Az őszi szünetben csak azt szeretem, hogy apám mindig a zsebembe tesz egy rakat pénzt, hogy vásároljak be magamnak. Ilyenkor az első utam az Abszol útra vezet. Hiszen Roxmortsban nem tudok mindent megvenni, ami kell... itt van egy rakás király üzlet, általában vagy három-négy órát szánok rá, hogy körülnézzek. Szerencsére, tavaly sikerült letennem a hopponálási vizsgám, aminek jóvoltából most már nyugodtan tudok sokkalta könnyebben, sokkalta boszorkányhoz méltóan közlekedni. Nem is fecséreltem ez az értékes időm, rögtön neki is vágtam a célomnak. Pár üzletet megjártam, vettem ezt-azt. Ilyenkor a figyelmem is elterelődik apámról és a kinevezett férjemről, akit el sem tudom mondani, hogy mennyire utálok már most. Miért kell ezeket a régimódi hagyományokat követnünk? Oké, értem én meg minden, de legalább megkérdezte volna, mi a véleményem erről a fasziról. Mert én legalább tudom, hogy csak ki akar használni a képességem miatt. Hogy át akar adni Voldemortnak. És én persze nem szolgálok senkit szívesen. Mert mi lesz, ha a Nagy Úr majd elveszíti a csatáit? Mit nyerek én azon? Halált. Semmi mást.
Ilyen dolgok járnak a fejemben, miközben két nagy puttonnyal a kezemen haladok végig az Abszol úton, egészen addig, még bele nem botlok valakibe, és minden kifordul a földre ami a kezem ügyében volt. Fel sem nézek az illetőre, csak mérgesen odavágom.
-Jobban is nézhetnél a lábad elé! Istenem, nézd már meg mit... - Felpillantok a férfira. Arca nem túl meggyőző, nem tűnik kedvesnek. Lehet, hogy ismerem is, lehet, hogy már láttam Marcellel. Nem tudom... de abban azt hiszem biztos lehetek, hogy nem a jókat szolgálja.
Nem szeretnék itt és most meghalni, szóval magamban zsörtölődve lehajolok és elkezdem visszapakolni a cuccaim a kis papírtáskákba. Ekkor veszem észre hogy az egyik parfüm üvege eltört és ráfolyt a férfi nadrágjára. - Hát ez csúcs! Fölöslegbe költöttem rá a pénzem. - Nem vagyok egy kis nyámnyila egyébként, amikor jönnek a szavak, akkor azokat ki is mondom. Hát ez a nap sem úgy sült el, ahogy én terveztem. Mert miért is lenne úgy egyszer, ahogy én szeretném? Bármi...

Nem hiszem, hogy ma jó ötlet volt ide eljönnöm. Kicsit sem érzem úgy... mostanában különben a baj csak követ, nem akar rólam leszállni. Egyszerűen lehet, hogy Marcell jelenléte hozza magával azokat a dolgokat, vagy csak én vagyok annyira balszerencsés, hogy a bajt vonzom magamhoz. Nem tudom, de nem is biztos, hogy akarom tudni. Elég már az is, hogy Marcell fülébe jutott képességem mivolta, és azóta szinte le sem tudom magamról vakarni az uraságot. Pedig még nem vagyok olyan jó, mint ahogy ő azt gondolja. Persze most pedig megköveteli, hogy mire befejezem az iskolát, addigra tökéletesítsem. Mintha lenne más választásom...
Beleütközöm a férfiba, akire felnézve rögtön elszállt a szidhatnékom. Azért nem vagyok egy bátor lányka, de igyekszem azt mutatni. Mondjuk meghalni nem szeretnék még egy jó ideig, az tuti.
-Majd ha már nem tudok a saját lábamon járni, vagy öreg leszek, akkor viszi helyettem egy cseléd. - Pillantottam fel a férfira, de bocsánatot aztán nem kértem, amiért a parfümöm ráömlött a lábára. Soha nem kérek bocsánatot. Egyébként teljesen igaza van a jó modorral kapcsolatban, kellene róla tanulnom, de eddigi tapasztalataimból kiindulva, jobb, hogyha ilyen vagyok. - Nem kell a rizsa, magamtól is tudom, mit kellene tennem. - A 'kellene' szót egy kicsit megnyomom, jelezve, hogy nem igazán vagyok hajlandó ilyesmibe belemenni. Mire összeszedem az összes dolgomat, amit elejtettem, ő eltünteti a parfümöm nyomát a nadrágjáról és a nevemen szólít. Meglepődötten kelek fel a cuccaimmal együtt, majd értelmetlen és gyanús tekintettel nézem végig a férfit.
-Honnan tudja, hogy ki vagyok? És maga ki? - Ha így arcról nem is, de névről hátha tudnám hova tenni az alakot. Valóban sokan ismernek Marcell után, hiszen mostanság nagyon dicsekedik az újdonsült fogásával, vagyis velem. Nem mintha könyörögnie kellett volna apámnak azért, hogy elvehessen majd feleségül... na meg persze, kötelezően járnom kellene most már a halálfalós bulikra, amikhez szintén nem nagyon van kedvem...