Tyúk & Myron

Szeretek bulizni, ez csak természetes nálam, ugyanakkor túlzásokba sosem vittem - de, vittem, más kérdés, hogy sosem önszántamból -, így most sem szerettem volna, ám Myron csak rávett, hogy menjünk el egy házibuliba, és akkor majd ott biztosan lesz valami. Nem is értem, mért tekinti életcéljának, hogy becsajozzak, illetve, ha ez is a célja, engem ugyan nem zavar, csak nyugodtan erőlködjön, de ne bulikba vigyen, hanem egy interjúra vigyen el, és ott vannak értelmes emberek. Mert nekem nem egyéjszakás kalandok kellenek, nem olyan rajongó tinilányok, akik becsinálnak, ha csak meglátják a nevemet. (Kezdjük ott, hogy nem vagyok akkora nagy szám, és bizonyára az újságírói pályám miatt sem számítok népszerűnek. Az őszinteséget nem sokan részesítik előnyben, már réges-régen megtapasztaltam.) Egy értelmes, tanult, nem feltétlen drogos nő kell, nem egy buliban felszedett csitri. Valaki, aki egy kicsit is normális... Persze, ettől függetlenül értékelem drága barátom igyekezetét.
- Nem fontos. - felé pillantok, és látván, mit is művel éppen, elnevetem magam. Egy kis alvás után fantasztikusan ramaty állapotban lesz, ebben száz százalékig biztos vagyok.
- Képzeld, az a fura koktél tele volt tolva anyaggal, szóval ne csodálkozzunk. - a csaj pedig... Hagyjuk, az alkohol meg a fű volt rám mozdulva, nem pedig ő. Csak azt akarta, hogy legyen valakivel egy gyors numerája. Azt gondolta, nekem nagy lehet a farkam, hát jött, aztán annyi. Ezt nem tudom sokra értékelni.
Myron mellé lépek - kicsit támolyogva, de én azért jobb állapotban lehetek, mint ő, kicsit több vizet ittam, ami alapvetően furcsa, mert fogalmam sincs, honnan szereztem; talán a néni kínált meg vele, de most inkább barátom a lényeg -, felé nyújtom a kezemet, és remélem, hogy nem ránt be maga mellé. Semmi kedvem ahhoz, hogy még fürödjek is mások ki tudja mijében.
- Gyere, menjünk, mielőtt valaki rájön, hogy semmi keresnivalónk nincs itt. - az idős néni horkant egyet a hátam mögött, mikor a mondat végére érek, minek hatására összerezzenek. A szívbajt hozta rám, de legalább nem ébredt fel, nyugodtan alszik tovább. Na, majd ha elmegyünk, betakarom, ő volt itt a legértelmesebb.

Tyúk & Myron

Hajam bűzlik a különféle koktélok, röviditalok és sörök jótékony ragacsos mivoltától. Mindez keveredik némi pikáns izzadsággal és egy kevéske vízzel, melyet fejemre öntve bíztam abban, hogy lemossa a gusztustalan bűz egy kicsiny részét. Nos… Tévedtem… Emberi dolog, bár általában rosszul viselem, ha nincs igazam, ha valami nem sikerül. Most ez nem hat meg annyira, mint általában szokott, és ennek bizonyára Myron és az itt terjengő végtelen bűzáradat az oka. Ha most rajta és ezen kívül mással is foglalkoznék, nem sokáig húznám. Most nem szabad elterelnie semminek sem a figyelmemet. Teljességgel barátomra és önmagamra kell összpontosítanom, hogy bizonságban, kék-zöld-lila foltok nélkül jussunk ki a keskeny kapun egyszerre ketten. Érdekes művelet, ám felettébb látványos és szórakoztató, ha egy-egy kívülálló láthatta volna. De nem látta. Csak én vagyok akkora állat, hogy ilyenkor megpróbálom hazarángatni az ismerőseimet egy holtrészeg buliról. Mert itt már maga a buli is leitta magát, nem csak az emberek.
- Holnap kotyvasztok neked valami ütős mugli cuccot, ha még szomjas leszel. - megtámasztom magam az egyik lábamon, és igyekszem tartani a srácot, de ilyenkor nehezebb, mint általában szokott lenni - mikor ketten visszük, lényegesen könnyebb szokott lenni. Azért engem sem kell félteni, elbírom őt. Megedződtem annyi buli után, ahányból hazahoztam eddig a csapatot, bár tény, hogy a hoppanálás is nagyban segítségemre volt, de a nyílt udvaron, a nyílt utcán ezt most nem kockáctatnám meg. Főleg, hogy jelen kezdő-részeges állapotomban nem jut eszembe egy lehetséges érkezési hely sem az ágyamon kívül, oda azonban talán szerencsésebb lenne nem vinni. Abba az ágyba ő soha nem fog lefeküdni, ezt garantálom. Egyébként sem szeretném, hogy szétokádja a szobámat. Semmi gusztusom nem lesz SOHA kitakarítani, inkább vigyázok a rendre és a tisztaságra.
- A Weird Sisters frontemberének is kell a pihenés egy-egy vad éjszaka után. - vigyorodok el. Egy-egy? Ez elég rendszeresen történik meg, de már nem teszem szóvá. Kezdetben zavart, hogy mindenki leissza magát a sárga földig, de aztán tisztáztam magamban, hogy én ezt nem szeretném megtenni, így legalább tudok rájuk figyelni. Ez is sokat érhet néhány kétes eredetű alakokkal teli szórakozóhelyen, amik talán maffiák székhelyei is lehetnek abból ítélve, ahogyan kinéznek. Kívül le van lakva, belül viszont tudják, mitől döglik a légy. Pompa és drága dohányfüst.
- Skóciában talán fel sem tűnne, de itt betesz a mindennapi életnek. - követve barátom példáját, megfogok egy sört, pálcámmat egy pöccintéssel kinyitom, és nagyot kortyolok bele, mielőtt kilépek az utcára. Manapság minden lépést veszélyes megtenni. Ha meghalok, legalább sörrel tegyem, ha már a gitárom nincs itt.
- Holnap leitatlak vízzel. - vigyorgok az arcába, és már előre látom szenvedő arcát, ahogy kínlódik majd a víz ízétől. De mindez az ő érdeke. Illetve, a májáé… Aminek igazából már lehet, hogy mindegy...