitív oldalát szeretem látni, ezért a körülvevő sötétségről nem vettem tudomást. Nem érdekelt, mintha azzal, hogy nem gondolok rá, minden megoldódna. Ha a beszélgetésnek ez lett a vége, nem szólaltam meg, inkább ültem csendben.
17 évesen: Egy csodás évet töltöttünk együtt, azonban kezdett megváltozni. Olyan dolgok derültek ki róla, amiket szeretett volna eltitkolni, és megcsalt. Nagyon fájt a szívemnek, kinek ne fájna, viszont képes lettem volna megbocsájtani, mindent elfelejteni, ha maradna a suliban, az országban, a közelemben. Nem így tett. Elment, és egy levelet hagyott maga után, semmi többet. Napokig, talán hetekig sírtam, hisz nem csak ő tűnt el az életemből. A barátnőim is cserben hagytak, pont a legrosszabbkor, hogy kiélhessék magukat, és mindenki utazgatni akart, vagy másért ment külföldre, én pedig egyedül maradtam. Itt jöttem rá, hogy nem csak vidámság van a világon, hanem a kőkemény valóság. Mégsem hagytam itt az országot, vagy a várost. Megismerkedtem egy csodás férfival, aki mai napig szeret engem, és én is őt. Nem zavart, hogy fiatalabb, vagy épp nem teljesen angol, mint én, sokkal inkább a személyisége fogott meg, amiért teljesen az ellentétem. Kiegészítjük egymást, velem van jóban, rosszban, támogat, de megmondja, ha valami nem tetszik neki, vagy nem úgy kéne történnie. Az iskolát is elvégeztem, mégsem a varázsvilágban helyezkedtem el, hanem a közeli mugli óvodában. Szeretem a gyerekeket, így nem volt kérdéses, hogy a velük való foglalkozás lesz a megfelelő szakma számomra. A londoni lakásunk közel van a húgomhoz, így bármikor meglátogathatom, ha valami baj történne, vagy egyszerűen beszélgetni szeretnék.

Gratulálok, elfogadva!

Alea iacta est.

Ms. Blake,

Kitartó várakozása egyenes arányban áll a bűbájjal, amelyet belecsempészett soraiba, és amelyet így megváratnom hasonló mértékben modortalanság volt, remélem, ez véletlenül sem szegte kedvét - köszönöm továbbá a megbeszéltek elintézését, nem is szeretnék tovább visszaélni a türelmével.
(Legfeljebb annyi időre, hogy elmondjam, megfogalmazásai, különleges kifejezései tovább színesítik az egyébként is élénk jellemleírását, életútjának kacskaringós furmányosságát - önnek ez is mennyivel jobban áll, természetesen, én pedig leszokhatnék arról, hogy ilyen módon próbálom érvényre juttatni csodálatomat - olyan mondatok vezetik, amelyeket olvasni üdítő változatosság, izgalmas kaland. Kedvencem továbbra is a jellemleírása, színarany mesevilág, és őszintén remélem, sok alkalmam adódik majd, hogy megfigyelhessem játéktéren.)

A. M.


Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső • Halálfaló lista • A Rend